Esztergom és Vidéke, 1897

1897-02-21 / 15.szám

gatást báró Dániel Ernőnél. Frey Ferenc országgyűlési képviselő vezette a küldöttséget. A küldöttség tagjai voltak: Dóczy Ferenc ipartestületi elnök, Rothnagel Ferenc titkár, Neumayer Károly jegyző, Dudás János és Magyary László ipartestületi elöljárók. A miniszter igen kedvezően fogadta a küídötséget. Örömmel halgatta az előadó szónok abbeli kérelmét, mely szerint egyezzék bele a miniszter, hogy Esztergomban a nyugdíjintézmény az iparosok számára létesitessék. A miniszter válaszában teljes készségét ígérte a törekvéshez, csakhogy annak maradandóságáról akként vél biztosítékot nyerhetni, ha a kérdéses nyugdíjintézet törvényhozási uton lesz elintézve. Szerinte ez azért volna szükséges, mivel a törvényhozás elkerülésével alig lehet a kötelező belépést, továbbá a nyugdijintézetban való megmaradást biztosítani. Ez okból szándéka a miniszternek ily irányú törvényjavaslatot az országgyűlés elé terjeszteni, mely ha törvényerőre emelkedik, mi sem áll útjában, hogy Esztergom legyen az első magyarországi város, a hol az iparosok javát célzó áldásos nyugdíjintézmény dűlő útra juthat. Törvényes alapon sokkal könnyebb boldogulni, mintha egyszerű miniszteri rendelettel sietnek a dolog megoldása félé. Lám az. ipartörvény több mint egy évtized óta fennáll, s mégis vannak oly helyek, ahol az iparosok százai dacára, még nem birták — mert nem akarták komolyan — az ipartestületet megalakítani. Igy lesz ez az iparosok nyugdíjtörvényével is* Csak ott fogják keresztül vinni, ahol arra alkalmas talaj kínálkozik vagyis az iparosok saját jól felfogott érdeküket nem fogják kicsinyes okok, vagy egyéb visszavonás miatt egyesek túlkapásainak alárendelni s az intézményt félre lökni. Kitartó munkával és vállvetett együttműködéssel sokra lehet menni. Hogy az esztergomi iparosok e réven kifogás alá nem vonhatók, bizonyítja az a tevékenység melyet ez ideig az ő működésükben látunk és több oldalulag tapasztalunk. Még csak a kezdet kezdetén állanak a nyugdíjintézmény iránti szép törekvésükkel, de az az energikus mozgalom, melyet az életképes vezetőség megindított, biztos révparthoz juttatja az esztergomi iparosokat, — mert amibe kétségeik netalán voltak — a miniszter jóakaratában és támagatásában — a fenntebbiebben kiemelt látogatásuk alkalmával nem csak eloszlott, hanem szentül bizhatnak immár abban, hogy az esztergomi iparosok az elsők lesznek az országban, akik nyugdíjintézetet alakithatnak. Jl gimnázium terve. Esztergom, február 20. Ifjabb Eggenhoffer József a városi közgyűlés által a gimnázium tervének elkészítésével megbízatván, azokat e héten nyújtotta be a város tanácsához. A beadott terv azon elv alapján készült, hogy az egész épület lebontatik és alapjai is teljesen kiszedetnek és az uj épület alapfalai teljesen újból, még pedig, tekintettel az altalaj csekély teherbiró képpességére, a jelenleginél lényegesen nagyobb méretekkel terveztetnek olyformán, hogy az átlagos mélység 5*25 méternek vétetett fel, melyből 2'0 méter betonból lesz előállítandó. A válaszfalak, nehogy ezek mély alapozása nehézségeket és tetemes többköltséget okozzon, kivétel nélkül a főfalakra támaszkodó boltöveken nyugosznak. A falak anyagául az alapokban régiből nyerendő kemény strázsahegyi kő, a felmenő falakban pedig elsőrendű jól kiégetett tégla van előirányozva. A tervezet szerint a földszinti padló a a járdánál no méterrel magassabra fog helyeztetni, és igy a földszinti ablakok alsó éle a járdánál 2-0 méterrel magassabb lesz. A földszint menyezete vasgerendák közti téglaboltozat, az emelet menyezetéhez pedig felhasználtatna

1 a meglévő vastartók és ezek közé he* lyeztetnek a régi menyezet fagerendáinak használható részei. Ép igy felhasználtatik a lépcső teljesen, valamint az ajtók is kevés kivétellel. A födélszerkezet a budautcai-szárnyon teljesen újból lesz készítendő, mert a jelenlegi konstrukció teljesen hibás és nem javítható ki, a fedélszék többi része a régi marad csak egy végigfutó taréjszelemennel és ennek alátámasztására szükséges szerkezettel egészíttetik ki. A régi ablakok közül esak az udvar felőliek használtatnak fel, az utcai ablakok újra való alkalmazását nemcsak fakeretük aránytalan gyenge dimenziója, de a szélességük és magasságuk közti aránytalanság is lehetetlenné