Esztergom és Vidéke, 1898

1898-05-08 / 37.szám

szegény mostoha gyermekkel ? Ismerteti annak fontosságát, szükségességét s hogy míg az érvényben nincs, hiába intézkedik az épit. bizottság, senki sem köteles annak katározatait respektálni. De meg az abban kontemptált dijak elmaradása a városnak anyagi károkat is okoz. Kérdi, szándékozik-e, s mily záros határidő alatt az elnök azt a közgyűlés elé vezérelni ? Az elnök előadja, hogy a kérdéses szabályrendelet a tanácsnál van s a főjegyző már háromszor is akarta referálni, de nem lehetett. Lehet, hogy még har mincháromszor ís akarni fogja, de nem lesz lehetséges, amennyiben a polgármester előbb >a város pénzügyi viszonyait akarja rendeznie s e célra május havát szánta. (Mindenesetre merész vállalkozás, évtizedek hibáit és bonyadalmait a majálisok 31 napja alatt rendezni.) Rajta lesz, hogy júliusban az letárgyaltassék. Dr. Prokepp a feltételes ígérettől nincs túlságosan elragadtatva s nem is bizik feltétlenül annak teljesedésében. E) Kiffer József a határjelek és határdombok felállításának elrendelésében zaklatást lát s nincs a két — e célból kiadott — plakáttal megelégedve. Az elnök kijelenti, hogy ez miniszteri rendeleten alapító intézkedés, amely felett itt vitatkozni nem lehet. Ugy látszik, felszólaló a második bő szövegű plakátot, amely mindent megmond, nem olvasta ; ad szívesen egyet neki belőlük. F) Ifjabb Hegedűs József szeretné tudni, hogy a márciusi jubileum alkalmára átkeresztelt Bátori Schulcz Bódo g és Honvéd utcák miért viselik még régi nevüket? Feleletül csak egy jellemző közbeszóllást kap : ászáradnak az uj utcatáblák.* Az uj villamos vasút és világítás. Mielőtt e két, a város egész jövőjére és alakulására vonatkozó oly nagy fontosságú tárgyra áttértek volna, amelynél messze kihatóbbal a képviselőtestület nagy idők óta nem foglalkozott, állva hallgatták végig és zajosan megéljenezték a pápának a város üdvözlő táviratára küldött szívélyes válaszát. A Luczenbacher Pál adományából a város kórház céljaira vásárolt ház vételi szerződése felett végérvényesen most sem határoztak, amennyiben csak 44 képviselő volt jelen. Igy az elnök a végleges döntés határnapjául — tekintet nélkül a megjelenendők számára — a május 26-án magtartandó közgyűlést jelölte ki. Áttérve a villamos vasútra és a világításra vonatkozó szerződések tárgyalására, megengedték a vállalkozó Török Emil mérnöknek, hogy a tárgyaláson jelen lehessen és amennyiben tőle felvilágosítást kérnek, felszólalhasson. A két szerződési tervezet tárgyalása igen komolyan, nagy, előkelő város képviselőtestületéhez mérten folyt le, mit első sorsban mindenesetre az előadóknak: dr. Földváry főügyésznek és Tiefenthal mérnöknek köszönhetünk, akik a városházi előadók szokása ellenére kissé tisztában voltak referádájukkal s minden kívánt felvilágosítást menten megtudtak adni. De minden elismeréssel kell megemlékeznünk a testvérvárosok képviselőiről is, akik, mint ismeretes, eredetileg azon az állásponton állottak, inkább ne legyen egyáltalán villamos vasút, ha az nem a Vízivároson keresztül vezet. Vezérszónokaik ezúttal Wimmer Ferenc és dr. Wipplinger Ödön voltak, akik megnyugodtak a szerződés abbeli tételében, hogy a vízivárosi vonal a < Mária Valéria > hídtól a * Fürdő > szállodáig a fővonallal egyidejűleg építendő, amenyiben a minisztérium annak építésére kisajátítások nélkül engedélyt ad. (Merthogy