Esztergom és Vidéke, 1898

1898-09-15 / 74.szám

plébániatemplomba, hogy ott egy­egy imát mondjon a lesújtott ki­rályért és a kiszenvedett király­nőért. Felállt az egész közönség és ez­zel vége vége volt az ülésnek. A gyászra egybegyűltek éppen oly csendesen vonultak ki a teremből, ahogy bejöttek. Lenn az udvaron párba sorakoztak, elül a tisztikar s igy mentek át a templomba, amely­nek portáleja gyásszal volt drape­rirozva s a szentélyében hatalmas, remekül dekorált, virágba, fénybe vesző, szinte az egész sanctuáriu­mot betöltő ravatal állott. A pado­kat a közönség egészen elfoglalta. Az énekes gyászmisét, két káp­lánja assisztenciája mellett, dr. Fe­hér Gyula mondotta. Az ájtatos hangulat emeléséhez nagyban hozzá­járult a szép orgonájáték és a könyfakasztö gyászadalok. Hogy az utolsó ima elhangzott a boldogul tért, megkondult a déli harangszó. A hercegprímás gyásza. A szörnyű hir a közöttünk tartózkodó Vaszary Kolos hercegprímásra rendkívül mély benyomást gyakorolt s mélyen meg­rendítette. Az egész szombati éjt álmat­lanul töltötte. Vasárnap délben pedig a következő táviratot intézte ő Felségéhez: >Mélyen megrendülve, a fájdalomtól gyötrött szívvel jelenek meg Felséged magas személye előtt, hogy az elve­temültség és gonoszság azon borzal­mas ténye fölött, mely Felségedet mond­d hatatlan gyászba döntötte, amely királyi szivének leírhatatlan szenvedést okozott, hazánkat a rajongással sze-. retett Királynétól, nemzetünket valódi j édes anyjától, országunkat a szeretet | és jótékonyság angyalától fosztotta \ meg, — alattvalói és hazafiúi lelkem j legbensőbb fájdalmát azon imaszerű j óhajjal tolmácsoljam, hogy a hatal­mas ég Felségedet véghetetlen fájdal­mában erősíteni és vigasztalni kegyes­kedjék. Vaszary Kolos bibornok, herczegprimás. ' Hétfőn pedig megjelent a főpap(IX. számú) körlevele, amelyben papságát és hiveit az imádságra inti s egyszersmind ren- ! delkezik a gyász külső nyilvánításai fö­lött. A kiaszikus szépségű körlevél arany- \ «orav ezek : A pásztorlevél. * I Tisztelendő Testvérek ! Mélységes fájdalomtól lesújtottan, az j emberi gonoszság nagyságától megdob- j benve, remegő kézzel irjuk e sorokat ] Hozzátok. I Nemzetünk édes anyjának, Erzsébet' királyné 0 Felségéhek bennünket oly j melegen szerető szive megszűnt dobogni! s Országunknak nincs többé védő an-1 gyal a ! Idegen földön, ahol súlyos testi szen­vedései közepett enyhet és üdülést kere­sett, Genfben f. hó io-én délután gyil­kos kéz oltotta ki drága életét! Nem a csendes halálnak rendes utján j költözött el körünkből. Erőszakosan ra­bolta el tőlünk az orgyilkosnak borzai-! mas tette, I Kegyetlen volt, nagyon kegyetlen az! a kéz, mely Úrnőnket, királynénkat,, vi­gaszunkat, büszkeségünket durva módon; szakította le szivünkről. Kegyetlen volt az a tőr, mely milliók­nak szivét sebezte meg véresen. Sir, zo­kog a nemzet és a zsoítárossai panasz­kodik Isten előtt: ^Körülvettek engem a halál fájdalmai; a gonoszság árjai megháborítottak engem ; elővettek a halál tőrei.