Esztergom és Vidéke, 1898

1898-12-08 / 98.szám

kiadási cim az, amely ez alkalom­mal a tollat kezünkbe adja. De mindenfelé látjuk, hogy a vá­rosokra sulyosodó pótadó-terhére sorra arra vezérlik a polgárságot hogy népiskoláik adminisztrációjá­ról szívesen lemondanak, csakhogy ujabban pótadósulylyal ne kelle­sen vállukat terhelni. Legutóbb Szolnok város közön­sége engedte át népiskoláit az ál­lamnak, mert nem bírta a népis­kolai szaporodó igényeket kielégí­teni. Számos néptanítóját csak évi 400 frt fizetésben részesítette, mely sovány díjazás nem állott arányban az ugyanott levő drágasági viszo­nyokal. A tanítók úgyszólván nyo­morogtak, éheztek. A többnyire földmivesekből álló szolnoki polgárság, mely félannyi pótadóval sincs terhelve, mint az esz­tergomi, Eötvös K. Lajos ugyan­ottani kir. tanfelügyelő fáradhatatlan utánjárásával feloldotta őket a nép­iskolai kiadásoktól akként, hogy a szolnoki községi iskolák 1899. évi szeptember i-től állami kezelésbe mennek át. Ha most a szolnoki nép helyze­tét a mienkkel {az esztergomiakéval) egybevetjük, ugy találjuk, hogy a a szolnokiak jóval előnyösebb vi­szonyok között vannak, mint mi va­gyunk. Szolnok város a leggazda­gabb anyagi viszonyok között van, — mivel egyrészt a vasutak háló­zatának odaszögéllése nagyban fo­kozza és előmozdítja a kereskedel­met, mely fában, sóban és gabo­nában egyaránt felülemelkedik más városén, továbbá mint messzeterjedő, gazdag termékeny­ségü vidéknek központja, az ottani iparos világnak is biztos keresetet, busásan jövedelmező foglalkozást szolgáltat, — tehát a megélhetés nincs semmi által befolyásolva. A földmives nép pedig, minthogy phyloxerás szőlőtalajjal nem bajlódik, mint a miénk, csak ugy halad a régi nyomon, mint a mi városi föld­miveseink a phyloxéra-vész előtt. Es mégis lemondott iskoláinak adminisztrációjáról, mert a polgár­ságot áthatotta a jobblét utáni tö­rekvésnek érzete, s a létért való küzdelemben a kisebb teher vise­léséhez látott, hagyván a nagyobb és súlyossabb terhet azon városok polgárainak, ahol a földmivesek szó nélkül fizetik a 183 %-os pót­adót, melyből Esztergom földmű­veseinek jövő évre bőségesen kijut. Ajánljuk a komoly gondolkozású férfiak figyelmébe Szolnok példáját. Alig kételkedünk, hogy kellő után­járással mi is hasonló eredményt érnénk el s ezzel nemcsak a polgár­ság terhét könyitenők meg, de a városi budget egyensúlyának hely­reállását is nagyban elősegitenők. A példa nagyon is érdemes a megfontolásra. Egy esztergomi tanitó. Sancho majd kibujt a bőréből. Resz­kető kézzel szakitotta le a virágot és sietett a divatárusnő boltjába; s mikor körültekintett, a székét üresnek találta. — Hol van Zaire ? A többi leány, a mint kezében a sárga virágot megpillantotta, azonnal kitalált mindent s hangos kacagásban tört ki: — Hahaha ? — Mit nevetnek ? — Hahahahaha! — Az Isten szerelméért kérem ne ne­vessenek ; talán beteg ? — Soha se érezte magát jobban, mint ma. Tegnap este tartotta a lakodalmát a háziurrai s Parisba utazott vele. Sancho, kezében a virággal, holtan rogyott össze, együtt is temették el vele. A ken/érbél virág, a risottó leánya, megölte a risottó készités mesterét. S megölte Menegu bűvészt is, mert az naponkénti élvezetétől, életének leg­főbb örömétől megfosztva, elkezdett sor­vadni, megkapta a sárgaságot s