kisajátításra egyáltalán nem hajlandó, a vállalkozó határozottan kijelentette.) Zsiga Zsigmond óhajtotta volna, hogy tehnikus szakértő megbírálja a terveket de miután dr. Földváry előmutatta azt a csomagot, mely az országbeli városok beszerzett és áttanulmányozott hasonló szerződéseit tartalmazta, amelynek alapján s figyelembe vételével a mienk készült s Frey Ferencz előadta, hogy a mi szerződés tervezetünknél kedvezőbb, előnyösebb az ország területén még egyáltalán nem létezik, kívánságát elejtette. Dr. Wipplinger Ödön felvétetni óhajtotta a tervezetbe hogy amennyiben a minisztérium a vízivárosi vonal építése ellen akadályokat emelne, a vállalkozó már eleve, a szerődésben köteleztessék azok elhárítására. A vállalkozó erre természetétesen kijelentette, hogy ismeretlen akadályok elhárítására kötelezőleg előre nem kötheti le magát. A tárgyalás folyamán a vállalkozó kijelentette, hogy az ellen neki nincs semmi kifogása, ha a szerződésbe beveszik, hogy ő a vízivárosi vonalat egészen a Lőrinc-utcáig is kiépíti, ha t. i. a minisztérium azt engedélyezi. Egyúttal előadta, hogy a vízivárosi zárda környékén az utca keskenységét nem tartja elhárithatlan akadálynak, mert például Budapesten rnnél szűkebb utcatesteken is fut a villamos vasút, de ajánlja, hogy ez utat az érdekeltek a döntő miniszternél lehetőleg küldöttségileg kérelmezzenek. Wimmer Ferenc azonnal kijelenti, hogy I az ügyben kérvényező küldöttség mindenesetre fog a minisztériumhoz járulni. Egy csúnya epizódja is volt a különben akadémikus színvonalon álló vitának : Haller Ferencz v. képviselő esetlen, bizonyára csak szűkkörü látókörének és mérlegelő képességének tulajdonitható felszólalása, melyben a közigazgatás bejárás alkalmával fungált bizottságot egyszerűen a szakministérium félrevezetésével merte vádolni. Azt a bizottságot, amelynek tagjai oly önzetlenül és — a város érdekében — igazán ki tartóan jártak el az ügyben. Nagyon sajnáljuk, hogy az elnök ur elmulasztotta a legerélyesebben rendreutasítani őt. A tárgyalás folyamán külömben még elhatározták, hogy a transitó-forgalomban gőzmozdony a leendő pályatesten az esztergomi vasúti állomástól csak a Csillag-utcáig és a párkány-nánaitól csak a Mária-Valéria hid végéig kozlekedhetik. Ezenkívül teherkocsi a város területén belül nappal csak kettő, éjjel csak négy összekapcsolva mehet át. A tárgyalás alatt az elnök úr is ajánlott egy módosítást. A szerződési tervezetben ugyanis az volt kontemplálva, hogy a vállalkozó által kötelezően alakítandó részvénytársulat igazgatóságában a város egy oly taggal képviseltessék, amelyet a leendő társulat a tanács által kijelölt három tanácstag közül választ. Maiina Lajos polgármester, a tanács elnöke, a tisztelt tanácsot nagyon kévésre becsülheti, mert annak kijelölésében nem látott garanciát a város érdekeinek méltó képviseletére. A türelmes képviselőtestület, bizonyára elnökéről Ítélve a tanácsra nézve, el is fogadta abbeli javaslatát, hogy az illető igazgatósági tagot a képviselőtestület válassza. Örvendetes tudomásul vették, hogy a társulat elállott abbeli tervétől, hogy az áramfejlesztő telep Doroghon épitessék s azt Esztergomban szándékozik létesíteni. A villamos világításra vonatkozó szerződésnél felszólalás alig volt, csupán dr, Prokopp Gyula kérte, hogy a felállítandó oszlopok a városhoz illőek legyenek. Mindkét szerződési tervezetet a közgyűlés egyhangúlag