Esztergom és Vidéke, 1898

1898-07-31 / 61.szám

zök a létfeltételüket képező magánmunkálatoktól elriasztás sanak arra való utalással, hogy Összes munkaképességüket szenteljék azon sokoldalú feladatok megoldására, amelyeket az állam és a vármegyei adminisztráció az ő hatáskörükbe utal. És ez a körülmény az, amely a tollat ma kezünkbe adta. Azt hisszük, az eddig elmondottak világos tájékozást nyújtottak arra nézve, hogy teljes képtelenség a jegyzői kart kivetkeztetni eddig élvezett sovány javadalmából, amelynek nagy részét bizonnyára nem a községek által nyújtott vékonyka szolgáltatás, hanem az egyes jegyzők képességeivel, szorgalmával és pontosságával összefüggő az a bacsüleletes szerzemény képezi, amely a magánmunkálatok díjazása cimén őket megilleti s amely nélkül alig képzelhető, hogy' a jövőben arravaló, tisztességes, munkás elemeket kaphassunk. Mert nyilvánuló, hogy azon a módon nem lehet növelni a jegyzői kar munkakészségét és képességét, hogy megrázzuk alatta a fát ugy, hogy annak gyümölcseivel egyetemben ők maguk is a kopasz földre pottyanjanak le. Az a munka, amit ők végeznek, nagy munka, értelmiséget szakismeretet és Önfeláldozó szorgalmat igénylő munka. Nem szabad tehát arra gondolni, hogy elvonjuk tőlük azt a kenyeret (amelynek megszegése nekik nehéz gondot ad) azért, hogy több idejük legyen pontosan adminisztrálni. A fenforgó nagyfontosságú kérdés ily szükkeblüséggel meg nem oldható. És éppen ezért emeljük fel ma szavainkat jegyzőink érdekében, amikor a tervezett reform még csak tervezet, amely a sok retortán átszűrődve, egészen el is párologhat. Mindenekelőtt vármegyénk intézőségéhez fordulunk, bár kétségtelen, hogy amint eddig, ugy ezúttal sem fognak elmulasztani semmit a vármegye e szürke, de fontos faktorai érdekében. De szólunk magához a jegyzői karhoz is, hogy legyen résen és hallassa szavát! Rernényeljük, mielőbb tudomást veszünk a megyei jegyzői egylet közgyűléséről, amely e reájuk nézve életbevágó kérdést tárgyalás alá vette és a teendő tekintetében határozott. Kérjük, várjuk e tudósítást! Veridicus. Rónay Béla emléke. 'Levél a Szerkesztőhöz. — Esztergom, július 30. Ahogyan igazán csak álmodtuk, ahogy e lap egyik karácsonyi számában egy novelüsta fantáziája megfestette, ifjú szépségben, pezsgő elevenséggel, mint a habokból kiemelkedett mesebeli tündérváros, áll immár a mi kovácspataki ligetünk. Térdhaiisnyás babák karikáznak lágy pázsitján, ifjú szép asszonyok bolyonganak ; rnyas utjain, csupa élet minden része; csak az hiányzik belőle, aki a tündérvárost életre keltette. Reménylem. még igen sokan lesznek, akik tudni fogják, hogy ez életrekeltő alatt boldogult Rónay Bélát értem. Azt a féffiut, akinek Ízlése, kitartása, utánjárása csinált az ezelőtti ősvadonból civilizált helyet, tette hozzáférhetővé a hegyoldal rejtett, szép pontjait, akinek fejében megszületett a nyaralótelep eszméje, annak megvalósítására az első hatalmas lépést: a vendéglő felépítésének kiszoi gaímazásával megtette. Hogy mily szeretettel csüngött a boldogult a kies lige'xn, hogy életének utolsó éveit egészen annak fejlesztésére szentelte, felesleges bővebben fejtegetnem, mert hisz két rövid év alatt még a mai generáció sem felejt egészen. Az elhunyt férfiú munkája viruló egészségtől duzzadó gyümölcsét meg nem érhette, sőt még szemrehányások érték élete utolsó hónapjaiban, az akkor »utópikusnak elkeresztelt tervéért^ az annak érdekében kidobott ezrekért.« És ma ott állunk, hogy a Propeller Társulat minden eg/ébb vállalatával felhagy, tudatára ébredvén annak, hogy igazi sikert, anyagi eredményt csak a telep révén remélhet. Azt hisszük, hogy az a férfiú aki nekünk ezt a kis paradicsomot felfedezte, aki előítéletekkel, szemrehányásokkal megküzdve, önzetlenül annyit dolgozott éretne, megérdemli, hogy mindazok, akik megkezdett munkája már érett gyümölcsét élvezik, megemlékezzenek, tudjanak arról is, aki a gyümölcsöző fát elültette, ápolta, gondozta. A közönség csak kötelességet teljesít, midőn Rónay Béla emlékét a szép helyen megörökíti. S a jelenlegi igazgatóság, amely örökét átvette s terveit megértve, az ő álláspontjára helyezkedve, igazán elismerésreméltó buzgósággal, ügyes kézzel a mai állapotot létrehozta, bizonyára szívesen fog közreműködni felvetett eszménk megvalósításában. E lap — mindjárt a boldogult halála után — felvetette már e kérdést ; szavai ekkor azonban viszhangra nem találtak, bizonyára azért, mert még senki sem bízott a telep jövőjében. De ma, mikor minden szkepti ust elhallgattatott az ékesszóló cáfolat, bizonyosra vesszük, hogy az e célból indított mozgalom eredménytelen nem marad. Hiszen nem valami nagyszabású, költséges emlékről van szó; az ilyen nem is illenék a helyhez. Egy egyszerű emléktáblát kérünk, amely mégis tartósan megőrizné nevét. Olyan emléktáblát, amilyennek költségét egy belépődíjas elité nyári mulatság könnyen összehozná. Mulatság, mondjuk, mert hiába, a közönség szivesebben áldoz, ha adott obulusaiért mindjárt viszont kap is valamit : e z esetben egy élvezetes estét. A jövő hó pedig igen alkalmas volna annak megtartására, amennyiben nem lesz semmi cim, amely egyszerre Összegyűjtené a közönséget. Ajánljuk a felvetett eszmét a Propeller Társulat figyelmébe és pártfogásába. Tisztelettel Memores. Meze- és szőlőgazdaság. Szőló'betegségek. 1. (Lisztharmat, üidium Tuckeri.) Irta: BÓDY BÓD0O. — Vége. — H a a betegség a zsenge leveleket támadja meg, akkor szembetűnő kárt okoz azzal, hogy a levelek fejlődésükben viszszamaradnak és ha a betegség erősen lépett fel — el is száradnak. A zöld hajtások, minél zsengébbek, vékonyabbak azok, annál vastagabb réteget képez rajtok a lisztes por, ez áll a levelekre nézve is. Ha a gyenge hajtások kora tavasszal erősen támadtatnak meg, megtörté nik hogy azok levelestől elszáradnak. Legnagyobb kárt okoz azonban e betegség a fürtökben, az megtámadja a fürt nyelét, a fürtágakat, a kocsányokat és a bogyókat, ezzel is külömbözik a lisztharmat betegség a perenoszporától mert utóbbi a fürtön nem szokott mutatkozni. A fürtök is minél fejletlenebbek, annál vastagabban vannak a lisztes porral bevonva. Ha a lisztharmat a fürtöt belepte, a szőlőszemek később felrepedeznek oly anynyira, hogy a magvak kilátszanak, ez által okozza a betegség a legnagyobb kárt, mert az ilyen szemek száraz időjárás mellett elfonnyadnak, nedves időjárás mellett elpenészesednek. A szőlőszemek felrepedezése jelentkezik leginkább a még fejletlen, de gyakran a borsó-nagyságu, sőt a már színesedni kezdő bogyókon is. Oly esetekben, hol a betegség nem erős mértékben lép fel, a bogyók meg nem repejdeznek ugyan, de fejlődésökben visszamaradnak és héjaikon barna foltok mutatkoznak. Mi által okozódik a szemek felrepedezése} A lisztharmat gomba teste ép úgy, mint a perenoszpóra gombáé, szá! mos vékony fehér szálból áll, de mig a I peronoszpóra teste a megtámadott zöld | részt keresztül-kasul áthatolja, addig a j lisztharmat gomba szálai sohasem hatolják át a leveleket, vagy bogyókat, hanem a zöld részeknek mindég csak felületén szövődnek össze. A gomba táplálkozási módja okozza a repedéseket, ez ugyanis dudorokat bocsát a levél, hajtás vagy bogyó bőrébe, |a melyek által szívja belőlük a táplálékot, a gomba szívása folytán a szőlőhéj ott elhal, megbarnul. Ez okozza azután a levélen, a hajtásokon és a bogyókon látható barna foltokat. Ezek a barna foltok okozzáK azután a szőlőszemek megrepedését is, ugyanis a j gomba nem hatolván be a szőlő belsejébe, a szőlőszem husa teljesen egészséges még akkor, midőn héján a gomba, támadások által elhalt, barna foltok keletkeznek. Már most, amint a zöld bogyó húsa nő, hogy az terjedhessen, feszíti, tágítja a bogyó héját, egészséges bogyó eme feszítésnek enged, de az elhalt részek tágulni már nem lévén képesek, felrepedeznek. A gomba szaporodása ; fehér szálaiból millió apró testecske válik ki, mely belepi a szőlő zöld részeit és melyet innét épugy mint a perenoszpóra testecskéket, a szél, az eső és a rovarok hordanak szét egészséges tőkékre és vidékről vidékre, ebből látható, hogy hathatós védekezés csakis ugy képzelhető el, ha az valamennyi szőlősgazda részéről történik. A lisztharmat is megkívánja a meleget és nedvességet fejlődéséhez, de a nagy hőségben elpusztult A lisztharmat szaporiíő testecskéi, ha rákerülnek a szőlő valamely zöld részére, meleg és nedves időjárás alatt azonnal csíráznak és elkezdik szivni a szőlőt egyre növekedve, végre új lisztes bevonatot alkotnak. A lisztharmat szaporodó spórái már akkor is képesek továbbfejlődni ha a levegő nedves, ez az oka annak, hogy oly szőlőkben, a hol gyümölcsfák vannak ültetve, a fák alatti tőkéken, a melyekre harmat nem hull és esőviz is csak nagyobb esőknél esik, — a peronoszpóra, amely a tenyészetéhez megkívánja a meleget és nedvességet, csak kis mértékben fejlődhetik, mig ilyen helyeken a lisztharmat jól tenyészik, először mért a fa alatt a talaj és a levegő legnedvesebb, másodszor pedig, mert a nap perzselő sugarai ide sohasem hatolhatnak. A lisztharmat gombája megkívánja a közepes meleget tenyészetéhez, de a nagy meleget nem tűri, e mellett tönkre megy ; ez az oka, hogy hazánkban, hol július és augusztus hónapokban rendszerint nagy melegek járnak,- a lisztharmat eddig nagyobb károkat nem tehetett, legkárosabb lévé • eme betegség hatása akkor, mikor a bogyók java növekvésükben vannak, tehát a fent jelzett két hónap alatt. A folyó évi rendkívüli időjárás azonban kedvezett a betegség kifejlődésének és ez az oka ismét, hogy az idén nagyobb mértékben, kiterjedésben jelentkezik. Megemlítésre méltó, hogy a lisztharmat vidékenként egyes fajokat jobban támadja meg, az opporto, kék kádárka, gyöngyszőlő (chasselasok) a kecskeszemű, sárfehér, muskatályok és . szilváni zöld jobban szenved általa, — mig a kék burgondí, rajnai risling és tramini ellentáll óbbak. A lisztharmat áttételese. A peronoszpóránál, mint tudjuk, az áttelelésre a levelek belsejében képződnek védőburokkal ellátott szaporodó testecskék j a lisztharmat gombánál is képződnek ilyen burokkal ellátott téli szaporodó testecskék, de nem a levelek, vagy egyéb zöld részek belsejében, hanem a szőlő felületén, a lisztes bevonatba beágyazva, ezek mint piciny fekete gömböcskék láthatók őszszel a levelek, vagy a hajtások felületén és ezek a következő tavaszszal élednek fel és indítják meg a pusztítást, csakhogy hazánkban, hol mint emlitém, az időjárás ritkán alkalmas a tenyészethez, ezek a téli szaporodó testecskék nem minden évben képződhetnek, valószínű tehát, hogy a lisztharmat által ellepett hajtások (venyigék) egyes repedéseiben a gomba fehér szálai meghúzzák magukat és itt a hidegtől megvédve tavaszkor közönséges nyári szaporodó testecskéket fejlesztenek. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a betegség mindég a csapból, vagy szálveszőből kiinduló uj hajtások tövéből indul ki, ez azt tanúsítja, hogy a fertőzés innét történt. A védekezés. Ama körülmény, hogy a gomba mindenkor csak a szőlő héján élősdiskedik, a védekezést nagyon megkönnyíti. Míg a peronoszpóra betegség ha egyszer fellépett, már meg nem gyógyítható, legfeljebb korlátolható tovább terjedése, addig a lisztharmathoz, mely szemünk előtt van, jól hozzá férhetünk és ha ösmerjük az anyagot a mely a gombát megöli, azzal azt tönkre tehetjük, tehát a lisztharmat betegséget képesek vagyunk meggyógyítani! A lisztharmat gomba mérge a: kénpor. A betegség felléptével, derült szélcsendes időben, hintsük be a lombokat és fürtöket finom kénporral. Ehhez igen alkalmas a : Candes abbé-féle porfuvó. Kénpor minden füszerkereskedésben kapható, de minthogy kat. holdanként körülbelül 50 kg. kénpor szükséges, célszerű ha több szőlőtulajdonos együtt ho-