Esztergom és Vidéke, 1898
1898-10-20 / 84.szám
AZ „BSZTERGÓMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M^áJelemik Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 6 írt — kr. Fél évre — — — — — 3 írt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYUbA. i Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldenél $£écl}eqyi-tér, g 30 . szánj. Kéziratot nem adunk vissza. Akarunk-e selyemgubó raktárt ? Esztergom, október 19. Olvasom a fővárosi lapokban, hogy a kormány elhatározta, hogy a győri selyemgubó-raktárt, amelyet alig néhány éve építtetett fel, más alkalmasabb, főleg iparszegényebb helyre helyezi át. E közlemény adja kezembe a tollat, nagyon óhajtva, hogy szerény soraimat akadjanak, akik megszivéljék . . . A hazai selyemtenyésztés évrőlévre mindinkább nagyobb arányú térfoglalása s általában a magyar selyemiparnak napról-napra mindig szembeötlőbb fellendülése tudvalevőleg arra indította a magyar kormányt és különösen a szakminisztert hogy a selyemtenyésztés immár tagadhatatlan haladásával lépést tartva, a selyemgubó raktárak és selyemgombolyitó gyárak szaporításával egyengesse azt az utat, mely a hazai b „Esztergom is Vidéke" tárcája. üalok.*) Elmerengve ?iézem arcod S bennem annyi dal fakad; Lelkem a szférák zenéjét Viszhangozza hallgatag. A mint nézek szép szemedbe, Már a múzsa száll felém — A te arcod, kedves hölgyem, Az a legszebb költemény. II. Hajolj hozzám, ölelj forrón, Csókra-csók fog hullani! — Hideg szónál forró csókot Mennyivel szebb váltani! Véghetetlen, Örök hűség ! Ismerem jól e mesét! — Mikor olyan bölcsen csókolsz, Minek e bohó beszéd ! Varsányi Gyula. selyemtenyésztés megerősödéséhez vezet. A kormány e szándékának már első hírére több megye és város sietett saját érdekében kihasználni a helyzetet és összeköttetései révén igyekezett a miniszter figyelmét ráfordítani arra a szomorú helyzetre és nagy szegénységre, melyet nem egy megyében és nem egy városban a szőlők pusztulása idézett elő, s a mely a munkásnép jó nagyrészét keresetforrásától fosztotta meg. E száz, meg száz munkáskezet igénylő gyárnak a közelléte nem kis mértékben segítene az elszegényedett nép helyzetén s e mellett talán útját szegné ama napról-napra mindig nagyobb arányokat öltő kivándorlási vágyakozásoknak is, melyeket a megélhetés nehéz körülményei szitának csak mindjobban a szegény munkásnép keblében. Igy gondolkoztak bizonyára azon megyék és városok, melyek a hir első pillanatában a miniszterhez siettek, elnyerni a felállítandó gyárat és ezzel felszárítani a szegénység, az éhségsajtolta könyeket. Mi nem gondolkoztunk igy, dacára, hogy selyem tenyésztési felügyelőséget kaptunk s dacára-, hogy tudomásunk volt, miszerint az illetékes minisztérium habozik, hogy a gubóraktárat Győrben, Komáromban, vagy városunkban állíttassa fel. Pedig alig van talán város, melynek népe jobban rá volna szorulva a mostaninál csak kissé is jobb keresetforrásra, mint a miénknek népe, mely még évtizedekig sem fogja kiheverni szőlei pusztulását. Még azután mi rendelkezünk mindazzal, a mi selyemgubó raktárak és selyemgombolyitó gyár felállításához, üzembevételéhez szükséges, Itt van a Duna vize, melyet könyen fel lehetne használni a se lyemgombolyitó gyárhoz. Kő, tégla, fa elég olcsó a megye minden részében, helyet, pedig ugy hisszük, hogy a város, vagy a hercegprímás szívesen adna. *) Mutatvány a szerzőnek jövő év elején megjelenendő kötetéből, amelyről «Irodalom» rovatunkban emlékezünk meg. Erzsébet Királyné emléke. — Még egy vélemény. — Nagy-Ölved október 15. A mai uralkodó eszmék egyike, mely mint terhes fellegekkel telt árny, húzódik át lelki életünk egén, s időnként Iehűtott levegője keserű cseppeket fakaszt szemeinkből: Erzsébet királyné emléke. Boldogult Királynénk emléke iránt minden magyar szive egy ült érez és dobog, általános figyelme a kegyelet adóját lerovására várja. Hogy miként! ? s