teszi, mert nagyságuk sem a stylszerüség követelményének nem felel meg, sem pedig velük az iskolahelyiségeknél megkövetelt világosság el nem érhető, csak úgy, ha, mint a régi épületnél is túlsók ablak alkalmaztatik, a mi a falpillérek keskeny voltánál fogva az épület állékonyságát veszélyeztetné. Az alaprajzi berendezés csak annyiban üt el a régi épülettől, hogy a rajzterem és egy tanterem a földszintről az emeletre helyeztetett át, minek ellenében az igazgatói iroda, tanári és ifjúsági könyvtár a földszintre tétetett. Az épület külső homlokzata olasz renaissance styiben van kiképezve, a földszinten rustica kőkocka utánzattal, az emeleten a rysalithokon pillér állásokkal. A Főapát- és Buda-utca között támadó hegyes sarok le van tompitva, mely tompitást földszinten egy ablakkörzet, az emeleten pedig egy fekete márványból készítendő votiv tábla díszíti. Az épület belsejében a kapubejárat, lépcsőház és diszterem nyer hasonló stylusban kiképzést, oly formán, hogy a falsíkokat pillérállások tagozzák. A diszterem ezenkívül gazdagon tagozott szekrényplafonddal lesz födve, mely csegelyboltozatok közvetítésével támaszkodik az oldalfalakra. Gondoskodva van a tervben az épület kellő hygienikus berendezéséről is, ugy a kellő szellőztetésről, az árnyékszékek szagtalanításáról stb. Az építési összköltség az előirányzat szerint pj.p J4. frt 33 kr volna, amely összegből azonban a vállalatba adásnál remélhetőleg megtakarítás lesz eszközölhető. Megye és város. O Az állandó választmánynak pénteken délelőtt ülése volt, amelyen a hétfői közgyűlés tárgyait beszélték meg. O A városi költségvetés a hétfői megyei közgyűlésen kerül tárgyalásra. Mint értesülünk, a megyei számvevői hivatal a következő kiadások törlését hozta javaslatba : A 200,000 forintos kölcsön után 1896-ik év második felére felvett 5500 frt. tőke- és kamatrészt, a műszaki dijnok címen szereplő 730 frt, a tüzesetek alkalmával használt bérkocsik 75 frt, diját. A 300 frt. utazási költség helyett 200 frtot vél megállapitandónak. Továbbá észrevételezi, hogy a városi fa behozatalánál fuvardijakat számítanak fel, holott hat pár ló áll a város rendelkezésére. O Játszótér gyermekeknek. Dr. Wlasits kultuszminiszter mindenre kiterjedő figyelmének bizonysága az a rendelet is, amelyet a napokban a város közönségéhez intézett. Tudomására esett, hogy a városba nincs a gyermekek játszására alkalmas tér, miért elrendelte, hogy ilyen a legrövidebb idő alatt rendeztessék. A szülők bizonyára hálásan fogadják a szükséges és üdvös intézkedést. O Bártfay Géza nyugdija. Megírtuk annak idején, hogy Bártfay Géza volt városi közgyám és kórházgondnok megfellebezte a nyugdija ügyében hozott közgyűlési határozatot. E fellebbezéssel — a városi költségvetés tárgyalásával kapcsolatban — a hétfői rendkívüli közgyűlés fog foglalkozni és méltányossági szempontból minden valószinüség szerint a fellebező kérésének helyt ád. O Telefon a hajóállomáson. A telefonnak a hajóállomásra való bevezettetésével fogialkozó vezércikkünknek, ugy látszik, mégis meg volt a kellő hatása. Haag Rezső hajózási ügynök kérelmet adott be a budapesti igazgatósághoz a telefonnak hivatalába való bevezettetése iránt. O UtÓállitáS volt ma délelőtt a vármegyeházán. Ketten jelentkeztek s mind a ketten beváltak. O Új Írnok Muzslán. A belügyminiszter végre hosszas levelezgetés után beleegyezett abba, hogy az állami pótjövedelem terhére a muzslai főszolgabiróságnál még egy Írnoki állás szerveztesék. A társaságból. * A Kalikóbál rendezősége csütörtökön ülést tartott, amelyen megállapították, hogy a rendezői jelvény a piros pettyes íehér szegfű lesz. A terem díszítésére Etter Gyula és dr. Prokopp Gyula vállalkoztak, amíg a cigányprimásság Pfalcs József és Obert Ágoston kezében lesz. A táncrend, amely Morzsányi budapesti gyárából kerül ki, a kalikó-jellegnek megfelelőleg szintén vörös-fehér színben fog készülni. — A Fleischmann-féle üzletben eddig negyvenhárom ruhára való kalikó-szövet kelt el s amint a jelek mutatják, a nagy sikerűnek Ígérkező mulatságon a vidék előkelőség erősen képviselve lesz. * A Katholikus Kör ezerforintos zongorája már megérkezett. Első nyilvános szereplése valószínűleg a keddi tyukverőn lesz, amennyiben a hétfői nagy mulatságon Jónás Pali bandája fogja húzni a talp alá