Esztergom és Vidéke, 1898
1898-09-04 / 71.szám
s hogy azok, akik akár európai, akár amerikai szőlővesszőket, akár szőlőoltványokat vásárolni óhajtanak, a létező készletekről idejekorán tájékozást nyerhessenek, ugy mint az előző években, a folyó év őszén is mind az európai, mind az amerikai fajtájú szőlővessző-, mind a szőlőoltvány- keszletekről hirdetés fog kibocsáttatni. Felhivatnak ennélfogva mindazon szőbirtokosok, akik az 1896. évi szeptember hó 25-én 60,900. szám alatt kibocsátott és annak idején közölt szőlővesszőés szőlőoltvány-üzleti szokásoknak minden tekintetben teljesen megfelelő európai, vagy amerikai szőlővesszőkkel, vagy szőlőoltványokkal rendelkeznek és azok eladása tekintetében az emiitett üzleti szokásoknak magukat alávetni hajlandók, hogy készleteiket, fajta, minőség (sima vagy gyökeres vesszŐK, oltványoknál az alany és a reá oltott honi fajta) és mennyiség szerint a termelési hely (vármegye, község, vasút- és postaállomás) és az ezrenkénti eladási árak megjelölésével, azon kerület szőlőszett és borászati felügyelőjéhez, a mely kerületbe a vesszők, illetőleg az oltványok termelési helye tartozik, lehetőleg mielőbb, de legkésőbb a folyó évi szeptember hó 20-ig jeletitsék be. (Nálunk Hegedűs Sándor borászati és szőlőszeti felügyelőnél (Duna-utca, Tóth-ház) történhetik a jelentkezés.) Minthogy a minisztérium a bejelentendő készletek közhirré tételével nemcsak az eladók, hanem a vevők érdekeit ís előmozdítani kivánja, figyelmeztetnek a termelők, hogy csak az üzleti szokásoknak minden tekintetben teljesen megfelelő fajtaszerinti mennyiségeket jelentsenek be s hogy tulcsigázott eladási árak követelésétől saját édekükben tartózkodjanak. A bejelentők azért, hogy az általuk eladandó szőlővesszők és szőlőoltványok az emiitett üzleti szokásoknak minden tekintetben teljesen megfelelnek, feltétlen felelősséggel tartoznak, s az által, hogy készleteiket bejelentették, az üzleti szokásokat magukra nézve kötelezőknek ismerik el. A bejelentendő készletek nyilvántartása s az egyes megrendelőknek a bejelentőkhöz utalása iránt a mlnisterium annak idején hirdetés utján s esetleg más megfelelő módon is intézkedni fog, fentaitja magának azonban a ministerium az aziránt való szabad elhatározást, hogy oly vessző- vagy ©ftványkészleteket, a melyekre vonatkozólag annak a tudomására jutna, hogy azok az említett üzleti szokásoknak nem felelnek meg, a hirdetésbe ne vegyen fel. Félreértések elkerülése végett ásómban különösen és nyomatékosan hangsúly oztatík, hogy a bejelentett szőlővessző- és szőlőoltványkészleteket a mmisterium sem megvásárolni, sem közvetítésre átvenni nem fogja s hogy azok értékesítésre, vagy a ministerium által való átvételére abból, hogy a hirdetésbe felvéttettek, semmi követkéztetés nem vonható s a bejelentés tisztán arra szolgál, hogy a vesszőt kereső közönség a beszerzési forrásokhoz mtaltassék. A bejelentésének könnyítése czéljából bejelentési ivek adatnak ki és pedig külön ivek az amerikai és európai szőlővesszők, és ismét külön az oltványok bejelentése czéljából. Ezen bejelentési Ívek béíyegmentesek s a rovatok megfelelő kitöltése mellett a bejelentő sajátkezű aláírásával ellátva kizárólag azo?t kerület szőlőszeti és borászati felügyelőjéhez nyújtandók be, a mely kerületbe a vesszők termelési helye tartozik. Ily bejelentési űrlapok a szőlészeti és borászati kerületi felügyelőknél, a szőlészeti-, borászati- és pinczeegyleteknél s a vármegyei gazdasági egyesületeknél ingyen kaphatók. Az emiitett szőlővessző és szokványüzleti szokásokat legközelebbi számunkban újból ismertetjük. O Szőlőtulajdonosok figyelmébe. A földmivelésügyi minisztérium egy kiváló szakértő tollából a szőlők szénkénegezésének teljes és megfelelő módszeréről igen ügyes füzetkét adott ki, amelyet háromszáz példányban a polgármesternek is megküldött. Aki óhajtja áttanulmányozni, a városi fogyasztási adóhivavatal helyiségében ingyen megkapja. vére ugy borult, mint egy súlyos, nehéz teher. A feleségét gyöngéden átölelte és szelíden a szemébe nézve szólt: — Nos ... ? EHz egyetlen szó nélkül simult urához. Aztán rövid, kínos csend következett. Bogárdi megrémült ettől a csendességtől, ami olykor kínos sejtelmeket kelt. — Hirtelen Így szólt : — Ma este jól fogtok mulatni. — Nem fogtok, — fogunk, — igazította ki az asszony az ura szavait. Bogárdi a feleségére nézett. Kémlelte, hogy őszintén beszél-e ? A nyilt mosolygó arc nem hazudott. Az átellenben levő palotában felgyúltak a csillárok. Eliz az ablakhoz vonta férjét és rámutatott a világos ablakokra : — Látod, már várnak. — Nem, én ma nem mehetek sehová, — felelt Bogárdi — igen fontos ügyeket kell rendbe hoznom. Ide is kérettem az ügyvédet . . . No, de ezt minek ís magyaráznom . . , Aztán majd érted jön Jenő az anyjával. Együtt mentek. Meglehet, később én is . . . Az az, hogy rosszul érzem magam. Eliz az urára tekintett. Bügárdi arca í — Hátralékos előfizetőinket felkérjük, szíveskedjenek az előfizetési pénzeket postafordultával beküldeni. A kiadóhivatal. — Szeptember. A hervadás honapja következett reánk. Nyugalmas, csendes hónap, szomorú sziveknek való. Virágsorvasztó lehet már érezhetjük. Az idő egyszerre megváltozott ; felhőboritotta az ég, hideget hord szárnyán az őszi fuvalom. Es mintha virágok is éreznék, hogy napjaik megvannak számlálva, — sietnek szomorú volt és sáppadt. A kicsi aszszony féltő gonddal simogatta az urát. — Beteg vagy? Akkor én is maradok. — Nem, nem ! — Csekélység. Nincs hangulatom a mulatozáshoz ma. Ennyi az egész. — Nem mondasz igazat. Látom, hogy beteg vagy. Bogárdi megakarta nyugtatni a feleségét. Tréfálkozni kezdett. — Oh persze! — Nagyon beteg. Talán meg is halok. Es ha meghalnék ?... Bogárdiné az ura keblére rejtette arcát és a hangja suttogottt. — Ne, ne mondj ilyeneket. Látod már sirok ! És amint az urára tekintett, köny ragyogott a szép szemeiben. E pillanatban Csekmeínét és Csekmei Jenőt jelentették. Mikor Jenő édes anyjával a terembe lépett, Bogárdi a feleségét nézte. Hosszú szempilláin még ott látszott a könyv, de mögötte kitört a mosoly verőfénye. Csekmeiné éles szeme felfedezte a könycseppet és egy pillanatig kérdő tekintettel nézett EHzre. — Megszomorított ez a csúnya ember. A halálról beszélt, — magyarázta Eliz. Ugy-e Jenő maga is sirna? . . — Tréfáltam vele — vágotc közbe Bogárdi — Eliz gyermek . . . élni, sietnek virulni. Tarka fejecskéjükkel a nap felé simulnak, hogy érintse őket az éltető sugár és mindenik bágyadt, mintha csak dideregne. Eddig van, nincs tovább; a raí ezután következik, az már csak — elmúlás. Es hogy a virágok lankadnak. szomorkodnak, elcsendesedik az erdő, mező : megelevednek az utcák, a városok s feltűnnek mindenütt az emberiség csemetéi: a kiesi, nagyobb legnagyobb diákocskák. A szeptember városunkba is meghozta a hűvösséget,, didergő reggeleket, de meghozta az apró emberkéket is, akik a tanintézeteket a beiratás három napján egyaránt ellepték, ugy hogy például a középiskolákban létszámuk, ha nem is éri el a tavalyit a külömbség elenyésző lesz. Legközelebbii számunkban már bemutathatjuk a pontos statisztikát. — Dr. Hulényi Győzi orsz. gy. képviselő úr, mint arról már egy izben megemlékeztünk, még mindig ágyban fekvő beteg. Baja hosszadalmas, de nem veszélyes ; barátait s választóit tehát megnyugtathatjuk. De kívánjuk a magunk s az őnevükben, hogy egészségét mielőbbb visszanyerje s igy abbéli óhajtását, hogy választóival az elmúlt országgyűlés működésének eredményét megbeszélje, valósithassa. — A király — a délmagyarországi hadgyakorlatokra utaztában —- udvari különvonatján pénteken délelőtt 1 / i 9 órakor áthaladt a párkánynánai állomáson. — A nuncius utazása. Talliani pápai nuncius városunkba való utazásának elmaradását a fővárosi lapok különféleképen kommentálták. E híresztelésekre vonatkozólag most maga a bécsi nunciusi iroda nyilatkozik. E nyilatkozat szerint az eltávozás elhalasztásának oka egyszerűen abban keresendő, hogy augusztus havára két Rómából bejelentett magas állású papvendéget vártak a nunciaturában. Ezek a vendégek a mult héten elhalasztották útjukat és ezért szenvedett halasztást a nuncius esztergomi utja ís. Csak halasztást szenvedett, de el nem maradt, mert Talliani valószínűleg már e héten megjön városunkba. — Az Oltáregyesület nyilvános istentiszteletét folyó hó n-én tartja a vizivárosi zárda templomában. Előtte való napon délután 4 órakor litánia van, mely alatt a hivek a sz. gyónást végezhetik. Az imádási napon pedig 1 j 2 7, 8, 9 és 10 órakor szent mise, délután 5 órakor sz. beszéd és litánia. — Személyi hírek. Krnplanicz Kálmán főispán és családja szabadságidejéből viszszaérkezett városunkba. — B. Szabó Mihály vármegyei főjegyző hivatalát f. hói-én szabadságideje leteltével — újból átvette. — Ugyané napon kezdette meg — Semmi gyermek — kiáltott Eliz és a mint Csekmei Jenőre tekintett, szemsugarai szivárványnyá törtek könycsepjein. Durczáskodó, kedves arczán az asszonyi bűbáj ragyogott. Soha sem volt szebb, mint ebben a pillanatban. Csekmei Jenőnek felcsillámlott a szeme, amint Elizt nézte és Bogárdi lelkét kinos fájdalom szaggatta . . . Hátha ez a két gyerek megérti egymást . . , És ha a virág napsugár után vágyik.. Bogárdi Kálmán egyedül volt otthon és hallgatta a tompán átszűrődő zene hangjait. A tánczoló párok, mint árnyak suhantak el az ablakoknál. Nem akart a vigalomra gondolni, de lehetetlen volt. Izgatott képzelete az ablakok előtt egy tánczos párt látott átsuhanni. A nő átadta magát a táncz gyönyörének, a — férfi lázasan ölelte át a karcsú termetet . . Talán ők . . . Bogárdi elfordult. Bevonult dolgozó szobájába, hogy ne halljon semmit. Leült és ismét felállt. Kinos nyomasztó érzés szállta meg. Révedező tekintete fegyvereire esett. Aztán valami borzasztó gondolat járta át az agyát . . . Ha most a vidám zene — és kaczagó zaj mellett, ebben a csendes szobában eldördülne egy lövés. Sebesi Samu. ugyancsak hart heti szabadságát THwránszky Lajos h. I. aljegyző. — Az ipo%sági történeti kiállítást; nagy ünnepségek között berekesztették.. Fényes volt,, gazdag s megvetette a megyebeli történeti múzeum alapját. Szomszédainknak csak gratulálhatunk a sikerült vállalkozáshoz, egy kis irigységünk csak természetes. S éppen ezért sajnáljuk, hogy a kiállítást városunkból és. és megyénkből oly kevesen látogatták, mert az csak hason vállalkozásra buzdíthatott volna.. A hercegprímás a kiállítás védnökéhez a következő levelet intézte:: Méltóságos főiispán ur f BalatonJüredről elutazásomat ugy terveztem, hogy az ipolysági kiállítást, is megtekinthessem. Közbejött zivatarok folytán azonban három napig nem: tudtam elmenni onnan, s igy hivatalos funkcióim, már nem engedtek időt. Budapestre érkezve kaptam a rendezőbizottság szíves sürgönyét, mely jelzi, hngy méltóságod a megnyitás napján rólam is. megemlékezni szives volt. Fogadja kérem szives figyelme, valamint a kiállítás körüli fáradozásaiért legőszintébb köszönetemet. Kiváló tisztelettel Budapest, 1898. augusztus 22. Vaszary Kolos s. k. bíboros hercegprímás. Dr. Walter Gyula apátkanonok, a hercegprímás irodaigazgatójának a kiállítás egyik alelnökének sürgönye igy hangzott : Legnagyobb sajnálatomra meghiúsulván hő vágyam megtekinthetni a lelkes dicséretekkel elhalmozott kiállítást, kegyeskedjék megengedni, hogy lezárása alkalmából azon forró óhajjal nyilváníthassam méltóságod és a láradhatlan rendezőség előtt a fényes sikerhez legőszintébb üdvkivánatomat, hogy a megye dicső múltját még dicsőbb jövő kövesse. Walter Gyula. — A főkáptalan és a város. A városnak mindenképen kárára van az a viszás helyzet, amely közötte és a főkáptalan között — a vám- és a helypénzszedés miatt felmerült differenciák miatt van. Respektálva mindkét fél jogát, mégis ki kell mondanunk, hogy engedni immár a saját érdekében a városnak kell, mert a főkáptalan legutóbbi feltétele, amely szerint évi 400 frt. bérért átengedi a piacot, teljesen acceptálható. Ennyi jövedelmet e helyből nagyon könnyen be tudnak venni és megszűnik a mai sok kellemetlenség. Alig hisszük hogy ha a város a főkáptalannal jó egyetértésben van, az a legujabbi átiratát megteszi. Ebben ugyanis kijelenti, hogy a kanonokházakon alkalmazott lámpások vilá : itási költségeinek fedezésére többé nem hajlandó s hogy követeli a várhegy aljától a szemináriumig vezető útrész kockakővel való burkolását, amelyre még a volt vizivárosi község kötelezte magát s amely kötelezettség természetszerűleg átszállott az egyesült Esztergomra is. A városi hatóságnak végre Ís inkább az okosság, mint a céltalan makacsság elvének kell meghódolnia. — Halálozás. Ismét egy derék, tekintélyes polgárunk dőlt ki az élők sorából : Grósz Antal városi képviselő, aki életének 80-ik évében augusztus hó 31-én hunyt el s tegnap délután temették, A temetésen igen sokan jelentek meg, első sorban a városi képviselőtestület és a tisztikar tagjai. A gyászolók között voltak az elhunyt neje, fia: Grósz Ferenc, menye Brunner Paula és unokái: István és Margit. Legyen könnyű a föld az érdemes, munkás élet után elköltözött aggastyánnak! — Az elhunyt családja a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Grósz Antalné szül. Taxner Katalin neje, Grósz Ferenc fia, Brunner Paulina menye, István és Margit unokái és az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelentik, hogy forrón szeretett férj, áldott jó apa após és nagyapának Grósz Antal városi képviselőnek aug. hó 31-én este 8 órakor a halotti szentségek ájtatos felvétele után, ^ életének 80-ik és boldog házasságának §o-ik évében történt gyászos elhunytát. A boldogult hült teteme folyó évi szeptember hó 2-án délután 5 órakor fog a szab. kir. városi sírkertben Őrök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise áldozat pedig folyó évi szeptember hó 3-án regg.l 8 órakor a szab. kir. városi plébánia templomban fog a Mindenhatónak bemutattatni.
