Esztergom és Vidéke, 1897
1897-03-28 / 25.szám
munkaadónak fáradtságát gazdag jövedelmeivel jutalmazta. A kékfestők sátora előtt szinte tolongott a vidéki vevőközönség, ma a helyzet nagyot változott, mert a kékfestő ipar immár ruha átfestéssel foglalkozik inkább, — mert a kész árukat a rőfös kereskedésekben hasonlólag feltalálják azzal a különbséggel, hogy oda nem a kékfestő szállít, hanem a külföldi gyárosok, tehát igy a kékfestő ipar iszsza meg a levét — kárát. Azt lehet mondani, hogy a mai divatrendszer igen sok kézműves iparágnak ártott, melyet a gyárak tesznek tönkre. Csakhogy ebből olyan vidéki városnak : mint Esztergom, minthogy gyárakkal nem rendelkezik — mely nemileg helyre ütné a szenvedett vereséget, — iparosainak elszegényedése, egyes iparágak hanyatlása és pusztulása a város közvagyonosodásának jelentékeny hátrányát képezi. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az alacsony gabonaár még a kereskedő osztály boldogulásának is útját vágja, nagyon világos és természetes dolog, hogy városunk felvirágzására kevés reményünk lehet. Ezek a száraz tények megmagyarázzák azt a lázas törekvést, mely a polgárságot folyton arra ébreszti és ösztönzi, hogyan lehetne Esztergomnak oly erőforrást teremteni, ami a boldogulhatásnak alapfelteleit magában hordja. Lám a főváros nem akar egy dohánygyárnak ingyen telket ajánlani. Nem volna-e jó ebben a fővárost megelőzni, mely nekünk nagy hasznunkra volna ? őrszem. II Katolikus Legényegylet közgyűlése. Esztergom, március 24. Megírtuk már röviden, hogy a Katosikus Legény egyesület rendes évi közgyűlését vasárnap tartotta meg. A közgyűlés legérdekesebb része Hollósy Károly titkár tartalmas jelentése volt, amelyből közöljük a következő részt: >Céljához képest az egyesület fősúlyt helyezett a tagok vallás erkölcsi és szellemi fejlődésének, művelődésének előmozditására. Virágvasárnapján az összes tagok közösen elvégezték a gyónást és áldozást. A karácsonyi szent időben mintegy harmincan járultak a szentségekhez. Vasár- és ünnepnapokon közösen vonultak szt. misére a kir. városi templomba s felvonulásban mindig minteg-y 20—30 vett részt. Dr, Anhaupel György m. elnök az év első negyedében, továbbá november és dec. hónapokban minden vasárnap az evangélium felolvasásával kapcsolatos előadásokat tartott. Az előadások tárgyai a következők voltak: az ember végső célja (3 előadás); a lélek szellemi volta ; a darvinizmus ; az emberek közös leszármazása egy embercsoporttól; az eredeti bün ; a megváltás jótéteménye ; a Röntgen-féle sugarak, a szociáldemokraták törekvései (4 előadás) ; Columbus Kristóf élettörténete. Mig ezen vasárnapi előadásokon a tagok szorgalmasan és nagy számmal vettek részt, addig sajnálattal kell jelentenem, hogy a történelmi, számtani, stalisztikai, könyviteltani oktatások iránt, melyeket az elnökség ez évben is megkisérlett rendszeresiteni oly közönyösség mutatkozott hogy ezen oktatásokat részvét hiány miatt hamarosan be kellett szüntetni. — E közönyösségnek egyik főokát abban a körülményben kell keresnünk, hogy miként más vidéki városokban, ugy Esztergomban is az iparossegédek a legtöbb műhelyben késő estig dolgoznak; tehát elcsigázva, elfáradva nem éreznek magukban elegendő erőt és kedvet arra, hogy az oktatásokban való részvétel által meg idegmunkát is végezzenek. Évközben az egyesület kebelében dalárda is létesült, mely a házszentelési ünnepély alkalmából nyilvánosan is fellépett, s általános tettszést aratott; de a fellobbant lelkesedés lángja lassankint lohadni kezdett, az ének órák nem voltak rendesen megtarthatók, s a kedélyt és szivet nemesítő dal müvelése abban maradt. A rendes vasárnapi előadásokon kívül az egyesület nyilvános felolvasásokat is rendezett melyek szavalatokkal? monológokkal, hangversenyekkel kapcsolatosan igen kedves estéket szereztek a nagy számban megjtlent közönségnek. A felolvasásokat dr. Anhaupel György, Czenczik János, Perger Lajos és Keményfi K. Dániel tartották, kiknek ez uton is kötelességemnek tartom az egyesület hálás köszönetét nyilvánítani. A művelődésre való törekvésnek egyik biztos hőmérője könyvtárnak használata. E tekintetben örömmel tekinthetünk vissza a lefolyt év eredményére. A könyvtár jövedelme 20 frt, 14 kr. volt. Dr. Walter Gyula, dr. Anhaupel György, Wanitsek Rezső, Markó Kálmán, Jerusse Gábor, Rada Lajos és Petrik Mariska szívesek voltak könyvtárunkat több értékes művel gyarapítani. Fogadják mély köszönetünket. Az 1896. év március, havában megtartott közgyűlés határozatilag kimondotta, hogy házi takarékpénztár létesítése által óhajt alkalmat és ösztönzést adni a tagoknak a takarékosság, mértékletesség és önmegtagadás erényeinek elsajátítására s gyakorlására. Az eszme több különböző akadály folytán nem volt a lefolyt évben megvatósitható, de a szükséges intézkedések és előkészületek megtétettek ugy, hogy 1897. ápril. hó i-én a házi takarékpénztár áldásos működését meg is kezdheti. Ugyancsak a lefolyt évben fogamzott meg az egyesületben az az elhatározás hogy a szociáldemokraták lázas tevékenységének ellensúlyozására keresztény röpiratok kiadását fogja magára vállalni. Minthogy az emberi természet a vigságot és egyéb szórakozás is megkívánja, az egyesület módot nyújtott arra, hogy az ifjúság szabad óráit az egyletben a megengedett játékokkal és olvasással töltse el. A tagok szórakoztatására állott 2 billiard, nyáron a tekepálya, szellemi táplálékot nyújtottak a la-pok. Alapszabályaink értelmében minden hó első hetében választmányi ülés tartatott amelynek feladatát képezte ellenőrizni a rendet és fegyelmet, s megállapítani a havi munkatervet. Az egyesületnek hasznos irányban való működéséről örvendetes tanúságot tesz ama körülmény, hogy a mult évvé* gén volt 107 rendes és 145 pártoló tagja. A tisztikar kebelében több változás történt. Ugyanis Neumayer Károly az egyesületnek több éven át volt buzgó tttkára tisztségéről lemondván, helyébe a választmány Hollósy Károlyt választotta meg. Rangl Antal könyvtárnoknak Esztergomból történt eltávozása folytán a közgyűlésig Szablár Ferenc, Milakóvszky Istvánnak a n-od dékáni állásról való lemondása folytán Stell Lajos bízattak meg a szükséges teendők elvégzésével. Egyesületünk vagyoni állapota 1896 év végén a következő volt: 1) az esztergomi 629 sz. tjkvben f 7 r. 42 hr. és 41 népsor. ház értéke 18500 frt. 2) 1 drb. keresk. és iparbanki részvény 250 frt. 3) leltári vagyon 1566 frt. 95 kr. Ezzel szemben az egyletet terheli: ^ a) 9000 frtnyi adósság 4% kamatra, b) J4000 frtnyi adósság 4 1 / 2 %" RA- Az e gy e' sülét folyó bevételei 2318 frt. 51 krt. tettek ki, mig a folyó kiadások 2117 frt. 35 krra rúgtak. A tiszta maradvány 201 frt. Végezetül a jelentés hosszasabban beszámol a házvételről, felsorolja a jótékony adakozókat s végül részletesen ismerteti a m. é. szept. 27-iki nagyszabású házfelavatási ünnepségeket, felemlítvén, hogy szept. 22-én a hercegprímás is megtekintette az uj házat. A választások eredménye a következő volt; megválasztattak elnöknek : dr. Csernoch János, másodelnöknek dr. Anhaupel György, alelnöknek Wanitsek Rezső, titkárnak Hollósy Károly, pénztárosnak Finke József, ellenőrnek Szekeres Gábor, I. dékánnak Major István, II. dékánnak Varga Bertalan. Könyvtárosoknak : Szablár Ferenc és Markó Kálmán. Tiszteletbeli tagokká választattak : dr. Walther Gyula, dr. Kohl Medárd, dr. Metzker József, Magyary László és Brükkner Ferenc. A közgyűlés az uj titkár és az elnök zajos éltetésével végződött. a három öreg hogyan hízelgett neki, csókolták kezeit: édes, kedves, aranyos Margit . . . — Hogyan Margit ? — Igen Margit, az a neve. — Hát akkor róla beszéltek tegnapelőtt nálunk a fényes estélyen. Tudod ha tizenkettőnél több a vendég, én is segítek felszolgálni. Ez nagyon érdekes, mert hallom mit beszélnek az urak. Mi. lyen gyönyörű a nagy hófehér selyem abroszos asztal tele virággal és ezüst tárgyakkal! És a kivágott ruhás szép asszony tele gyémánttal! Szeretem ezt a pompát. Meg sem maradnék egy kis polgári házban. — Csakis egy színésznőnél — például a tiednél. Az kedvesnek látszik. — Az is . . . Kissé mérges némelykor, de az ilyesmi gyorsan elmúlik. És nem büszke — egy cseppet sem. O nem pirul édes anyja miatt, aki egyszerű parasztasszony. Gyakran hoz friss tojást leányának, ki vett neki házat Passyban nagy baromfiudvarral és kerttel , . . — De hadd folytassam a tegnapelőtti estélyt. Ott volt Bonnelles gróf és Valieres marquis . . . — Ismerem őket. A madame-hoz is járnak. A gróftól kaptam újévre húsz frankot. A marquistól semmit. — Én ugyanígy jártam a vadászatkor. Hát a tegnapelőtti estebédnél ott, Szoloojtási tanfolyam. Esztergom, március 27. A helybeli Gazdasági Egyesület által rendezett és a télen három héten át tartott ojtási tanfolyam f. hó 21-én vasárnap délután nyilvános vizsgálattal fejeződött be. A vizsgák jól sikerültek és elég ünnepies formával birtak. Ott voltak a gazdasági egyesület részéről : Witnmer Ferenc alelnök, Niedermann József egyl. titkár, Niedermann Pál egyl. ügyész, Frey Ferenc, Maiina Lajos, Meszéna Ferenc, Vimmer Imre egyesületi tagok és Burány János, a gazdasági egyesület megbízásából a tanfolyam vezetője, ezenkívül sokan a gazdák közül is és végül a tanuló közönség, mely közel 150 tagból állott. A nagyszámú tanulóság elég szorgalmasan igyekezett a helyes ojtási módozatok bemutatásán kivül, a kapott kérdésekhez képest megmagyarázni is azokat a fontosabb dolgokat, melyek a mai szőlőkulturának kiegészítő részét képezik. A nagyobb siker érdekében minden tanfolyam alkalmával, a gazdasági egyesület jutalmakat is szokott kiosztani, melyeket vagy saját pénztárából, vagy pedig olyan nemes szivü urak adományából oszt széjjel, kik a szőlőszet iránt nem csak hogy érdeklődnek, hanem ha kell, áldozatot is hoznak. A f. évi tanfolyamon is husz ilyen tanuló lett jutalmazza. — Jutalomdijat adtak : Maiina Lajos polgármester, és Leitgéb János kereskedő urak egy-egy darab körmöci cs. kir. aranyat — a Borászati-Egylet 10 frtot, a Kereskedelmi és Iparbank 10 frt. ezen kivül. Niederhol én szolgáltam fel, ült e két úr és köztük egy orosz grófnő, ki a világban komédiáskodik — ingyen. Nálunk is énekelt. Tányérváltáskor hallottam, hogy a ti új darabtokról és annak nagy hatásáról beszéltek. A marquis igy szól a grófnőhöz: »Ugye elénekli nekünk a második felvonás keríngőjét?