Esztergom és Vidéke, 1898

1898-08-20 / 67.szám

AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fel évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁN­Laptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULA­Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők SzécIjeqyMiér, 380. sxánj. Kéziratot nem adunk vissza. Mf­Búcsúszó. — A távozó házi ezredhez. — i Esztergom, augusztus 19. Rövid negyvennyolc óra múlva a kora reggel ott fogja találni házi ezredünket a Széchenyi-tér körönd­jén, elhangzik az áldás, megzendül a zenekar indulója s az ezred, ame­lyet az évek során immár egészen közénk tartozónak tartottunk s az elválásra nem is gondoltunk, majd egy egész lustrumra távozik tó'lünk. A világszép császárváros várja, fogadja magába a fiainkat. Munkájuk, kötelességük a régi marad, szolgá­lati elfoglaltságuk talán meg is sza­porodik, de a pihenés csendes óráit azután annál változatosabban, kelle­messebben, vidámabban tölthetik el. A mi kis fészkünk csendje, egysze­rűsége, egyhangúsága után immár három-négy évre övéké lesz egy ragyogó világváros mozgalma, fénye, rohanó, érdekes élete ... Az Ö* sorsuk a könnyebb ! . . . Mégis, főleg az utolsó napok han­gulatábóljoggal merjük következtetni, hogy a távozó hadfiak sem válnak meg S2ürke kis városunktól egészen könnyű szivvel, élnek a szeretet és ra­gaszkodás erősebb szálai szivükben s mig bevonulnak Bécs épüléttöme­gébe, talán néhányszor visszafor­dulnak még arrafelé, amelyre távoz­tukban a Bazilika kupoláját el­enyészni látják. Talán néhányszor útközben — és azután is . . . Mi, akik az egész idő alatt a ne ­mes tisztikart csak tisztelni és be­csülni tanultuk, csöndes mindennapi' életünkben visszamaradva, semmi­esetre sem feledjük a távozókat sí örömmel fogunk fogadni minden hirt, amelyet róluk, és életük folyásáról hallunk. Es csak örülni fogunk, amit kérünk is a távozóktól, ha jó emlé­künket a távolban is megőrizik. Midőn tehát immár csakugyan ki kell mondanunk a búcsúszót, — nehéz szivvel, szomorúan mondjuk ki azt, — midőn kivánjuk, hogy a derék ezred eddigi sikereit, közszeretetét a távol­ban csak gyarapítsa nevelje, őszintén kérjük : ha majdan visszatérnek, tér­jenek vissza ne mint idegenek, hanem mint régi jó barátok azzal a tudat­tal, hogy ha fénynyel és pompával kai nem nem is fogadhatjuk, egy világváros pezsgő, szines életét nyúj­tani nem tudjuk, annyi szeretettel és örömmel várjuk ó'ket, amennyinél többet és őszintébbet semmiféle metro­polis nem nyújthat. Isten Önökkel S M. „Mindent Esztergomért. 4 ' Esztergom, augusztus 19. Nagy hete volt az elmúlt hét városunknak, sokkal nagyobb és emlékezetesebb hete, mint amilyen­nek talán magunk is tartjuk. Mert je­lentőségét nem is közvetlen eredmé­nyeiben, hanem annak a jövőre reményelhető kihatásában kell ke­resnünk. Mindenesetre esemény s minden­esetre örvendetes esemény, amióta városunk megszűnt kizárólagos pri­mási székhely lenni, az is, hogy az ország hercegprímása közöttünk időzik, ez időzés azomban ezúttal — oly hosszú és aligha véletlenségből megnyúlt távollét után — különös örömmel és reményekkel kell, hogy eltöltse minden esztergomi polgár lelkét. Nem tagadhatjuk, nem sok örö­met okozott eddig székvárosa a hercegprímásnak, nem tagadhatjuk, hogy nemes, békeszerető szivét épen itt a közelében érte sok ke­serűség s alig csodálhatnók, ha tel­jesen elidegenedett volna attól a htelytől, amelyhez kellemetlen emlé­kek kötik s ahol mindjárt az első időkben, kevéssel azután, hogy jó­ságos szerető szive sugallatát kö­vetve, a város boldogulása, szebb jövőjének érdekében felemelte hat­latós szavát, idegen lobogó alatt, de ellene fújtak harci riadót. Ám, nemhiába Pax a jóságos fő­3ap jelszava s a békével együtt jár a szeretet is. Mindezek után sem fordult el a hálátlanoktól. A :ávolban is mindent megtett érde­kükben, amit tehetett s hogy hal­ottá, mily szomorúságot, fájdalmat Dkoz immár távolléte közöttünk, el­jött újra ide. S maga jelentette ki, logy ha viszonyai engednék, sze­retne állandóan székvárosában tar­tózkodni s egyúttal hozzátette a nevezetes kijelentést: «A távolban Most tehát midőn a főpap jóságos arcának mosolygását újra láttuk s ál­dást osztó keze fejünk felett újból ott lebegett, most — midőn néhány nap múlva s néhány hétre újra a mienk lesz, most fordulunk a közönséghez, hogy kövessen el mindent arra nézve, hogy annak a nemes arcnak közöttünk mindég csak mosolyogni legyen oka s hogy áldása méltókép­pen érjen. A szeretetnek és ragaszkodásnak nem külsőségben, hiú pompában, üres dikciókban, hangzatos frázisok­ban kell nyilványulni, hiszen tudjuk valamennyien, mily kevésre becsüli mindezt a főpap. A szeretetet és ragaszkodást az ő nemes példájá­nak, erényeinek követésével mutas­suk meg. Szűnjék meg közöttünk az áldatlan pártviszály, tanuljuk egy­mást szeretni, ne egymás hibáiban legyen az örömünk s meddő panasz­kodás, ócsárlás helyett lépjünk a komoly, becsületes munka mezéjére. A mi elvünk is az legyen : Mindent Esztergomért, magunkért és főpa­Dunkért. Ez uton bizonyára megerő­sítjük azt a köteléket, amely a fő­Dapot hiveivel összefűzi. Legyen a mi lobogónk is az ő obogója, a szivek emblémájával s iá megtaláltuk szivünket, megtalál­uk boldogulásunkat is. Demetrius. A hitelszövetkezet életbeléptetése. Esztergom, augusztus i9. Ismételten kifejtettük azokat a nagy és fontos előnyöket, amelye­ket a hitelszövetkezeti törvény élet­beléptétől reménylünk. Ez előnyök oly messze kihatok és nyilvánvalók, hogy azokat újra fejtegetni felesleges­nek tartjuk, bizonyosok levén abban, hogy minden egyes olvasónk meg van immár azokról győződve. Most azonban, az intézmény élet­beléptetése küszöbén, alkalomszerű­nek tartjuk ujolag felhivni reá közönségünk figyelmét, annál is in­kább, mert annak sikere csak an­nál nagyobb és általánosabb lesz, í minél nagyobb a közönség bizalma benne. A miniszter már kibocsátotta ! a felhívásokat az üzleti részek jegy- j zésére. Minél inkább sikerül e jegy- j zés, minél inpozánsabb lesz az, an-1 nál szilárdabban és bizalomgerjesz- j többen fog megállani az intézet. A közérdekű cél nagyon megérdemli a pártolást. Azok számára, akiket érdekel, itt közöljük a miniszternek vármegyénk közönségéhez intézett felhívását, amelyet különösen figye­lembe és pártolásba ajánlunk : 8749/808. szám. A m. kir. pénzügyi minisztertől, Esztergom vármegye t. közönségének Esztergomban. A nép széles rétegeiben, a legkisebb gazdasági egyedekben, azok szervezett társulása által a takarékosság érzetét és azt a tudatot felkelteni és fejleszteni, hogy a termelés összes ágazatai egy­másra utalva, boldogulásukat nem az egymás ellen folytatott harcban, hanem harmonikus együttműködésben lelhetik, azok számára hozzáférhetővé tenni a gazdasági termelés kiváló segédeszközét; a tőkét, mindezzel azok gazdasági s vele kulturális helyzetén javitani s igy a már­már mutatkozó társadalmi ellentéteket kiengesztelni: ezek voltak a vezérelvek, a melyek a törvényhozást, hosszas ké­szülődés után és miután tapasztalnia kellett, hogy az e téren kifejtett magán­tevékenység minden siker dacára, tel­jes eredményt csak nagy idők multán tudott volna elérni, arra vezették, hogy az állami és társadalmi tevékenység egyesitése alapján a szövetkezeti ügy országos szervezetét a maga munkakö­rébe fölvegye. Így jött létre a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló 1898. évi XXIII. t. cik, a mely folyó évi július hó végével hatályba lépett. A törvény vég­rehajtására az első lépés annak a köz­ponti intézetnek a megalakítása, a mely hivatva lesz, a törvény alapján álló hi­telszövetkezetek ügyét az ország egész területén szervezni, azok működését ve­zetni, ellenőrözni, hiteligényeiket kielé­gíteni. A központi intézet hivatásánál s annál a szervezeténél fogva, a melyet a törvény neki megadott, egyúttal az a pont, a hol az állam és társadalmi te­vékenység a szövetkezeci ügy terén elő­ször találkozhatik, a midőn mindketten annak alakításában s a már raegalaki­tottnak vezetésében, irányításában részt­vesznek. Midőn az aláírási felhívást köz­rebocsátom, a társadalom e tevékeny­ségének kívánok utat nyitni. Az alakí­tandó központi intézet nemcsak annál iobban lesz képes hivatásának megfe lelni, minél nagyobb tőkebeli erő felett rendelkezik már akkor, a midőn műkö­dését megkezdi, hanem annál inkább fog helyes irányú, a szó teljes értelmé­rjen közcélú tevékenységet kifejteni, mi­nél inkább lesz a vezetésében az ország értelmisége képviselve. Ezek az alapvonások adják meg a .örvény alapján álló állami kezdemé­nyezésnek az országos jelleget s haza­nas kötelességévé teszik a közélet ösz­szes tényezőinek, hogy kiki maga módja izerint a megindított aktióban részt ve­jyen. Kérem és felhívom a tisztelt kö­zönséget, hogy a háztartasi viszonyai Utal feltételezett mérvben az országos íözponti hitelszövetkezet alapítványi üz­etrészeit jegyezni szíveskedjék, s a vár­negye területén lévő községeket fei­livni szíveskedjék, hogy — figyelemmel \ gazdasági és ipari hitelszövetkezetek­-ől szóló 1898 évi XXIII. törvénycikk to S-ában foglalt intézkedésre — szín-

Next

/
Thumbnails
Contents