Esztergom és Vidéke, 1898

1898-04-03 / 27.szám

ESZTERGOM és Vitt VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. M

e

SÜelemik Vasárnap és csütörtökön. JlLŐFIZETÉSI ÁRAK I E^ész évre — — — — 6 írt — kr. Fel évre— — — — — 3 frt — kr. Negyei évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULAJk. . , -1—— Szerkesztőség és kiadóhivatal: Uu a kéziratok, előfizetését, nyíltak és hirdetések jkülüendők Széchenyi-tér, 330. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Városi közgyűlés. — Március 31. — Mióta az egyesült Esztergomot az uj tisztikar vezeti, a képviselőtestületet még nem láttuk oly nagy számban együtt, mint a csütörtöki közgyűlésen, bár a képviselőkből száz ezúttal sem gyűlt össze. Kétségtelen, hogy egy évek óta húzódó, a városnak már igazán szégyenfoltját képező kérdés : a gimnázium-ügy előbbrevitele okozta nálunk e szokatlan és ismeretlen érdeklődést s annak tulajdonképen ^örülni kellene, hogy van mégis közgyűlési tárgy, — igaz, hogy oly fontosnak és halaszthatlannak kell lenni, mint ezúttal volt — amely az első szavazásra meg tudja teremteni (mily kinnal, nehezen, ne emlegessük) az abszolút többséget. Láttunk ez alkalommal előkelő állású, igen érdemes férfiakat, akiket két év lefolyása alatt még nem volt szerencsénk közgyűlésen üdvözölhetni. Hiszen tudjuk, hogy távolmaradásuk oka a város jelenlegi dezoláít viszonyaitól való undorodás s lehetetlen is, hogy jól érezzék magukat abban a vastag chaoszban, amilyenek a mi közgyűléseink, de hát amint ezúttal sem jutott volna dűlőre az ügy, ha elmaradnak, ugy külömben érthető Városházi averziójuk általában akadályára van a szomorú, zilált viszonyokból való kibontakozásnak. Láttuk az eddigi gyűléseken is, hogy ha az a néhány lelkiismeretes, tekintélyes, érdeklődő előkelő képviselő nem volna, aki mindég igyekezik a tanácskozás komolyságát megőrizni, irányítani, a félrevezetett embereket felvilágosítani, a tanácskozás — a szabadjára eresztett, nehéz gondolkozású és turbulens elemek miatt egyáltalán lehetetlenné válnék. De hát az ilyenek kevesen vannak s néha minden igyekezetük hiábavaló a nagy többség obstruálásával szemben. Ám ha a többi erre hivatottak is csatlakoznának hozzájuk, felváltanák, támogatnák őket, ha kifáradtak az áldatlan küzdelemben, hisszük, hogy végre is ők lennének, ami a város boldogulása érdekében elkerülhetlenül szükséges, urai a zöld asztalnak. Ezért e kronkrét eset alkalmából nyíltan felkérjük azokat, akiket illet s akik közül sokan eddigi rezervátájukból még csütörtökön sem léptek ki, a közjó, városuk szebb, boldogabb jövője érdekében, bár tudjuk, mily nehezükre esik, küzdjek le a városháza tanácstermétől való lelki irtózásukat, lépjenek azok közé, akik ezt — talán szintén nem kisebb önmegtagadással — már megcselekedték s nemes elhatározásuk meg fogja jutalmát találni abban az eredményben, amelyet vállvetett működéssel mindenesetre el fognak érni. Az ülésről tudósításunk a következő : A napirend előtt. A napirendet két felszólalás előzte meg és egy követte. A tárgysorozat tartalmának, vagy talán inkább a csütörtök reggel megjelent helyi lapok aposztrofálásának és egyes buzgó képviselők utánjárásának meg volt az az eredménye, hogy a képviselők már reggeli 9 órakor igen szép számban voltak együtt a vármegyeháza tisztes tanácstermében s nagyobbrészt bizonyos elégedett deliciával foglaltak helyet a a zöld asztal körül, mely mellett ezúttal először — s talán utoljára — ültek, valamint az elnöklő polgármester ur is gyengéden megsimogatta az elnöki csengetyüt, amely rendesen a főispán előtt áll, használatára azonban szükség nem szokott lenni s melyet ezúttal a megyei főszámvevő kölcsönzött ki neki. A napirend előtt először Mattyasovszky Lajos szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy az egész katolikus világ ünnepet ül, a pápa püspökségének hatvanadik évfordulóját. Ez alkalommal minden katolikus sziv felfohászkodik drága életeért. Azt hiszi, magunknak is, ele az egyház fejének is örömet szerzünk, ha hasonló érzelmeinket tudatjuk vele. indítványozza, hogy a közgyűlés a pápához üdvözlő táviratot menesszen, amelynek szövegét magyar és olasz nyelven bemutatja. Indítványát egyhangúlag elfogadták. A második felszólaló Brutsy János volt. aki ismét a legelöbérek beszedése Ügyében beszélt, ugy ahogy ugyané tárgy már a legutóbbi közgyűlésen is szóba került. Elismerte az annak idején hozott határozat hasznosságát, nem is óhajtja annak megmásitását, csupán, a mult esztendő elemi csapásaira, az általános sanyarú viszonyokra való tekintetből — a végrehajtásának egy évre való elhalasztását. Dóczy Antal kéri, ha a felhozott érvek tekintetbe vételével el is fogadnák Brutsy indítványát, kötessék ki, hogy előleges bejelentés nélkül senki se hajthassa ki marháját a városi legelőre; legfeljebb hitelezze a város a belépési bárcát. Az elnök kijelenti, hogy a tárgy