Esztergom és Vidéke, 1898

1898-07-14 / 56.szám

egjeleqik Vasárqap és csütörtökön. jiLÜFIZETESI ÁRAK ', Egész évre — — — — 6 írt — kr. Fél évre — — — — — 5 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY K Á h M A NLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (tiova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Szécfyeqyjh-tér, szánj. -jH Kéziratot nam adunk vissza. Mj' - . ———

——a A rendőrségről Esztergom, julius 13. Igen hálás és igen könnyű feladat, amelyhez már az utcagyermekek is kitűnően értnek: a rendőrséget szidni. S ifjú és agg cikkíróknak egyaránt kevés- fáradtságba és gondolkozásba kerül s a maga hatását mégis mindég eléri a rendőri brutalitásról, a rendőri élhetetlenségrői, a rendőrség erőszakoskodásairól stb. való hangzatos és merész frázisdobálás. A rossz példa nálunk kiválóképen hamar ragad s igy csak természetes, hogy a fővárosiak rendőrgyűlölő kedvtelése nálunk hamar otthonra talált s mit csinálna az öt helyi lap, kivált ha hetenkint kétszer is meg kell jelennie, ha minden páratlan héten nem a <rendőrkapitányság mulasztásairól, üzelmeiről* cikkezne s osztogatná az atyai jó tanácsokat, leckéztetvén keményen a Mihasznákat . . . A Mihasznákat! Ebben az egy szóban benne van a mi egész hibánk. Az angol büszke polícemanjére s minden művelt kulturnemzet megbecsüli azokat, akik élete és vagyona biztossága fölött őrködnek. Mi gúnyoljuk és védő helyett ellenséget, bosszantót látunk benne. A művelt külföldi mindent elkövet, hogy alkalom adtán a rendőrt nehéz feladatában segitse ; mi, ha csak tehetjük, iparkodunk őt megakadályozni abban. Ha egy részeg embert bekísér s nem bánik vele, mint hímes tojással, megbotránkozásunkban hajunkat tépjük s ha egy káromkodó kofát mer csitítani, a szent szólásszabadság korlátozásáról kezdünk szónokolni. Ilyenek a fővárosiak, ilyenek a rátótiak, ilyenek vagyunk mi ís. S különösen a városrészek egyesítése óta jött divatba a rendőrségszapulás. Ez pedig kétszeres igazságtalanság. Nemcsak azért, mert az egyesítéssel a rendőrség munkaköre lényegesen megszaporodott, de főleg azért mert a mi rendőrségünk, a körülményekhez képest, ellenkezőleg csak elismerést érdemel. Mindenekelőtt azt kell tekintetbe venni, hogy nálunk nincsenek rendőriskolák, ahonnan a rendőrfőnökök képzett szakembereket szerez[hetnének. Nálunk meg kell elégedniük a nyers anyaggal, amely hogy Imáról holnapra tökéletesre át nem | gyúrható, természetes. Az egyesítés jután egészen uj helyzet teremtődött |s a rendőrkapitánynak is egészen uj, össze nem tanult, zöld legényJ seggel kellett működését megkezjdeni, csak néhány kipróbált régi | erővel rendelkezvén. i i Természetesen az össze nem tai | nult gépezet nem járhatott egyszerre j kifogástalanul, ahogy a legjobb ! zenekarban is fordulnak elő gik| szerek, ha próba, előkészület nélkül j ugranak be valami darabba. De a 'rendőrfőnök arravalóságát, jó sze| mét és jó vezető kezét dicséri, hogy j ez az átmeneti idő nem tartott 'sokáig, a nyers anyag hamar átfor| málódott s ma — tagadhatlan — | ma már minden a legjobb kerék! vágásban halad, amiben nagy része ívan annak a körülménynek, hogy a ! rendőrkapitány soha nem volt elnéző a legénység gyengéi iránt s sietett, | ahogy legutóbb is láttuk, a selejtes anyagon túladni. A rendőrségünk működésének eredményességét elég fényesen bizonyítja közbiztonsági állapotaink határozott javulása. Hova maradtak a régi divatos bicskázások, az elmaradhatlan vasárnapi bugrisstiklik, hogy hogy alig hallunk ma tolvaj lásról ? Kinek köszönhetjük a teljes piacirendet és kinek érdeme a bérkocsik megrendszabályozása ? Mióta szűntek meg az éjjeli Wagner-koncertek stb. Kétségtelen, hogy rendőrségi intézményünk nem tökéletes s itt-ott kívánni valót is hagy fenn. De ez a rendőrségi tisztviselők mai létszáma mellett nem is lehet, nem is fog másképpen lenni. Hiszen mindent megmondunk azzal, hogy a tisztviselői kar mai is annyi tagból áll, amennyiből az egyesítés előtt állott, dacára, hogy nem 9300, de 16000 lélek fölött kell őrködnie. A gáncsoskodó nézzen be bármely nap a kapitánysághoz s nézze meg ott azt a forgalmat, amelyet csak a szóbeli panaszok idéznek elő. Hiszen az ezekkel való végzéshez magában két-három tisztviselőre volna szükség. Az azelőtt 4—5000 ügydarab ma ;io,ooo-re szaporodott s igy nem I csoda — ha egyenlő számú szej mélyzet mellett — ma ezek elinjtézése, az irodai munka úgyszóllván | teljesen igénybe veszi a tisztikar I minden idejét. Igy van, hogy a le[génység szolgálatának, a kiadott renI deletek végrehajtásának ellenőrzésére .majdnem semmi idejük sincs, ami [mindenesetre hátrányos körülmény, | de hát a jelenlegi viszonyok között i változtatni nem lehet rajta. A ki ez jurák napi munkáját megtekinti, be I fogja látni, hogy bizony nem majrad idejük kitüntetés, vagy valami ljutalom reményében, nemlétező vejszedelmes felforgatókrót jelentésezni 1 felfelé. Mindezeket pedig azért mondottuk el, mert valósággal felháborított az az állandó rosszakaratú és I eszélytelen eljárás, amelyet az úgyis : nehéz feladatot teljesítő rendőrség j iránt a közönség egy része s a sajtó | néhány orgánuma tanusit. Különösen az utóbbiakat hibáztatjuk, mert ! ha tán ők csakis kézirathiány miatt i irnak is, bombasztjaik a gyengébi bekre mégis hatással vannak. 1 I Nem, nem ; ily igazságtalan mó ? \ don nem fogják a rendőrség fejlődé: sét előmozdítani. Azt csak jóakarattal, szeretettel, elnézéssel és az ! érdem elismerésével lehet. Főleg pedig azzal, hogy a művelt közönség a rendőrség ócsárlásban nem 1 az utcával tart, de ahol módjában van, megvédi a rendőr igazát. A rendőrség és a közönség karöltve |való működése biztosítja az ered| ményt. ! Meg kell becsülni a jelenlegi tisztviselőket, akik áteveztek a kez! det nehéz hullámain s most is tiz1 szer annyit dolgoznak, mint nagyűzetéses tiszttársaik a városházán, meg kell becsülni őket s ha nyilik 'reá alkalom, megragadni azt érdej meik, túlfeszített munkásságuk elisme!résére, t ! Ha mindez megtörténik, bizonyojsok vagyunk benne, hogy a mi | rendőrségünk a legjobb városi rendőrségek közé lesz sorozható. Veridicus. Sz éneit tanév. — Mozaik az értesítőkből. — Esztergom, julius 9. III. Óvónőképző. Egy bár mindenesetre fontos, de kisebb szabású tanintézetnek értesitője 84 kvart oldalon. Olyan értesítő, amelynek tanulmányozása minden szakembernek igazi élvezetet fog szerezni. Markáns szivekkel elvenedik^ rrieg abban az elmúlt év szines, kidolgozott képe; nem száraz statisztikai adatokból van szürke sablonnal megfestve. És mindenekfelett minden lapján meglátszik az a nagy szeretet, amelylyel az értesitő megirója, az intézeti igazgató: Számord Ignác s vele együtt bizonynyára az egész tanitó-testület intézetéhez egész lelkével ragaszkodik s azzal szinte egybeforrott. Igazán meghat az a szép ragaszkodás, amely — kétségtelen — hogy egy intézet, pláne fiatal intézet felvirulásának fő biztositéka. A füzet utolsó fejezetében pedig megnyilatkozik az a jóindulat, amelylyel az intézet, volt növendékeinek boldogulásáról további fejlődéséről távozásuk után sem feledkezik meg, itt is részletes utasítást ad nekik, mit kell tenniök, hogy a magasabb kvalifikációt: a tanitónői oklevelet megszerezhessék. A bevezető cikkben Számord Ignác foglalkozik az óvónő- és tanítóképzés egyesitéséne már régebben felmerült kérdésével s mint az egyesítés buzgó apostola mutatkozik be. Kétségtelen, hogy széles keretben igen figyelemreméltó és megszívlelendő érveket hoz fel álláspontja mellett. A cikkből minket különösen fog érdekelni annak befejező része, amennyiben az a helybeli óvónőképzőre vonatkozik s szó eképen : <Ez intézet a jövő iskola évtől részben megszűnik, az 1898/9. iskolai évben csak a II. osztály, az 1899/900. iskolai évben pedig csakis az I. osztály fog fennállani s azon túl váltakozva mindig csak egy tanfolyamból fog állani. E határozathozatalnak oka az, hogy saz óvónőképezdét végzett nők nem találnak alkalmazást.« De ha az óvónők száma nagy, a tanitóhiány még nagyobb, nagy különösen az esztergomi egyházmegyében. Vajha az illetékes körök arra határoznák el magukat, hogy az esztergomi fölöslegesnek vélt óvónőképzőt kiegészítenék tanitónőképzővel; meg vagyunk győződve, hogy e döntés javára lenne a I népoktatásügynek. Nehogy azonban va' laki azt higyje, hogy az egyesítés kérdését azért vetettem fel, s azért tárgyalom, mert az igazgatásom alatt lévő óvónőképző az intézet íentartójának, a bibornok hercegprímás O Eminenciájának rendelete folytán részben megszűnik s az egyesítést csak megmentésére hangoztatom, ezennel kijelentem, hogy mielőtt O Eminenciája az intézet sorsa fölött döntött, a tanári testület már f. év január 31-én tartott módszeres érte\ kezletén tanácskozott az ' egyesítésről. 1 azt elvben elfogadta ; s igy elkerülve az AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDÁSÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA.