Esztergom és Vidéke, 1898
1898-04-14 / 30.szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKÉ. (30. szám.) 1898. április 14 gyűlés élénk éljenzéssel fogadta Kruplanicz Kálmánt, a megye szeretett és tisztelt főispánját, aki a bársonyszékben helyet foglalva az ő ismert elegáns, nyugodt, ékesszóló modorában a következő igen nagy hatásu és tartalmas megnyitó beszédet mondotta: Tekintetes Vármegyei Bizottság! Felséges Urunk és Királyunkkal és az országgyűlés mindkét házával együttesen. őszinte hazafiúi örömmel és lelkesedéssel ünnepli ma a magyar nemzet az 1848-iki törvények szentesítésének 50-ik évfordulóját; ünnepli századunknak a magyar nemzetre korszakot alkotó ezen események dicső jubileumát. S méltán : mert ezen törvények alakították újjá és tették korszerűvé s igy biztosabbá ősi alkotmányunkat ; ezen törvények ifjitották és izmositották meg a magyar nemzetet, a mely évszázadokon keresztül ugyan hatalmas védbás- tyája volt Európának a civilizáció elleneseivel szemben, de önmaga csak ezen törvények oltalma alatt kezdhetett haladni előre, s lett is, különösen a legutóbbi harminc év alatt, Európa egyik legvirágzóbb, hatalmasabb és befolyásosabb nemzetévé. Szüksége volt tehát a magyar nemzetnek ezen törvényekre és azoknak mélyen beható intézkedéseire. Nem vesztek kárba azon nehéz áldozatok sem, a melyeknek árán később ezen törvényeknek érvényt kellett szereznünk ; mert a szabad és alkotmányos Magyarország nem sülyedt egy jelentéktelen tarto- mánynyá, a mint azt elleneseink célozták ; hanem az lett a mivé lennie joga volt: döntő súlyával az Osztrák Magyar Monarchiában számottevő tényező még az európai nagyhatalmak tanácsában is. Jogos tehát Uraim az az öröm, a mely ma mindnyájunk kebelében fenn dobog; s azért hazafiúi kedves kötelességemnek tartottam, a mai rendkívüli közgyűlés egybehivása által, a Tekintetes vármegyei bizottságnak alkalmat nyújtani arra: hogy ma nemcsak halával emlékezhessünk meg azokról, a kik nemzetünk és nemzetiségünk ezen dicső palládiumának alkotói voltak, hanem egyúttal hódolattal és kegyelettel üdvözölhessük jó királyunkat is, a ki ma nemzetével együtt jogosan örülhet koronája gyöngyének, kedves Hazánk jólétének és boldogságának. Ezekkel indokolva a mai közgyűlés egybehivását, s mély tisztelettel üdvözölve a jelenlevőket: ezen közgyűlést megnyitottnak jelentem ki és átadom a szót az ünnepi szónoknak. A mi nagy tehetségű, sokoldalú, igazán helyére termett megyei főjegyzőnk szónóki kvalitása általánosan ismeretes lévén, csak természetes, hogy a legnagyobb érdeklődéssel és a legnagyobb figyelemmel leste és élvezte mindenki nagyszabású beszédjét, amely ragyogó stilu- sával, eszmei gazdagságával, a mesteri előadásban a táplált nagy várakozásokat is felülmúlta. Különösen megkapta a hallgatóságot beszédjének amaz igen szép része, amelyben a áldozatra kész 1848-as nemesség érdemeit méltatta. Örömükre szolgál, hogy a gyakori zajos éljenekkel megszakított beszédet itt egész terjedelmében közölhetjük : Tekintetes Törvényhatóság ! Alig csitultak el az ezeréves Magyar- ország örömzajának utolsó akkordjai, újra fölviharzik szivünknek a haza sze- retetétől sugalt lelkesedése, köszönteni azt a napot, mely a Csele patakjánál kezdődött háromszázhuszonkét esztendős mélységes álmunkból való ébredés félszázados évfordulóját jelenti. Boldog kor, mely békésen aratja az ötven év előtt annyi lelkesedéssel és annyi nemes vérrel bemunkált Magyar föld dús termését! Csak az, aki a történelem logikus fejleményeit, az 1847-ik év Szt. András havának 7-ikétől 1848. évi Szt. György- hava 11-ik napjáig terjedő, utolsó, rendi alapon szervezett országgyűlésen keresztül, a mai napig, közvetlen látó szemeivel kisérte, — csak az tudná méltóan elbeszélni ezt az ötvenegy esztendőt ; de az is csak úgy, ha Kossuth Lajos ékesszóllásával, Széchenyi István éléslátásával és Deák Ferenc bölcsességével bírna. Ezt a kort elbeszélni nem lehet! Ezt a kort át kellett volna élni! De ha gyönge is az én elmém e kor fényes és gyászos eseményeinek megtartására s ha az ékesen szóllás nem is adatott osztályrészemül, szellemben vissza tudok hatolni oda, ahonnét az 1848-ik év óriási vívmányai eredetüket vették. S