Esztergom és Vidéke, 1898

1898-11-10 / 90.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. • • ^LÓFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre — — — — — 8 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁN­Laptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYUlxA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések 'küldendők Szécljei)yi~tér, 330. szánj. -^•t Kéziratot nem adunk vissza. í-^— Nyílt kérelem nagyságos Andrássy János vármegyei alispán úrhoz.*) Esztergom, november 9. Nagyságos Urunk ! Immár a városi állapotok odáig fejlődtek, hogy ha a legerélyesebb közbelépés mielőbb meg nem tör­ténik, a legteljesebb erkölcsi és anyagi tönknek kell bekövetkeznie, amelytől, mint a város hű, szerető fiai, irtózva, egyetlen és utolsó me­nedékünkhez : Nagyságodhoz fordu­lunk. Hogy idáig jutottunk, annak az a hántom esztendő az oka, amely óta Maiina Lajos ül a polgármes­teri székben. E három szomorú esz­tendő alatt a városi vagyon jelen­tékenyen csökkent, a pótadó foly­ton emelkedett s semmiféle remény sem mutatkozik a helyzet javulá­sára. A függő kérdések közül egy sincs megoldva, de kilátás sincs reá, hogy azok a mai régime alatt egyál­talán megoldassanak. A közönség, az agyonpótadózott lakosság köré­ben általános is az elégedetlenség, de sajnos, hogy az nem képes és nincs meg elhatározásában az egyetértés egyöntetű eljárásra, ami érdeke és kötelessége volna s ami meghozhatná a kellő ered­ményt. A polgármester sem a megfelelő tehetséggel, sem szükséges akarat­tal nem £ir az ügyeknek vezetésére, vagy ellenőrzésére. Egész működése, hiszen méltóztatik ismerni — folyto­nos láncolata a tapintatlanságok­nak és kövekezetlenségeknek O maga nemcsak, hogy nem dolgo­zik — méltóztatott tapasztalni a legutóbbi hivatalvizsgálat alkalmával — de nem is képes az alantas tiszt­viselőknek irányt adni. Tekintélye egyáltalán semmi sincs, hivatalos helyisége vajmi gyakorta hasonlil oly korcsmahelyiséghez, hol éjfél­utánig dorbézoltak ; — a legutolsó Írnokkal is konfidens viszonyban van amely viszonyosságon alapszik ; a polgármester szobájában elhangzó trágár viccektől elpirulnának a mat rózlebujokban is. A város fejéről és egy-két tiszt­*) Több tekintélyes városi képviselőtől vertül e nernorandumot, amelyet bizonyára igen sokat osztanak. Kár, hogy a részletekre is jobban nem terjed ki. A szerk. viselőjéről a helyi lapok oly jel­lembe vágó dolgokat közölnek, melyeknek ha csak kis része igaz, hivatalukat egy óráig sem szabadna megtartani, az illetők még sem in­dítanak sajtópört, bár erre szinte provokálva vannak. A pénzügyi bizottság legutóbbi tárgyalásain a tisztikar több tagja ellen oly vádak emel­tettek, amelyek mindegyike ele­gendő arra, hogy az illető tisztvi­selők fegyelmi eljárás alá vonass ­nak. És a tisztikarban hiányzik az elengedhetetlen önérzet, hogy az ily főbenjáró vádakat, ha alaptala­nok, a iegerélyesebben visszauta­sítsák. Nem megdöbbentő, szomo­rúan jellemző — e viszonyainkra, hogy midőn a városi orvosokra, akik hivatva vannak a legfontosabb közegészségi érdekeket képviselni és ellenőrizni, nyilt ülésen elhang­jzík az a megdöbbentő vád, hogy egy tűrt ház tulajdonosánál vacso­rázgatnak, ez a vád nem lesz senkitől se visszautasítva ? . . . A szervezési szabályzat annyi gonddal, körültekintéssel és lelki­ismeretességgel, úgy látszik, csak azért lett alkotva, hogy meg ne tartassék. Arra a tisztviselőre^ aki szorgalmas és tud dolgozni; két­szerannyi munkát ró a polgármes­ter, mint a szervezési szabályzat előírja. Aki képtelen ama hivatal ellátására, amelyre megválasztatott, 'annak nem ad munkát, vagy ' egyszerűen más hivatalba helyezi 'át.-Az írnokok száma egész légió, s ezek nemcsak másolnak, expediál­|nak, iktatnak, hanem dolgoztatva lesznek a tisztviselők helyett. . I A felszaporodott függő adósságok ( és azok évek óta nem fizetett ka­matai oly nagy összegűek, hogy komolyan aggódnunk kell: ha ez [ állapotinkban a legrövidebb idő alati 1 gyökeres változás nem áll be, a 1 város csődje bekövetkezik. Az ala­! pitványi pénzekből törvényellenesen i kiutalt sok ezer forintnyi kölcsönök 'ügyében most tett jelentést Nagy­! ságodnak a megyei főszámvevő. S amot a város fejénél mindenféle működésében hiányzik a tervszerű­jség, úgy nincs és nem is lehet ! egyöntetűség a városi adminisztráció J egész vonalán. I Ez a jelenlegi siralmas helyzet képe, bár csak főbb körvonalakban. de mindenkor készek vagyunk azt teljesen kidolgozott részletekben is bemutatni Nagyságodnak! Nagyságod, mióta csak jelenlegi ki­váló állásában tisztelhetjük, nem­csak mindég hangoztatta, de be is bizonyította, hogy Esztergom városát igazán szereti. Nagyságod hivatott ellenőre a hivatalos város minden működésének s Nagyságod birja is az erőt és hatalmat ez el­lenőrzés szigorú és erélyes keresz­tülvitelére. Legmélyebb tisztelettel fordulunk tehát Nagyságodhoz, szíveskedjék az egész város jövőjének, s a viszonyok maradásával: pusztulása elkerülésének érdekében a Iegerélyesebben fellépni s méltóztassék meggyőződve lenni, hogy Esztergom közönsége csak hálával fog mindenkor e közbelé­pésért, amelynek eredménye kell, hogy legyen — adózni. Kiváló tisztelettel Több városi képviselő. Háziezredünk emlékünnepe. Esztergom, november 9. Röviden megemlítettük már, hogy házi ezredünk ezúttal is megünnepelte nagy emléknapját s ezúttal magas rangú katonatisztek is részt vettek az ünnepi ako mában. A szép napról az osztrák fővárosból a következőket irják lapunk­nak : Az újoncoknak a roszaui kaszárnya udvarán délelőtt megtörtént felesketése után, amelyet tábori mise előzött meg, az újoncok a Heumarkt-kaszárnya ud­varára vonultak, ahol a régi legénység­gel egyetemben a zászló alatt en parade felállottak. Itt az összegyülekezett tisztikar élén lovag Schweitzer Eduárd erzedparancsnok a legénységhez gyújtó, nagy hatású be­szédet intézett körülbelül a következő tartalommal : Katonák! Új társaitok ma új és ün­neplés formában az ezred zászlajára fel­esküdtek. Lelkész ajkáról hallottátok, hogy az eskü szent é? becstelen az, aki esküjét híven meg nem tartja. A mai eskü azonban magasajbb jelentőséggel bir, mert a mai nap egyúttal az ezred egyik dicsőséges emléknapja, megtartva vitéz elődeitek tiszteletére, akik a caldieroi ütközetben (1805 október 30) bebizonyították, hogy az ezredünkhez tartozók inkább fel­áldozzák legfőbb javukat, életüket is, mint hogy esküjöket megszegjék. Es igy fogjátok ti is, a 26 gyalogezred katonái, hű példakövetői elődeitek hősies magatartásának, eskütöket min­dég és minden körülmények között szentnek és nagynak tartani.