Esztergom és Vidéke, 1898

1898-06-26 / 51.szám

mint világosító tornyot az élet hullámai közt, agyunkba gyújtva meg, hogy nézzünk föl az ég magasságáig s a magasból a lábaink alatt lévő földre. Nem elég a tanuló ifjúságban a költészet, a szép irodalom s tudományuk iránt fölkelteni az ambíciót; a szép és jó erények, vallásos, hazafias érzület s a mindennapi élet jó és hasznos szokásai iránt is figyelmet, törekvést kell ébreszteni s jutalmakkal kell kitüntetni azokat, akik erre érdemeseknek, méltóknak bizonyultak. Baj, hogy a legtöbb ember divat után indul. Valamikor divatos volt az iskolákban jutalmakat kitűzni, akkor akadtak áldozatkész adakozók, most nem is jut eszébe senkinek. Nos, hát mi segítünk a nemes érzületnek s gondolkozásnak s fölhívjuk a tanügy barátainak, a kultúra híveinek figyelmét az iskolai jutalmakra, pályadijakra; — áldozzanak, hogy több jutalmat oszthassanak ki az iskolákban s a jó eredmény nem fog elmaradni. A mi sokat ér, az sokba kerül s a mi jó, az mindig időszerű. Nem paedagogus. Iparosok nyugdíjintézete. Esztergom, június 25. Dóczy Ferenc ipartestületi elnök a napokban Győrbe utazott, hogy az iparkamarai kerülethez tartozó társipartestületek képviselőiből alakult értekezleten megbeszélje a további teendőket, melyeket az ipartestületi nyugdíjpénztár létesithetése ügyében jónak és üdvösnek talál. Ezen értekezlet egybehivását maga az iparkamarai elnökség segítette elő, — tehát Dóczy Ferenc által megindított mozgalom alapeszméjét az iparkamara elvben elfogadta s annak előmozdítását saját hatáskörében cseppet sem hátráltatja. Dóczy Ferenc az országos jellegű iparosnyugdijpénztár eszméjéről letett — mert annak kivihetősége igen sok akadályba ütközött volna, hanem beéri a kelyi jellegű ipartestületi pénztár eszméjének megvalósításával is. Ez okból ha a győri iparkamara végzett a dologgal, e müvelet kamarai után átterelődik a többi iparkamarákra is, melyek közül az aradi iparkamara működésétől sokat remélnek, Ha a társkamarák egyöntetű működése a talajt már kellőleg előkészítette, igy kerül mint tervezet a szakminiszteriuir. elé, a célból, hogy a plénumban otl törvényjavaslatot készítsenek a meglevc ipartörvény egyes §-ainak leendő megváltoztatása szempontjából. Az ez ügyben kifejezésre jutott előkészítő mozga lom képét az ipartestület mult heti ülésébő a társelőljáróságokhoz intézett értesítés leghívebben szemünk elé tárja, mely 2 következőket tartalmazza : Azon országos értekezlet, mely az iparosok nyugdíjügyében folyó évi pünkösd vasárnapján Budapesten az országos iparegyesület helyiségében, kielégítő érdeklődés mellett tartatott meg, tanácskozása eredményét több pontban foglalta össze, melyek másodikában azon óhajtást fejezi ki, hogy a fontos kérdés az összes ipartestületeket foglalkoztassa, amig a végcél elérve nem lesz. Midőn az országos értekezlet ezen megállapodása értelmében bizton reméljük, hogy az igen tisztelt társtestület a napirendre tűzött nagy jelentőségű és szinte beláthatlan kihatású ügygyei salát kebelében is a kérdés fontosságához mért komolysággal behatóan foglalkozni el nem mulasztandja : szabad legyen nekünk, mint az országos értekezlet kezdeményezőinek, az igen tisztelt társtestület becses figyelmét különösen arra a kiindulási pontra felhívni és irányítani, amelynek helyes megválasztásától függ szerény nézetünk szerint a meg'ndult mozgalom sikere és