Esztergom és Vidéke, 1898

1898-09-08 / 72.szám

ES%^F^^^^^>^^ J| |^ j j AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelei|ik Vasárpap cs csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK \ Egész évre — — — — 6 írt — kr. Fél évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Szcctjcqyi-tér, 330. szán). Kéziratot nem adunk vissza. Gimnázium—reáliskola. | Esztergom, szeptember 7. j Megnyílt tehát újra a gimnázium | és a reáliskola egy uj tanéve. A i gimnáziumé az ideiglenes, szűk alkalmatlan betegségtanyán, a reáliskoláé ismét ugy, hogy az intézet a bizonytalanságban tovább lebeg ég és föld, fejlesztés és megszüntetés; között, akárcsak Mohamed kopor- j sója. És felújulnak, — igazán, nem tudjuk, hányadik éve már — újból j a megszámlálhatlanszor elhangozta- j tott panaszok a tanerők, a szülők, a tanítványok részéről és megjönnek az obligát ígérgetések, mentegetődzések, fogadkozások, amelyek azután természetesen megmaradnak üres ígéreteknek, be nem váltott fogadalomnak, alaptalan mentegetődzésnek, a tanárok és tanítványok pedig kínlódnak, szenvednek tovább . . . Igy tart ez már évek hosszú sora óta, de mert nem kellene igy tartania s csakis a városi hatóság botrányos indolenciáján és tehetetlenségén múlik a két kérdés megoldása : kérdjük a tisztelt igéret-rekordereket, vájjon azt vélik, hogy ez az állapot örökké igy tarthat ? Gimnáziumunk az ország legelső hason tanintézeteinek egyike, ahogyan azt tavalyi érettségi vizsgájának eredménye is tanúsítja, amely felett a legelőkelőbb tanügyi lapok kifejezték elismerésüket, A szerzetház kis vagyont ajánlott fel az Öszszetákolt gimnaziális épületre s bár jelenleg pénztára — éppen kulturális célokra — minden oldalról igénybe van véve, az újra is ideadta a maga nem megvetendő obulusait s a város hagyja a rend derék, lelkes fiait, a gimnázium mai nívójának megalkotóit immár. negyedik éve egy bacillustanyán, egy rosszul szellőzc.t gőzfürdőben senyvedni s tűri, hogy amikor a tanárok lelkük egy részét odaadják hivatásukért, életükből is kétszeresen adózzanak. Megteszik; igazán csodálattal kell elismernünk, hogy már évek óta járják ezt a Kálvária-utat, de nem következhetik-e el az az idő, hogy a főapát, aki végre is felelős gyermekei: a rendtagok életeért, ki nem mondja: «Eddig — és ne tovább. Többé nem engedem, hogy tehetségteket, buzgalmatokat idő előtt elpazaroljátok.* A városnak immár közel 4000 frtjába kerül ez az ideiglenes állapot és fizeti csendesen az évi 800 forintokat inkább, mint hogy a kérdés gyökeres, végre is elkerülhetlen megoldását siettetné. Az ideiglenesség harmadik évében a gimnáziumi igazgató erélyes fellépésére s hogy a tankerületi főigazgató valósággal kijárt előttük minden utat, úgy hogy a mieinknek csak a szájukat kellett kinyitni a sült galamb után, végre nagy időközökben, de akkor is mindig csak akkor, mikor a közvélemény, mint egy-egy hatalmas ébresztő óra, berregni kezdett a fülükbe, történtek egyes nagyobb lépések s nagy nehezen eljutottak odáig, hogy a belügyminiszter engedélyezte a város 56000 frtos hozzájárulását és a kultuszminiszter megígérte, hogy a felépítéshez szükséges többi összeget az állam adja. Mindez hónapokkal ezelőtt megtörtént. Hát miért pihennek megint azóta ? A roskadozó gimnáziumi épület fenn úgy sem állhat, hát miért nem fogtak hozzá azonnal a belügyminiszteri hozzájárulás megérkezte után annak lebontásához, amivel az építési munkálatok befejeztet is tetemesen előbbre vitték volna. És miért nem hirdettek pályázatot a bontásra és az építésre azonnal, hogy a város a hozzájárulást megszavazta és miért nem hirdettek még manap se, amikor már a kormányi beleegyezés is a kezükben van ? Bár a kultuszminiszteri hozzájárulás kötelező okirat alakjában még nincs kezük között, de melynek biztosságában — nagyon jól tudják — kétségük nem lehet, ma már ott lehetnének, hogy az új épület télre tető alá kerülne, amig most azt sem érhetik el, hogy a tanintézet a jövő tanév elején átköltözhessek a friss, nedves, ha kedélyük. Hirtelen fellobbanó érzésükben mindenre képesek, csak egyre nem : a lemondásra. Az ilyen lányból ha hitves lesz, az már persze sokkal kellemetlenebb szeszélyeiben ugy a férjére, mint egyéb környezetére. Örökösen zaklatja változó hangulatával, nincs megelégedve sorsával, könyeinek árja könnyen megárad és ő szolgáltatja az úgynevezett ferame incomprise nagy kontingensét. Ismerek sok oly férjet, aki azt hiszi, hogy ideges neje egyszerűen csak makacsságból, vagy dacból köti egyik, vagy másik kéréséhez családi életének boldogságát és nyugalmát, — dé ez nagy tévedés. Az ilyen asszony inkább szerencsétlen, mint rossz. Sokszor ő maga is belátja, hogy helytelenül cselekszik és gondolkozik, küzd is, hogy legyőzze magát, de az idegesség erősebb a szive és az esze jobb belátásánál. Az ilyen házasság csak akkor fordulhat jóra, ha sikerül a nőt kigyógyítani idegességéből, vagy pedig ha a férjben van annyi türelem és odaadás, önzetlen szeretet és ragaszkodás, hogy asszonya jó tulajdonságai kedvéért elviseli ideges szeszélyeit. De ha ő maga is hajlik erre a modern bajra, akkor pokollá válik a frigy, melyet a menyországban kötöttek. Van aztán az idegességnek egy olyan mértéke, mely a fiatal leányt teljesen kizárja a férjhezmenendők sorából. Mikor ideggörcsökben szenved, a legcsekélyebb izgalomra síró- és nevetőgörcsök jelentkeznek nála és már nem tud ti ísÉim \\ Mii Ml Nem szeretett soha senki. Nem szeretett soha senki, Nem is fognak megkönnyezni; Nem lesz, a ki koporsómra, Csak egy búcsuhantot szórna, Ha meghalok, eltemetnek, Azt is tudom : elfeleditek ; Bedlőt sír lesz az emlékem, Az jelzi, hogy én is éltem. Lévai Sándor. Ideges leányokról. — Az «Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Csillogó szemű és ábrándos tekintetű hölgyeim, tudják-e, hogy Hymen rózsaláncának összefüzésében nagyon sok esetben az orvosoké a döntő szó ? Önök mosolyognak és hivatkoznak a szerelem kis istenének sokkal régibb jogára ? Pedig mé is ugy van, amint mondom. A rideg valóság az, hogy Aeskuiap, az orvosok hitregebeli patrónusa nagy konkurrenciát csinál a szegény kis Ámornak és sok esetben bitorolja az ő szuverén jogát. Sőt mi több : az ő vétója nagyon megcsorbitja a szárnyas kis isten hatalmi körét. • A lelkiismeretes háziorvos ugyanis nemcsak addig kiséri figyelemmel a leendő bálkirálynőket, mig azok átestek a különféle gyermekbetegségeken, hanem azontúl is, mikor eljön az idő, hogy a szivecske megszólal. S ahol a gondos szülők igazán szivükön viselik gyermekük boldogságát, a házi orvos piacet-je adja meg a szivbeli frigynek a végleges szentesitést. Ahol magától nem teszi ezt a pápaszemes doktor bácsi, ott a szülők megsürgetik az ő véleményét. Lgy bánjanak hát vele hölgyeim, mint akinek nagy szerepe van az önök életében ! Ilyen alkalommal az orvosi kérdéseknek egész sorozata szokott szőnyegre kerülni. Nem akarjuk ezeket egyenkint megvitatni, csakis egyikről — amely napjainkban tán a leggyakoribb — kii vánjuk nézetünket kifejceni. Ez a íontos kérdés pedig: Férjhez menjen-e az ideges leány ? Amily mindennapos ez a kérdés, épp oly nehéz reá megadni a helyes és teljesen kielégitó választ. Mert az éppenséggel nem áll, amit a nagy közönség külömben egész természetesnek tart, hogy az ideges leányokra valóságos áldás a férjhezmenés, mivel a házasélet gyors és biztos gyógyulást hoz ennek a bajnak. Egészen más szempontok jönnek tekintetbe ilyenkor. Mert a házasélet jó, vagy rossz hatása első sorban Ís a leány idegbajának nagyságától függ. Az a fiatal leány, akinek idegessége csak néhanapján jelentkező főfájásban, muló szédülésben és rossz alvásban nyilvánul, ha külömben erős a fizikuma, bátran mehet férjhez. Az idegességével együtt járó kedélybeli zavarok nem fogank nagyobb hullámokat verni a családi éket csendes kikötőjében. Mert igaz ugyan, hogy már a csekélyfoku idegességben szenvedő asszonyok is többnyire szeszélyesek és ingerlékenyek, az egyik pillanatban örülnek, nevetnek és kacagnak, a másikban pedig búsulnak, levertek és kedvetlenek, de másrészt javukra kell irni azt, hogy többnyire éleseszüek, gyors gondolkozásuak, sőt gyakran elmések is. Az ilyen ideges hölgyeknek rendkívül finom, előkelő az Ízlésük ; amit mások észre sem vesznek, azt ők már meglátják. Nagyon könnyen fogják fel a hozzájuk intézett kérdéseket, éleslátásuk pedig a házaséletet kellemessé teszí. Akad köztük akárhány olyan, aki elmésségével, logikájával és finom tapintatával bámulatba ejti környezetét s amit idegességével néha elront, azt jóvá teszi egyéb lelki jó tulajdonságával. De egészen más elbirálás alá esik azon házasulandó fiatal hölgyek idegessége, kiknél ez a baj súlyosabb alakban jelentkezik. Vannak köztük olyanok, kiknél mindennapi a főfájás, a szédülés, folyton álmatlanságban szenvednek, nem esznek, szivdobogás gyötri őket, sőt időnkint el is ájulnak. Kedélyhangulatuk egyre változik, mint a kaleidoszkóp képei, most örvendnek, nevetnek és kacagnak, majd ismét kétségbeesnek és sirnak. Az ilyen teremtések általában rajongó természetűek : ha valami megtetszik nekik, azt feltétlenül birni akarják, ha valami ellenszenves nekik, azt mindjárt meggyülölik, szóval csaknem mindig a szélsőségek között hullámzik a