* E beszéd után tisztelgés következett az ezred zászlaja előtt, majd a legény­séget visszavezették a századhelyiségekbe, ahol gazdag vendégségben részesültek. Esti hét órakor a tiszti kaszinó ujo­nan s szépen renovált termében disz­lakoma volt, ahol mint meghívott ven­dégek, megjelentek : gróf Uexkül-Gylle­brand Sándor bécsi hadtestparancsnok Rohr Ferenez vezérkari ezredessel, Som­mer József altábornagy, divizionárius Markner vezérkari őrnagygyal, lovag Grivicsics Dániel nyugalmazott altábor­nagy, nemes Reznicsek Károly vezér­őrnagy, a 25. gyalogbrigád parancsnoka, Vojnovisch Emil vezérőrnagy, a 17. gya­logbrigád parancsnoka, Waitz ezredes, a 6. tüzérezred parancsnoka, Köves ez­redes, a 23. gyalogezred parancsoka s házi ezredünk tisztikarának tagjai. A negyedik fogás után felemelkedett Sckzveitzer ezredparancsnok és a követ­kező pohárköszöntőt mondotta: Az 1805 év októberének utolsó nap­jaiban a 26. ezred heves csatában ál­lott Caldieronál, hogy túlsúlyban levő ellenfelétől a győzelmi pálmát elra­gadja. Az ellenség előretörő csapatai Colognola sáncaiból nagy bátorsággal és csodálatraméltó hidegvérüséggel lettek kiűzve. A tisztikar és a legény­ség versenyzett egymással odaadás­ban és vicézségben, amig a győzelem­hez szokott francia csapatok a caldieroi mellvédekből visszaüzetve és megfutamítva nem lettek. Három egész napig tartott a nehéz küzdelem, amig a győzelmet kivívták, amely a had­seregnek és feledhetlen, dicsőséges ve­zérének ; Károly főhercegnek egyik legfényesebb fegyverténye volt. Kegyeletes tisztelettel emlékezünk vissza ma vitéz ezredbajtársunkra, báró Nóvák Józsefre, aki ak­kor százados volt, későb altábornagy lett, akinek ez ütközötben tanúsított hősies magatartását a monarchia tör­ténelme legszebb lapjaira jegyezte fel. Számtalan csatamezőn küzdöttek a huszonhatosok hősies bátorsággal az ellenség ellen, királyukért, hazájukért s a belgrádi, mollwitzi, simbachi, brau­naui, valamint a kolini, leutheni, tor­gaui és az ujabb hadtörténetből a livnai és kljucsi napok ugyanannyi diadalnapjai a mi szép ezredünknek. A caldieroi csata napját ezredünk emlékünnepévé tettük, elismerésül elő­deink vitéz viselkedésének, mert e napon a 26. ezred elévülhetetlen dicsőséget szerzett magának A mai napot, mely a hadtestparancs­nok ur ő excellenciájánajc, a többi magas vendégnek, az ezred volt parancs­nokainak és bajtársainak megjelenése által, kiváló jelentőséget nyert, akar­juk felhasználni, hogy ünnepi fogadal­mát tegyünk, hogy ezredünk zászlaját mindég magasan fogjuk lobogtatni, ahogy a 26-osok ezt mindég csele­kedték, törlhetlen ragaszkodással és változtatlan hűséggel szeretett, legfőbb hadurunk iránt s meg vagyok győződve róla, hogy valamennyien örömmel és lelkesedéssel törünk ki e.kiáltásba: a király ő felsége éljen ! éljen! éljen ! Az ezredparancsnok a tisztikár nevé­ben az ezred volt hadtestparancsnokát: Frigyes főherceget a lakomáról távirati­lag üdvözölte, amire a főherceg meleg hangon válaszolt.

Next

/
Thumbnails
Contents