Esztergom és Vidéke, 1898

1898-02-02 / 10.szám

rnit én itt most e lapok hasábjain megkísérlek. Az államosítás természetesen sült galamb gyanánt a város szájába repülni nem fog. Közoktatásügyi kormányzatunknak annyi terhe és kötelezetttsége van már is, hogy magától nem iparkodik ujabb terheket szerezni. Különben is ugy gondolkozhatik, hogy Esztergom népes, iő ezer lakossal biró város, segítsen önmagán, ahogy tud, aztán ott van a gazdag főpapság, segítsen az. Sajnos, hogy a főpapság ezt eddig meg nem tette és kevés kilátás van rá, hogy a jövőben meg fogja tenni. Szóval az állam gyámolító kezére kell szorulni akárhogyan. De Esztergom város képviselőtestületének kell megtenni az első lépést. Ennek módját én csak igy tudnám elképzelni Tegye a város a reáliskola ügyét egy közgyűlésén tanácskozás tárgyává s ebből kifolyólag bízzon meg egy szakértőt, például az erre legilletékesebbet, a reáliskola igazgatóját, hogy szerkeszszen egy memorandumot, amelyben kifejti, hogy a reáliskola fenm áradása és jó karba helyezése az államnak is kulturális érdeke. A város tekintettel zilált anyagi helyzetére, iskoláját lentartani nem képes, az eddigi állami segély nem elegendő, vegye tehát a közoktatásügyi kormányzat saját budgetje terhére az iskolát, azaz vegye állami kezelésbe. A város adna megfelelő épületet (például a földszintesre lebontott és kijavított gimnáziumot) és megfelelő évi segélyt. A sümegi alreáliskola államosításához a város évi 4000 frttal járul.) Négyezer forintot adhatna a város, mivel az iskola fentartása most, azt hiszem, többe kerül. Vagy talán még kedvezőbb feltétenais. Ennek is volt egy tábornoka : Bonaparte Napóleon. Ezt a kimondhatatlan nevű urat akarta ő egy hadsereggel megajándékozni és addig könyörgött érdekében, mig Barras szive meglágyult. Utóvégre is egy tábornokkal több vagy kevesebb a papiron, még nem a világ ! De mikor éppen a papir hiányzott. Hisz a direktor ur azon az estén már annyi l inevezést irt alá, hogy Tallien asszony Összes készlete elfogyott. Ekkor Josephinenak az ötlete támadt, hogy a táncrendjére irrassa a Bonaparte tábornoki kinevezést. S ezzel a táncrenddel ment a kis koazkai ember Olaszországba, ahol hat hét alatt huszonkét csatába győzött és ez a tán rend volt az a fundamentum, amelyen az első császárság fölépült. Nevezetes dolog, hogy Napóleon életében, de másodszor is nagy szerepet játszott egy táncrend. A bécsi kongresszus idején történt, az osztrák fővárosban együtt voltak Európa uralkodói és osztozkodtak a világrész birtokában. Az orosz cár és az osztrák császár éppen meghányták-vetették, nem volna e legjobb mindent ismét visszahelyezni arra aZ alapra, amint 1789. előtt állott : csak azon mult a dolog, hogy hamarjában nem tudták, hogy a nyaktiló emlékét hogyan küszöbölhetik ki a világból. Ekleket is lehetne kieszközölni. Ezt az alaposan kidolgo ott és megokolt memorandumot aztán vigye egy deputáció a közoktatásügyi miniszterhez és ott élő szóval is adja elő kívánságát. Majdnem bizonyosra vehetjük, hogy az eredmény el nem fog maradni. De hát csak mozogni kellene és az első lépést megcsinálni. A tankerületi főigazgatón bizonyára nem fogna múlni a dolog, mivel már a volt főigazgató: dr. Hóman Ottó most min. tanácsos, tett ez irányban kezdeményező lépéseket, de ismét semmi sem lett a dologból! Most kell felhasználni az időt, amíg a közoktatásügyi kormány élén Wlassics, a lelkes, áldozatkész reformátor áll. Ha aztán az államosítás megvan, az állam gondja lesz az iskolát lassankint föreáliskoldvd kifejleszteni. Aminthogy azt kívánná a természetszerű fejlődés, hogy az elhangolt alreáliskola lassankint virágzó főreáliskolává legyen. Ha a huszegynehányezer lakossal biró Győrben ez