Esztergom és Vidéke, 1898
1898-09-11 / 73.szám
Eszterga. (898. XX évfolyam. 73. szám. Vasárnap, szeptember II. AZ ^ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M e áJ e ^ e ^k Vasárnap és csütörtökön. ^LŐ-FÍSETÉSI ÁRAK : Eeésü évi>e — — — — § fet — kr. Fél éwe — _ _ — — 8 írt — kr. Negyed évpe — — — 1 frt &0 kr. Egyes-szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptuíajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (boYa a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendőt Széd7eqyi"tér, 380. szárq. Kéziratot nem adunk viasza. Városi gazdálkodásunk.*) EsxUKgötn, szeptember 10. Városunk -tekintetes földbirtok tulajdonosa lévén, a város közönségét nagyon is közeitől érdekli az a kérdés, hogy a törzsvagyon eme részét mily módon ; hasznosítják. Miután pedig a költségvetésben a város földjeinek bérbeadásáról lesz szó, tudjuk tehát, :hogy a földek nem házi kezeléssel jövedelmeztetnek, hanem bérbeadás -utján hasznosittatnak. Nem mulaszthatjuk el, hogy az értékesítésnek eme módját, annak káros voltát a nagyközönséggel meg ne ismertessük. r A város földjei nem egy íagban felkúsznék, hanem — kivált a szomszédvárosoktól örökölt ingatlanok *) A városi költségvetés küszöbön állő tárgyalása alkalmával, mint értesülünk, a képviselők komoly kritika ^tárgyává fogják tenni a városi gazdálkodást, keresvén az okokat, amelyek miatt a gazdasági források nemcsak hogy nem gyarapodnak, de söt — mint a jövő évi tervezet is mutatja — még fogynak is. A felszólalásokra készülőknek figyel-' mébe ajánljjüc szakkézből eredt e cikkünket is. A szerk. j — az egész határban szerteszét, ezeket három, esetleg hat évi tartamra szokták bérbeadni, árverés utján. Midőn az árverés megkezdődik, a földet bérelni mindenki szeretné, akinek arra szüksége van. Ámde ép ez az ok nagyban hozzájárul a város károsodásához. Atrra ugyanis, vájjon az árverezőnek van-e megfelelő biztositéka, tehát mgatlana, semmi gond sem forditt&ták. Hogy a bérbevevő tisztességes egyén-e, az kérdés tárgyát nem képezi. Arra, hogy a Jjérlet tárgyát képező ingatlan kezelése a bérlő kezeiben szabály oztassék, hiányzik a helyes, előrelátó szakértelem. Mert ha a bérlőnek a bérlettel szemben biztositéka nincsen,, mi következik Ue a szerződés lejártával: — a hiábavaló pörösködés, később j a követelésbe vett törzsvagyon hát- j raléknak törlése, Tehát az ingatlan, mitsem jövedelmezett. De nem te-, kintve ezt az már igen sokszor elő- i fordult eshetőséget, nézzük a bérlők egyéniségét. Itt, tisztelet a kivételeknek, lehet olyan bérlő is, aki a bérlet íárgyát csak egy másik egyén részére veszi ki, hogy azt albérletbe adja, esetleg némi províziót kapjon. A felelősség őt terheli ugyan, de van rá- eset, hogy a bérlet megkötése után pár hó múlva jelentkezik a városnál azon kérelemmel, hogy a szerződést ruházzák át X—Y.-ra, mert ő annak teljesítésére képtelen ez, vagy amazoknál fogva. Ha — ez pedig rendszerint megtörténik — a szerződés a kijelölt egyénre átíratott, az megkezdi a földek kizsarolását. Tennie kell pe dig ezt azon okból, mert annak akitől a bérletet átvette, tetemes províziót adott, a bérletet is fizetnie kell s végre pedig e kettő beszámításával hasznot is akar, de arat is, mert a szerződésben bizonyos kezelési módozatok megállapítva nincsenek , tehát szabad keze van ugy gazdálkodni, amint azt a maga hasznára legjobbnak látja. Ezeknek a kezelési feltételeknek pedig a szerződésekben okvetlen benne kellene lenniök. Igy kikötendő volna, hogy a bérlet tárgyát képező ingatlan legalább minden második évben trágyáztassék és pedig bizonyos előirt mennyiségű trágyával, hogy a bérlő ne tetszése szerint vessen,-ültessen oda, amit ő akar, hanem, hogy ugyanazon földbe egyik évben gumós, másik évben pedig egyéb veteményt, harmadik évre pedig ismét más növényt legyen kénytelen ültetni, hogy igy a talaj egyoldalulag ki ne használtassák. Sajnos, a most bérlet tárgyát képező földek mind ki vannak zsarolva s tapasztaltatott, hogy több csak az előbbi bérösszegen alul volt kiadható. Miért ? —• Mert az ilyen földeket már senki sem veszi ki szívesen, hanem a megélhetés hajtotta kényszerűségből oly emberek, akik annak a földnek még a munkáját sem képesek megadni. Különösen számtalanszor hangoztatják azt a megjegyzést : minek a városnak igás fogatokat, ezekhez teljes felszerelést, cselédséget tarIz .Esztergom É Vidéke" tárcája. A wlra&ra dalokéból. Kicsiny leánykád jött elébem, Talán te küldéd hirnökül f / Megszóllitottam, s £ elfordult Közönynyel, ismeretlenül, «-r Egész az apja