átköl­tözött a másvilágra, sárgán mint a ris­ottók, melyeket elfogyasztott, sárgán, mint a kenyérbél virág, melyet bűvésze­iével elővarázsolt. Máté Pál Vármegyénk közgazdasági viszonyai. -1897. ­Esztergom, december 7. A Győri Kereskedelmi és Iparkamara szokásos évi jelentése, mit rendesen, ez­úttal is rendkivül gondos összeállitásban immár megjelent s városunk és vármegyénk közgazdasági viszonyairól is részleteseb­ben megemlékezett. A jelentés szerint vármegyénk 2291 lakost számlál az értelmiségből, 48020 őstermelőt, 18925 iparost, bányászt 1414 járadékost s 5773 napszámost. Vagyis az értelmesség a lakosság 2*92 százalékát teszi ki, legnagyobb az őstermeléssel fog­lalkozók százaléka: 61*27 %• Összes né­pesség 78578. Az iparosok percentje (24*15) szintén jelentékenynek mondható s a mult évhez képest számuk 654. fővel szaporodott, mig a kereskedőké 109 fővel, ami szintén nagy emelkedés. Vagyis az elmúlt évben a megyében volt 517 kereskedő és 2013 iparos, ezek közül magára Esztergom városara csak 174 kereskedő és 729 iparos esik. E statisztika iparunk és kereskedel­münk fellendülésének örvendetes és két­ségbe nem vonható bizonyitéka. A mi már most a kereskedők és ipa­rosok által viselt adóteher mennyiséget illeti, ez már szomorúbb következtetésre ad okot. Városunk kereskedői és iparosai ugyanis 1897-ben III. o. kereseti adóban 69,452 frt 80 krt fizettek. Vármegyénk lakossága közül mintegy i2°/ 0 foglalkozik önállóan iparral és kereskedelemmel s ezen keresete után az összes állami adó 35°/ 0-át fizeti. Ez a körülmény amellett bizonyit, hogy nálunk az adókivetés túlságos teherként nehezedik az iparo­sokra és a kereskedőkre. Hisz egy-egyre közülük városunkban például átlag 25 frt 73 kr esett. Vármegyénkben a mult évi termés kedvezőtlen volt. Ugy a szalmás gabonák, mint a ta­karmánynemüek és kapás növények a tavaszi kedvező időjárásban a legszebb fejlődést mutatták; •— de már a takar­mánynemüek kaszálása közben beállott esőzések nemcsak az ebbeli munkát aka­dályozták, hanem a takarmányok minő­ségét is jelentékenyen csökkentették ; a szalmás gabonákat pedig megdöntötték. Ezek után közvetlenül az aratás küszö­bén beállott a száraz hőség, mely a gabonák magvait a kalászban megszori­totta, azokat végfejlődésükben akadá­lyozta, — mely kedvezőtlen időjárásnak az lett szomorú eredménye, hogy szalma termett ugyan, de a mag ugy minőség, mint mennyiségileg is a legsilányabb hozamot nyújtotta. Mielőtt azonban még ezen hiányos termés is betakaritható és elcsépelhető lett volna, ismét huzamosb erős idő állott be; a gabonák részint rendben, részint keresztekben oly hosszú ideig áztak, hogy a nedvesség miatt behordhatok és asztagba rakhatók nem lévén," magvaik kicsiráztak s ekként a gabonanemüek nem csak eladásra vál­tak alkalmatlanná, hanem nagy rész­ben még megőrlésre sem voltak hasz­nálhatók. A Dunának augusztus hó elején be­következett kiáradása, mely áradás a Duna balpartján levő Duna-Mocs, Karva, Muzsla, Ebed, Sárkány és Nána közsé­gek, valamint Esztergom város határai­nak a Duna völgyébe eső részeit oly magas vizzel borította el, a milyen nyári árviz évtizedek óta elő nem fordult. A laposokon levő szántóföldekről és pedig ugy a kisebb földmivesekéről, mint kü­lönösen a primási és káptalani uradal­makéról az árviz ezerszámra hordta