lehetséges volt, mért ne ismétlődhetnék ez Esztergomban is, melynek tizenhatezer lakosa van! Az bizonyos, hogy a győri iskola sem pattant ki egyszerre készen Zeusz fejéből, hanem hosszas vajúdás után vált azzá, ami jelenleg, az ország egyik legnépesebb, legjobb hirü reáliskolájává. így képzelem én az iskola jövőjét, nem pedig polgárivá való lefokozásban. Csakhogy, ismétlem, tenni kell valamit, mozgatni a dolgot, mert magától nem fog menni, az bizonyos. Dr. Nógrádi Jenő. kor a Metternich hercegné bálján történt, hogy betoppant Talleyrand és a legközönyösebb arccal levelet adott át Sándor cárnak. — Mi van benne ? kérdezte az oroszok uralkodója. — Nevezetes dolog! kiszabadult az ördög, Napóleon elhagyta Elba szigetét és pár nap múlva Parisban lesz. Elhalgatott a zene, halotti csend támadt az óriási teremben, mindenki ugy állott mintha a villám lesújtott volna a fényes gyülekezetre. Csak egy ember nem vesztette el lelkét, mert ő már viharedzett volt. Talleyrand igy szóllott a két császárhoz : — Meg kell irni haladék nélkül a mozgósítási parancsot az orosz és az osztrák hadsereg számára ; értesiteni kell Welingtont, megy a porosz kormányt, hogy hagyják abba a vetélkedést, kié legyen Hannovera. S nyomban meg is fogalmazta a megfelelő sürgönyöket. Tudják-e mire ? Arra a tánezrendre, amelyre pár perez előtt Sándor cár a nevét irla, amely az osztrák császárné tulajdona volt. Ezt a históriai okmányt megtalálták Talleyrand hagyatákában. Fontosabb szerepe bizonyára soha sem jutott táncrendnek. Március tizenötödike. Esztergom, február 2. Olvassuk vidéki laptársainkban hol egyikben, hol másikban, egyremásra, mily előkészületeket tesznek városaik március 15-ikének méltó megünneplésére. Méltó megünneplésére annak a napnak, amelyen a sajtószabadság törvénybe iktatásának ötvenedik évfordulóját ünnepli az ország. Már egészen kidolgozott tervekkel is találkozunk s amikor ezeket olvassuk, önként el fog az aggodalom, hogy a hivatalos város március 15-ikének félszázados évfordulójáról is éppen oly szégyenletesen el fogja feledkezni, ahogy a millenáris; évfordulóról megfeledkezett. Éppen ezért kiváló örömmel közöljük, az alábbi programmtervezetet, amelyet egyik olvasónk küldött be s amely a véleményünk szerint igen helyesen — az ifjúság közreműködésére helyezi a fősúlyt, lévén az ifjúság letéteményese az alkotmány és a szabadság épületeit fenntartó és továbbépítő nemzeti feladatoknak. A programmtervezeten termesze tesen lehet változtatni, bővíteni, magunk is fogyatékosnak 1 kissé színtelennek találjuk de a városi urak munkáját talán mégis megkönnyítjük közlésével. — íme itt következik : 1. Március 14-én, a nagy nap előestéjén általános kivilágítás. 2. Március 15-én korra reggel ébresztő cigányzenével, mozsárlövésekkel, a város fellobogózva. Délelőtt 9 órakor minden felekezetnél istentisztelet 3. D. e. 10 órakor díszközgyűlés a városháza tanácstermében, mely gyűlésre a helybeli agg honvédok is meghívandók lennének s ezek számára e napon ebéd. 4. D, u. 5 órakor gyülekezés a Széchenyi-téren a zeneegyletek közreműködésével, szavallatok és szónoklatok a nap jelentőségéről. Szavallhatna pl. valamely tanitó, továbbá az ifjú generáció valamely tagja, vagy a Legényegyletből a >Riadót* és a Talpramagyar-t. 5. Kivonulás a Honvéd-temetőbe, ott ünnepi szertartás, szónoklat, ének; a három emlék megkoszorúzása. 6. Végül este díszelőadás a «Fürdő* nagy termében a főgimnáziumi és reáliskolai ifjúság részéről belépti díjjal, melynek jövedelme részben a honvédtemető karbantartására, részben az ifjúsági segélyegyletek javára fordíttatnék. 7. Egyúttal a nagy nap mindenkori megörökítésére a város valamely utcáját, vagy terét a félszázaddal ezelőtt lezajlott eseményekre vonatkozással uj névvel kellene megjelölni. Ajánlom az >Egyetértés-tér vagy utca* elnevezést. Tisztelettel stb. Egy hazafi. * Midőn e programm-tervezetet közzé tesszük, egyszersmind tisztelettel kérjük olvasóinkat, hogy ahhoz hozzászólani szíveskedjenek. Minden találó megjegyzést, minden életrevaló tervet közzé fogunk tenni. §. A helypénzszedés. Az »Esztergomi Lapok« valamiképen sehogyan sem tud megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a főkáptalan értékesiti az ő jogát a szenttamási helypénzszedés terén, miután méltányos jogmegváltási feltételeit a város nem acceptálta. Legutóbbi számában pláne három helyen : vezércikkben, versben, hírekben,— rímben és prózában fejezi ki ez elégedetlenségét, jobban pazarolván a ciceró és garmond betűket, mint az érveket és logikát. Mindazokat, amiket különben e három fogásban feltálalt, maga megcáfolta vezércikkének egy mondatával: >avagy talán ... a főkáptalant az a 16 kr azért indította e komoly lépésre, mert abban az egy esetben (tessék megnézni az aktákban, megtudni a rendőrségnél, hány volt az az egy eset!) praecedenst látott a jövőre nézve s meg akarja védelmezni jogát?* — íme, laptársunk ezzel kivételesen meglehetősen fején találta a szöget. A város eddigi törvénysértő, felsőbb intézkedéseket cinikusan fumigáló intézkedésében nagyon veszedelmes praecedenst láthatott, a jogát pedig, mint felelős testületnek, megőrizni szent kötelessége. S a fegyelmi vizsgálatot is csak akkor kérte, amikor képviselőjének kérése, követelése, fenyegetodzése a városházán mind eredménytelen maradt s személyesen meggyőződött a bepanaszoltak perfid eljárásáról, legjobb esetben vétkes hanyagságáról, mely nem legújabb keletű, mint t. laptársunk irja, hanem hónapokra visszavezethető. A megyei törvényhatóság megbízhatóságát, komolyságát, lelkiismeretességét még laptársunksem merte soha kétségbevonni s igy elhiheti hogy komoly oknak kellett lenni, amikor az alispán a fegyelmi vizsgálatot elrendelte. S nagyon különös gondolkozásmód kicsinylőleg szólani azokról a 16 krajcárokról. Itt végre is elvről van szó s aki a 16 krajcárok kezelésénél nem kényes, megbízható, egyenes, nem lesz az a forintoknál sem. Ha az összeg az E. L.nak nevetségesen csekély is, a tény talán nem ? A főkáptalan elég jelét adta a város iránt való jóindulatának és bőkezűségének ; ennek fejében talán elvárhatja legalább, hogy jogait, igazát a városházán is tiszteletben tartsák. Várjuk meg a fegyelmi vizsgálat végét. S addig t. laptársunk mérje ciceró- és garmond igazságait, kritikáját egyenlő mértékkel — városházán innen és tul! fl társaságból. Farsangi naptár. Február 2. A szentgyörgymezei Olvasókör estéje. Február 5. Kék dominók bálja. Február 5 : Kereskedő bál. Február 12: A Tornaegyesület mulatsága. Február 13 : Az ev. ref. egyházközség estélye. Február 13 : Polgári bál. Február 17 : Katonatiszti bál. Február 19: Diáktáncprőba. Február 21 : A «Kat. Kör» humoros estélye. Február 22 : A Kaszinó jux-estélye. * A KathOÜkUS Kór szokásos farsangi bálját most szombaton tartotta meg és mondhatjuk, teljes sikerrel. Megszokott nagy közönségéből alig hiányzott valaki. A bál estéjén háziezredünk tisztikara nagy számban jelent meg s igy csak természetes, hogy a tánc a reggeli szürkülettel szűnt meg. A bálozókat kellemesen lepte meg, hogy a főkáptalan a kís teremben a léghuzamvédő üvegfalat már felállította. A sikerült mulatságon résztvettek : Özvegy Acsay Istvánné, Brutsy Gyuláné, Büttner Róbertné, Buzárovics Gusztávné és Margit, Bleszl Ferencné, Brilly Gy.-né, Csupor L-né Frey Ferencné, és Berta, Grosz F.-né, özv. Gferlich Gusztávné, Geiger Ferencné és Mariska, dr. Gönczy Béláné,, Hartman Gusztávné és Ernesztin,