az általánosan óhajtott cél mielőbbi megvalósulása. Ezen kiindulási pontot az országos értekezlet megállapodásának 4. pontja érinti, amelyben kijelenti, hogy »addig is, mig a végcél (országos nyugdíjintézet) elérhető, az ipartörvény módosítása alkalmával módott kell nyújtani arra, hogy a mai ipartestületi szervezet mellett is legyenek nyugdíjintézetek létetíthetők,« Igénytelen vélekedésünk szerint a szóban forgó nyugdíjintézmény mielőbbi megvalósíthatása érdekében a súlypontot arra kell fektetni és első sorban oda törekedni, hogy a nyugdíjpénztár az ipartestületi szervezet keretében nyerjen elhelyezést és csak akkor, ha a nyugdíjintézmény ily alakban már létrejött, kellőképen bevált és megerősödött, másodsorban foglalkozzanak iparosaink az ipartestületi nyugdíjpénztárnak egy általános nyugdíjintézmény kötelékében való összefoglalásának és országos szervezésének kérdésével. Két egyaránt nyomatékos ok indit bennünket ezen felfogásra és a kiindulási pontnak ily módon való megválasztására. Egyik ok a nyugdíjügy sürgőssége és azon forró óhajtás, hogy a létesítendő nyugdíjintézmény jótékony gyümölcseit iparosaink minél rövidebb idő alatt élvezhessék. Nem szükséges hosszasan fejtegetni, hogy egy országos nyugdíjintézet létesítése mily sok és nagy nehézség elhárítását igényli és ennél fogva mennyivel több időbe is fog kerülni, mint a mennyi idő alatt az ipartestületi külön nyugdíjpénztárak életbe léptethetŐk lennének. A másik ok, melyet részünkről fontosságra nézve nem helyezünk az első mögé, a vérszegénységben szenvedő ipartestületi intézmény uj erőre keltésének célzatában rejlik, A nagyméltóságú kereskedelemügyi miniszter urhóz e tárgyban intézett és az igen tisztelt társtestületteí első megkeresésünk kapcsán közölt feliratunkban igyekeztünk bővebben kifejteni a hatás minémüségét, melyet a nyugdíjintézet az ipartestületi önkormányzati élet és szeLlem felpezsditésére, s ezzel az iparos osztály erkölcsi önérzetének, sőt szakbeli képzettségének és anyagi jólétének emelésére gyakorolni lenne hivatva. Ez az üdvös hatás, ezek az előnyök mind elmaradnának, ha a nyugdíjügy az ipartestületek keretén kivül, velük szerves kapcsolatban nem álló országos szervezet alakjában nyerne megoldást. Az országos értekezlet az ipartestületek központi bizottságára ruházta a feladatot, hogy a nyugdíjintézmény létesítésének részletére nézve munkálatot dolgozzon ki. Azon vélekedésben vagyunk, hogy a központi bizottság feladatának sikeres megoldását lényegeser megkönnyítené, ha tanácskozásaiban egy beható eszmecseréből leszűrődő iparos közvélemény útmutatására támaszkod' hatnék. E végből s hogy az ügy iránti érdek' lődést tőlünk telhetőleg ébren tartsuk bátorkodunk a nyugdíjintézmény egyik legfőbb sarkalatos kérdésére az iger tisztelt társtestület becses figyelmét je len köriratunkban tisztelettel felhivn azon kérelem kapcsán, hogy az abbar foglaltakat beható megvitatásban része siteni, s ha nézetünk találkoznék, annak alkalmas módon a központi bizottság előtt is kifejezést adni méltóztassék. Kik egyébként hazafias testvéri üd vözlettel vagyunk, Esztergomban, az ipartestület elöljáróságának 1898. évi június hó 18-án nap ján tartott üléséből. Dóczy Ferenc, ipartestületi elnök. Neumayer Károly, ipartestületi jegyző. Maga az értekezlet Győrben f. hc 22-én következőképpen folyt le : Schlichter Majos, a kamara iparosztályának