Esztergom és Vidéke, 1898

1898-08-04 / 62.szám

A mult évben szük termésünk volt, tehát elfér nálunk egy kis fölösleg, de mennyiből áll ez ? Hivatalos kimutatások szerint mult évi búzatermésünk 26 millió 300000 m- m. volt, — a folyó évi termés 31 millió és 700000 m. m.-ra van becsülve, tehát 5 millió 400000 m. m. volna a fölösleg, mult évi g millió 600000 m. m. rozs terméssel szemben az idén csak o millió 400000 m. m.-át várhatunk, árpa termés volt m. évben 10 millió 260000 m. m. most várható 12 millió 920000 m. m

M zab volt 10 millió 935000 m. m. az idén 11 millió 900000 m. m. remélhető. Hol vannak hát ama nagy fölöslegek, melyek a csűrök és raktárak teljes kiürülte után az 50 %-°

s árhanyatlást indokolják? Meg kell e viszonyoknak magyarázatát találni, ha kissé körültekintünk, de a tapasztalat, a melyet e körültekintés nyújt, igen szomorú és legkevésbé megnyugtató ! A magyarázat feltűnően egyszerű és világos ; az aratás egyszer van egy esztendőben, egy időbe esik, a termelő nagyobb része, különösen a kis gazdák bizony egy teljes éven át mig uj termésére vár, adósságot is csinál, ezt fizetni kell, de akarja is fizetni, mert a kamat súlya is nyomja, tehát a termés jelentékeny része egyszerre, egy időben kerül a piacra, — azt mondják : nagy a kínálat, kevés a kereslet, hát esni kell az áraknak! Igaz biz az, hogy a fogyasztó közönség nem lép fel mint vevő olyképen, hogy egész évi szükségletét fedezze egyszerre hát más valami elemnek kell közbe lépnie, a mely látszólag segit mind a két félen: az eladón, kinek pénzre van szüksége és a fogyasztón, a ki az év többi szakára is igényt tart a gabonára. Ez a közvetítő elem : az úgynevezett kereskedelem, de tulajdonképen a speculacíó, a mely először jó drágán eladta volt készleteit, azután lenyomja az új árunak az árát, lefoglalja a készletek java részét, azután várakozó állásba helyezkedik és fokozatosan amint a szükséglet jelentkezni fog, beszedi uzsora kamatait! Hiszen könnyen teheti, mert hiába hangoztatják ilyenkor, hogy indokolt az árhanyatlás a külföld ilyen meg amolyan nagy termése által. Meg van a speculatió védve a saját érdekünkben hozott agrár vámok .által és nyugodtan biztosan vetheti ki nagy adóját az országra. Nem képzelődés ez, a mit én itt állítok, és nem is szándékom osztályharcot szítani, de tényeken alapszik, melyek elől elzárkózni nem szabad ; vagy ha akadnak kételkedők, miként tudnák annak magyarázatát adni, hogy mig e hó közepén rozsért 8 frt 50 krt szívesen fizettek — ma 6 frt nem ér az, vagy búzáért 11 frtot fizettek és ma 7Y2 frtot adnak ? Majd megtetszik látni, hogy mikor a speculatió jó ellátta magát, isméi emelkedni fognak az árak és ennek kárát vallják a gazdák, termelők és fogyasztók egyaránt. Ezek után ama kérdés áll elő, hogy hát miként lehet, vagy kell — mert kell, eme kérdést megoldani, részemről nem érzem magam hívatva, ha volna is egyéni nézetem erről — javaslatokat tenni — van Magyarországnak elég fóruma, kiket meg illet eme kérdés megoldása, — de kikre kötelezővé is válik. Bódi Bódog. úgyszólván >frére et cochoiu mindenkivel, aki az időben Esztergomban még csak jelöltje volt Hymennek, vagy még az se, csak ifjú, hangos és szeretetreméltó. E háromságból a középső valószinüleg én voltam ; de a fődolog, hogy szerettük mindannyian Arányit s Arányi minket. Hát képzeljék, — ez az Arányi Dezső most Bártfa szab. kir, város érdemes tanácsnoka ; — azaz, hogy hűséges krónikása legyek a bártfai viszonyoknak: Arányi Dezső gazdasági tanácsos, számvevő, árvaszéki ülnök, a »Bártfa és Vidéke* szerkesztője, a bártfai és bártfa fürdői mulatságok, különösen a műkedvelői előadások rendezője, szóval egy olyan pompás »legfőbb minden egyéb«, amilyent drága pénzen nem lehetne kapni sem a bohém-világban, sem a tud. akadémiában. De mégis látszik a keze nyoma mindenütt. Minden szögletében úgy a fürdőnek, mint a városnak. De amiért Bártfa városát és tőle Arányi Dezsőt a legjobban irigylem, az egy Redoute épület, hatalmas táncteremmel, szabályszerű sülylyesztőkkel és zsinórpadlással ellátott szinpaddai, páholyokkal; mellette nagy szállodával, vendéglővel, kávéházzal, — szóval egy kedves otthont képezve a szórakozások s a művészetek számára. Ebben az épületben (az ereA körjegyzők magánmunkálatai. Köbölkút, augusztus 1. E lapok legutóbbi számában >Körjegyzőink érdekében* cím alatt megjelent cikket örömmel olvastam, mert jól esett, hogy a cikkíró egyrészről nem hódol azon szokásnak, — mely sajnos, nagyon el van terjedve, — hogy egyesek hibájáért az egész testületet elitélné, —- másrészről pedig cikke kétségtelen igazolja, hogy a körjegyzők ügyeit és viszonyait alaposan ismeri s igy helyesen is tudja azokat megítélni. A szóban forgó kérdés : tudniillik, hogy a körjegyzők a közigazgatás államosítása esetén is meghagyassanak a magánmunkálatok után járó jövedelmek élvezetében \ mindenesetre a körjegyzők jövő megélhetésének egyik legfontosabb feltétele ; — de nemcsak ezen szempontból szükséges e tekintetben a mostani állapot fentartása, hanem a jogkereső közönség és az ország pénzügyi érdekei is ugyanazt követelik. A falusi népnek viszonyait — a dolog természetéből kifolyólag — senki sem ismeri oly behatóan, mint a körjegyző, ki köztük él; s igy a nép érdeke ellen cselekednék a törvényhozás, ha ezen viszonyokról szóló okiratok kiállítását a körjegyző hatásköréből kivenné. - De nem szabad figyelmen kivül hagyni azon körülményt sem, hogy a hivatását lelkiismeretesen betöltő körjegyző, valóságos atyja és tanácsadója községe lakosságának, kik bizalommal fordulnak ügyeikkel hozzá 5 — miből következik, hogy a föld népét ügyes bajos dolgaiban attól elvonni, hogy minden legkisebb dolgának elintézését a városban keresse — bizonyára nem volna helyes és célszerű. A jelenleg hivatalban levő községi és körjegyzők a fennálló törvény értelmében élethossziglan vandetileg német-tót Bártfán) magyarul mulatnak, magyarul énekelnek s játszanak. Pedig Bártfa lakossága egyharmadát teszi a mi városunk lakosságának s nálunk hasonlithatatlanul nagyobb számú az intelügentia. Valljon mért nem ad a gondviselés Esztergomnak is egy Arányi Dezsőt ? B. Szabó Mihály. A kát hallgató. — AziEsztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — — Vége. — Ekkorra már megérkezett Kovács Dani bácsi is leányaival a templomból. A mama minden bevezetés nélkül tudatta az örömhírt, s Adélka minden ellentállás nélkül beleegyezett, hogy mérnökné legyen. Terike ellenben lesütötte a szemét és pirult. Nagy nógatásra végre is igent bólintott, De váratlanul megjelent a patikus. Mindenki el volt készülve a viharos jelenetre, a melyet Terikének Pál úrral való eljegyzése fog előidézni. Mindenki várta a zöldszemű szörnyeteget. A zöldszemű szörnyeteg azomban sehogysem akart mutatkozni, Az egész jelenet csak annyiból állott, hogy a patikus összenézett Terikével. A patikus ravaszul mosolygott. Terike pedig lesütötte szemét és pirult. Fehér Pál most eltávozott, hogy megvigye az Örömhírt barátjának, a ki a nagy korcsmában a harmadik pohár sör mellett várta az eredményt. — Nos ? kérdezte Páltól. — Nem a legjobb, válaszolta a járásbiró. — Kosár ? — Nem. — Hat? — Csak Adél. — Nem kell. — De . . . — Nem kell. — Odaígérték. — S Teréz ? — Az enyém. — Hisz . . . — Ok akarták igy, — Nem kell. — De Péter úr ! — Az a citera borzasztó. — Segítünk. — Nem kell. És Fekete Péter a nélkül, hogy sörét kifizette volna, vérben forgó, szemekkel eltávozott. A járásbiró csak most kezdte fölfogni eljárásának borzasztó voltát. Mi történik most ? Mit csinálnak vele ? Borzasztó, borzasztó. Hazament és sírt. Két napig tűnődött a kérdés megoldásán, nem tudott semmit kitalálni. Két napig nem volt Kovácsoknál, két napig nem látta Péter barátját. A harmadik napon nak megválasztva bizonyos javadalmazással, melynek egyik -—• nem lényegtelen — részét képezi a magánmunkálatok után szabályrendeletileg megállapított dijak szedhetésének joga. Ha az állami közigazgatás behozatala esetén a körjegyzők a magánmunkálatoktól el tiltatnának, ugy — átmeneti intézkedéskép — a hivatalban levő jegyzőknek a szerzett jogok kárpótlásául okvetlenül tekintélyes összegű személyes pótlékokat kellene megállapítani, — mivel nem remélhetjük, hogy a VIII. vagy IX. fizetési osztályba fogja az uj törvény a körjegyzőket sorozni. — Ezen személyes pótlékok pedig oly súlyosan nehezednének az államháztartás mérlegére, hogy nem valószínű, hogy a kormány saját létérdekében ily cimen terhelné meg az állam költségvetését. Hogy az esztergom-megyei jegyzői egylet a fentebbi kérdést igen fontosnak tartja, azt bebizonyította már a mult évi őszi közgyűlésén, melyben egyhangúlag elhatározta, hogy az országos központi jegyzői egylet utján kérvényt intéz az ország összes jegyzői nevében a belügyminiszter úrhoz, oly értelemben, hogy a közigazgatás államosítása esetén a magánmunkálatok a községi és körjegyzők kezei közt meghagyassanak. Bízunk Perczel Dezső belügyminiszter ur kipróbált jóakaratában és reméljük, hogy a körjegyzők kérelmét tekintetbe fogja venni. — Az esztergommegyei jegyzői egylet megtette kötelességét s nyugodtan néz a jövő elé, mely szerzett jogokat nem hagyhat tekinteten kivül. Berényi József, az »Esztergom-megyei jegyzői egylet* elnöke. fölkereste a mérnököt s megkérdezte tőle végső határozatát. A mérnök azzal felelt, hogy nem kell. De már nem volt dühös. Fehér Pálnak nem volt mit tennie, el kellett, hogy menjen Dani bácsiékhoz. Otthon voltak Terka kivételével. Pál úrnak legelső kérdése volt, hogy hol van Terka. A mama sírva fakadt, a papa pedig káromkodott, Adélka a körmét rágta. A járásbiró rosszat sejtett. Nagyon megijedt. Neki is kedve lett volna sírni. — Megszökött a patikussal, ordította Dani bácsi, és éktelen nagyot káromkodott, és fenyegetőzött, hogy igy, meg úgy, ha kezébe kerül a két gyalázatos. Pál úr lehorgasztotta fejét. O már megszűnt vőlegény lenni, de a másik... Hosszú hallgatás után néhány szóval mégis megmondta, hogy Péter úr lemond Adélkáról . . . Mint a bősz sakál ordított fel Dani bácsi. — Nem addig van az öcsém 1 Nem lehet. Nem engedjük. Muszáj elvenni. Pál híjába iparkodott magyarázni, hogy a mérnök nem akarja elvenni Adélkát, Dani bácsi követelt. A mi egyszer meg történt, azon nem lehet változtatni. Ekkor Pál úr végső kétségbeesésében fölajánlotta magát. Hajlandó hát ő elvenni Adélkat, ha már muszáj . . . Dani bácsi elhallgatott. Mindenki el-