el a gabonakereszteket, elhordta a lekaszált és tönkretette a lábon levő sarjú termést s végleg elpusztította a tengeri, burgonya és répa ültetvényeket. Mezőgazdasági terményeink és állata­ink szállítása a nyár folyamán használ­ható közutainkon, vasutainkon és Dunánk viziutjain nehézségekbe nem ütközik, de késő őszszel, vagy télviz idején, legna­gyobb részt kőalap nélkül való közutaink annyira romlottak, hogy azokon a szállí­tás nagy nehézséggel történik. Befejező közlemény következik. Esztergom, december 7. — Személyi hir. Dr. Cziegler Győző műegyetemi tanár ma délelőtt városunkba érkezett, — Miklós napja. »Kip-kop, kip-kop — és eljött újra a hosszuszakállú Miku­lás bácsi, hogy megjutalmazza a jó gyer­mekeket és megbüntesse a Rosszcsont Ferkéket. Ugy látszik, Esztergomban esakis jó gyermekek vannak, mert a virgácsok elmaradtak, ellenben a kitett cipőcskékből sehol sem hiányzott az édesség, a morcz pléhkatona, a kicsi porcellánbaba. A mamák pedig, akik megelőző napon feltűnő számban keres­ték fel Brutsy, Vörös, Miller bácsik üz­letét, igaz örömmel szemlélték az apró világ boldogságát. — De a nagyok is ünnepeltek, ünnepelték pedig városunk egyik legtiszteltebb polgárát, aki egész munkás életét városunk és vármegyénk érdekeinek szentelte s aki iránt a köz­becsülés és a polgártársi hála megér­demlett arányokban nyilvánult meg. Ez a mi jótékony Miklósunk : Nozdroviczky Miklós erdőmestér, akinek vendégszerető házánál két nap alig volt elegendő a gratulánsok nagy számának befogadására. — Tegnap ünnepelte névünnepét Iva­nits Miklós városi kiadó is, ez az érde­mes, puritán, szorgalmas tisztviselő. nál. Szombaton vált ugyanis jegyet gróf Sternberg József, a 32-ik számú buda­sti házi ezred főhadnagya, aki anyai ágon közel rokon az Andrássy-családdal, Frey Berta kisasszonynyal. Őszinte szívből kívánunk állandó, felhőtelen boldogságot. — Előléptetés. Igen sokan ismerik városunkban s akik ismerik, mind tiszte­lik és szeretik Piukovics János komáromi törvényszéki birót. Ezek bizonyára öröm­mel fogják hallani, hógy a győri Ítélő­táblához bíróvá lépett elő. — Lemondás. Gróf Vasguez Károly párkánynánai postamester állásáról le­mondott s városunkba költözött. — A városi képviselőtestületből. Amint halljuk, Brutsy János, Dóczy Ferenc és Magos Sándor újonnan megválasztott városi képviselők lemondanak virilis jo­gukról s igy okvetlenül bekerül a testü­letbe Wimmer Ferenc, az első virilis póttag, közéletünk e veterán előharcosa, akinek meg nem választása nem a leg­szebb fényt veti Szenttamásnak képessé­gére a közügyeket igazán előmozdítani tudó férfiak megválasztásában. — A képviselőtestület megalakulása. Ma délelőtt rövid közgyűlés volt a vá­rosházán, amelyen ez elnöklő főispán a felfrissített képviselőtestületet megala­kitottnak mondotta ki. Maiina Lajos az ülést megnyitván, indítványára Nie­dermann József elnöklete alatt dr. Gönczy Bélából és Rudolf Mihályból álló küldött­ség ment az alispánért, akit állva, viharos éljenzéssel fogadtak. Az alispán előre­bocsátván, hogy minden törvényes köve­telménynek elég tétetett, a képviselő­testületet megalakitottnak jelenti ki. Ez­zel ugyan a mai ülés napirendje ki volna merítve, de kéri, engedjék meg, hogy szülővárosa iránt érzett szeretetétől in­díttatva, a képviselőknek kiváló figyel­mébe