« Zsolt. XVII. 5. De Tisztelendő Testvérek, ne merül­jünk el egészen fájdalmaink tengerében 1 Vigasztalnunk, erősítenünk kell azok­nak sziveit, kiket e rémületes csapás a legborzasztóbban érintett! Ö Felsége a király életének támaszát, fényét; Gizella és Mária Valéria főherczegnők ő Fen­ségei a legszeretőbb édes anyát, a fel­séges uralkodó család legkedvesebb ro­konát veszítették el. E nehéz órában az alattvalók szere­tetének és hűségének kell felemelnie a király és az uralkodó család lekét. Boruljunk le azért Isten elé és kérjük szivünk egész hevével az ég Urát, hogy kegyelmeinek bőséges áldásával enyhítse O Felségének és a királyi családnak mélységes szenvedését. Kérjük a szomo­rúak Vigasztalóját, hazánk Nagyasszo­nyát, hogy hatalmas közbenjárásával le­gyen segítségére a Felséges Urnák, mi­dőn Isten a szenvedések ezen ujabb kely­hét adja kezébe. Kérjük az irgalmas Istent, hogy nem­zetünknek a megpróbáltatás e napjaiban erőt és bátorságot adjon. Kérjük a hatalmas Eget, hogy édes hazánkban ne engedje megnyílni azt a borzalmas örvényt, melyből ily világren­ditŐ gonoszságok fakadnak. Boldogult Királynénkért pedig könyö­j rögjünk, hogy annyi földi szenvedés ál­tal megtisztulva, Isten szinről-szinre való látásában találhassa meg az Örök békes­séget és boldogságot. Égető fájdalmunk és mély gyászunk külső nyilvánítására rendelem ezennel, hogy a temetést megelőző három napon át minden káptalani, plébániai és szer­zetesi templomban az esti harangszó előtt félóráig az Összes harangok szól­janak. A temetés napján feledhetlen jó király­nénk lelki üdveért a nevezett összes templomokban a hívekkel előzetesen közlendő ünnepélyes gyászistentisztelet tartassék és arra az összes helyi katonai és polgári hatóságok, egyesületek és tanintézetek külön és ideje korán hivas­sanak meg a plébániai hivatalok által. A temetés napján továbbá a déli és esti harangszó előtt ugyancsak fél-félóráig szóljanak az összes harangok. A főegyházmegyei területén létező összes tanintézetek elöljáróságait külö­nösen felhívom még a következőkre : A temetés és gyászistenitiszteletek napjain a tanintézetek működése szü­neteljen. A gyászistenitiszteletek után — a melyek a tanuló ifjúság számára esetleg külön is tarthatók — 'az összes taninté­zetek gyászünnepélyt Ís rendeznek, a melyen az intézet egyik tanára, vagy tanítója a nemzeti csapás nagyságát méltassa és elhunyt Királynénk emléke­zetét, a megrendítően szomorú esemény­nek megfelő módon, kegyeletes szavak­kal vésse az ifjúság lelkébe. A mély fájdalom és szomorúság érzel­meiben egybeolvadva, ostromoljuk mind­nyájan hő imáinkkal az^Eget, hőn szere­tett koronás királyunk O Felségét, vala­mint fenséges családját és nemzetünket vigasztaló kegyelmeivel erősítse a mond­liatlan csapás elviselésére, sűrű könyek­kel megsiratott királynénknak pedig adja meg a mennyei jutalom végnélküli bol­dogságát. Amen. Esztergom, 1898. szeptember 11. Kolos, bibornok, hercegprímás. * A hercegprímás dr. Walther Gyula rodaigazgató és dr. Kohl Medárd titkár dséretében holnap utazik az osztrák fő­zárosba, ahol a Pazmaneumba száll. Dnnan Budapestre,' megy hogy a Má­yástemplom országos gyászistentiszteletén pontifikáljon. Mi pedig kétszeresen fájlaljuk, hogy Iy végtelen szomorú esemény ragadja ú körűinkből szeretett Főpásztorunkat. A vármegye gyásza. A vármegye vasárnap délben vette a )elügyminiszteriumból a következő hiva­:alos távirati értesítést : Vármegye közönségének Erzsébet királynő ő csász. és kir. felségén egy anarchista által tőrszúrás ejtetvén, ő felsége tegnap e hó 10-én Genfben meghalt. Ezen nemzetünket, és királyunkat ért megrenditő gyász­esetről a hatóságot mély megillető­déssel értesítem. Jakabffy államtitkár. Az alispán erre hétfőn a következő dfejező táviratot küldötte a belügymi­liszterhez : Belügyminisztérium Esztergom vármegye közönségének minden egyes tagját szivén találta a tőr, mely hazánk védangyala, boldo­gult Kirőlynőnk ő felségének drága életét kioltotta. Kérjük Excelenciádat, kegyeskedjék a borzasztó csapás fölött érzett nagy részvétünket ő Felsége, szeretett királyunknak legmagasabb tu­domására juttatni s Őt biztosítani öröklött hódolatunkról és hűségünkről. A vármegye közönsége nevében : Alispán. A vármegye részvétét ünnepélyesen az őszi közgyűlésen fogja kifejezni, amikor a gyászesetről a főispán megnyitó beszéd­jében megemlékezik s a közgyűlés király­hoz részvétiratot intéz. A közgyűlést rekviem előzi meg a plébánia templomban, amelyre ma mentek ki az alábbi fekete­szélű meghívók : Esztergom vármegy e alispánjától. 10405/898. sz. Kérelem. Tekintettel arra, hogy a vármegye a f. évi szeptember hó 29-én tartandó őszi rendes közgyűlése alkalmából lesz azon helyzetben, hogy az oly szomorú körül­mények között elhalt, boldog emlékű Erzsébet Királynénk O Felségéért érzett mély gyászának kifejezést adhat: tisztelettel értesítem az Igen Tisztelt Megyebizotísági Tag urat, hogy abizott­ság 1898. évi szeptember 29 én reggel 3 / 4 9 órakor a Vármegyeházáról a kir. városi Plébániatemplomba indul, hol a boldogult Nagyasszony lelki üd­véért gyászistenitisztelet leend. S ez alkalomból felkéri az Igen Tisz­telt Bizottsági Tag urakat, hogy az ün- j nepélyre való tekintettel lehetőleg fekete' magyar, vagy polgári öltönyben szíves­kedjenek megjelenni. Hazafiul üdvözlettel Esztergom, 1898. szeptember 13. Andrássy János, alispán. A szombati temetésen, mint minden tör-! vényhatóság, vármegyénk ís három tagú küldöttséggel vesz részt, amely Andrássy \ János alispánból, B. Szabó Mihály főjegy- j zőből és Luczenbacher István megyebi-! zottsági tagból fog állani. A városi kép-1 viselő — megyebiz. tagok azért nincsenek j képviselve e küldöttségben, mert a városi — anélküi, hogy a törvényhatósággal ér-j tekezett volna — külön határozott. Igy] mint rend. tanácsú város, alig kap he- ! íyet a Neuer Markton, ahol a hivatalos j küldöttségek állani fognak. Itt említjük meg, hogy a megyei iro­dák hétfő óta a hivatalos leveleket fe­kete pecséttel látják el, A női szív. Hiszen igaz, hogy az ország legelső asszonya fekszik a ravatalon, akiért az ország asszonyai — palotában, nádviskó­ban egyaránt — rajongtak, s kétségtelen az is, hogy a szép szemek egyetlené se maradhatott a négy folyam hazájában e napokban száraz, mégis őszinte Örö­münkre szolgál, a mi városunk hölgyei voltak az elsők, akik figyelmes, hálás, toyalis lelkében megszületett a gyöngéd, poétikus eszme, hogy Magyarország nő­világa mélységes gyászát, a boldogulthoz való határtalan ragaszkodását minél inpozánsabban tanúsítsa. És az eszter­gomi hölgyek érdeme lesz, ha a bécsi Burg komor, ravatalát nagyszámú ko­szorú fogja díszíteni, amelyet az ország külömbözŐ megyéiből küldöttek fel siró, "észtvevő szivű assszonyok és leá­vyok. Mert az esztergomi posta vitte szerteszét a szélrózsa minden irányában letfőn a következő lelkes felhívást: Felhívás Magyarország vármegyéinek hölgyközön­ségéhez t Mint derült égből a villámcsapás, oly megdöbbentő hatással nyilalott keresztül sziveinken az a borzasztó hir, hogy ra­jongásig szeretett Felséges Asszonyun­kat, Királynénkat, édes hazánk védőan­^yalát, egy elvadult emberi szörnyeteg orozva kigyilkolta az élők sorából. i\emunK