mily alakban! ? szellemi és lelki gondként nehezedik ránk. Ismerve az idő s természet romboló hatását, bár tudva azt, hogy hazánk történelmi lapjai is Örökiteni fogják társadalmunk ily kimagasló alakját: de az emberi sziv, külalakjában is óhajtja megörökíteni azt a nagy asszonyt, aki bár idegenből jőve közénk, ihletett lelkülete velünk érzett uralkodása alatt s ép ezért van azon rajongó tisztelet és ragaszkodás, mely az összes nemzet tagjait egyegy karrá alakitva, Öleli át azon koporsót, mely szeretett királynénk hamvait takarja. Csak az a hit ad nyugalmat, enyhet, vigasztalást, hogy szelleme még felettünk lebeg s őrző angyali szerepe nem szűnt meg, s vallásos hitünk az súgja, hogy mint életében nekünk élt, halálában szelleme, — emléke buzditólag fog hatni iránt botrányos közömbösséget mutattunk, aminek következménye volt, hogy nemcsak a gubóraktárt az élelmesebb és lakossága érdekeit szívén viselő Győr városa kapta meg, de még a selyemtenyésztési felügyelőséget is elvitték — Érsekújvárra. Most másod izben volna alkalom a raktár és esetleg a gyár megszerzésére. Nehogy tehát újra szemrehányást tegyünk magunknak, siessünk a kérdésben levő gyár felállításának módozatai iránt magunkat tájékozni és minden lehetőt megtenni arra nézve, hogy ha csak elkerülhetlen akadályokba nem ütközik, a felállítandó selyerngubó-raktár és gömbölyítő gyár városunkban állittassék fel. ! Az akciót azomban haladéktalanul 1 meg kell kezdeni, mert Komárom I / • és Érsekújvár máris bizonyosan i mozgolódik. Speclator. Első izben tényleg nem mozgott j senki, maga a selyemtenyésztés | az utónemzedék társadalmi tevékenységére. A hirlapok telvék számos kiváló eszmével, melyben megorökiteni óhajtják külső alakban is szent Erzsébetünk emlékét. Az egyik álló alakot óhajt olajággal kezében. A szobor helyiségéül : a várkert, Gizella-, majd Erzsébet-tért jelölik. Legközelebb érinti a célt Acél báró, kiváló szellemes mágnásunk eszméje a városligeti körönddel. O görög templom kimagasló alakban, mely alatt királynénk mellszobra helyeztetnék el. A nemes báró már ez ideig is élénk szellemességévei igen sok szépet és jót tett társadalmi életünk élénkítésére s kultúránk emelkedésénél mint kiváló munkás szerepel. De azt hiszem, megengedi a nemes báró, hogy én mint a társadalomnak szintén megfigyelője, e korszerű magasztos eszménél a nyilvánosság terén, saját nézeteimnek kifejezést adjak. Én a görög templom helyett kimagasló kupolás építményt óhajtok francia renesszans süliben állítva, szintén a városligeti köröndön melynek oszlopai, egyes részei fülkékké alakitva — falain festőművészeink ilhetett szelleme, — a boldogult élete egyes nevezetesebb történelmi mozzanatait örökítené meg. E födött helyiség közepén felejthetlen királynénk lovasszobra lenne elhelyezendő olajággál kezében. Szerintem azon kort kell megörökitej nünk, melyben még boldog perceit élte j Pest s Gödöllő vidéke vadászatain. | Szerintem a lovasszober tüntetné fel legélethűbben fenséges alakját. Korfun az Achilleont midőn megteremtette — azon időben már a hét szellemi tőr szenvedő hatása alatt volt s oda, az ó görög művészet s irodalom labirintjébe fájdalmát és szenvedését ennyhiteni járt el. Lelkem nem engedett nyugodni, hogy én is ez eszme kiviteléhez egy porszemet vigyek. Hogy talál — e rokonszenvre, — nem tudom. Pólya Lajos ref. lelkész. R fardosi javas. — Vége. — — Az (Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Biz' az Örzse, másnap se, harmadnap se, de még negyednap sem gyógyult meg, amikor pedig már mindenféle kenőcscsel, meg ráolvasással próbált segíteni a javas, — Pedig a ráolvasás jót szokott tenni! bizonygatá a Lencsés bácsi. No pedig nem tett az se jót, se semmit ; talán inkább csak rosszat az időpazarlással. Bizony az Örzse rosszabbul lett. A tardosi asszony ötödnapra — volt még benne egy kis becsület — igy szólt, de csak ugy hányivetin *.
