Esztergom és Vidéke, 1898
1898-12-24 / 102.szám
i8g8. december 24. élt-halt lovagjáért. Ha meglátta Tatarek tompa orrú arczát, két arczának messze kiálló pofacsontjainak csücskére Öröm ült. A barna babszemnyi szeplők elvörösödtek s két karját szerette volna kitárni, hogy átölelje a szeladont. Hát nem szerelem ez ? Mamzel Karolin egyszer csak azt vette észre, hogy a férfiak kevésbbé, sőt egyáltalán nem nyomorultak, de még csak nem is gyarlók s a hajdan lemondásteli, kalapot varró vén leány a világot ismét az optimizmus rózsás szemüvegén keresztül látta. Az öreg asszony, a siket néni, mintha semmit sem vett volna észre. Kora hajnal kitisztította az urak ruháját, czipőjét s aztán ismét ledőlve, most már a Karolin ágyára, szendergett kilenczig is. Nem reggeliztek odahaza. Délben ebédet csinált. Délután, hol harisnyát foltozott a szomszéd gyerekeire pénzért, hol pedig utálatos szagú szappant főzött, házi használatra. Később a szomszéd cselédeivet diskurálgatott, a fulyosó végén. Estefelé pedig a szobauraknak szaladgált a hideg vacsoráért. Az urak a hideg étek után, magukfőzte teát ittak. Mindennap másik főzött. Szobaszerte elterjedt nézet volt, hogy: Pajor tud a legjobban teát főzni. A denaturálttal nagyon takarékoskodtak. FélHter hétszámra elegendő volt. Czitrommai itták. A jó rum tudvalevőleg igen drága; az olcsó komisz, bundapálinka. Egyszer Tatarek hozott egy kis üveg, vagy 1 meszelyes, szép barna szinű, igen aromás rumot. A mindent megobstruáló Bernstein azonban gúnyolódott: — Inkább ezzel a bűzös kotyvalékkal gyújtanék a forraló alá s a denaturáltat innám a teába. Illatosabb lenne. Isten ugy segéljen, illatosabb lenne.« Hamisan esküdött a bitang. Gyakran, sőt veszedelmesén gyakran adogatott be a szobaasszony, hol egy tányér hideg csibét, hol kocsonyát, tésztát: — A Karolin küldiI — majd kiegészítette halkan a Tatarekhez : — a Tatarek úrfinak. Bernstein kész volt az adományozásokra : — Ajándékcsikónak ne nézzük a fogát! — s mindig követelte belőle a snaga részét. Hanem Tatareknek mindig odaszólt, úgy félkomolyan ; — Hallja maga : vigyázzék ! Baj lesz ! — vagy: >kútba esik, meglássa.« November elseje volt, Tatarek ekkor kapta ki a 45 forintját. Bernsteinnek is hozott a postás pénzt. Pajornak is került valahonnan. Honnan ? Nem tudni; került! Délben nagy lakomát csaptak. A korcsmából hozattak ételt, finomat, jót, Nem szeszeltek : az asztalon kancsó viz volt. Mikor már javában lakmároztak jött a siket; a Mamzel egy üveg vörös borocskát küldött be. Névleg az uraknak, de tényleg Tatareknek szólt. Künn a konyha benyílójában ők ebédeltek kettecskén : a néni és a Mamzell. Nagy vígalom keletkezett a szobában az egrire. Lármáztak, vihogtak, nevetgéltek, majd tósztoztak. Józanok voltak teljesen. Az az egy üveg nem ártotbhármuknak. Valami ötletes tósztra elfojtott, de hovatovább erősebb kacagás hallatszott ki. Mamzell Karolin odasompolygott az ajtóhoz: cmit nevethetnek ugy ?» Kihallatszik a Bernstein hangja: — Éljen a bor l Utána Pajor dupláz: — Élje» a hülye mamzell : a bor*jildő. Ez már tiszteletlen dolog. Hallván a lány. Majd megszólal a Tatarek erős, recsegő hangja ; — Éljenek a mamzell cserebogárnyi ragyái. Éljen a mamzell ötezer forintja. Éljen a krájzlerei! Nosza lőn homéri kacaj. Először erősen kitörő, majt cpszt, pszt* csititás, aztán elfojtott röhej s a zsivajban mindinkább erősödő görcsös nevetés. Kihallatszott a Tatarek jóizű recsegése. Maga viccén ő nevetett legjobban. Az ajtóban pedig ott állt a mamzell. Nem is állt; odatámaszkodott a falhoz, hogy el ne dűljön. Az arca krétafehér. Aztán odakapott a szivéhez ; az ágyhoz vánszorgott s rádobva magát, kínosan nyögdécselte: — Nyomorult! Nyomorult! Alapitattott 1871-ben. Anyám szeme. Édes anyám, tekints reám az égből T Hadd merítsek erőt kedves szemedből. Szép szemednek pillantását Hogyha látom, érezem, Bús szívemnek kínlódását Könnyebben elviselem. Azért van-e szivem c3ak,bogy szenvedjen? Bánatában, bújában megrepedjen? Nem T Mert szemeid sugári Könyeimnek árjában Szétszóródva, egyesülnek Remény szivárványában. Szivárványába oszlott fel szemsugarad, Akkor, midőn, a szivem majd meghasad. Nem vagyok én oly hitetlen, Hogy az intést ne lássam: S ha most ugy végzett az Isten, Boldogságom ne várjam. Esztergom, 1898. XII. 9. K. K. A nőemancipáciő nem felszabadulás a terhek alól, csak teherváltoztatás : a régiek helyett, vagy mellett uj terhek vállalása. Öreg asszony: virág, melyet illata túlélt. Vén asszony : virág, melynek csak tövise maradt meg. A harmadik parancsolat: a csókot ajkadra hiába' ne vedd I A nemes lelkű legyőzhetetlen. Sohasem fog sem más embernek, sem valamely szenvedélynek rabjává válni. Közönséges ember szemében legtöbbet számit az elért siker: a derék egyedül csak a kötelességnek él. Kratz Ferencz órás és ékszerész Esztersomban. Mélyen tisztelt nagyérdemű közönség ! Tisztelettel van szerencsém a n. érdemű közönség b. tudomására juttatni, hogy Esztergo mban Buda-utca 318. számú házban a nagy kaszárnya átellenében ARANY- ÉS EZÜST ÉKSZER IPART a mai naptól megkezdettem s arra mai igényeknek teljesen megfelelő raktárt is rendeztem be. Ezen hirdetés kapcsán van szerencsém felhívni a n. é. közönség b. figyelmét óra, arany, ezüst és ékszer raktáramra, hol mindennemű órákban, arany és ékszerekben u. m. gyürü, karék, broche, láncok, medalliónok, melltűk, továbbá ezüst asztali felszerelésekkel a legjutányosabb árban szolgálhatok. Van szerencsém ezúttal tudatni, hogy ezzel kapcsolatban minden a szakmába való javitásokat s megrendeléseket elvállalok, melyeket a n. é. közönség kívánatára saját újonnan e célra berendezett aranyműves műhelyemben a leggyorsabban és legjutányosabban készítek el. Főiparkodásom ezentúl is az leend, hogy a n. é. közönség teljes megelégedését elnyerhessem. Raktáram megtekintéseért és megrendeléseiért esdve maradtam kiváló tisztelettel KRATZ FERENCZ, órás és ékszerész. ZB*u.d.a,-"u.tca, 3±3_ sz. Alapitattott 1871-ben. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. 0 Fensége Salvator Lipót főherceg udvarmesteri hivatala. Általános Asbestáru-gyár. O császári és királyi Fensége Salvator Lipót Főherceg rendkívül meg van elégedve az asbesttalppal bélelt cipőkkel. Ő Fensége hosszabb gyalog kiránduláson használta e cipőket és érezte, hogy lábai nem fáradtak ugy el, mint más közönséges cipőknél. Küldök e gy vadász-cipőt, hogy annak a mintájára készítsenek másikat asbesttalpbéléssel, ugyanannál a cipésznél s aztán küldjék ide. Hisszük, hogy e vadászcipök ép oly jók lesznek és ép oly megfelelők, a mint megfelelők voltak a szaloncipők. Zágráb, 1898. július hó 8-án. KRAHL, huszárkapitány. Magyarország volt miniszterelnöke, a közigazgatási bíróság elnöke, a következőket irja: Tisztelt Doktor ur! Az asbestbetétü cipők Kitünőeknek bizonyultak, szilárdan és puhán járok; megszűnt minden lábfájásom, ugy hogy — azt hiszem — lábbajom semmi további orvoslást nem igényel. Szives tanácsát köszöni Dánoson, 1897. évi szeptember 17-én. Tisztelő híve: WEKERLE SÁNDOR. Miics többé láb fáj ás! Óvjuk lábainkat hidegtől, nedvességtől és meghűléstől. Sem tyúkszem, sem izzadós láb, sem bőrkeményedés, sem lábdaganat, sem lábégés. Rövid viselés után megkönnyebül a járása annak, ki cipőjét dr. Högyes-féle az egész világon szabadalmazott Asbest talpbéléssel látja el. Kettős vastagságú 1 frt 20 kr, egyszerű 60 kr, homoktalp 40 kr, gyermekeknek fele. Az asbest talpbélés kitűnőségét legjobban bizonyítja, hogy a cs. és kir. közös hadseregnek és a m. kir. honvédségnek eddig 22500 pár szállitatott. Szétküldés csakis utánvétel, vagy a pénz előleges beküldése mellett. Felvilágosítások, prospectusok és köszönetnyilvánítások ingyen. Általán os As bestáru-gyár betéti társaság Budapest, VI., Szív-utca 18. MT* Viszonteladóknak megfelelő árengedmény. Egyedüli elárusító raktár Esztergomban WANITSEK REZSŐ, tira, arany, ezüst és ékszer raktár. Karácsonyi és újévi ajándékok.
