Esztergom és Vidéke, 1898

1898-11-03 / 88.szám

Azt hisszük, az aposztrofáltak megjegyezték maguknak a leckét, azért nem is reprodukáljuk részleteit, ezúttal még a kék ivesek nevét sem hozzuk, de nyilvántartjuk őket s ha nem áll be hivataloskodásukban változás, még fogunk tudni hozzá is tenni a szombati dörgedelmekhez. Ma még csak azt említjük fel, hogy semmi kifogás se lett emelve a városházi lakosok közül a két aljegyző, a katonai nyilvántartó, az adópénztáros, az ellenőrhelyettes számtiszt ellen. Cest tout! Árgus. Városok tömörülése.*) Esztergom, november 2. 1 1 Országszerte általános a városok , felháborodása ama legújabb törvény- , javaslat ellen, mely a fogyasztási adók uj rendezéséval elviselhetetlen kárt készül okozni a városoknak. Mi pedig azt mondjuk, hogy ez ! a törvényjavaslat-tervezet még nagy 1 hasznára válhatik a városoknak. j Mert tömöríti őket a védekezés- \ x ben s végre valahára a városok helyzetére irányítja a közfigyelmet. ; Annál jobb, hogy ezt a közigaz-., gatás rendezésének kísérlete előtt!, teszi. Végre valahára talán tudatára jön , az ország, hogy mily megbecsülhetetlen kincset bir a városokban s . hogy mily erkölcsi és anyagi áldó- j j zatokkal tartják fenn ezek kultúrájú- \, kat, az ország kultúráját. j Végre valahára világos képben nyilvánosság elé kerül, hogy mi-! csoda kegyetlen fojtogatást tesznek

1 az egyes városokon s hogy; ezek mennyi verejtékes pénzzel vált-! ják meg esetről-esetre életüket és | haladásukat. _____ I *) Akciónk érdekében közöljük, bár túlzásait alá | nem írhatjuk. j A szerk. í, később esküdtem boszút, borzasztó, véres I boszút, csak később határoztam el, hogy j össze fogok egy lelket törni', meg fogok! egy szivet sebezni halálosan és nem j éreztem lelki furdalást. Csak most, a mint elértem azt, amit akartam, csak most, a mint érzem, hogy Ön szenved, kezdem sajnálni kissé-kissé, hogy miért éppen az Ön szivét, miért | éppen az Ön lelkét zúztam össze és! sajnálom, oh de milyen nagyon sajnálom — hogy nem birok Sámson erejével, hogy megölném magamat és magammal együtt magukat mind ! Igen, a hány ifjú csak van : szőke, vagy barna, hű vagy csalfa, mind-mind ! Bevallók mindent, mert nem akarom még sem, hogy szenvedjen sokat abban j a hitben, hogy igazán szerettem, abban a tévedésben, hogy összetört, a mikor azt irta, hogy szakit velem. De lehet, hogy egy szeszélyes pillanatban nem adom majd át ezt a levelet, Lehet, eltagadom majd azt a gyűrött kis papirost és tovább fogom bolonditani, tovább fogom biztatni, imádni látszólag, tulajdonképpen pedig igyekezni fogok magának még több fájdalmat okozni. Érzem, maga nem fog kételkedni bennem, magának nem lesz ereje szakítást ajánlani még egyszer nekem. Lelkemnek jobbik része úgy szánja magát. Szivemnek jobb fele úgy véreik Önért, de érzem: ismét hatalmába kerüök mindennek, a mí rossz, ismét töreAz elkeseredés a közös uj veszedelem ellenében egységes táborba összetereli a városokat s az egyesülésadta erővel és bátorsággal olyan élethalálharcot vívhatnak, melyben lehetetlen, hogy vesztesek maradjanak. Megtudja e harc alatt mindenki, hogy az a modern kultúra, melynek az ország anyagi haladását s erkölcsi és nemzeti fölényét köszöni, túlnyomó részben a hazafias városok intelligenciájának köszönhető, azon intelligenciának, mely látva az állam tendenciáját, szűkmarkúságát s nem egyszer bizony egyoldalúságát, inkább a maga véres verejtékkel előszedett filléreit dobja oda áldozatnak erejét meghaladó nagy összegekben, semhogy megadja magát a dísztelen hátramaradás gondolatának, a lethargiának. Az ország műveltsége előmozdítására többet költenek a magukéból a szegény városok, támaszkodván polgáraik belátó hazafiságára, mint maga az állam. Mindennek dacára politikai befolyásuk az ország ügyei intézésére semmivel sem több, mint egy-egy mezei járásnak. Egy-egy város adózik az államnak, adózik a humanizmusnak, a vallási, az iskolai kultúrának, — a maga földjén maga lát el mindent, ellátja az állami adminisztráció egy részét is ingyen, bianco váltókat terjeszt a kormány elé, ha arról van szó, hogy egy-egy államigazgatási szerv helyet keres a területén, a maga fiaitól adót szed a be- i lélegzett levegő után is, hogy fe- j dezhesse a vendégekül tisztelt hi-1 vatalok elszállásolási terhét, saját! határozatait odafenn megcenzuráz- j zák, kérelmeire megszokta már i ja >nem lehet* blankettát s'j I most mindehhez járulékul egy hon-j I mentő reformmal áll elő a legfőbb j \ gyám, amely reform valósággal I agyongyámolitaná a városokat. I De már itt megszűnik a városok ! jámborsága, kifogástalan uri modora. I kedni fogok arra, hogy összetörjem, szétj zúzzam még jobban, mint a hogy már ! össze van törve, j Imádkozzék maga, ki soha nem szoj kott imádkozni ! Kérje meg Istent, hogy irgalmazzon magának, talán segíteni fog engem. És ha megtörténnék, hogy kezébe kapja | ezt a levelet, akkor meg van mentve ! ! Akkor tudom, gyűlölni fog, átkozni fog engem, sajnálni fogja, hogy valamikor ismert, hogy szeretett. Igen, én remélem: akkor már többé nem fog szenvedni, meg fog nyugodni, mint a hogy be van bizonyítva, hogy ilyen körülmények között mindig meg kell nyugodni. És én tovább fogom viselni gyászo| mat, bánatot fogok okozni mindenkinek, a hol járok, a hol megyek. Ne átkozzon, ugy is el** vagyok átkozva nagyon, ugy is fáj rettenetesen az én szivem, az én lelkem . . . Isten vele ! Búcsúzok magától; remélje, hogy örökre, de ha valamikor va'.ahol találkozna velem, ugy menjen, szaladjon el messze, messze tőlem. Nekem végzetem mindig gyötörni azokac, a kik szeretnek. Nekem végzetem mindig gyászolni azokat, a kik az én számomra már meghaltak. Isten vele! Tudjon feledni és tudjon ayugodtan lemondani, Herzog Szerén. Sorra kerekedik fel egyik a másik után és megrázván magát, kiáltó szóval hivja maga mellé kollegáját közös harcra a közös veszedelem ellen. Pozsony szava harsog most keresztül az országban és minden városban, riadóra dobolják össze az érdekek őreit. Spectator. Magyarosodás Nyergesujfalun. Nyergesujfalu, október 30. Tekintetes Szerkesztő ur! A nyergesujfalusi germanzálást tárgyazó híreknek már van eredménye, a mennyiben egyesek a magyarosítás érdekében még anyagi áldozatokat is hoznak s az intelligencia nagy része tüntet magyarságával, hogy Sattel-Neudorfból valahára Nyergesujfalut csinálhasson. Az emiitett hírek hatása alatt ugyanis most tömörülnek s azon tanácskoznak, hogy mi uton-módon lehetne ezt a jó módban levő s érzésben magyar falu népét nyelvében is megmagyarositaní. Tegnap este >thea estély* címen ifjú Hartmann Péter ur vendégszerető házában volt első értekezletünk, ahol is meghányván, vetvén mindent, bizony arra a szomorú tapasztalatra jutottunk, hogy Neudorfon az 50—60 év körüli benszülött németek sokkal tisztábban és szebben beszélik a magyar nyelvet, mint a mai fiatalság. E szomorú valóságon azután egyes jelenvolt urak annyira megilletődtek, hogy majd 60 frtot adtak össze s tettek le Rídly István közs. jegyző úr kezéhez a célból, hogy ez összegből az 11. osztályba járó szegény németajkú szüilŐk gyermekei közül azokat, kik a tanév í végéig a magyar nyelvben a legtöbb ! előmenetelt tanusitanak, jutalmazza. I Ahol a lelkesedés ilyen, ott, ha azt í tekintetes szerkesztő ur továbbra is éleszti ! s a régi állapotok mellett kardoskodókat olykor leleplezi, — az eredmény biztos. Ez értekezleten még azt is kimondották, hogy ezentúl csak elkerülhetetlen szükség esetén fognak németül beszélni. Ezenfelül eredménye még az emiitett híreknek, hogy a kőfaragó mesterek ugy segédjeiknek, mint inasaiknak meghagyták, hogy velük csak magyarul beszéljenek. Már most csak egy volna hátra, hogy a cél könnyebben eléressék, — az, hogy a templomban magyarul prédikáljanak s énekeljenek. De hát ez nem megy olyan könnyen. A plébánoson azonban, a ki mindenben a magyarosító urakkal tart, — alig múlik. Ez alkalommal értesítem még Szerkesztő urat arról is, hogy a hírhedt gelmanizátor : Schwingenshlögel káplán dologban az Olvasó Kör mit sem tehetett, mert az illető az egyesületnek tagja nerc volt.