Esztergom és Vidéke, 1898

1898-10-20 / 84.szám

1898. október 20. avval vizet alkot, a kén pedig kiválik és a seprőbe ülepszik le. Azért azonban, mert egyesek túlságos kénporozása következtében mustjok szagot kapott, nem volna észszerű felhagyni a kénporzással akkor, amidőn arra a szükség rákényszeríti a szőlősgazdát. Ott tehát, ahol élvezhetlen szagú a bor, ismételten ajánlom annak többszöri és szellőztetéssel kapcsolatos lefejtését. Az eredmény nem fog elmaradni. Nincs tehát ok az aggodalomra, de annál kevésbé látom be szükségességét annak, hogy oly helyen és modorban induljon meg az agitáció az egyedül biztos és kipróbált kénporzás ellen, mint az egy tudomásomra juttatott, nem annyira meggondolatlan, mint inkább a személyes ellenszenv mindenütt nyilvánuló hatása alatt irt közleményben volt olvasható, mert az hasznára nem, de csakis kárára lehet az ügynek. Hegedűs Sándor. bor. felügyelő. Ünnep a szomszédban. — Templomszentelés Csatán. — Csata, október 17. A szomszédos Bars megyében a csatái régi toronytalan templom, mely a lekéri plébánia filiálisa, Rózsa József lekéri esperes-plébános buzgó fáradozása folytán közadakozásból oly szépen fel• épült és felszereltetett, hogy ma a falusi ! kis templomok között valóban ritkitja j párját. I A 18-id században a csatái templomot j az akkori csekély számú hívekhez mér' ten az ott lakó paulinus barátok épitetj ték. A kisszerű épület a hosszú I idők viszontagságai alatt s bőkezű kegyúr j hiányában oly rozoga állapotba jutott, jhogy abban úgy a térfogat kicsisége, mint az épületnek siralmas állapotban tek. Gyorsabban mint egy rigó ; ugy mint két fecske: A Ferkó se lát, se hall egész odáig, mig, a kocsi meg nem állt, a jobbadán vályogból épített kis ház előtt. Az örzse akkor már befordult a fal felé, hörögve. Hiába volt a vágtatás. Késő ! A Cseregőné, a doktor jöttére, elsompolygott. A doktor ur káromkodott, mint a zápor. Azt mondta, holnap csendőröket küld ki a javasasszonyért. Iszonyúan gorombáskodott: — Ostoba, buta népség. Igy kuruzsoltatni, halasztgatni a doktorért való küldést. Valahonnan előkerítették a Zádor Lajit. Odakünn ólálkodott, mert hát félt a doktortól, mivelhogy ő is nagyon ütötte az ebet a karóhoz, hogy : a Cseregőné igy, a Cseregőné ugy gyógyít. Ő aztán nagy szepegve visszavitte az orvost a városba. Az öreg künn a padkán rítt, mint egy gyerek ; a Ferkó pedig benn odaült az ágy szélére. A fejében lélekmardosó, önvádoló gondolatok kóvályogtak. Kezeibe fogta az Örzse jobbját. Piros köves, szép gyűrű volt annak a kis ujján; a mult heti búcsúfia. Nagy, kékbabos kendőjébe temette az arcát s a halottra borulva, nagyon keservesen sírva, fel-felcsuklanva nyögdécselte : — Bözsi, Bözsi, édes Bözsikém . . . Brukner Gyula. lévő helyzete miatt az istentiszteletet már-már alig lehetett magtartani. Három évvel ezelőtt, midőn a lekéri plébánián a parochusban személyváltozás állott be, Rózsa József esperes-plébánosban oly egyházi férfiút nyertek hívei, ki nem csak lelki gondozásukat tűzte ki céljául, de egyszersmind arra is kiváló gondot fordított, hogy a parochiájához tartozó templomok és iskolák a modern haladás útjára terelődjenek. A nemes elhatározást a tett követte. A régi kis templom előbbi terjedelméhez mérten egy harmadával megnagyobbittatott, s a mi előbb nem volt, most szép karcsú toronynyal ékeskedik. A templom román stylben épült, belső boltozata és falai művészileg lettek kifestve, a főoltárt Santhó pozsonyi kanonok ajándékozta a templomnak, ki hosszú évekkel ezelőtt mint lekéri káplán, a csataiaknak lelki pásztora volt, a szószéket Fiscker Collbrie Gusztáv bécsi cs. és kir. udvari lelkész ajánlotta fel a templomnak, egy lourdesi Mária-oltárt a lekéri esperes állitatott fel, a templom ablakai a csatái egyes gazda-családok által Ligeti bpesti üvegfestészeti műtermében készíttettek. Dr. Csernoch János esztergomi apát-kanonok pedig a templomot értékes