Esztergom és Vidéke, 1898

1898-11-13 / 91.szám

vágóhíd kérdésénél támadt. A jelenlegi — hála az Égnek — már oly rozoga, hogy minden percben összerogyásától kell tartani. Az építészeti bizottság is megvizsgálta s ennek felszólalására a városi mérnök kimondotta, hogy annak némileg való rendbehozása is 915 frtba kerülne. Egyúttal a mérnök költségvetést készí­tett egy, a szentgyörgymezei vágóhídi telken emelendő új alkotmányról, mely­nek költségeit 2500 frtba számította. Időközben érkezett Pfalcz Józseftől aján­lat, amely szerint — a régi vágóhíd anyagáért 280 frtot adna — ennek tel­jesen megfelelő új ideiglenest 3 hét alatt Szengyörgy mezőn 1350 frt 50 kr, emelne. Az egész képviselőtestület egy véle­ményben volt, hogy a hévvizí botránykő mielőbbi elgörditése sürgős, nagy érdek. Voltak azonban aggályai egyes komoly gondolkozásukról ismert képviselőtestületi tagoknak az ügy forcirozott gyorsasággal, kellő megfontolás nélkül való elintézése ellen. Igy pl. a vita folyamán kiderült, hogy az állami állatorvosnak, a városi szakközegnek egyáltalán semmi tudomása az egész tervről, a mészárosok közül senkit sem hallgattuk meg váj­jon nem állhat-e elő oly helyzet, hogy a régi vágóhíd leromboltatván, az uj ren­delkezésének meg nem felelvén, vagy a felsőbb hatóság egyszerűen betiltván azt, az élelmezési ügy mizirabilissá válha­hatik, miért is dr. Földváry azt indítvá­nyozta, hogy a régi vágóhíd lerombo­lása jövő év április haváig függőben tar­tassák (amibe a jelenlevő ajánlattevő azonnal bele is egyezett s a főügyész e nyilatkozatot jegyzőkönyvbe is vétette) dr. Prokopp Gyula — a szakbizottsághoz, az építészetihez kívánja az ügyet vissza­terelni, amennyiben ez az ajánlatra nézve szintén nem lett meghallgatva. Szent­tamási Béla is ismételten fejtegette, hogy az ügynek semmiesetre sem válik kárára, ha legközelebbi közgyűlésig (amely no­vember 28-án lesz) jobban előkészítik. Volt egy incidens is dr. Áldori Mór és dr. Prokopp Gyula között, amennyiben az előbbi a vita hevében csodálkozását fe­jezte ki, hogy »müveit emberek* — ily üdvös intézkedést meg akarnak akadá­lyozni. A személyes kérdés Aldori ki­magyarázásával véget érvén, a közgyű­lés 39 szavazattal 1 ellen dr. Földváry István precíz, körültekintő módositványát fogadta el, amely szerint a képviselőtes­tület, azzal a kikötéssel, hogy jövő év ápril haváig függőben tartja, vájjon a régi vágóhidat ajánlattevőnek egyáltalán átengedi-e, továbbá hogy az állandó vá­góhíd létesülésének munkálatait teljes erővel folytatja, az ajánlatot elfogadja. A dijnokok. Az építészeti szabályrendelet tárgyalá­sához megkívánt abszolút többség ismét nem levén jelen, annak tárgyalására ujabb s immár végső határidőül novem­ber hó 28 ika tűzetett kí. Kis vihar volt ama tanácsi javaslatnál is, hogy a pínzügyi osztályban két ki­segítő, ideiglenes, díjnok alkalmaztassák. Pach Antal azt tapasztalja, hogy a városházán máris annyi a dijnok, {Elnök'. Csak tizenegy! Egy hang: Öt helyett !) hogy bár idevaló, felét sem ismeri {Fő­ügyész : Én sem !) Idegenek, kik, honnét jönnek, senki sem tudja. Van egy pro­tektoruk, hát bedugják dijnoknak. S ha a városházán jár, azt látja, hogy a tiszt­viselők sétálgatnak, a dijnokok meg ke­servesen dolgoznak. Kéri, hogy az elnök szorítsa munkára a tisztviselőket, akkor nem kellenek majd dijnokok. Elnök'. Hisz csak ideiglenesen kérünk a házösszeírások miatt. Pach : Tudom, tudom ; mindég ideig­lenesen, egyszer s utoljára kérnek. Ha­nem azért egyre kérnek. Hoffmann Ferenc fejtegeti, hogy nem tehet róla, hogy annyi a munka, hogy ily nagy apparátus mellett még négy dij­nokra is szüksége van. O dolgozik reg­geltől estig; aki nem dolgozik, azt nem tűri meg. Pach: Hivatkozik sokkal nagyobb városokra, ahol jóval kisebb, kevésbbé dotált a tisztikar s mégis minden rendben megy. Dr. Földváry István előadja, hogy a szerv, szabályrendelet szerint megindo­kolt esetekben joga van a tanácsnak ideiglenes dijnokok alkalmaztatását kérni. Csak indoklatlanul ne kérjék és határo­zott terminust szabjanak, mert ezek a dijnokok rendszerint nagyon tapadósak. Ily eseteknek külömben is csak ritkán szabad előfordulni. Minél rigorózusabb ily kérelmekkel szemben a képviselő­testület, annál jobban szorítja munkára a tisztikart. A testület, tekintve, hogy most a házösszeírások folynak, amelyek csak minden 3 évben fordulnak elő, a két ideiglenes dijnoknak két hóra való alkal­maztatását megszavazza. Felemiitjük még, hogy a Zöld tó le­csapolásához szükséges két kenderföld­nek és további háromnak utcanyitási és háztelek-célokra való esetleges megsza­vazására határnapul dec. hó 29-ét tűz­ték ki. A kifáradt városatyák az ülés végén az elnököt zajosan megéljenezték. Riporter. Színészet. — Heti tudósítás. — Esztergom, november 12. Az ujabb előadások közül különösen az esztergomi közönség előtt immár unalmassá vált Trilby érdemel említésre méltó figyelmet. Mert újból borzongató élvezetet nyújtott az a Svengali {Havy Lajos) tekintetéből áradó hypnotikus hatás, amely elvezette taps és virág­bokréták között pályafutását a kis párisi grizettnek: Trilbynek, kit ezúttal Szűcs Margit személyesített, kevesebb drámai erővel, plasztika nélkül. Mégis — ha el­feledjük a toilette — készítések hiá­nyait, £. maszkirozás hiányos voltát, midőn a negyedik felvonás végén a Svengali-kép előtt énekli: »adja meg ké­rem pontosan az ütemet . . , kérem ... olyan fáradt vagyok* . . . olyan hideg­ség fut végig az emberen, mely a rette­netes dráma kifejletét maradandó hatá­súvá teszi. Havy Lajos Svengalija kidol­gozott alakítást, jól felfogott előadást produkált, Iványi (Tomas) és Heltay (Gecko) voltak azonkívül jó befolyással az összhang emelésére. A vasárnap telt házat hozott, hisz mindenki kíváncsi, mért csak verve jó az asszony s igy Lukácsi Sándor darab­ját : >Az asszony verve jó* szép számú közönség nézte végig. És kellemesen gyönyörködött a még a mult saisonokból előnyösen ismert Bera Rózsa (Zsófi) kel­lemes hangjában, mely ugy látszik még jobb és erősebb lett azon pár év alatt, mióta nem hallottuk. Az est sike­rében Csiszért (Kalász János) és Kellert (Dudás Mihály) és Heltayt (Bogár Dani) illeti a dicséret. Ezek volnának a bemutató előadások sikerültebbjei, amelyekből a társulatra vonatkozólag véleményünket megalkotjuk. Nem mondjuk el -ezt a nagy közönség­nek, de csodálkozunk némileg a vácia­kon, akik oly erősen ragaszkodtak ven­dégeikhez. Nem