elnöke megnyitja az ülést s konstatálja, hogy hogy a kamara iparos bel- és kültagjain kivül a győri, győrszigeti, győr-szent-mártoni komáromi. esztergomi, veszprémi, kisbéri és tatai ipartestületek küldöttek ki az értekezletre képviselőket. A tárgyalásra kitűzött ügy előadására Dóczy Ferenc ipartestületi elnököt s a jegyzőkönyv vezetésére Szendrői Mór, kamarai másodtitkárt kéri fel. Dóczy Ferenc hosszabb beszédben fejtegette az ipartestületi nyugdíjintézetek létesítésének szükségét s vázolván az e tárgyban Budapesten tartott országcs értekezlet határozatait, azon elvi kérdés fölött kér határozatot, vájjon a kérdés országos szervezeti alapon oldassék-e meg, avagy az egyes ipartestületek önkormányzati függetlenségének megóvásával tétessenek-e meg a lépések az önálló községi ipartestületi nyugdíjpénztárnak felállítására ? Hosszú vita után, melyben az előadón kivül az értekezlet számos tagja vett részt, az értekezlet e kérdés eldöntését az ipartörvény tervbe vett revíziójának ideéig, amidőn a nyugdíjintézetek szervezésének módja is megoldást fog nyerni, függőben hagyta. Az ügy érdekében az értekezlet egyhangúlag hozzájárult az előadó javaslatához s annak értelmében kimondotta, hogy : 1. leljes rokonszenvével kiséri az esztergomi ipartestület által felszínre hozott kérdést s az ipartestülete nyugdíjintézetek létesítését üdvösnek, kívánatosnak saz iparosok érdekében levőnek jelzi. 2. Kívánatosnak tartja, hogy az ipartörvény mielőbb oly irányú revízió alá vétessék, mely az ipartestületek hatáskörének egyéb téren való kiterjesztése mellett is a nyugdíjintézetek létesítését lehetségessé tegye s felkéri az országos értekezlet központi bizottságát, hogy az e tárgyban nyert megbízatásnak minél előbb megfelelni szíveskedjék. 3. Végül "kívánatosnak mondja ki, hogy az ipartestületek addig is, mig a központi bizottság működését a ki vánt siker koronázza, már most tegyenek meg a saját hatáskörükben mindent, ami a létesítendő nyugdíjintézetek első alapvetését lesz hivatva megalkotni s azt minden lehető módon gyarapítani. Végül Schlichter Lajos elnök az értekezlet köszönetét tolmácsolta az előadóval szemben, kinek fáradhatlan tevékenysége érlelte meg az eszmét annyira, hogy az ma már az összes iparosokat foglalkoztatja. Riporter. A nőnevelésről. — Dr. Walther Gyula beszéde. — Esztergom, június 25. A vízivárosi mintaszerű nőnevelő intézet vizsgái mint rendesen, ezúttal is csak arról győzték meg a tanférfiakat, a szüléket, a hallgatóságot, hogy ez a derék intézet feladatának magaslatán van s annak teljesen megfelel. Volt azonban e vizsgáknak, illetvezáróünnepéíynek az idén egy olyan kiváló momentuma is, amelyet nem hagyhatunk említés nélkül. S ez dr. Walther Gyula apát egyházmegyei főtanfelügyelő rövid bár, de remek beszéde a nőnevelésről. Oly nemes megkapó, ékesszóló annak egész tartalma, hogy bizonnyára élvezettel olvassa minden olvasónk, ahogy itt következik : M. T. Közönség, Kedves növendékek ! A szellemi aratás azon gazdag eredménye, amelynek e pillanatokban szerencsések voltunk tanúi lehetni, önkéntelenül indit a legteljesebb elismerés nyilvánítására mindazok iránt, akik e fényes siker biztosítása által nemcsak e növendékek értelmét gazdagították ismeretekkel, nemcsak e növendékek sziveibe oltottak magasztos érzelmeket; nemcsak e leánykák akaratát telitették nemes törekvésekkel : hanem j- lentékeny mértékben