ouszKesege, nemzetünk szeme­fénye kiterítve fekszik idegen földön a gyászravatalon, Mérhetetlen az a fájdalom, mely min­den magyar honleány keblét eltölti ezen rettenetes katasztrófa fölött. O, a nagy, a nemes lélek, a ki végig járta a szenvedések kálváriáját, mint a női erények ragyogó példaképe, kima­gasló női alakja lesz mindenkor történe­tünknek, a kinek Nevéhez a magyar nemzet alkotmányának hajnalhasadása fűződik. Áldott is lesz emléke mindenkor,, mint Magyarország Nagyasszonyáé ! Es most hozzátok fordulunk hazafias érzelmű honleányok! Az a kérdés, miként róhatjuk le mi is külsőleg azt a részvétet, mely keble­inkben honol a nagy Halott iránt } Küldjünk koszorút Erzsébet Király­asszonyunk ravatalára! Jelképezze ez a koszorú azt a mélysé­ges hódolatot s azt a szent kegyeletet, melylyel Magyarország vármegyéinek hölgyei Magyarország Pátrónája iránt viseltetnek. A ki a női erényekből oly dús érdem­j koszorút font saját homloka körül, hadd ! érintse ravatalát Magyarország honíeá­{ nyainak kegyeletkoszoruja ! ! I Esztergom. 1898. szept. 12, j Esztergomváros és vármegye hölgyközönsége. j Az eszme kezdeményezője Andrásy I Mariska úrhölgy volt s az egész hölgy­\ világ azonnal mellette sorakozott. A I gyűjtés munkáját pedig egész (ez | alkalomra fehérbe, feketébe öltözött) ba­ljós gárda vette gyöngéd kezeibe. A ] városban a gyűjtés befejeződött, érkez­I nek az ivek már a községekből is. ugy I hogy egy gyönyörű koszorún kivül va­i lószinüíeg marad a gyűjtésből az Erzsé­| bet szoborra, vagy egy a boldogult ki­\ rályné nejét viselő jótékony intézetre. ! A főispán ma este kapott táviratot, amely szerint Bécsben az esztergomi höl­gyek koszorúját szívesen fogadják s a küldöttség a Burg várnagyi irodájában adhatja át azt. Egyéb intézkedések. A helybeli Összes tanintézetekben az előadások szombaton szünetelni fognak s — felsőbb rendeletekre — ugyané délelőtt mindenütt iskolai gyászün­nep lesz, amelyen a tantestület egy tagja előadást tart a nagy csapás jelentőségé­ről. A városi elemi iskolások számára már kedden reggel megtartotta a rekvie­met dr. Fehér Gyu'a igazgató. A bazilikában az ünnepi gyászistentisz­telet szombaton reggel 9 órakor lesz, hivatalosak reá az összes hatóságok. Felvo­nulnak a gimnázium, praeparandia, reális­kola tanulói is, akik már hétfő óta fekete karszallagosan járnak. A győri Kereskedelmi, és Iparkamara feketészegélyü plakáton kérte fel keres­kedőinket és iparosainkat, hogy üzletei­ket szombaton délután zárva tartsák. Kereskedőink különben nagy igyeke­zetet fejtettek ki, hogy a nagy gyászt kirakataikban is kifejezésre juttassák; az elhunyt arcképét mindenfelé látjuk megható gyászszimbolumoktól környezve. A vidék. Köbölkuton a felséges asszony szomorú halálának híre, mint leve­lezőnk írja, szombaton esti 10 órakor lett ismeretté. A vonatkísérő személyzet közölte ugyanis az állomási főnökké! s ez azonnal táviratilag kérdést intézett a fővárosba, honnan néhány perez múlva megerősítették a megrenditő esemény hirét. — Vasárnap kora reggel kitűzték ennélfogva a község házára és a templom tornyára a gyászlobogót. A szobor. A nagy halott szobrára ezennel meg­kezdjük a gyűjtést. A befolyó Összege­ket a nyilványos nyugtázás után az Esztergomi Takarékpénztárba szolgáltat­juk be. Eddig adakoztak: Az «Esztergom és Vidéke» szerkesztősége és kiadóhi­vatala 10 frt — Kaszinói tag 10 frt —-

Next

/
Thumbnails
Contents