ajánlja a fontos függő kérdéseket % amelyek a városnak vitális érdekét képezik. Kéri, találjanak mielőbb módot ezek meg­oldására. Engedjék meg, hogy kérje: érvényesítsék autonomikus jogainat a szükséges egyetértéssel, ügybuzgósággal, ügyszeretettel a közjó javára, őt pedig tartsák meg továbbra is jóindulatukban. Boldog karácsonyi ünnepeket kívánva az ülést berekeszti. (Hosszas éljenzés.) Dr. Földváry István kéri az elnököt, hogy engedje meg neki a fölszólalást. Csak a képviselőtestület őszinte, igaz örömének óhajt kifejezést adni a nagyrabecsült és köztiszteletben álló alispán legutóbbi, rég megérdemlett királyi kitüntetése al­kalmából. Erre most van első alkalma a képviselőtestületnek s Ő megmegragadja ez alkalmat, hogy a jegyzőkönyvben nyoma maradjon ez érzelmeknek. Mert a kép­viselőtestület legközvetlenebb szemlélője annak a hazafias, buzgó, áldásos műkö­désnek, amelyet a királyi kitüntetés ho­norált. Szép szónoki lendülettel kivan — a testület nevében — minden jót. Még Maiina Lajos köszönte meg az elnöknek a függő kérdések elintézésére, az egyet­értésre vonatkozó intelmét. ígérte, hogy ez irányban részéről mindent el fog kö­vetni, mire a gyűlés a távozó alispán él­tetésével Y4 11 órakor végződött. — A polgári érmek. A jubiláris pol­gári érmek ma délelőtt érkeztek meg s a nap folyamán már sokfelé láttuk az ízléses piros-fehér szallagos medáliát. — Rózsaszínű rovat. A rózsaszínű hí­rek minden időben, virágillatos májuson és ködös, borongós ősz idején egyaránt rózsaszínű hangulatot teremtenek. A leg­fásultabb szívnek is eszébe hozzák élete legboldogabb időszakát s a fiatalok bol­dogságának refleksze enyhe világosságot terjeszt mindenfelé. S annál rózsásabb a hangulat, erősebb a refieksz, minél jobban tiszteljük, becsüljük azokat, akik az élet legfeledhetlenebb napjait megkezdik. EgyJ ily hir terjedt el villámgyorsan vasárnap' a városban, kellemes meglepetést, igaz örömet okozva mindenfelé. Mert a ked­ves menyasszony, leánya városunk érde­mes országgyűlési képviselőjének, Frey Ferencz úrnak, akit a közéletben meg­érdemlett tisztelet és szeretet környékez s akinek öröme jó barátainak is öröme. S bár a hir azt is tudatja, hogy városunk a képviselő ur családjá­nak egyik legkedvesebb tagját el­veszti, a boldogságuk fölötti öröm erősebb a veszteség feletti sajnálkozás­— Hármas kitüntetésben volt része a császárjubileum alkalmából Horváth József 76. gyalogezredben 5 őrmesternek. Egyszerre kapta meg a jubileumi érmet, a szolgálati érmet és az ezüst katonai érdemkeresztet. — A tanácsjegyző helyettesítése. A hetfoi tanácsülésben a tanácstagok hely­telennek találták a polpármester amaz in­tézkedését, hogy a beteg tanácsjegyző helyettesitőjét nem a jegyzői kar köréből választotta. Miután Bedő József árvaszéki jegyző elmondotta, hogy ne­kik a polgármester ez intézkedéséről tu­domásuk nem volt, bár a főjegyzővel, maguk közt már régebben megbeszélték, hogy a legnagyobb készséggel és kolle­giális örömmel vállalkoznak beteg tiszt­társuk munkakörének ideiglenes ellátá­sára, határozatba ment, hogy a képvi­selőtestület elé — egyidejűleg s tanács­jegyző szabadságidő iránt való kérelmé­vel — oly javaslatot terjesztenek, hogy távolléte alatt iparügyi aktái a főjegyző­Inek, a többiek Bedő Józsefnek osztassa-

Next

/
Thumbnails
Contents