nincs a napirenden, tehát határozat nem hozható, legfeljebb tárgyalása kitűzhető a legközelebbi közgyűlés napirendjére. Szenttamási Béla expedienst ajánl, mert maga is veszedelmes praecedensnek tartja, ha a közgyűlés e szóbeli s napirenden nem levő indítvány felett határozatot hozna. Ajánlja, tekintsék a szóbeli indítványt irásbelileg elmondottnak, vegyék jegyzőkönybe s a tanácsot bizzák meg az intézkedéssel. Következett dr. Földváry István főügyész, aki különben az egész ülésen brillírozott abban, hogy valahányszor a tanácskozás kizökkent medréből, vagy megakadt, vagy a végtelenségbe kezdett fúlni s akinek kellett volna, nem tudta megtalálni az elintézés módját, előadta a metódust, amely a törvényes formát a méltányossággal összeegyeztetve, az egész, időnkint nagyon nekitüzesedett testület általános kielégítését eredményezte. A veszedelmes praecedenst természetesen ö is perhorreskálta és tiltakozott minden határozathozatal ellen. Nem egyezhetik bele abba, hogy egy közgyűlési határozatot, amelyet annak hozatalakor mindenki üdvösnek talált, egyszerűen megmásítsanak. Ha rendet akarunk, nem szabad visszariadni semmi célszerű intézkedéstől. Mivel azonban komolyan számbaveendő okok hozattak fel, oly módot kell keresni, amely az elv sértetlen fentartásával könnyít a nehézségeken. Indítványozza tehát, hogy a jegyzőkönyvbe csak Brutsy kérelmét vegyék be. Mivel azonban a tanács jogosítva van egyeseknek 25 frtig akár elengedést, akár halasztást adni, adjon a tanács a legelőbér előleges lefizetésére halasztási engedélyt mindazoknak, akik erre nézve indokoltan hozzá folyamodnak. A főügyész szavai általános megnyugvást keltettek s áttérhettek a napirendre. A tűzoltó-kaszárnya. Tudomásul vévén a belügyminiszter abbeli körrendeletét, hogy a bíróságoknak meghagyatott, miszerint minden jogerősen vád alá helyezett köztisztviselőnek büntető ügyét sorrenden kivül tárgyalják, a két duna-utcai telek megvételére és azokon tüzoltökaszárnyának és víztoronynak építésére vonatkozó kérdés vétetett tárgyalás alá. Még pedig azért, mert tulajdonképpen sorrendileg a gimnázium építésnek kérdése következett a képviselők abszolút többsége azonban még nem látszott jelen lenni, e kérdéshez pedig — miután immár harmadszor volt napirenden — abszolút többség nem volt szükséges. Miután megtudtuk, hogy a tervbe, vett építkezéshez szükséges 18,000 frtot a tanács a Takarékpénztártól ötven évi amortizációra óhajtja kölcsön venni, már-már ugy látszott, hogy ez igazán elkerülhetlenül szükséges kiadásnak egyetlen ellenzője sem akad s az elnök már a határozatot akarta kimondani, amikor — egy felszólalás nyomán — hosszú, széles mederben folyó vita keletkezett, amely a délelőtt legnagyobb részét kitöltötte. Az emiitett első contra — felszólaló Mat 'osi József volt, aki felszólalását a város szomorú anyagi viszonyaival okolta meg. A simor-utcai telep kiépítését javasolta, ami 4—5000 frtba kerülne, a két teleknek, mint hasznothajtó objectumnak meg nem nevezett célra való megvétele ellen azonban kifogást nem emelt. Dóczy Ferenc szeret is, szokott is takarékos lenni, ott ahol lehet. Itt azonban a takarékosság nem foroghat szóban, mert végre építkezni itt is, ott is kéli, a telek értéke pedig megmarad. Uj teherről nincs szó. mert a kérdés 17 év óta vajúdik s e 17 év alatt a városnak mindég meg voltak ebbeli kiadásai. A lebegő kérdést pedig végre is meg kell oldani, a sürgős megoldást az Iparbanktól való kényszerű kiköltözködés tette szükségessé. A Simorutcai telep nem alkalmas, mert ott nincs elég viz, a kisdunai partokon pedig lehetetlen a vízhez férni. A kaszárnya és víztorony felépítése megoldaná az utcaöntözés kérdését is, ami közegészségügyi szempontból rendkívül fontos. Nyomban felkelt Dóczy Antal s a két Dóczy háborúja megkezdődött, de ezúttal még nem vett oly kinos arányokat, mint egy későbbi kérdésnél. Dóczy Antal ugy vélekedett, hogy a dunamelléki víztoronyból csak a belvárosiaknak lenne hasznuk s mert azt hiszi, hogy két viztoronyra van szükség, egyet sem fogad el. Magyary László felhozza, hogy az Önkéntes tűzoltóság ma alig áll 40—50 működő tagból. Ez a lelkes kis csapat mindent megtesz, amit lehet, s a tüzesetek után mégis ócsárlás éri (Közbeszóllás : A párkányiak mindég megelőzik.) Mindennek az oka a vízhiány, amin a víztorony segítene, továbbá, hogy a műszereknek nincs megfelelő elhelyezésük. Ha ez továbbra is igy tart, ez a kis csapat is kénytelen lesz visszavonulni. Brucsy J. az egész építkezést Dóczy Ferenc fixa ideájának tartja, aki a város sok pénzébe került közkutaktól irtózik. Dóczy Ferenc felvilágosítja, hogy a közkutak egyesek adakozásából épültek, de céljuknak meg nem felelnek. Az elnök, mint a tűzoltó egyesület elnöke, szintén fejtegeti, hogy a simorutcai telep a célnak egyáltalán meg nem felel. A képviselőtestület tagjai már unják e hosszú vitát, amely tele van ismétlé-