mint a hivő, ki sok hányattatás után Istenének századok előtt épült fönséges templomába lép, úgy érzem magamat a jelen pillanatban, ebben a teremben, melynek falai nem egyszer reszkettek meg dicső elődeinknek a jobbágyság javára és a közös teherviselés érdekében hangoztatott, lelkes szavaitól. És ezek a szavak akkor kirepültek innét ; — nemcsak innét, de Magyarország minden vérmegy éj éből. E szavaknak foganatjuk lett az országházában, hová, mint utasításokat, vitték Magyar- ország minden tájékáról a követek. S igy lett törvénynyé „Az országgyűlési követeknek népképviselet alapján való választása“. — „A teherviselés közössége az ország minden lakosa között“. — „Az urbér s egyébb szolgálatok megszüntetése“. — „Az ősiség eltörlése“. — „A sajtó szabadsága“ és a többi drága Hazánkat a kulturállamok sorába emelt követi utasítás. Ne értessem tehát félre, ha szerény szavaimban, a kegyeletes elismerés jhé- hány virágszálát oda helyezem, melynél méltóbb helyet a mai napon nem találok : az 1848-iki magyar nemesség sokszor megbolygatott, jeltelen sírjára. * Még széles ecsettel sem kisértem meg, vázolni azt az időt, amely az 1848-ik évi harmincegy törvénycikk szentesítésének megünnepelt napjától azon napig viharzott el fejünk fölött, amidőn Felséges királyunk I. Ferenc József fölként homlokát először érintette szt István koronája. De talán a nagy természetben nincsenek is, olyan pompázó, — de olyan nagyon sötét színek sem, amelyekből ezt a képet megalkotni lehetne ! De ha visszatérek a mától 50 éve történtekre, — árra a napra, amidőn boldog emlékű Y-ik Ferdinánd királyunk az 1848-ik évi alapvető törvényeket, ünnepélyesen szentesítette,, lehetetlen meg nem látnom Pozsonyban, a hercegprímás palotájában, az országgyűlés akkori tanácskozótermében azt a két ifjút, kik egymást akkor látták meg először s kik közül akkor még egyik sem sejtette, hogy a később bekövetkezett nagy drámák tapasztalatai alapján sziveiket majdan a kölcsönös tisztelet, becsülés és barátság fogja összefűzni. Az egyik ott nevelkedett, ahol a régi spanyol szertartás szédítő mélységet vágott egy ember és az emberek közé ; ahol csak egynek van akarata, mig a többieknek ezzel az egygyel szemben csak egyetlenegy kötelessége van : az okoskodás nélkül való engedelmesség ! Bölcsője ott ringott, gy ermekcipőcs- kéit ott vetette le, ahol az arany és a bíbor még inkább bizonyítják a szent- irás ama szavait, hogy „az Isten az embert az ő képére és hasonlatosságára teremtette.“ Alig volt alkalma élvezni a természet igaz szépségeit; hisz a francia kertészek még a rengeteget is formába vágták körülötte s a műkincsekkel rakott termek nehéz illata szinte nélkü- lözh etővé tette neki az annyi millió ember által szívott levegő éltető ozo- nát. Csak egyet hallott, csak egyet észlelt, csak egj^et álmodott egész ifjú életén keresztül, — azt, hogy öröklött jogán az Isten különös kegyelméből csak ő az ur, — ő parancsol és senki más ; a népek milliói pedig engedelmeskednek s csak neki engelmeskednek és senki másnak ! A másik, az ő hadban erős, tanácsban bölcs apáitól örökölt szülőföldjén szántotta a dúsan termő főidet, aratta becsületes munkájának eredményét, űzte a vadat a síkon és a rengetegben. Az Istentől nem félt, mert hitt és bízott benne; do olyan Istenteremtése sem született még erre a világra, akivel szemben ősi jussát emberül megvédelmezni ne tudta volua. A másét nem bántotta, de jól imádkozzon az, aki az ő kardon szerzett jogához nyúlni mer! Ennek a védelmére szemét a hiuztól, szivét az oroszlántól s gyorsaságát a sólyomtól kölcsönzi ki s jaj annak, aki megmerné bontani az ő alkotmányának sok százados sáncait. S 1848-ban e sáncok erősebbek lettek, mert azokon belül az lir és a jobbágy már egyenrangú fegyvertársak ! A szabad fegyverek jogán szerzett ősi alkotmányát törvényes eszközökkel s később kardjával védelmezte az egyik fél, mig a másik viharfelhőket látott kettős trónja körül, melyekkel, alig 19 éves korában kellett megküzdenie. Csoda-e, ha a dúló förgeteg megzavarta szabad látását ? Csoda-e, ha a nehéz órákban azokra hallgatott, kiket bölcsőjétől fogva maga körül látott ? . . . * Tekintetes Törvényhatóság! — E két ifjú közül, kik 