Esztergom és Vidéke, 1898

1898-08-11 / 64.szám

hanem tervez, tárgyal, összeköttetéseket keres minden téren, melylyel városának csak parányi mértékben is javára válhat. Az ilyen tetterős polgármester magához édesíti a polgári köröket, hogy terveinek kivitelében segédkezzenek. Megfordul mindenhol, nem csak ott, ahol teritett asztal

!

al várják, hanem minden társas összejövetelnél és jétékonycélu mulatságnál is, ahol követendő például erszényének megnyitásával elöljár és igazán reprezentálja a várost. Az ilyen polgármester nem retteg a tollforgatástól, deputáciozástól, közgyűléstől s más eféléktől, hanem Mátyás király gömöri példájaként megfogja a dolog végét keményen, s midőn ezt teszi, minden eleven tisztviselőjétől hasonlólag meg is követeli, hogy időben, órában, pontosságban, ernyedetlen szorgalomban vele tartson. Ez okból, valamint a katonákból álló hadseregeket a vezér irányítja, vezeti, ép ugy a városi polgárokból álló seregnek jó és hasznos vezére kell, hogy legyen a polgármester ; mert ha nem ilyen, akkor csatavesztes leend a polgári serege, vagyis a nép elzüllésnek, nyomornak néz eléje. Esztergom város polgárkatonái igen jól viselték magukat, midőn kötelességteljesitésre szólittattak. Ha bár nem fegyverrel és lőporral — de csengő érccel és ropogós bankókkal szolgáltak, midőn a régi és kreált uj tiszti állások rendszeresítésénél a fizetéseket megállapították. Az adózóknak ebbeli kötelességteljesitése viszontszolgálatot vár azoktól, a kikre a bizalom hárult. A mi polgármesterünk elég erősnek mutatta magát a kezdet kezdetén és azt hittük, hogy a tettre képes más városi polgármesterekkel nem csak felveszi a versenyt, de azokat messze túlszárnyalja, azonban az eddigi tapasztalat arról győzött meg, hogy bár munkaképessége volna neki elég, de azt nem használja ki akként, akkor és ugy, hogy a város egyeteme látható boldogulást láthatna belőle. Bátran bevonható a rokkant állományba. A milyen a fej, olyan rendszerint a többi testrész is. Ha bágyadt a fej, bágyadt a végtag is, Ha ideges a fej, ideges a végtag is. Igy a milyen a polgármester, hasonló szokott lenni a tisztikar is. A szervezet egészségéről és betegségéről mindig a fej vesz legelőször tudomást. Ha a fej beteg, a többi testrész nem fog helyette gondolkozni s nem vesz tudomást ugy az önmaga, mint a fej betegségéről. Az agy rendszere ugy van alkotva, hogy ott concentrálódik minden idegszál, melyen át az akarat szülemlik és meghal. A város fejének is kell, hogy legyen, oly agyrendszere, melyben az akarat ne muló, hanem tartós intézkedésekre sarkalja a többi tagokat, olyanra, melyre a város polgárainak támaszkodni lehessen és abból tartós boldogulásának forrásai fakadjanak. A miénknek pedig nincs ilyen. A konzekvenciák levonását a polgárságra bízzuk. Egy névtelen. „Szót sem érdemel." (A városi hidmérleg.) Esztergom, augusztus 10. A városi számvevő ajkáról, a legutóbbi városi közgyűlésen elhangzott ez a három szó, méltó jellemzője azon -felfogásnak, lelkiismeretességnek, mellyel a városi tisztikar bizonyos része hivatása és feladatának megfelel. Mintha bizony ez a város csak arra való lenne, hogy tönkre ment, kipusztult, pályájukat, a munkát megunt existentiáknak szolgáljon menhelyül, kiket a részvét szánalom, családi összeköttetés és egyébb érdek ültet azon tisztes és jól dotált állásba, melybe ha érdeme szerint hivatásos egyéneket választanának, szebb jövőnek nézhetne eléje a város. S ez egyik bűne a képviselőtestületnek, s átka városi administrátiónknak. Lehet-e elképzelni, hogy egy oly egyénből, (amilyen pedig városi tisztikarunkban is találkozik) ki élete java részét, addig mig munka kedve volt, egészen más természetű pályán töltötte el s midőn már a munkától elcsigázva, abba bele fáradva, avagy beleunva, előrehaladott korában változtat pályát s természetesen kényelmesebbet keresve, hogy abból oly tisztviselő válik, kit nemcsak az életösztön, de a hivatással járó ambitió és önérzet vezet. S ha valaki azt találná erre válaszolni, hogy ellehet képzelni, sőt találkoznak egyének, ugy azokat a városházán ne is keresse. Ennyit általánosságban. Tudják olvasóink, hogy n városi számvevő ur egyike a legtevékenyebb tisztviselőknek akar lenni s ez az oka annak, hogy a városi kövezetvám és helypénzt házi kezelésbe vétette, majd ujabban a hídmérleget. A számvevő úr a hidmérleg házikezelésbe vételével egyrészt az állítólagos panaszokat akarta megszüntetni, de más részt meg a város jövedelmét akarta fokozni. Átvette tehát a hídmérleget, s kezelte házilag. Addig mig a mérleg bérben volt, a napnak bármely szakában lehetett a legkisebb időzés és fennakadás nélkül mérni, ma, hogy házilag kezeltetik, a mérleg egész napon át zárva van s a mérő helyiségen kiragasztott cédula jelzi, hogy hol kell keresni azt, ki a portékát leméri, de hogy hol és mikor lehet tényleg megtalálni, erre nézve felvilágosítás nem adatik. S igy történik, hogy nem egyszer órákig kell várni, mig feltalálják valahol azt, ki mérni fog. Ez a házikezelés elve melyet a számvevő úr fundált ki ; s vezet a város érdekében. Hogy ezen és sok egyébb mizéria megszüntetése érdekében egyik képviselő a legutóbbi közgyűlésen interpellált, a természetes, de a város érdekében megbotránkoztató az az merészség, inely az interpellatióra adott azon válaszban rejlik, hogy a hidmérleg ügye tszál sem érdemel.* Hát annyira elfogult, avagy elzárkózott, avagy oly könnyelmű tisztviselő a számvevő ur, hogy a város egyik nem csekély jövedelmi forrását még csak szóra méltónak sem tartja ? ! Avagy azt hiszi a számvevő ur, hogy az védelem, hogy neki más a dolga, mint a hídmérlegre gondolni ? Szabadjon a számvevő úrtól kérdezni, kinek agyában szülemlett meg a hídmérleg házi kezelésbe vétele, nem az övébe ? Nem ő javasolta, és forcirozta annak házikezelésbe * vételét? S ha igen, aminthogy ugy van, ugy kellett neki már eleve arról is gondoskodnia, hogy ki által és mikép fog az kezeltetni, akár véglegesen, akár ideiglenesen, s nem egyszerűen sorsára hagyni a mérleg ügyét, s azzal védekezni, hogy neki más a dolga és gondja. Eddig mig bérben volt a mérleg, elég szépen jövedelmezett, s nem volt vele gondja a városnak, most, hogy gondjaiba vette a város, senkinek sincs ideje arra gondolni, hagyják a legjövedelmezőbb évadban gazdátlanul, s rabolják az időt félnap számra attól, kinek elkerülhetlen a mérés. És meri ezek után a számvevő ur tagadni, hogy ez egy oktalan gazdálkodás, mely a várost nemcsak anyagi jövedelemtől fosztja meg, de annak, mint a hidmérlegi közintézmény tulajdonosának, erkölcsi értékét, tekintélyét is aláássa ? ! A számvevő ur ugylátszik nincs tisztában állásából kifolyó hivatásával, mert külömben ily nyilatkozatot nyíltan, egy közgyűlés szine előtt aligha tett volna. Jegyezzen meg egyelőre annyit a számvevő ur, hogy a hidmérleg ügye nagyon is érdemel szót, mert az a városnak jövedelmi forrása, sőt szerinte fokozható jövedelmi forrása, melyre a város nagyon is reá van utalva, s lenne bár annak jövedelme csak egy fillér, egy lelkiismeretes, hivatásos és szakszerű számvevő előtt az is érték. Tanfelügyelők konfliktusa. Esztergom, augusztus 10. A közigazgatási bizottság ülései között az augusztusi alegszürkébbek közé szokott tartozni, a keddi ülés azonban kivételt képezett, amenyiben különös figyelem és érdeklődés mellett folyt le. E figyelemnek sajnálatraméltó oka volt az éles, erős konfliktus, amely a királyi és az egyházmegyei főtanfelügyelő között támadt. Dr. Walther Gyula főtanfelügyelő ugyanis hosszabb beadványt intézett a főispánhoz, amelyben kéri, hogy a közigazgatási bizottság felügyeljen arra, hogy a kir. tanfelügyelő jogkörét túl ne lépje, ahogy tette, amidőn a tanitóképesitő vizsgálatok lefolyásáról a bizottságnak, még pedig „valótlanul" referált. A terjedelmes beadvány külömben is elitélő bírálatot mond a tanfelügyelő eddigi működéséről és megütközését fejezi ki, hogy a tanfelügyelő havi jelentéseit a helyi lapok is közlik. A beadványt a főispán nyilatkozattételre a tanfelügyelőnek kiadván, az pontról-pontra válaszolt reája, nem kevésbé erős és éles hangon cáfolgatván a vád adatait. Majd kijelentette, hogy a saját ügyéről lévén szó, határozati javaslatot nem terjeszt be s amennyiben kívánják, a tanácskozásból visszavonul. Andrássy János azt hiszi, hogy a tanfelügyelő nyilatkozata mindenkit meggyőzött igaz álláspontjáról, helyes eljárásáról. Mégis, éppen hogy az ügy egész korrektül legyen elintézve, indítványozza, hogy határozathozatal előtt adják ki mind a két okmányt véleménynyilvánítás végett a tiszti főügyésznek. A bizottság igy is határozott s férfias komolysággal viselkedett a hosszú felolvasások alatt, teljesen tudatában levén annak, hogy az igy keletkezett sajnos állapot csak a tanügy hátrányára válhatik. A karzaton a helybeli tanítótestület néhány tagja volt jelen; csupán ezek közül egy találta jónak közbeszólásával a tanfelügyelőt védekezése előadásában zavarni. Mint rendesen, ezúttal is teljes szövegében hozzuk a tanfelügyelői jelentést, amely részletesen válaszolván a vádiratra, azt is magában foglalja. A magunk véleményének elmondását a felmerült konfliktus tekintetében az ügy érdemleges eldöntése idejére halassztuk. íme a jelentés: Vonatkozással a tekintetes Közigazgatási Bizottságnak f. é. augusztus hó 5-én 606, szám alatt kelt határozatára, nagyságos Walter Gyula érseki iroda'^azgató kanonok s főegyházmegyei főtanfelügyelő urnák, a kir. tanfelügyelői hatáskörre vonatkozó észrevételeire a következőkben terjesztem elő tiszteletteljes nyilatkozatomat: Mindenekelőtt csodálkozásomnak adok általánosságban kifejezést a fölött, hogy a főtanfelügyelő ur őnagysága, a helyett, hogy a kir. tanfelügyelőt, mint a közoktatásügyi kormányzat közegét a primási vármegye népoktatás ügyének előmozdításában, az 1876. évi XXVIII. t. c. 6. §-ának 2. pontja értelmében, támogatni iparkodnék, e helyett inkább áldástalan szóharcra pazarolja üdvösebbre is felhasználható drága idejét. Ezen megjegyzésnek általánosságban való elörebocsájtása után, nem szívesen ugyan, de belebocsájtkozom a főtanfelügyelő ur szőrszálhasogató észrevételeinek cáfolatába, abban a reményben, hogy ez által sikerül a főegyházmegyei főtanfelügy elő úr őnagyságának sok téves magyarázgatását kellő értékére leszállitani s jövőre a törvények és szabályrendeletek körében behatóbb tájékozásra indítani. Amennyiben a beterjesztés frázisaiból'kihámozhattam, a fötanfelügyelő ur őna gyságának észrevételi három főbb pontozatba foglalhatók össze, melyek nem ugyan nagy logikai összefüggésben, a következő sorrendben vannak csoportosítva: I. A főegyházmegyei főtanfelügyelő ur őnagysága először is azt panaszolja fel, hogy mult július havi jelentésemben, a melyet a tek. közigazgatási bizottsághoz beterjesztettem, egyszersmind megemlékeztem az esztergomi óvónőés tanitóképezdékről is és bírálat tárgyává tettem ezeket a tanintézeteket. No hát ez a megjegyzés, amely alaphangját képezi az egész beterjesztésnek, már alapjában téves, mert én nem az illető tanintézetekről, nem is az illető intézetekben lefolyt tanképesitővizsgálatokról, hanem csupán az illető intézetekben végbement képesitővizsgálatok sikerének — számszerű, statisztikai eredményéről tettem csupán tájékozó jelentést. Az sem felel meg az igazságnak, hogy ezeket az intézeteket bírálat tárgyává tettem, mert az illető intézetek helyi ségeiről, felszereléseikről, a tanított tantárgyakról, az azokban elért eredményről, az egyes tanerők működéséről, hivatkozott jelentésemben, sehol egy árva szóval meg nem emlékeztem. A nevezett tanítóképzőről, annak helyiségeiről, tantervéről, az intézet hiányairól, magáról a tanképesitő vizsgáról érdemileg, annak lefolyásáról s az általam észlelt fogyatkozásaírói azonban, még f. é. július 15-én 516. sz. a. igenis terjesztettem be részletes jelentést, de nem a vármegyei közigazgatási bizottsághoz, hanem a népnevelési tanfelügyelők számára 1876. évi szeptember 2-án 20.311 sz. a. kiadott miniszteri általános utasítás 59. §-ának 4. pontja értei-