Esztergom és Vidéke, 1898

1898-10-23 / 85.szám

ESZTEKGOM és VIDÍKE AZ „ESZTERGOMYIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Mc^jclci|ik Vasárnap cs csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 6 írt — kr. Fél évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYUL-ASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Szcetjeqyi-tér, 3SO. szán>-r^- Kéziratot nem adunk viasza. A selyemgubó raktárról. Esztergom, október 22. Folyó évi április hó 9-én e lapok hasábjain megjelent »Selyemtenyésztésünkrőí" cimü cikkben rámutattunk arra, hogy az a talaj, mely a selyemtenyésztésnek, minden látható fogyatkozásai mellett ha nem is kedvezett, de elég tűrhető állapotokat nyújtott, az Esztergommegye talaja volt. A terjeszkedés törvényeit betartották a selyemtenyésztő faktorok, akik a számbeli eredmény kedvéért elkalandoztak a szomszéd vármegyék szélééig is, csakhogy a selyemtenyésztés központja Esztergom maradhasson. Öt esztendeig tartott e kísérletezés, de állandó gyökeret kizárólag Ebed községben verhetett. E község lakossága évről-évre több és több termelővel állott sorompóba. Muzsla, Bart, Kéty, Köbölkút, Szölgyén, Farnád, Nagyölved, Párkány, Bajóth, Uny, Tokod lassan kidőltek mellőle, — de Ebed szilárdul tenyésztő községnek maradt úgyannyira, hogy Mattom olasz származású, legutóbbi szegszárdi kiküldött odanyilatkozott, hogy Bácskában, Tolnában, a magyarországi selyemtenyésztés otthonában sem lehet kiválóbb és szakértőbb tenyésztő feleket találni, min t Ebeden. A hivatkozottcikkben ki lett emelve az is, hogy a szegzárdi központ nem helyes megfontolással szokta intézkedéseinek határvonalát megszabni, mert inkább kilátástalan kapkodás jellemzi azokat, a minthogy a tények is a mi álláspontunknak adtak igazat. Úgyszólván divatszerü eljárást véltünk felelni azon intézkedésben, hogy Esztergomot Győr javára mellőzték, midőn Győrben gubóraktárt állítottak fel,j holott Esztergomot jobban megillette volna az, először azért, mert mint, tenyésztési központ Győrt három! évvel megelőzte ; — másodszor! azért, mert nálunk a guboraktár fel- j tételeire kedvezőbb állapotok kínálkoztak, — de mert Győr az emelkedés lépcsőjén rohamosan haladt feljebb, a központi vezetőség sikkesnek tartotta Esztergomról megfeledkezni és Győrbe gravitálni, hogy azt mondhassa, hogy fejlődésében a selyemtenyésztés révén szintén előkelő helyet foglal el. Ámde a viszonyok mást írtak elő. Győr környéke nemcsak fázik, hanem irtózik a selyemtenyésztés kultiválásától, még csak egyetlen Ebed-je sincs, melyre mint kitartó tenyésztő községre támaszkodni, hivatkozni lehetne. Nem csoda tehát, ha a győri központ, melyhez guboraktár is tartozik, a szegzárdi vezetőség szemében homályos ponttá változott, midőn a drága pénzen emelt raktár szinte kiabál az ürességtől, mert a közeli vidék édes-keveset produkál, a távoli vidék pedig, a hova Esztergom megye Ebédje is tartozik, csak meg nem tölthette termékével a gubóraktárt. A selyemtenyésztési felügyelőségét is elvitték tőlünk Érsekújvárba, azon hiszemben, hogy a kerület majd csak megembereli magát. Meg ám! Ha Ebédjük nincs, hát nincs mit az érsekújvári beváltó állomásnak Győrbe szállítania. Tehát hat vármegye sem képes egy Ebedet felmutatni, melyre Esztergom büszke lehet. Ugy látszik, restelik Szegzárdon a dolgot, hogy Esztergommal oly mostohául bántak el, vagyis számítási körzetükből egykedvűen száműzték, s csak most jöttek rája, hogy több figyelmet és méltánylást érdemelt volna. Pedig a jó ebediek is fogytán vannak a további készségnek, mert a tenyésztők legtöbbje kijelentette, hogy jövőre, semhogy termékével Érsekújvár, vagy bármely más kijelölt helyet Esztergomon kivül beváltó állomásul felkeressenek, inkább lemondanak végképen a tenyésztésről. Ezt meg a szegzárdi központ sehogy sem akarja, mert meg vannak győződve, hogy az ebediek példáján lassan a többi szomszédos községek is okulnának és a tenyésztés mérvének nagyobbátétele Esztergommegye párkányi járásában több, mint bizonyos annál, is inkább, mivel a szederfatelepités kiváló arányokat öltött. Annyi bizonyos, hogy ha Ebed község elöljárósága felvetné az eszmét, hogy Esztergom legyen továbbra is selyemtenyésztési központ, s e tárgyban megkeresné a szegzárdi főfelügyelőséget azzal, hogy mint tenyésztő község csak e feltétel alatt marad meg I893 óta fentartott tenyésztési vállalatában : az többet nyomna a latban, mintha Esztergom város tiz küldöttséggel egyengetné az utat. Ebed és a szegzárdi központ egymásra utalt | felek, a kik egymást hajlandóbbak megérteni, mintha kívülről egy harmadik személy, mint a milyen jelenleg Esztergom, próbálna szerencsét. A viszony hasonlít az apa és gyermekei viszonyához. Együttesen egy családot alkotnak. Az apa a kormányzó és rendelkezik, de a gyermek jogosult kívánsága elől sem szokott kitérni. Ez elmondott szavak után várjuk és reméljük, hogy az ebediek megteszik a maguk kötelességét, mely elvégre is — ha sikerül — az ő érdeküket is támogatja, a mennyiben közelben talál| ják mindazt, a mi őket a tenyész| tésre ébresztette. Mindazonáltal nem mondjuk ezzel azt, hogy Esztergom összetett kézzel várja a sült galambot hanem elüljáró hatóságának okvetlen meg kell keresni az érintkezési pontot, hogy akár a remélt guboraktár, akár a selyem fonoda városunk falai között nyerjen elhelyezést. Gy. J. A pénzügyi bizottságból. Esztergom, október 22. Jele az időknek és viszonyoknak, hogy ez a nagyfontosságú kérdésekkei foglalkozó bizottság, melynek ülései azelőtt egy-egy kis közgyűlésnek is beillettek,