1848. április 11-én az országgyűlés tanácskozótermében először találkoztak, az egyik az akkor szentesített törvényekben nyert alkotmányos diadala folytán megifjodott Magyar Nemzet, — a másik pedig Ferenc József, akkor még királyi herceg, jelenben dicsőén uralkodó Királyunk! Ami 1848. december 2-ikától 1867. június 8-ikáig történt, többé meg nem változtatható. Erre az időszakra már mindkét fél régen rávetette a feledés és a megbocsátás sűrű fátyolát. A viharfelhők közül az utolsó harminczegy esztendőfolyamán kiemelkedett eszabadMa- gyarország és a Király, kinél jobbat, hűbbet, alkotmányosabbat és lovagiasab- bat nem mutathat föl a magyar történelem. Kevés öröm, de sok bánat szállott az ö föl kent fejére az elmúlt ötven év alatt s az emberi kor telének havát az a sok áldás sem olvasztja föl onnét, amely 1867 óta Magyarországból feléje száll. De mint a természetben, úgy az ember életében is lehet enyhe tél. Virágot fakaszt az egyik; — megnyugvást ád a másik. Adjon az Isten nyugodalmas, hosszú öregséget a mi jó Királyunk Ó Felségének! Adjon az Isten sok ezer évet, tartós dicsőséget szép Magyar Hazánknak ! Az éljenzések elhangzása után felemelkedett a megye közkedveltségei, a legigazságosabb néven ismert alispánja s szónoki lendülettel és nemes pátosszal a következőket mondotta: Méltóságos kir. tanácsos Főispán úr és mélyen tisztelt törvényhatósági Bizottság ! Midőn Esztergom vármegye közönsége a mai rendkívüli közgyűlésen az 1848-ik évi törvények megalkotásának 50 éves fordulóját ünnepli, nemcsak kötelesség- mulasztást követne el, hanem hagyomá- nyos loyalitása és érzelmei ellen cselekednék, ha meg nem emlékeznék a népeinek bánatában és örömében mindenkor együtt érző és alkotmányunkat koronázási esküjéhez híven mindenkor r espektáló hőn szeretett királyunkról; miért is tiszteletteljesen inditványozom, hogy I-ső Ferenc József Ö császári és apostoli Királyi Felségéhez tántorit- hatlan ragaszkodásunk, szeretetünk és meg nem szűnő hűségünk tolmácsolása mellett hódoló felirat intéztessék. A hódoló felirat szövegét kegyes en- gedelmükkel van szerencsém ezennel felolvasni : Felséges Úr: Midőn Esztergom vármegye közönsége a mai rendkívüli közgyűlésében Felséged boldog emlékű: előde V-ik Ferdinand király által szentesített 1848-ik évi törvények megalkotása, vagyis a felelős kórmányrendszerre alapított modern magyar jogállam megteremtése ötven éves fordulójának ünnepét üli, kedves kötelességének ismeri tántorithatlan ragaszkodásának, szeretetének és váltózhatlan hűségének tolmácsolása mellett leghálásabb köszönetét nyilvánítani nem csak azért, hogy a fent jelzett, képviseleti alapon nyugvó felelős kormányrendszer behozatalát, a közteher viselés államosítását, a földbirtok felszabadítását, a jogegyenlőséget, a sajtó szabaddá tételét és általában a politikai s polgári szabadság magasztos elveinek érvényre jutását biztositó 1848. évi törvények megalkotása emlékének ünnepléséről szóló törvényt szentesíteni méltóztatott, hanem azért is, mert a magyar nemzet kitartása és tántorithatlan hazaszeretete mellett kiválóan Felségednek bölcsessége, alkot- mányhüsége, igazságérzete és népei iránt érzett igaz szeretete tette lehetővé azt, hogy szeretett Hazánk a jelzett 1848-ik évi törvények alapján helyes irányban úgy annyira fejlődhetett, hogy mai napon Magyarország már nemcsak a kulturállamok közé sorakozik, hanem a külföld előtt is ismert és számba veendő tényezőként szerepel. Minthogy pedig azon biztos meggyőződésben vagyunk, hogy az 1848-ik évi törvények és Felséged bölcs közreműködésével azóta létre jött és ezen irányban még létre hozandó alkotások nem csak Hazánk boldog fennállásának, hanem Felséged és a magas uralkodóház váltózhatlan dicsőségének semmi egyébb által nem pótolható biztosítékát képezik, ennélfogva arra kérjük az isteni gondviselést, hogy őrködjék Felséged és kir. Hitvese, nagyon szeretett királynénk és az egész magas uralkodóház minden egyes tagjának drága élete fölött és engedje meg, hogy a Nemzet és a Király között a közös boldogulás alapját képező egyetértés és a je^ett irány fenntartása mellett hti magyarjainak legnagyobb örömére, Hazánk és a magas uralkodóház dicsőségének és