és többrendbeli egyházi ruhákkal és mise könyvvel szerelte fel. Az építési költségek a parochus buzgó fáradozása mellett a csatái hivek és az ország jótékony mecénásainak adományából fedeztettek. A nagy munka, melyhez a kézi erőt Csata község hívei saját jószántukból, Isten nevében szolgáltatták, e hó 15-én nyert befejezést. A felszentelést f. hó 16-án Csernoch János esztergomi apát-kanonok végezte, aki Esztergomból 16-án reggel indult Csatára. Fogatát Esztergom, illetve Bars megye határán lovas bandérium várta és kisérte Csatára, hol a már egybegyűlt azon vidékbeli papság és vendégek Sztankay Kálmán csatái nagybérlő házánál várták és üdvözölték a tarack durrogások között érkező főpapot, Megérkezése után néhány perc múlva megjött Bars megye főispánja i? : Kazy János cs. és kir. kamarás, kinek remek szürke négyes fogatát szintén lovas bandérium kisérte. Midőn az egybegyűltek a hűvös októberi reggelen tett hosszabb utjok fáradalmait némileg kipihenték, az apát-kanonok élén az egész társaság a templomba vonult, hol a felszentelést eszközlő főpap megkezdte functióját a vidékbeii papság: u. m. a lekéri, kisgyarmaíi, nagy-ölvedi, nemes oroszi, muzslai, nagy-kálnai, alsó péli, ékeli és kőhidgyarmati plébánosok, valamint Gusztaffy Endre kegyesrendi nyug. lévai tanár és Tölgyessy lekéri káplán — asszistenciájával. A felszentelés után ünnepélyes szentmise volt, amely közben Epöly Ferencz nagykálnai plébános a szószékre lépett s nagy hatású beszédet mondott a templom felszentelése alkalmára. Az egyházi szertartás alatt jelen voltak: a megye képviseletében Kazy János cs, kir. kamarás főispán, dr. Ruffy Pál orsz. gyűlési képviselő, Relcsák László lévai kir. közjegyző és Csekey Fíórís ügyvéd, mint bizottsági tagok, továbbá Dreischok Sándor, a garamvölgyi cukorgyár igazgatója, Geiger Ferencz, Cselka János, Mészáros Lajos főkáptalani és Takáts N. bátorkeszei uradalmi gazdatisztek, Bodnár Gyula kéméndi birtokos és sokan mások. Az egyházi szertartás után az úri társaság két részre osztott és a megyei urak, valamint a papság egyrésze kocsikra ülve Lekérre hajtattak, hol Rózsa esperes vendégszerető házánál vidám lakomához ültek. A lakoma alatt dr. Ruffy Pál orsz.-képviselő szép beszédet mondott, kiemelve a házigazda érdemeit a felszentelési ünnep létesítésében. A társaság mási^resze Sztankay Kálmán közalapítványi bérlő vendégszerető házánál maradt. Mindkét helyről a késő délutáni órákban oszlott szét a társaság. —OS, §. A slendrián vége. A huszonötször való megsürgetéseknek aranykorszaka véget ért s immár senkinek sem lesz e tekintetben módjában a polgármesterinél nagyobb rekordot felállítani. S mindezt egy rövid alispáni rendelet cselekszi meg, amely igazán a tizenkettedik órában született. Mert a városházi urakra annak, ami zsebbvágó, talán mégis lesz hatása, ha pedig riem, — amint a rendeletből kitűnik, — akkor is megszűnik az eddigi nagy türelmesség. Az óhajtva várt, örömmel üdvözölt rendelet érdemleges része a következőképpen hangzik : Esztergom vármegye alispánjától. 12112/1898. szám. Végzés.' Már régebb idő óta sajnosán tapasztalom azt, hogy Esztergom szab. kir. város tanácsa és polgármestere részéről, a város ügykezelésébe tartozó s innét kiadott határozataim és felhívásaimban kitűzött azon határidők, melyekre jelentéseket várok, — nemcsak hogy pontosan be nem tartatnak, de volt eset arra is {és nem ritkán) amidőn a kivánt jelentéseket négy

t öt, hat, de ritkábban hétszer is meg kellett sürgettetnem. Minthogy pedig ugy a vármegye, mint a város közigazgatásának jól felfogott érdeke az alaposság mellett különösen a gyorsaságot teszi kívánatossá, mely gyorsaság másképpen, mint a többszöri sürgetésből következő időhaladék végleges mellőzésével el nem érthető, — ezennel tudomására hozom Esztergom szab. kir. város tanácsának s a polgármester urnák valami, t jövőre való alkalmazkodás végett a hivatalombeli fogalmazó uraknak is