valót. * Farsangi előadás a zárdában. A vízivárosi zárda belső növendékei csütörtökön este megint bájos, emlékezetes, derűs estét szereztek a meghívott közönségnek, amely szorongásig megtöltötte az első emeleti előadó termet. A műsor változatos, friss és vidám volt, ahogy a farsangi előadáshoz illik. Az első színdarabban (»A magyar szobaleány«) együtt szerepelt az intézetnek három kis primadonnája. A címszerepet Burián Böske játszotta, aki a legtakarosabb szobacicát mutatta be s hosszú szerepében ügyességével és kedvességével elragadta a legkomolyabb bácsikat is. Pethes Mariska elegáns, graciozus és pajkos volt, mint rendesen s a grófnő szerepén kivül mint talentumos zongorajátszó,majd mint figyelmes rendezőisexcelláit. Walther Juliska a nemes hölgyet adta mosolyogva, méltóságosan és természetesen. A német színdarab kedélyes kávétracscs képét mutatta, amely alatt a kosztümös kávénénikék elnótázták nyári kalandjaikat, amelyek természetesen nagyon ártatlan jellegűek valának. Kivált ben pedig már elordította magát, hogy beledörgött a szegényes lakás : — Jóska te ! A cseléd riadozva sietett be a konyhából. László fia felált, s némi ingerültséggel lökte félre a szivarját. Mire való. — Itt vagyok, tekintetes nr, hebegte ijedten a cseléd. Ur Isten, mi lelte a gazdáját, — csupa feketeség és szikra az arca, csupa lobogás és nyers düh a szeme. Villogó, fényes barna szeme, melyből villámok suhannak elé ebben a percben. Szalánczi megkapta vén szolgája karját s kinyújtott kézzel mutatott fia felé : — Nézd meg a fiamat, öreg, — ez az! Szégyenli apját! — Atyám ! — Ne szólj ! Gyalázatos vagy . . . Éppen olyan lágy, olyan hajlékony, puha, nyaíogó senki, mint az anyád. Csend! Ne merj belevágni a szavamba . . . — Tekintetes ur, nyögte reszketve a cseléd, — mit tesz . . . — Szégyenled apádat, — a gyermek, apját ! Nem mertél idehozni senkit, nehogy megtudja valaki, hogy élek. Nem volt egy szavad védelemre, midőn azt kívánták tőle abban a pöffeszkedő akolban, hogy válj meg tőlem, különben nem adják neked a méltóságos kölyköt. Utadban állok, — talán még sajnálsz is, te, — a gyermek, apját! Hazajöttél levert megnyúlt arccal, — nem mertél szólni nekem sem, — kiméletből tán, vagy szeretetből, ugy-e ? No hát tudd meg, hogy nekem nem kell a szereteted, — tarsd meg, utállak, elkergetlek! Takarodj ! — Az ördögbe, atyám ! — Ki innen ! rikácsolta magán kivül az öreg nemes, s az ajtó felé csapott. Azután odarohant a szekrényhez, kiszakította az ajtókat, megragadott egy csomó ruhát, fehérneműt, gallért, kézelőt, nyakkendőket . . . — Vidd, ez a tied, ez is a tied ! S oda csapta őket a fia elé. — A szememből . . . fattyú . . . Anyád fia voltál — — Ne bántsd emlékét, atyám ! csattant ki az ifjúból a keserűség, — te voltál oka, hogy szenvedett az anyám . . . Oh, drága édes anyám — — Jóska ! Dobd ki innen . . . — Nem felelhetek neked anyám ! kiáltott magához térve az ifjú, s végig mérte felindult vértelen arccal az öreg nemest. — Isten bocsássa meg, amit ellenünk vétetél, — sohasem változol meg. Mindent elfelejtettem volna, — tudok, ismerek, szegyeitek mindent, de veled maradtam volna ezután is. Te azonban nem érdemled az én szivemnek szeretét, — nem kíméled még szegény édes anyám emlékét sem, azét a szentét, aki sokat sirt miattad ... miattam .... Takarodj"! Gyűlöllek téged is. Jóska! Egyformák; az anyja fia! * Künn Ave-Máriára kondult az esti harang. Szalánci megrakodott, — egy percig várt, azután körülnézett zavart, eszmélő tekintettel. Egyedül maradt a kis lakásban. A konyhaajtót fia éppen most csapja be. — Elment ? suttogta előre hajolva és halgatódzott. — El, instálom, — motyogta reszketve a cseléd, s szorongatta, tördelte öreg kezeit. Én Jézusom , . . . — Hallgass, riadt rá Szalánci, inkább lezuhant, semmint leült a székre. Halálos fáradság zsibasztotta nagy, szálfa testét. Szája kinyílt, sok levegő kell, — feje zúgott és fajt, fájt valami ott benn a szive körül .... — Megutált, rebegte maga elé, de mintha megvilágosodott volna ő rajta és ő benne minden. Reménykedve, magát biztatva lehelt: nem fogja sajnálni apját .... boldog lesz .... Gyenge mosoly lopódzott valahonnan az ajakára, pillái megnevesédtek, arcára leszivárgott egy csepp. Összetörve, boldogan, zokogó mellel üldögélt sokáig az ablak mellett. Abonyi Árpád.