Esztergom és Vidéke, 1898
1898-04-07 / 28.szám
ejsjelentk Vasárnap és csütörtökön. jlLŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre — — — — — 3 frt — kr. begyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYUbASzerkesztőség és kiadóhivatal: (ho?a a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések jküldenüot Ssécljeijyi-tér, 330. szánj. ~$m Kéziratot nem adunk vissza. H^Esztergom tanügye a múltban és a jelenben. Esztergom, április 6. Valamint az 1848. évi események Magyarország történetében korszakot jeleznek, ép ugy kihatottak ezek a városok kulturális helyzetének javulására is. Igy pl. a magyar nyelvnek, mint államnyelvnek törvénybe igtatása, a szabadsajtó fellendülése uj vért, uj életerőt kölcsönöztek a honfentartó nemzetnek. A nemzeti ujjáébredés első megnyilatkozását leginkább a kultúrára hajló emporiumokban: a városokban lehetett észrevenni. Bár az 1848-iki eseményeket a tizenegy évi elnyomatás időszaka követte, mégis ezen időszak nem nélkülözhette azon jelenségeket, melyek a szellemi előhaladás vívmányaként egyes helyeken, igy Esztergomban is, iskolai intézmény alakjában termő talajra találtak. Ekkép keletkezett nálunk a reáliskola, nyilván azon célzattal, hogy az amúgy is tultömött gimnázium mellett kellő oktatást és a gyakorlati életben hasznosítható ismereteket Hz „Esztergom és Iliié' tárcája. gyűjtsön a polgárság fiainak azon része, kik a latin és görög tantárgyak elkerülésével a közéletbeni szereplésükhöz a gimnáziumban nyerhető magasabb színvonalú előismereteket így megszerezhetik. Nem tagadjuk, hogy egy kis, alattomban lappangó, magasabb politika is bejátszott a reáliskola keletkezésébe, mely politika nem a városi magisztrátus és polgárság számlájára irandó, •— hanem a Bécsből dirigált budapesti helytartótanácséra, mely mintegy paralizálni remélte a gimnáziumokban uralgó hazafias szellem ápolását, a mennyiben a rebellisnek tartott magyarnemzet intelligens ifjúsága oroszlánj részben csakis a gymnásíumokból j került a honvéd zászlók alá. Nej hogy a művelődni akaró ifjúság ilyen j érzelmekben nyerjen szellemi táplá: lékot, hát iónak vélték ennek elI 1 lensulyozását, az ifjúság ily értelmű ; megosztását a reáliskolára bizni. Ámde hála a magyarérzelmü poligárság nemes gondolkozásának és a tanári kar kifogástalan ügybuzjgalmának és kipróbált hazafiasságának, nálunk Esztergomban légii gyógyszer. Magányba^. Csillagtalan, sötét az éj, Siri csend van földön, égen ; Szegény lelkem, árva lelkem Elbolyong a messzeségben . . . Vissza-vissza száll a múltba, A multakon elmerengve : Mintha minden emlékem most Egy hálavány csillag letme. JEl-el nézem, elmerengek Hosszan-hosszan önfeledten ; Hej csak egyszer, még csak egyszer Borítaná tavasz lelkem /',... Még csak egyszer födné virág Szivem, e zord pusztaságot : Koszorúba fűzném akkor A megtépett sok virágot. Sötét az éj; néma minden, Ébren csupán magam vagyok; Ragyognak rám haloványan Emlékeim : a. csillagok. Müller Nándor, — Az >Esztergom és Vidéke* eredeti tárcája. — Ketten udvaroltak a hóditó szépségű s a telekkönyben tekintélyes állást elfoglaló Bertának. Az egyik — a kis városban lakó — körorvos, fiatal, képzett ember, ki az ismerősök előtt csak a „szép Laezi" néven volt ismeretes, ami épen nem volt gúnynév, lévén a körorvos ur valódi Adonis a szerelmes leányok előtt. A másik udvarló volt nemes nemzetes és vitézlő Diós Márton nagy földbirtokos ur, a ki akkor — midőn ideje lett volna — elfeledkezett arról, hogy Isten a nőket gyönyörködtetés végett teremte a férfiak részére (természetesen nem érvte ide az anyósokat), most rezes orral, mellre csüggő tokával s az élet súlya alatt remegő lábbal igyekszik a szép Berta kegyeibe jutni. Ha nem emlitem is, a szíves olvasó bizonyára kitalálja, hogy a két udvarló közül melyiknek sikerült Berta nagysám szivét elfoglalni. Diós Mártó 11 ugyanis nagyon visszaélt a férfiszépség szabadalmával s csak félfokkal, ha szebbnek lehetett tartani az Ördögnél, mig a csinos körorvos már műveltsége és udvarlási képessége által is könnyen bejuthatott Berta kisasszony kegyeibe. Hanem hát az volt a baj, hogy Berta kisasszony nem rendelkezett kénye szerint szive felett. Hozzá szóllott még alább azt tapasztaltuk, hogy a reáliskola minden tekintetben megfelelt nem a bécsiek, hanem