f — azt gondoltam, De szeme kék, de szeme nagy t t . . S hogy visszafordult mosolyogva, — Nem ! Nem / — kiálték — ez te vagy t Erdélyi Zoltán. Kortársi emlékek. — Egy zongorapárbaj. — Irta; CHARLES ROLLINET. j — Az sEsztergom és Vidéke« fordítása. — Volt idő, mikor a zongora a hitvallás egyik fajtáját képezte. Az öreg Fíeld halálos ágyánál, barátai nem tudták milyen papot hívjanak hozzá, hogy Őt utolsó útjára előkészítsék. — Pápista, vagy kálvinista vagy-e ? kérdezték tőle. — Én, — én — pianista vagyok ! vá- ; laszolt a haldokló művész. Ez uj kultusz hivei közt a leghíresebbek voltak Liszt és Chopin. Sokat gúnyolták Liszt követeléseit, bámulatos büszkeségét, grandiózus char- . latanizmusát, regényhősi allürjeit s az ő különös zenei theoriáit. Mindennek dacára az ő művészete elfeledteté az ember gyengéit. Liszt valóságos zongorakirály volt. Az összes művészek, akiket erre vonatkozólag kérdeztünk, mindanynyian — Chopint kivéve — ugyanezt válaszolták: — Oh ! Liszt a mi mesterünk ! Láttunk tökéletesebb és szimpathikusabb tehetségeket, de egyet sem, ki ugyanily mértékben birta volna azt a zenei magnetizmust, mely megkapja s magával ragadja a közönséget. Sok éveken át és gyakran hallottuk Lisztet és Chopint, de soha sem élveztük művészetüket annyira, mint 1845 nyarán. * N— kastélyban volt. A rendkívül zseniális háziasszony, kit nemcsak szelleme, hanem ritka szivjósága miatt is bámultunk és tiszteltünk, ekkor vendégszereletében részesité Chopint, kit ápolása és anyai gondoskodása által a halál karmaitól mentett meg. Tehát tényleg neki köszönhetjük Chopin utolsó szép műveit. Oly érdekes müvésztársaság gyűlt össze e nyáron N — kastélyban, amilyent ritkán lát az ember együtt. Liszt 1 sgy époly előkelő, mint szellemes párisi; htölgygyei érkezett, kit akkor Arabella - j aak neveztek s azóta szép állást foglalt ü a francia irodalomban. Ott volt a hires Pauline V. — énekesnő férjével. Eugéne D— ; a színek költője, hírneves festő. 3— a kitűnő színész s még több más celebritás Parisból. Azután a háziasszony felnőtt fia és leánya. Végre néhány előkelő szomszédos földbirtokos nejével. Mind fiatal, szellemes és lelkesült. A szép fekvésű, barokkstylban épült kastély rendkívüli kényelemmel volt berendezve. Mindenki teljes szabadságot élvezett s azzal szórakozhatott, amivel akart. Talált ott kitűnő puskát és jó kutyát, aki a vadászatot kedvelte; csónakot és horgot, aki a halászatnak hódolt. Remek régi parkot, aki a sétát szerette. Liszt és Chopin komponált. A háziasszony regényt, vagy drámát irt. Este hatkor az estebédhez egybegyűlt a társaság s együtt maradt a hajnali órákig. De nem e szórakozásokról akarok beszélni, hanem a zenéről és főleg a két zongora — riválisról. Chopin ritkán játszott. Csak akkor szánta reá magát, ha teljesen jól volt disponálva. Ellenben Liszt mindig játszott, — jól, vagy kevésbé jól, — azzal keveset törődött. Egy májusi estén éjfél tájban a társaság a nagy szalonban ült együtt. A! terrászra nyíló ajtók s óriás ablako k nyitva állcak, gyönyörű holdvilág vetette halvány fényét a parkra. A fülemüle dalolt, rózsa és rezedaillatt áramlott be a terembe. Liszt játszotta Chopin egyik nocturnejét, szokása szerint cifrázva tril- * Iák, tremolók és orgonaszerü accordok- ' kai, melyek a darabot egészen megváltoztatták. Chopin ezalatt többször mutatta rendkívüli türelmetlenségének jeleit, végre nem birt többé uralkodni magán, felkelt s a zongorához közeledve, angolos flegmával igy szólt Liszthez : — Kérlek, kedves barátom, ha megtisztelsz azzal, hogy darabomat előadod, játszd azt úgy, amint irva van, vagy játszál mást, mert csakis Chopin van feljogosítva Chopinen változtatni. — Jól van! Játszál magad! szólt Liszt, ingei ültén kelve fel a zongorától. — Szívesen ! felelt Chopin. E percben egy nagy éjjeli lepke, szárnyát elégetve eloltotta a lámpát. Megakarták újra gyújtani. — Nem ! szólt Chopin, — sőt ellenkezőleg ojtsátok el az Összes gyertyákat, — a holdvilág elég nekem. És játszott, . , . játszott egy egész óra hosszat. De hogyan ! Azt lehetetlen leírni. A fülemüle elnémult, hogy őt hallgassa. A virágok mintegy isteni harmatot, szívták be a menybeíi hangokat. A közönség néma eksztázisban lélekzeni sem mert, minden szem könyben úszott, föleg Liszté. Karjaiba zárva Chopint, felkiáltott : — Ah barátom ! igazad van! Oly zseninek művei, mint a tied, szentek, s profanáció azokhoz nyúlni. Te valóságos költő vagy s érzem, hogy melletted eltörpülő k ! — Eredj ! felelt élénken Chopin, mindegyikünknek megvan a maga genre-ja .