*) A magyarosodás ügyének állásáról időközönkint értesítéseket küldeni bátoi lesz : levelező. *) Székely ur sem ? A szerk. Esztergom, november 2, — Vidéki hátralékos előfizetőinket, kiket már külön levélben is felkértünk —9 helyütt ís kérjük, hogy a hátralé kos előfizetési dijakat postafordultával beküldeni szíveskedjenek. A kiadóhivatal. Halottaink. Esztergom, november I. Temetői hangulat vonult át a földön, már a levegőben érzett halottak napjának borús igézete: a lombok a földön, az avar világa elérkezett. Es a levelek hullásában — az elmúlásnak e szörnyű, megszokhatatlan sóhajában — a ködben, sőt magában a bánatos, a fáradt őszi napban is : már benne zug a carmen lugubre, a temetői ének. Ily rejtelmes, ily érős, ily általános, talán nem volt még soha mint most, hogy nincsen köztünk senki se, akinek ez esztendőben halottja ne lett légyen, ez az egy, ez mindenkié: mindnyájunk kincse, szemefénye: királynénk. Es a szeretteink, a véreinkért való könyhullatásban, ha akarjuk, ha nem: benne rejtőzik' az érte való fájdalom, valaminthogy a halottakért való esti imádságban az ő neve — emlitetlenül is — benne foglaltatik. A mi városunknak is meg voltak a halottjai; talán kisebb számban, mint a megelőző esztendőkben. A három sírkertben igy is sok könyÖntözött uj domb gyepesedéit be. Az idei év folyamán — időrendben véve — költöztek el közülünk : Lukács László kanonok, Riedl Tivadar, Oberth Károly, Müller Anna, özv. Szabó Imréné szül : Brinkmann Ludovica, Grósz Frigyes, Kelndorfer Elek, Kovács Ilona Firmata (soror), Bártfay Gézáné, ifj. Berán Antal, Magosné Pillér Borbála, Répási Béla, Fehér Antal, Knappé Károly, Sztraka Iván, Viola Antal, Burián Lajos, Münzberger Antal, Farkas Gyuláné szül. Hajas Éva, Dudás Emiiné, Özv. Argauer Alajosné, Mattyasovszky Sándor, özv. LŐvy Jakabné, Gerendás Lajos, Halmai Jánosné, özv. Wipplinger Róbertné, Magyary Lászlóné, Fekete Géza, Szabó József tanitó, Grósz Antal, Róthnagel Ferike, özv. Zvillinger Hermanné, özv. Andrássy Mihályné, Sándor Kálmán, Somos Józsefné (Kenyérmező), Viola István. Nyugodjanak békében. A temetők természetesen a tegnapi nap folyamán virággal, fénynyel, emberrel voltak tele. Drága művirágok, egyszerű papirkoszorúk tömegestől vándoroltak ki a hervadás kertjébe. Igen megható volt a főgimnázium ifjúságának kegyeletes megemlékezése az elhunyt tanárokról. Szépen énekeltek s szép volt Traulwein Gyula VIII. o. tanuló emlékbeszéde. A temetők, főleg a kir. városi a tegnapi napon szép rendbe hozattak, a sírlátogató közönséget csak ez utóbbihoz vezető út nagy sötétsége zavarta annál inkább, mert a sötétségben a sötét lámpástalan kocsik vígan futkároztak. Az ájtatos hivek a mai reggeli órákat a templomokban töltötték el. A sűrűn szitáló eső dacára nagy közönség vult együtt a Bazilikában tartott gyászistentiszteleten, ahol Kersch Ferenez karmester nagystílű rekviemjében gyönyörködhettek. A budavári főtemplomban mindkét napon az ünnepi istentiszteletet dr. Walther Gyula kanonok- primási irodaigazgató mondotta. Hölgyek koszorúja. Az > Esztergom és Vidéke« 75, 78 és 84., számaiban nyugtázott összegeken kivül még a következő adakozások történtek ; dr. Gönczy Béláné 2 frt, N. N. 1 frt. 70 kr. mely összegek a már a Kereskedelmi és Iparbankba elhelyezett 496 frt. 30 krhoz hozzáadva, ugyanott elhelyeztettek, úgy hogy ez idő szerint 500 frt áll rendelkezésre. Ismételten felkérem tehát és figyelmeztetem a gyűjtő és adakozó hölgyeke^ hogy a fennti összeg hová fordítása iránt való tanácskozás és határozat hozatal céljából folyó évi november hó fő-én dél. e. 10 órakor a vármegyeház nagytermében megjelenni szíveskedjenek. Kiváló tisztelettel Esztergomban, 1898 évi október 29-én Andrássy Mariska.