megszavazta. Nyugdíj szabályzat. A kir. városi tisztviselők, illetőleg azok özvegyei és árvái nyugdijszabályzatának elfogadásával a város egy régóta, szinte szégyenletesen vajúdó kérdést — a maga előnyére is — végre megoldotta. Mert a városi képviselőtestület volt mindég annyi méltányos, hogy a megérdemlett nyugdijt kérő tisztviselők kérelmétől el nem zárkózott, de ezt eddig minden ellenszolgáltatás nélkül kellett tennie. A nyugdijszabályzat életbeléptetésével ez az abnormitas megszűnik, s a tisztviselők bizonyára sokkal nyugodtabbak lesznek és szivesebben szolgálnak, ha tudják, hogy immár — aggságuk, vagy munkaképtelenségük idején nincsenek kiszolgáltatva a képviselőtestület kénye kedvének. Mielőtt a képviselőtestület a részletes tárgyalásba bement volna, egy elvi kérdésben kellett döntenie. A városi főügyész ugyanis a tanácsi javaslattal szemben különvéleményt adott be arra nézve hogy az ideiglenesen alkalmazottak (rendőrbiztosok, fogyasztási adóellenőr és szemiészek) a szabályzat nyugdíjjogosultjai közé fel ne vétessenek, tekintettel arra, hogy a szerv, szabályok reájuk nézve minősítést elő nem irnak, szolgálatuk a kereskedelmi törvényben szabályozott felmondási idő fentartásával van megállapítva. S ha pl. a város fogyasztási bérletet elvesztené, a nyugdijalapot mindjárt igen nagy teher érné. Az ügyész azideiglen.s hivatalnokoknak, mint a városi szolgáknak nyugdíjazásáról ugy vélte gondoskodhatni, hogy ezekre vonatkozólag külön intézkedés történjék. Ezt az >önsegély* elvén véli legcélszerűbben megvalósíthatónak, amire nézve — még bold. Sarlay rendőrkapitány teljesen célszerű elaboratuma nyomán — kész tervezete is van. A rendőrbiztosok nyugdíjellátása pedig a rendőrségi nyugdijszabályzatban nyerhet helyes megoldást, már azért is, mert nincs kizárva, hogy jövőben helyük a rendőrség létszámából előléptetés utján töltetik be s igy nem indokolt, hogy a minősítéshez kötött tisztviselőkkel egyenlő módon nyugdíjaztassanak. Különvéleményét főleg — és igen helyesen — a város jelenlegi nehéz pénzügyi viszonyaival indokolja meg. Dr. Helcz Antal az ideiglenes alkalmazottaknak a nyugdijszabályzatba való bevétele mellett beszél, leginkább azzal érvelvén, hogy azzal az illetők ambícióját, munkakedvét növelik s a városra nagy teher nem járul, mert eddig is adott nyugdijat minden alkalmazottjának. Niedermánn József abban a véleményben van, hogy a rendőrbiztosokat nem szabad a szolgákkal egy kategóriába sorozni, mert azok működési köre, felelőssége bizony sokkal nagyobb egy írnokénál is. Dr. Földváry nagyon szépen és meggyőzően kifejtette, hogy az emiitettekről ő sem akar megfeledkezni, de a nyugdíj tekintetében városi szerződést nem akar velük kötni, mintha többiekkel. A város ad nekik nyugdijat, igenis, ha teheti. De ma nem teheti. A fogyasztási ügy éréknek például eddig eszükbe sem jutott a nyűgdij. Dr. Helcz : Hát mi lesz belőlük ha elküldik ? Tátus : Visszamennek a pudlihoz, vagy a kaptafához. Stróbl János a > megtakarítás szempontját* emlegeti, mert a > város már úgyis oszlik a nagy pótadó miatt, a helyzete betemetve van még a maradékaink előtt is.