« — >A nuncius előtt? — Soha.< >De ha korán elmegy a nuncius ?c — A nuncius — ki az ? — A nuncius a pápa követe. — Oh ! a pápa, azt tudom kicsoda Folytasd ! — Hát a nuncius tiszteletére volt ez az estély. O eskette a hercegnőt, akinek jobbján ült, és az ő tiszteletére vett fel kevésbé kivágott ruhát, mint rendesen. Bonelles és Valliéres urak az orosz grófnőnek túlságos hangosan beszéltek a ti operette-tekről. A háziaszszony sokatmondó pillantásokat vetett, Megérteni akarta, velük, hogy ilyesmi nem illik a nuncius előtt. — És az orosz grófnő azután elénekelte a madame keringőjét ? — Igen miután a nuncius már elment Mióta tudom, hogy a te madame-dot hívják Margitnak, értem mit beszéltek az urak, midőn az előszobában a felöltőket adtam reájuk. — »Nem rossz, — de még sem Margit! — Es a töbiek ismételték : »Hjaa Margitt — a Margit !« — Igazuk van — Madame páratlan Hisz helyet sem kapni, ha ő játszik. Eddig háromszáz frankot kapott, most hatszázat kap. — Havonkint ? — Esténkint ... És oly boldog volt a madame a felett, hogy mindannyinknak felemelte a fizetését. És azután engem szeret, nagyon szeret . . . azt tartja hogy van tehetségem, jó lennék színésznek. — Te?? — Igen, én. Miután rendesen járok a próbákra, megtanulom a dalokat és azután a konyhán előadom. Egyszer midőn épen a madame-t utánoztam, ő kijött, de mi nem vettük észre, hogy végigballagott. — Mikor megláttuk azt mondta: »A Bob valóságos majom, c Meg voltam sértve. De a komorna megnyugtatott hogy ez nem sértés, hanem dicséret. Azóta ének — és zongora órákat veszek. Mire tudok valamit, belépek a szinházhoz. Hisz kell gondoskodni jövőmről. Neked jól dolgod van, a hercegnő lovai mellett van jövőd ? — Van bizony! mert a hercegnő jószívű. És nem büszke. Keresetem is szép, de el is kél, hogy szegény anyámnak adhassak. Mert szerencsétlenségünk a szegény apám, ki az ivásnak adta magát és azután fiákeres lett. Ha hercegnőm bakján ülve találkozom vele, szégyelem magamat. A múltkor megjártam. Egy elegáns üzlet előtt vártam a hercegnőre, midőn arra jár az apám az ő rozzant kocsijával. Benn ült egy vén asszony és egy kis kutya. Ezek engedelme nélkül apa megáll, — leszáll és hozzám jön, — tíz frankot kér tőlem kölcsön. Képzelhetem ijedségemet. Kezébe nyomtam tíz frankot és kértem távozzon rögtön, ne komprommitáljon engem szolgálatomban és bánjon jobban szegény jó anyámmal. Ez alatt a vénasszony a kocsiban kiabált, a kutya ugatott, az arramenők megálltak, bámultak, tolongtak ... és erre a hercegnő kilép az üzletből. Apa elszaladt, — de a hercegnői meglátta őt. Hazaérve kérdőre vont, mit beszélgettek piszkos fiakkeresekkel, mig ő reá kell várnom. Először pirongatott — és én sirva fakadtam. Igen, sírtam. — Erre ő még jobban faggatott, mire elmondtam neki mindent. Elmondtam, hogy az apám volt, — ki anyámat kínozza és ki tőlem pénzt kért, most midőn a húgom beteg. »Hogyan, a húgod beteg ?« — >Igen, nagyon. És anyám nem mehet dolgozni az ő ápolása miatt.c — >Ne sirj.t monda a hercegnő. Másnap midőn kocsizni mentünk elindulás előtt kérdi tőlem :« Hol lakik anyád? — »Rue Longue* Oda menjünk./" — De az oly szegény külváros, oda a
