Esztergom és Vidéke, 1898

1898-12-11 / 99.szám

nyező, ugy Esztergomban is attól várható el, hogy jó példával járjon előre. Hogy pedig a szénkénegezéssel, amely módot az esztergomi hegyek beültetésére, mint azok talajának leginkább megfelelőt, ajánlani bátor vagyok, nem fogunk kudarcot vallani , azt remélni merem ugy az e téren az idő alatt szerzett igénytelen tapasztalataimból, mely idő alatt éppen ezen város falai közt lehettem szerencsés működésemnek megfelelni kívánni, valamint a szőlészet terén hivatásosan működő szakférfiak hasonló esetre vonatkozó egyöntetű nézeteiből is. Két évtized alatt ugyanis kitanulmányozhatok voltak minden oldalról azon külömböző szőlőtelepitési módok mindegyike, melyek közül tudva van, hogy egyik, vagy másik, hol és mily körülmények között ajánlható a siker biztos reményében. Ma már több ezer holdra menő s termő állapotban levő szőlőre mutathatunk rá, mint olyanokra, melyek egyik, vagy másik telepítési mód szerint készülvén, a kívánalmaknak teljesen megfelelnek. Okulva tehát a közel múltban szerzett tapasztalatokon, fogadjuk el helyes irányként az esztergomi hegyek betelepitésénél a szénkénegezést s akkor csak akarat kell ahhoz, hogy (megválogatva a jobb fajokat, és megadva a szőlőnek az általa nagyon is megkívánt, de azt nagyon is meghálált helyes és intenzív munkát elérhető legyen az, hogy több és jobb bor teremjen a hegyeken, mint annak előtte, ahogy ez más vidékeken is bebizonyult. Legfőbbképen akarat szükséges, mondom, mert aki talán az anyagiakban szűkölködnék, s nem rendelkeznék a megkívánt pénzzel, annak az 1896. évi V. t. cikk értelmében azt is módjában áll megkaphatni. Ezeket óhajtottam elmondani éppen most, amidőn még nem multa idejét hozzáfogni a forgatáshoz*. Hegedűs Sándor, szől. és bor felügyelő. Vármegyénk közgazdasági viszonyai. -1897. (Befejező közlemény.) Esztergom, december 10. A vármegye területén átvonuló állami közút állapota kielégítő, mig a törvényhatósági közutak huzamosb esőzések alkalmával túlnyomó részben nehezen járhatók, mivel részben kőalappal nem birnak és mivel a közuti-alap mostoha helyzete miatt azokra kevés fedanyag szállítható. Növeli a bajt még az, hogy a rendelkezésre álló fedanyag nagyobb része gyenge minőségű és jobb minőségű anyag a nagy távolság miatt nem szállítható. Egyelőre a bajon gyökeresen segíteni nem lehet, mivel a közuti-alap 54,723 frt évi bevételéből a vicinális vasutakra megszavazott kölcsön és a NagyDuna-hiddal kapcsolatos törvényhatósági építkezések költségeinek törlesztésére évenkint kerekszámban 28,335-frt fordittatik. A termésforgalomról csak a Dunagőzhajózási Társulat adott kimutatást, amely szerint városunkba érkezett 208, feladatott 178 mm. A társulat hajóin feladatott 8761 mm. összesen 7147 mm. Nagyobb forgalom volt a borban, amelyből Esztergom. állomáson feladatott 1474, leadatott 2442 mm. A jelentés jelentékenynek mondja városunk gyümölcstermelés- és kereskedelmét, amely a főváros felé irányult. Annyira, hogy minden tisztességes gyümölcsöt oda visszünk s mi fogyasztjuk a drágább, hitványabb importáltat. A must ára htkint tavaly 13 frt 50 kr — 10 frt 50 kr között ingadozott, az 1896 évi boré 19—16 frt, az óboré 26—23 frt között. A selyemtenyésztés terén a kamara területén — mint a jelentés mondja — vármegyénk áll példaadó helyen. A selyemgubóraktárt azért mégis Győr kapta s a felügyelőséget áthelyezték Érsekújvárra. Vásáraink forgalma a megelőző évéhez képest megdöbbentően hanyatlott. Amig vásárra 1896-ban 2269 ló, 3750 szarvasmarha, sertés a vész miatt semmi, 1897-ben 490 ló, 724 szarvasmarha és 40 sertés került. E hanyatlás okával komolyan kell foglalkozni. Gyárvállalat volt a városban 10, a vármegyébe 29, ezekből 8 téglagyár, 4 gazd. és ipari szeszgyár (Kenyérmező, Bátorkesz, Köbölkút, Kis-Muzsla), 6 cementgyár, 6 kőszénbánya stb. Iparengedélyt nyert 1897-ben városunkban 121 képesítéshez kötött iparos, 41 engedélyhez kötött iparüző, 15 egyéb iparágból. Kereskedő 69. Iparbeszüntetésért folyamodott 19 képesítéshez, 6 engedélyhez kötött iparos és 10 kereskedő. A jelentés különösen kiemeli a helybeli ipartestület figyelemreméltó tevékenységét az iparosok országosan szervezendő nyugdijegyesületének felszínre hozatalában. A bányatermelést illetőleg Esztergom vármegye mértékilletékekben, bányaadóban stb. 4515 frt 57Y2 krt fizetett, 3.489.540 mm. szenet termelt 1.071,576 frt értékben. A bányamunkások átlagos napibére férfinél 1 frt 24 kr. nőnél 51 kr, gyereknél 53 kr. volt. A bányamunkában alkalmazásban volt 1878 férfi, 110 nő, 136 gyermek. A cementgyártásnál a nyergesujfalusi cementgyár méltán kéri az építkezési kiírások reformálását, (hogy a hazai gyártmánynak előny adassék) továbbá a vasúti díjtételek arányosítását. Az építést illetőleg, városunkban 1897-ben engedély adatott 2 emeletes és 20 földszintes lakóházra, 30 átalakítására és 19 toldalék építkezésre. A posta és távírda forgalmában felemiitjük, hogy telefon utján városunkban 13 távirat váltatott s 33,120, az interurbán — hálózatban 322 beszélgetés folytattatott. A megyében 32 posta és távirdahivatal van, melyekbe érkezett 796,432 egyszerű levél, 441,402 levelezőlap, 415,714 nyomtatvány- és áruminta, 222,404 portomentes levél, 53,534 ajánlott levél, 77,844 csomag, 6,786 pénzeslevél, 1,690 utánvét, utalvány feladatott 96,743 db. 2.190,659 frt értékben. Távirat feladatott 19,862, érkezett 19,379, közvetítve lett 9452. Postatakarékpénztárba befizetve lett 3.141,257, kifizetve 447^4 frt. Az iparviszonyokra nézve sürgeti a jelentés az önálló vámterületet, az ipartörvény revízióját s az általában az adózás reformját. Általában nagyon tanulságos képet ad a jelentés közgazdasági viszonyainkról, ajánljuk nemcsak a hatóságok, de egyesek figyelmébe is, valahányszor valamely uj intézmény eszméje vetődik felszínre. TANÜGY. Népiskolánk államosításáról. Esztergom, december 10. Mult számunkban e cimen megjelent cikkünkre a helybeli tanitóikar egyik érdemes tagjától hosszabb refleksziót vettünk. Az ellenvéleményt mindég tiszteletben tartván, változtatás nélkül adjuk a névvel jegyett cikket, a magunk álláspontja igazát — a felhozott s nem a legelfogulatlanabbul applikált ellenérvekkel szemben — legközelebbi számunkban egy végszóval bizonyítván be. íme a cikk : Semmi sem könnyebb, mint az elméletben felállított tetszetős teóriákat elfogadni és azokhoz ragaszkodni! Igy vagyunk e lapok hasábjain legutóbb megjelent népiskoláink államosítási eszméjével is. Szinte csengőn hangzik egyesek fülében, hogy a pótadó az iskolák államosításával jelentékenyen alábbszállana, — pedig biztosan állíthatjuk, hogy a csengő hang csengő érccé — legalább is nálunk — a mondott értelemben vajmi nehezen, vagy egyáltalán soha sem változnék át! Megmondjuk az okokat is miért ? Először is azért, mert Esztergom város népiskolái igen jó adminisztrációnak örvendenek, olyannak, hogy ahhoz fogható még a fővárosban sem létezik. Ha jó az adminisztráció, ép oly jónak keli lenni a népiskoláknak is. Másodszor azért, mivel Esztergom város nem azért hozott tetemes áldozatot népiskoláinak fejlesztésére, tanítóinak párját ritkító javadalmazására, hogy önmunkájától megijedve, alkotását az állam kezébe helyezze, hogy az azt saját ízlése szerint megreformálja. Mert ha nálunk is 400 frtos fizetés mellett nyomorgó néptanítóság siránkoznék az állami segély után, méltánylást ismerne az állam és személyenkint számított 100 frtos fizetési többlettel megreperálva a tanférfiak helyzetét, talán bele menne az államosításba. De Esztergomban, ahol korpótlék — és lakbérrel 1050 frt erejéig volna az állam személyenkint érdekelve, szó sincs róla, hogy ily teherrel