a magyarok kívánságának. Az igaz, hogy a reáliskola eszméje nagyon lassan terjedt és rendkívül sok küzdelmet élt át Esztergomban. Bizonyos fokú idegenkedés kisérte annak minden fejlődési mozzanatát. Persze a szőlőmüvelésre utalt földmives elem azért fázott tőle, mert egyrészt nem vették ezen iskolát igénybe, másodszor minden j kimért akó bor után 20—40 kr reáliskolai fogyasztási illetéket szedtek, — tehát a borfogyasztó földmives és más közönség e csekély adóztatásért határozott ellenségévé vált a reáliskolának úgyannyira, hogy a földmives osztály hatalmának és befolyásának delelőjén hangosan követelte a reáliskola beszüntetését. Hogy a reáliskola menynyiben tudott a föladat színvonalán megmaradni, legszebb bizonyíték erre nézve a jelenleg élő tekintélyesebb polgárainknak szép sora, akik a középiskolai ismeretek elejét az esztergomi reáliskolában nyerték. Ha jól tudjuk: Frey Ferenc, országgyűlési képviselő, Grósz Ferenc, Brutsy János stbiek ez iskola falai között megfordultak és Esztergom polgárainak megmutatták, hogy fiaik oktatásának sikerében — a reáliskolát illetőleg — agg 0 " dalmaik nem lehetnek. Ami hosszú időn keresztül nem volt, t. i. a létszám, az túlságosan meg van most az esztergomi reáliskolánál, mert az osztályok szorongásig tultömvék, sőt a tanév elején hallomásunk szerint circa tizet visszautasítottak, mert nem volt hely, hová helyezni őket. A földmives osztályból is meglehetős számú növendéket számit a reáliskola, tehát minden irányban bevált s midőn ezt konstatáljuk, már is arról beszélnek ismét, hogy az idős tanárok nyugdíjaztatásával beszüntetik. Ez ugyan nem válna Esztergom dicsőségére ! Hogy Esztergom a népiskolák révén 1848. után emelkedett, azt elvitatni nem lehet. Legszembeszökőbb a haladás a népiskolák fellendülésében s e két plébános buzgóságának köszönhető. Ezek egyike Pór Antal, jelenleg székesahhoz egy bárgyú papa, ki papucskormány alatt nyögvén, felesége minden szava paracs volt előtte, meg aztán egy — a hiúzzál közeli rokonságban levő mama, kinek nyelve a nagypénteki kereplöt csuífátenni képes s aki valahányszor a körorvos tiszteletét teszi — házunknál, nem késik ajkát olyformán bigyeszteni, melyből a körorvos könyvnélkül kiolvashatja, hogy a mama kegyeiben még csekély távolságra utazott. Diós Márton még sose szólt egy árva hangot sem a kőrorvosnak. Hagyta, hogy folytassa vizitelgetésit. — Egyszer aztán midőn elérkezettnek látta az időt, határozottan fellépett és — csodák csodája — nem is kapott kosarat. Berta örömmel fogadta el férjéül. Az az, hogy nem volt biz az csodák csodája, ha megtudjuk, hogy Berta papája hétezer forinttal volt adósa Diósnak s ilyen módon látta legezélszerübbnek a lequittolást. A körorvos rútul felsült. A hóditó szépségű Berta Diós neje lett. Hanem, hát a sziv nem ugy van alkotva, mint valami érzéketlen festmény. J Ez nem tud belenyugodni a változna1 tatlanba, sőt a kényszer még jobban! zaklatja. A körorvos, Vesés Tádé, is tapasztalta ezt. Ugy érezte, hogy mióta Berta menyecskévé lett, még hevesebben vonzza szive hozzá. Olyor boldogtalan lett a szegény fiatal ember, hogy folyvást öngyilkossági eszmékkel tépelődött egyre csinálta a terveket, de sehogy sem tudta kisütni, hogy mimódon kerüljön Berta közelébe. Hanem a mit a véges férfiész kisütni nem képes, kikalkulálja azt a mérhetetlen asszonyi furfang. Egy este a körorvos éppen gondolkozott, hogy a halálnemüek között melyik lehet a legcsekélyebb kinnal járó, midőn szobája ajtaja feltárult s azon — képéből kikelve — Diós lépett be. — Orvos ur! — fogott a szóba, még a köszönést is elfeledve. — Az Istenre kérem, ne tartson haragot irántam. Segítsen rajtam ! — Hát mi baja'? kérdezte Vesés. — Nekem semmi, hanem a Berta . . . — Mit ? ugrott fel az orvos. — Berta veszélyesen beteg. Nem tudom mi lesz! Tifusz, tüdőgyulladás, vagy valami más kriminális baj ! --- A körorvos idegesen szedte össze műszereit és követte a sebes léptekkel haladó Dióst. Bementek az udvarra és onnan be a szobába, hol Berta feküdt, látszólag eszméletlenül. A körorvos kiparancsolta Dióst. — A betegség nagyfokú s a legcsekélyebb izgalom végzetes lehet ! — monda. Diós szót fogadott s reszketve kullogott ki a másik szobába. ESZTERGOM és VIDÉKE VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE.