lehet azonban tagadni, hogy hiján van jó erőknek a társulat. Havy direk­\ tor játéka sok tapasztaltságot, de bi­zonyos vidékies csíszolatlanságot árul el ; Heltay művészies allűröket vindikál, de sokszor megfeledkezik a mimikáról, többen — nomina sunt odiosa — külö­nösen a hölgyek — nem jól értik az Öltözködés, a maszkirozás titkait, bár itt Heltayné kiválik otthonias és sikkes föllépésével, zengzetes társalgási hangjá­val, mellettük több veaudeville alak, tra­ining nélkül, mégis Czinczár Julis kel­lemes modora és Daczó Vilma üde tem­peramentuma minden szerepben leköti a figyelmet, Es a repertoir ! Sajnálatosan unalmas és kopott. Mintha nem is léteznék darab a Rip-Rip, a Szép Heléna stbia kivül, hisz már várjuk az Uff királyt és Ar­girus királyfit. Az irodalom annyi jó uj művet produkál, a fővárosi színházak jobbnál-jobb darabokat hoznak színre,ame­lyek megszerzése nagy anyagi áldozatba nem kerül, hol maradnak ezek ? Persze nem mulatságos uj darabokat tanulni, bár a régiek sem mindég tanúskodnak arról, hogy színészeink sokat fáradtak volna a tanulással, mert bizony a sugó rettene­tes munkája szánalomra méltó. Hanem a díszletek általában megnyerték a kö­zönség tetszését, gondosan összeállittöttak és ízlésesek. ­* . '1 •. Ilyen meditációkkal néztünk a szer­dai premiere elé, hogy először lássuk Kazaliczky mulatságos vígjátékát: a »Ga­rasos alispánt.« És várakozásunkban nem csalódtunk. A szereplők sokat ellestek a Nemzeti Színház művészeitől; ami Önálló alakítás volt, az több kívánni valót ha­gyott hátra. Mégis dicséret illeti a fő­szereplőket, igy Havy Lajost, Zombor alispán személyesitőjét, bár volt benne oly féle valami a falusi jegyzőből, Zombor Géza orszgy. képviselő szemé­Iyesitőjére : Mátray-ra,, ha a külsőségeket tekintjük, jó lelkiismerettel nem bizhatnók a mandátumot, sem modora sem dialó­gusa miatt; kissé félszeg volt Iványi Pista (Rosta Vendel) és Balog Árpád is mint Barát Bertalan, a hozományvadász, mig Heltay komikuma rutinra vall, és Hel­taynéval, a kis Zombor Böskével, való­sággal excelláltak ezúttal, kinek kedves eleven játéka sok tapsot aratott; jól személyesítette Recsky Hermin is a pergő nyelvű falusi mamákat. Hennequin és Milleaud hervadhatlan szépségű zenéje oly közönséget vonzott, melyet még e szezonban nem láttunk s a kis >Lili« {Bera Rózsa) kedves mókái sok-sok tapsot, az éljen-ek valóságos or­kánját provokálták. Üde, hajlékony és zengzetes volt dalai hangja s kisérő katonazene minuciózusán preciz kíséreté­vel szép harmóniába olvadt Össze. A második felvonás rondeauja : »Ha e kis könyvbe nézek Felújulnak az emlékek S zeng újra a kürtsző . . Oh mily bohó valék, Mily balga gyermek !« valóságos ábrándokba ringatták a közön­séget s Bera Rózsinak meg kellett is­mételnie dalát. Csak természetes, hogy az est sikere Bera Rózsa érdeme, bár a darab kedves tárgya és az örökszép partituráé is, mely a játszót fölemeli, megihleti. Lili partnere: Plichard tüzér (Mátray) kissé rideg és éneke sem tiszta, bár általánosságban megfelelt. — Kívüle még jeleskedett ügyes komikumával Ivanyi a Saint Hypotese gróf szerepében és Balog Árpád a Grange Batalin báró | szerepében, gyakorlott szalonszinészeknek