y hogy a jelen végzésem keltétől számított 15 nap után kezdve, minden ügydarabnál,, tekintet nélkül az adott határidő nagyságára, csakis egyetlenegy sürgetést fogok hivatalomból kiadatni, amelyben az adott határidő eredménytelen lejárta után már igazoló jelentést várok, melyben tekintet nélkül arra, hogy az ügy a hivatalfőnök, avagy más referensnek van-e kiosztva, már a mulasztó közeg által aláirt személyes igazolás is, kell hogy bennfoglaltassék. Ezen igazolás leend alapja annak, hogy a mulasztó ellen az 1886 évi XXI t. c. 68 §-ának m) és az 1886 évi XXII t. c. 105 §§-ai értelmében s betartásával idevonatkozólag a nm. m. kir. belügyminister úr 1886 évi 38506 sz. körrendeletében kifejtetteknek, — haladéktalanul eljárhatok. Ez alkalommal szükségesnek tartom figyelmeztetni a polgármester urat és a város tanácsát arra is, hogy a fönthivatkozott belügyministeri körrendelet szerint a rendbüntetések 24 óra alatt fizetendők be és igy e tekintetben jövőre nemcsak hogy halasztást adni nem szándékozom, de meg fogom kívánni azt, hogy a rendbüntetések hozzám származtassanak be, s csak innét jogom azokat rendeltetési helyükre beutalványozni stb. Kelt Esztergomban 1898 év október 17-én. Andrássy János alispán. * rosszul kénporzott szolokból nyert must kezeléséről. Esztergom, október 19, A szőlőbirtokosság egy kis részének azon aggályára nézve, mintha a fellépett «lisztharmat* nevű betegség gyógyítása céljából kénporozott szőlőkből szűrt must élvezhetetlen szaga következtében teljesen el is romlott volna, szükségesnek tartom megnyugtatásul az alábbiakat közölni. Tény az, hogy egyes birtokosok mustja, illetve bora, akik a kelleténél bővebben kénporozták szőlőiket, záptojás szagú lett, s ez nemcsak ezen megyében, de az ország más részein és más években is előfordult, különösen pedig ha közel szüret előtt kénporoztattak a szőlők. Ez tehát nem ösmeretlen s nem uj baj s ezen beállható körülményre július 30-án tartott előadásaimban fel is hivtam a hallgatóság figyelmét s hangsúlyoztam azt, hogy csak mértékletesen kell poroznunk s nem szükséges, hogy vastag rétegben fedje a por a fürtöket. Akik e szerint jártak el, panaszra nincs is okuk. Baj külömben ott sincs, ahol kellemetlen szagú lett a bor, mert természetes következmény az, hogy a még esők által le nem mosott kénpor a mustba kerülvén, a kén ott erjedés közben kénhidrogénné változott át s ez adja azon záptojáshoz hasonló szagot, amely azonban a bornak többszöri lefejtése után teljesen elmúlik s annak sem színére, sem zamatára, sem erejére, a legcsekélyebb ártalmas befolyást sem gyakorol. Különösen ha a must, avagy a bor lefejtés közben levegővel bőven érintkezik, azaz «szellőztetve* lesz. Ekkor u. i. a kénhidrogén hidrogénje egyesül a levegő oxigénjével — Jó lenne tán a Braun doktor úrért küldeni. En már nem tudok sehogysem segíteni. Nagyon nehéz nyavalya szállt beléje. ízibe befogták a Fecskét, meg a Rigót a kocsiba. Jó puha szénával kitömte a Ferkó a hátsó ülést, aztán hajrá! j Fecske, Rigó ; ugy robogott a Ferkó be' a városba, a Braun doktorért, mint a villám. Ott csak letett az asztalra két ezüse pengőt, aztán az ingujjával kezdte a könnyeket letörülni az arcáról. A doktor tudta, mi járatban van s már nagy szedelőzködve kérdé: — Hova fiam ? — Zódogfalvára. — Van-e kocsi ? — A kapu előtt áll. Odafelé csak ugy csapkodta a két lovat. Pedig ezt sohasem cselekedte. A doktor kiabált a hátsó ülésből egyszermásszor: — Hát aztán mióta fekszik ? Miről panaszkodik .? Mi ? De egy árva szó is sok : annyit se felelt neki. Csak az országutat nézte. Azonközben feltévedt a szeme a mennyboltra. Egy fényes csillag, hosszú ívben vágtatott alá a nyugoti égboltozaton. Hogy összeborzongott erre s tágabbra ereszté a gyeplőket. >Nem az Orzsié* — biztatgatta önmagát. Nem is azé volt, hát csak úgy lehullt. Biztosan már soká ragyogott odafönn. Vágtatott a két almás. Szinte repül-