járultak hozzá azon közműveltség színvonalának emeléséhez is, amelynek minden fokával hazánk szellemi haladása, anyagi jóléte, általános boldogulása hág magasabbra. Mig a nő hivatásához hűen az marad, aminek maradna kell, mig a családi szentély őre, a családi erények apostola ; a serdülő nemzedék első nevelője, a gyermekek őrangyala lesz : mindaddig szelid kormányának varázsa, áldásos tevékenységének záloga azon lelki cselekmény arányában fog növekedni, vagy csökkenni, amelyet élte legszebb éveiben szakképzett és buzgó vezetés mellett elsajátítania, maradandó tulajdonául megszereznie sikerült, E szempontból mérlegelve a nőnevelés jelentőségét és horderejét, annak inelegkeblü munkásai annál fokozottabb mértékben tarthatnak igényt tiszteletünk és elismerésünk adójára, minél szerencsésebben oldották meg azt a nem könnyű feladatot, hogy az ész képzésének minden hátránya nélkül, nemesen és gyöngéden érzővé tették azt a szivet, amely | a nő tevékenységének gyúpontját képezi, hatásának összes titkát rejtegeti. Igen sokan tanúskodnának szavaim igazsága mellett, ha azt az állítást kockáztatnám, hogy a nőnevelés ezen iránya a jelen falak között mindig nagy méltánylásban részesült, gondos ápolásnak örvendett, sikeres megvalósítással dicsekedhetett. De nem hivatkozom e tanukra ! Csak Önöket kérem kedves növendékek, hogy megőrizve lelkükben és szivükben azon elveket és oktatásokat, amelyeket a t. nővérek lankadhatlan kitartással, anyai szeretettel azokba csöpögtetni igyekeztek: a kedves szülők iránti változhatlan hála és kegyeletes ragaszkodás, valamint a minden szép, jó és nemes iránti meleg érdeklődés által hirdessék az iutézet szakavatott, buzgó tevékenységét és táplálják minél szélesebb körökben azt a forró óhajt, hogy a magas Ég testi-lelki áldásai jutalmazzák ez intézetnek a vallásosság szilárdítására, a hazaszeretet erősítésére s a női erények biztosítására irányuló önfeláldozó törekvéseit. Tiszteletteljes köszönetet mondván a m. t. közönségnek nagyrafeecsült érdeklődéseért, legyen szabad az intézetet további jóindulatába és érdemlett pártolásába ajánlanom. •HBsapasSSSSR•aMBBatfe BS&aiMBjnasspn wmm mhm «aa mamSd ammml sfdmmgm* m fjetireijd: Június 26 : A Komáromi Sportegylet kirándulása a Kovácspatakhoz. Június 26 : A Kereskedelmi Ismétlő iskola vizsgája. Június 28 : A gimnáziumi segitő egyesület közgyűlése. Június 29 : Búcsú a a kir. városban. Június 29 : A gimnázium záróünnepe. Június 20 : Városi közgyűlés. — Bérmálás Nyergesujfalun. Folyó hó 21 én szép ünnepet ülitek a nyergesujfalusiak azon alkalmából, hogy Boldizsár József püspök a bérmálás szentségét adta fel a környék és a község ifjúságának. Reggel az ottani gazdák és legényekből álló lovas bandérium, Vaszary Mihály, Vaszary Antal és Spitzer Bela urlovasokkal élén, indult a határhoz a püspök fogadására. Pontban nyolc órakor érkezett meg a püspök, négyes fogatján Reviczky Győző központi főbiró és dr. Andor György udvari pap kíséretében. Megérkezésüket mintegy ötezer főből álló néptömeg várta a főutcán, ahol a tűzoltóság képezett sorfalat egész a diadalkapuig, melyen a püspöki fogat keresztül hajtván, a plébánia épületben állt meg, itt szállott ki a püspök. Hajts János helybeli plébános a környékbeli papsággal egyetemben fogadták a püspököt. A plébánia udvarán kétszáz fehérruhás kis leányka állt körbe, Meisermann Teréz iskolás leányka igen