mutatkozván. Taffy. Egy elitélt rab öngyilkossága. Muzsla, november 12. A testvérgyilkos rab öngyilkosságáról a következő autentikus tudósítást vet­tük : Többrendbeli nagy bűn és sötét go­nosztett terhelte Szőke Péter és hason-, nevű atyja, szölgyémi lakosok lelkét. Az apa és fiu együtt ültek Komárom­ban, a hol az apa saját lelkiismeretén könnyítendő, vagy mert Péter fiának egy bűnügyben hat évre történt elitéltetését, ugy látszik, kevésnek találta, drágalátos fiának egy másik bűntettét derítette föl, a miben ő nem mint aktív bűnré­szes szerepel, hanem csak anynyiban, hogy a dologról közeli tudomása volt és hallgatott. E bűn pedig Péter fiának testvérgyil­kossága volt. Az elvetemült ember Esz­tergomba inasnak adott öcscsét, midőn gazdájától szülői látogatására hazatérni szándékozott, a szölgyémi határban agyonütötte és a helyszínén el is han­tolta. Az igy eltűnt iparos tanulóról azután azt kürtölték, hogy Esztergomnál a Du­nába fulladt. A bűn azonban nem ma­radt titokban, mert az apa a komáromi kir. ügyészség előtt felfedezte azt, abban a hiedelemben, hogy ezzel a maga sorsán könnyít. A komáromi ügyészség intézkedett, hogy a rejtett sírhelyet a bestiális test­vér a helyszínén megmutassa, E célból a barthí rendőrőrs három embere, közöttük az őrsvezető, a két gonosztevőért Komáromba ment. November hó 6-án a késő esti vonat­tal érkeztek az esztergomi állomásra. <\z elitélt rab saját polgári ruhájában utazott atyjával együtt csak azért, hogy az uton a rabruha ne okozzon feltűnést, pedig Szőke Péter erre a kíméletre nem volt érdemes. Midőn a vonat megállott, az őrsvezető lépett ki legelőször, utána a rab, háta­mögött pedig a másik csendőr. Az apát csak egy csendőr kisérte. Az őrsvezető leszállása pillanatában a megkötözött kezű Péter az őrs­vezető hátára ugrott, az őrsvezető orra bukott s jóformán tehetetlen volt. A go­nosztevő e pillanatot arra használta fel, hogy a lebukott őrsvezető fegyverének szuronyát megragadta s azt lecsavarni akarta, a mennyire ezt összekötött ke­zei engedték. Különös, hogy e dulakodás alatt a lá­bain levő bő csizmákat is lebírta lábai­ról rugdalni nyilván, azzal a célzattal, hogy a fegyverrel, szabadulás ese­tén, el tudjon a sötétben illani, esetleg magát a fegyverrel védelmezni, vagy a legrosszabb esetben azzal magát kivé­gezni. Elég az hozzá, hogy a földön heverő csendőrőrsvezető majdnem teljesen tehetet­len volt, mig a másik csendőr szuronyával szurkálta a gonosztevőt, E kinos mun­kában Cserődi rendőr is segédkezett, a ki mint állomási kirendelt, meglátta a dulakodást és a nyomorult nyakára lépve, birta csak a megmarkolt szurony elbocsátására kényszeríteni őt s így a helyszínén ' bekövetkezhető vérengzést megakadályozni, — mert ha Cserődi vé­letlenül nem siet oda, a lábon álló csen­dőr kénytelen keresztül szúrni a bitan­got. Mikor lábraállottak, legelső dolga volt a csendőröknek, hogy a gonosztevőt ugy tették ártalmatlanná, hogy az állo­másnál kért kötéllel jobb kezefejét erő­sen a balláb combjához kötözték s igy balra hajolt testtel kényszerült az az esz­tergomi rendőrség fogházába menni. Dacára a szükséges elővigyázatnak, még is bekövetkezett az, amire nem is

Next

/
Thumbnails
Contents