> Frey Ferenc Helcz felfogása mellett beszél, főleg abból a szempntból, hogy a nyugbijszabályzatnak éppen a legszegényebb alkalmazottakról kellene gondoskodni, amilyenek a szóban forgó alkalmazottak. Mert gondolni kell a szocialízmusua is, melyről ugyan ma itt kijelentették, hogy nem létezik, de bizony felmerülhet mondjuk 30 év, vagy 30 nap múlva. Acceptálja azonban a főügyésznek abbeli javaslatát, hogy ezekről külön szabályzatban intézkedjenek, Dr. Földváry : Készen van ! A kórházi orvosok abbeli kérvényére nézve, hogy a nyugdijjogosultak közé ők is felvétessenek, tekintettel a szerv, szabályrendeletre, mely kimondja, hogy a kórházi tisztviselők javadalmazásáról, valamint esetlegesen szükséges nyugdijáról maga a kórház gondoskodik, azt határozták, hogy a kórházi tisztviselők a nyugdijszabályzatban felsorolt igényjogosultak kőzé fel nem vétetnek s a szabályzat irányelvei értelmében a kórház, pénztár terhére nyugdíjjárulékaikat is a kózház pénztárába fogják fizetni. Mindezek után a közgyűlés 26 szavazattal 22 ellenében a főügyész különvéleményét fogadta el s igy az ideiglenesen alkalmazottak és a szolgák nyugdijáról külön fognak intézkedni. A leghosszabb, de el kell ismerni, szép és komoly vitára a 4. §. első kikezdése adott okot, ameiy következőképpen hangzik : Azok, kik a városi szolgálatból közvetlen állatni, vagy tövényhatósági szolgálatba lépnek át, ez által nem vesztik el ugyan az átlépés időpontjáig jelen szabály értelmében szerzett ellátási igényüket, de azt csak ujabbi szolgálatuk megszűntével érvényesíthetik. Kétségtelenül el kell ismernünk, hogy e §. intenciója nemes és ideális, de éppen az a baja, hogy túlságoson ideális. Mert kissé vakmerő reménység pl. dr. Helcz abbeli véleménye, hogy e szakaszszal nagy ambíciójú, kitűnően kvalifikált fiatal embereket fognak a városhoz édesgetni, mivel azok abban a hiszemben lesznek, hogy a marsollbot s a városnál eltöltendő évek nyugdija zsebükben lévén, a városházát csak gradus ad Parnassumnak kell tekinteniök. Mi pedig a gradusra való fellépések alatt élvezzük tehetségüket. Nem élünk szferatikus világban, tudjuk, hogy akik — s ezek mindég kevesen lessznek, — eljönnek a városhoz >szolgálni* ahogy ezt felszólalalók ismétlen megjegyezték, azért jönnek, mert másutt nagyobb boldogulást nem reménylenek, itt pedig a beprotegáló sógorság — komaság révén, mégis elég lágy kenyérhez jutnak. De másrészt vámmentes hidat építeni azért, hogy azok, akik a város szolgálatában, fiatal éveikben, nevet, tapasztalatot, elismerést szerezlek, érettségük s esetleg abban az időben, — mint dr. Rosszival István v. képviselő ur nagyon találóan megjegyezte — amikor ugyszóllván kitanultak és a város legtöbb hasznokat vehetné, anyagi, vagy esetleg ambíció-érdekből, egyszerűen eltávoznak, majd kimerülve, elaggodva a penzióért viszszajönnek, a város költségeit növeljék, ily hidat emelni kissé könyelmüség volna. Ily értelemben beszélt Frey Ferenc is, aki különösen a vármegyék államosításra utalt, amelynek bekövetkezése esetén a jó tisztviselőket egyszerűen elveszíthetjük — nyugdíjfizetés kötelezettsége mellett. Hasonló véleményben volt Szenttamási Béla is. Az előbbi a szakasz teljes törlését, az utóbbi legalább bizonyos kautélát kivánt. Közbeszólt az elnök is, előrebocsátván, hogy ő még nem szólt az ügyhöz. Egy hang'. Csak tessék. Ugyís oly ritkán halljuk. Elnök'. Kérem, más oldala is van az ügynek. Nagyszerű lesz ez a paragrafus arra, hogy akik itt a tisztviselők között nyakunkon ülnek s használhatatlanok, azokat eltoljuk. Egy hang: A polgármester magára gondol. Frey Ferenc : Más város jobban megválasztja alkalmazottjait. A használhatat-