szembeszállva, az államosítási törekvést a maga részéről feltétel nélkül előmozdítsa. Igen, a feltétel makximumát csak azok ismerik, akik már megpróbálkoztak az állammal e téren alkudozásba lépni. Az államban mindég volt és lesz annyi természetes önzés, hogy az elvállalt teher ellenszolgáltatása fejében bizonyos feltételekkel álljon elő. Igy pl. ha az állam nálunk a népiskolák államosításával foglalkoznék, a törvényszabta iskolaadót el nem engedné, azt a maga javára okvetlen értékesítené. Ha pedig ez a létező kiadások fedezetére nem volna elég, hát akkor gondoskodnék a tandijak fokozatos emeléséről. Ha pedig a személyi kiadások mértéke ellen voina kifogása, keresne ürügyet arra, hogy a tanítók más állami intézetekhez legyenenek időnkint beosztva, oda t. i. ahol a fizetési minimum csak 500 frt s helyükbe ismét csak 500 frtos, nem 1050 frtos igényű tanítókat ültetnének. — Szóval az állam ugyanazt a helyzetet teremtené meg Esztergomban, — amelyet Esztergom rég elhagyott. Bár nehezére esik Esztergomnak a tanügyi kiadásokat leróni, de azt az egyet, t. i. népiskoiáinak államosítását Iegföllebb theoretíce fogadhatja el, — gyakorlatban azonban nem, mert Esztergom kath. város, ahol ha egyáltalán államosítást akarnának mindenáron, az ís csak akkor létesülhetne, ha ebben az összes magyarországi városok már megelőzték. Mint ősi alapon kath. törzsvagy onu város, népiskoláit is kath. vagyonból emelte, e vagyon közel 50,000 frtot képvisel. Erről is le kellene mondania. Hát a felszerelés f Ez is több ezer frtot emésztett fel, szintén az állam tulajdonába menne, melyről egy könnyen lemondani vétkes elhamarkodás lenne kivált nálunk, ahol az egyházi kormányzat különös előszeretettel gondozza, ellenőrizi az iskolaügyet és ami szembeötlő : az iskoláztatás lehetőségét — a szegénysorsu iskolások felsegélyezése által — jelentékenyen előmozdítja. Számbaveendő körülmény még az is, hogy az államosítás keresztülvitelénél az állam, mint a felekezeteken felül álló hatalom, a tanítók kinevezésénél nincs tekintettel a tanítók felekezitéségére, tehát a legtosgyökeresebb kath. népoktatási tanintézetbe református, unitárius, vagy zsidó tanítót helyezhet. Nem tudom, Esztergom kath. közönsége mily szemmel nézné, ha ifjú csemetéinek lelkébe más vallású egyéniség csepegtetné a tudomány csiráit, elemeit. Akárhogyan vesszük is a dolgot, az elemi népoktatásnak nem felkeezeti irányban való vezetése egyesek, hithideg emberek szemében jó, elfogadható lehet ugyan, de a vallásos nevelés és oktatás követői előtt — soha! A zsenge teremtéseknek vallásos nevelése ha elhanyagoltatik, — a mint hogy az állami népoktatási intézeteknél igy van, mert itt heti 1 órai hittanoktatás a fenforgó hiányt pótolni távolról sem képes — annak mérges hatását a későbbi évek mutatják meg, midőn az iskola falait elhagyott ifjúság az élet gyönyöreiben és az ezeket szolgáló trágár irodalmi termékek olvasásában találja szórakozásának netovábbját.(?) Az ifjúságban, mely a vallásból és vallási szertartásokból gúnyt űz, feltámad a rút Önzésnek Ördöge, mely ha szegény emberben lakozik, a vagyon ellen hadat visel és kölönböző titulusok alatt gr asszál va: tiporja az emberek nyugalmát, a rend épséges voltát. Ha gazdag, — akkor a vallástalanság még másokat is példája után ragad s az érzéki élvezetek és gyönyörök hajhászására ébreszti addig, mig a tivornyázás végh atása: a tébolyházi lakás el nem következik. Nem akartunk ezzel az állami intézetek fölött pálcát törni, csak arra akartunk rámutatni, hogy az ifjúság vallásos nevelésének elhanyagolása mily következményekkel van a mai korban egybekötve. Ezekre utalva, alig hisszük, hogy Esztergom közönsége — bár Önmegadóztatása iskoláinak révén jelentékeny — lemondani tudna népiskoláinak egészséges vezetéséről, és átadná azt az államnak, melynek szereplése sem a tan-