1 legutóbb két izben sem tarthatott ülést, mert egyetlen képviselő sem jelent meg. F. hó 19-én végre érdemleges ülést tartott, melyen folytatta és befejezte a meglehetősen bonyolult 1897-ik évi zár- j számadások beható tárgyalását. Első sorban meglepetést keltett, hogy az 1890-Ík évi zárszámadási maradványok — az 1897 ik évre való áthozatalnál — vagy megnőttek, vagy megfogytak, szó- [ val nem egyeztek össze, amit a számvevő ur azzal mentegetett, hogy a következő j évben, vagyis 1897-ben merültek fel olyan számadási tévedések és hibák, melyek a j már lezárt 1896 iki számadásban helyes- j bithetők nem voltak s igy a következő évben kellett azokat beilleszteni. Igaz ugyan, hogy ez az 1896-ik évi számadá-' sok fogyatékos vizsgálatára is vall, — de a j bizottság nem tehetett egyebet, mint 1 hogy elfogadta ezen indokolást. Hosszas vitára adott alkalmat a cselekvő hátralékok örökös kérdése 1 s minthogy cselekvő, szenvedő hátralékok közti különbözetként csak 400 frt van kitüntetve, a főügyész utalt arra, hogy perkönyvei szerint négy ezernél is több befizetett hátralékot mu-! tathat ki, mert maga a késedelmi kamat j közel 600 frtra rúg. A vita folyamán j kitűnt hogy a könyvelésnél nem tüntethető ki rovat szerint a befizetett Összeg hátraléki minősége s ekként a folyó év végén elmaradni szokott s csak a jövő év első hónapjaiban befolyó tetemes összeg mindig ugy szólván agyonnyomja a hátraléki eredményt s ez okból nem apad a hátralék, mely különben is 20—30 évről felgyűlt, javarészt behajthatlan tétel. Brenner József képviselő ugy vél a dolgon segíteni, hogy a főkönyvben egy külön rovatban tüntessék ki a régibb tételekre vonatkozó és külön a folyóra eső fizetéseket s azonnal tiszta kép fog jelentkezni. Ezt a bizottság javasolja. Javaslatba hozza továbbá azt is, hogy a követelések elvégre megrostáltassanak, mert mindenütt vannak kétségesek és veszteségek. Dr. Helez sürgeti, hogy a difnokok cimén felmerült 3600 frt túlkiadásra nézve indokolt előterjesztés tétessék, amint azt a közgyűlés már megrendelte. A kaszárnya építési hátralék folyton szaporodó kamathátralékával is behatóan foglalkozott a bizottság s minthogy ez közel 52000 frt és már több évi kamatja, e tárgyban is végleges intézkedést, illetve uj kölcsönfelvételt javasol a bizottság. Dr. Helcz, Marosi József, Dóczy Ferenez a városnak teljesített mezei és egyéb munkák, napszámok szigorúbb ellenőrzését sürgetik. A vám favédelmek tételénél kitűnt, hogy az eredmény sokkal kedvezőbb a bérletnél. A 4000 frt több jövedelem 10%-a, Yxo-részben Dóczy számvevőnek, mint aki ezt a jövedéket sok fáradtsággal vezette, 6

/io részben pedig az alkalmazottaknak javasoltatik jutalmazásul kiadatni. E pontnál beható vita folyt a főkáptalani helypénz megvétele iránt de a szavazatok megoszoltak a 10000 frt és a régi 8500 frt vételár között s igy ezért végleges javaslatot a bizottság most sem tehet a közgyűlésnek, mert még azok is, akik a 10000 frt megadása mellett nyilatkoztak, ezt mint a valódi értéken jóval felül valót, csakis a béke és végső rendezés okából volnának készek megadni, a főkáptalan azonban nem nyilatkozik. A polgármester Ígéretet tett hogy a kérdésben újból el fog járni. A kesztölci ut készítése tárgyában házi vizsgálatot javasol a bizottság. Csodálkozunk, hisz ez már rég elrendeltetett s egy izben a »zord idő« hátráltatta csak annak megejtését. Niedermann József kéri, hogy az úgy nevezett függő kölcsönök, melyek ismét felszaporodtak, mielőbb tételesen legyenek kimutatva, mert hova tovább ezekből is baj lesz s e nélkül nem lehet áttekinteni a pénzügyi helyzetet. A kimutatás a legközelebbi ülésre elkészül. Egyéb kisebb viták után, melyekben a tagok élénk részt vettek, a bizottság késő este mégis befejezte az 1897-ik évi zárszámadások tárgyalását, mely igen fontos tanulságokat rejt magában az idei költségvetésre nézve s azokat a közgyűlés figyelmébe ajánljuk. (r. 1.) Űj megyebizottsági tagok. Esztergom, október 21, A kilépett megyebizottsági tagok választása tegnap megyeszerte megejtetvén, a választások eredményét a következő táblázatos kimutatás tünteti fel: