Esztergom és Vidéke, 1897

1897-02-07 / 11.szám

ujabb határozathozatalra került a sor, a félév előtti határozat rég feledésbe ment, a jegyzőkönyvek dodonai kétértelműsége és homályossága pedig nem -nyújtotta a kellő felvilágosítást. A tárgyak sem formailag, sem lényegileg nem voltak előkészítve, ugy, hogy a hozzájuk való szólás lehetetlenség volt. S mert igy a képviselő-testület — pláne jelenlegi kitűnő vezetése mellett — semmire sem mehetett, hát egyszerűen >legközelebbre< halasztották a döntést. A közgyűlések tárgysorozatának összeállítói pedig a tárgynak erre a >legközelebbrec való kitűzéséről hűségesen elfeledkeztek. Meg van bennünk a reménység, — mert ugy vesszük észre, hogy képviselőtestületünk tagjainak legalább egy részében végre fölébredt a kötelességérzet, — hogy a fennemlitett taktikázás, kertelés, machiniciók a programm acceptálása után meg fognak szűnni. Világos, perfekt határozatok lesznek hozva s azok végrehajtásának nyilvántartása lehetővé válik. Tiszta, könyen átnézhető képet kapunk a nagy alkotások kivihetőségéről, a kivihetőség módjairól, idejéről, kronologikus sorrendjéről. Az »előtanulmányozásokt korszaka véget ér, a megvalósítás alul többé a város urai semmiféle ürügygyei ki nem bújhatnak. És ha a képviselőtestület tagjai evidenciában fogják tartani a februári közgyűlés tárgyait, azok kivitelében álmosságot, huzavonát, lustaságot többé nem tűrnek, a városi urak kénytelenek lesznek dolgozni. Dolgozni — vagy megkezdeni jól kiérdemelt pihenésüket — a városházán kivül. Mindezektől látszik, hogy a februári közgyűlés nagyfontosságú és nagy időkre kiható lesz. Említettük, hogy az előkészítő bizottság becsületesen, lelkiismeretesen dolgozik s ha a képviselő testület is hasonlóképen fogja annak munkáját tárgyalás alá venni, talán mégis felcsillan majd a boldogabb korszak pirossága. S éppen azért éppen ellenkező véleményen vagyunk, mint tisztelt laptársunk. Nem azt kell cselekednie a legközelebbi közgyűlésnek, hogy sutba veti az egész programmot, ami a városi urakra igen kényelmes és kellemes megoldás volna; ellenkezőképen fixirozni és pontosan cnegállapitani kell a programot, hogy kötött marschrutát adhassanak a tisztviselőknek, mert rajok bizni a város boldogulását — mint szomorúan tapasztaltuk — tovább már nem lehet. Hogy ez megtörténhessék, jó eleve figyelmeztetjük a városi képviselő urakat, hogy tanulmányozzák már a közgyűlés előtt is a nagyfontosságú kérdéseket s szülővárosok iránt való szeretetük egész melegével, tudásuk egész erejével vegyenek részt a döntő vitában. Megye és város. O Vízvezeték a városnak. Vasfzary Kolos hercegprímás legutóbb ismét fényes tanújelét adta ismert nagylelkűségének s székvárosa iránt már annyiszor kimutatott jóindulatának. A napokban tisztelgett nála Niedermann József rendőrkapitány s egyúttal előadta azt a kérelmét, hogy ő Eminenciája a pri mási vízvezetéknek a városi tűzoltótelepre való bevezetését megengedni kegyeskedjék. A bíboros főpap nemcsak készségesen megadta ezt az engedélyt, de kijelentette, hogy szívesen építtet egy új vizvezervoirt oly nagyságban, hogy abból az egész város vízvezetékkel ellátható legyen, s igy majd a városnak csak a csőhálózatot kellene hozzáépíteni. A nagylelkű ajánlat egy egészségügyi és köztisztasági tekintetben végtelenül fontos függő kérdést oldana meg s a város fejlődésében, felvirágzásában egész uj korszakot jelentene. Nem kételkedünk, hogy a város intéző elemei ezúttal nem lesznek oly álmosak és közömbösek mint például a közkórház kérdése alkalmával voltak s midőn hódolattal megköszönik a megbecsülhetetlen ajándékot, egyszersmind mindjárt hozzálátnak, hogy azt a város érdekében a legteljesebb mértékben hasznosítsák. A nagy fontosságú kérdései külömben legközelebbi számunkban bővebben foglalkozunk. O Személyi hir. Maiina Lajos polgármester ma megbetegedett. Kollár Károly gazdasági tanácsos helyettesiti. O A pénzügyi bizottság csütörtökön tartott ülésben befejezte a vágóhid ügyét, melyet Niedermann József r. kapitány és Jiefenthal Gyula mérnök valóban kiváló gonddal és figyelemmel dolgoztak ki, ugy, hogy a bizottság ismételve köszönetet mondott fáradozásukért. A jövendő vágóhid tarifáit és jövedelmezőségét Niedermann egész részletesen* és alaposan indokolta, mely adatok szerint természetesen a dijak felemelése mellett a 92000 frtra tervezett vágóhid, a kezelési és törlesztési kiadásokon felül még 5°° irtot jövedelmezne. A vágóhid vágó és szúró marha vágásra, mesterséges hűtőkkel és gépekkel felszerelve terveztetik akként, hogy a disznó, birka stb. vágás mind itt összpontosittatnék még a fogadósok részéről is, ugy hogy minden közelárusitásra szánt hus a közvágóhidról kerülne ki. A bizottság tételenként tárgyalta és szigorú kritika alá vette a szükségleteket, különösen a mesterséges hűtők kérdését, ami magában circa 20000 frt; mivel azonban a jégbeszerzésnél előnyösébb, biztosabb, azokat elfogadásra ajánlja. Székely Henrik állatorvos szakszempontból világította meg a kérdéseket, ugy hogy a bizottság teljes képet nyert egy modern, elsőrendű berendezésű vágó lúdról. A bizottság a tervek elfogadását fogja a február H-én egybeülő képviselőtestületnek javasolni, csupán dr. Földváry jelezte aggályait és álláspontját, hogy 100,000 frt befektetést vágóhidra a város mostani viszonyai között lehetetlenségnek tart. Az érdeklődés egyébként alaposan megcsappant, mert a bizottsági tagok csekély számmal jelentek meg az ülésen. O Kinevezés. Kruplanicz Kálmán főispán Pisuth Kálmán végzett joghallgatót, aranyifjuságunk egyik legkedveltebb tagját — a központi főszolgabíró mellé való beosztással — közigazgatási gyakornokká nevezte ki. O Tanácsülés. Kissé szokatlan időre, déli 3

/

4 12 órakor hivatta össze tegnap Maiina Lajos polgármester a tanácsülést, természetesen hiányoztak is sokan a tanácstagok közül. Az ülésnek különben csak egyetlen tárgya volt: a városházán szükséges papir- és-Írószerek szállítására beadott ajánlatok fölött való döntés. A szállítást az eddigi vállalkozó : Szerencsés Mihály kapta meg. O A közigazgatási bizottság e havi ülését kedden, február 9-én tartja. O A megsürgetett költségvetés. Amire még alig volt eset, a belügyminisztertől a vármegyéhez sürgetés érkezett. Sürgetés — a város 1897 évi kötségvetésének mielőbb való benyújtására. Ugy látszik, bár odafenn már jól megismerhették városi adminisztrációnk kiválóságát, azt mégsem tételezik fel, hogy költségvetését csak néhány nappal ezelőtt terjesztette volna fel a vármegyéhez, mire ez rögtön ki is tűzte az azzal foglalkozó rendkívüli közgyűlés határnapját. O Szőlőojtá8Í tanfolyam. Az Esztergom Vidéki Gazdasági Egyesület a folyó évben is, február hó 10-től szőlőojtási tanfolyamot tart — saját helyiségében, a város mellett levő amerikai szőlőtelepén. A tanfolyam czélja : az ujabb szőlőművelési tapasztalatok szerint — különösen tekintettel a legjobb alanyfajok és ojtási módok figyelembe vétele mellett, a szőlőojtványok — illetve a kész ojtványok nagybani előállítása körül szükséges ismeretek elsajátítása által, minél nagyobb számú ojtómunkások kiképeztetése. A tanfolyam díjmentes és hallgatója lehet minden felnőtt, és szorgalmas szőlőmivelő egyén. A legjobb tanulók, kik dicséretes szorgalmuk mellett a kívánt képességet elérik, jutalmazva lesznek. minden skandalum, a gyermekkérdés minden fölvetése és radikális megoldása nélkül. De ezt már a gyóntató nem tőle, hanem a férjtől tudta meg. Mert most meg ez jött el a család bizalmas tanácsosához s igy adta elő a baját: A feleségem megbolondult. Mindenáron el akar tőlem válni. Oktalan, vagy legalább is túlzott, ízetlen féltékenység vett rajta erőt. Gyanúsít mindenféle viszonyokkal. Nem dühöng rám, csak érzeleg, sir s konokul ragaszkodik rögeszméjéhez, hogy nekünk válni kell. Már haza is ment az anyjához s ügyét meg is beszélte egy ügyvéddel. Én azonban semmi esetre sem akarok elválni s észre akarom az asszonyt téríteni. Végre is, nekünk gyermekünk van, akit ő is szeret, én pedig imádok. Kötelességem e gyermek iránt,hogy ne engedjek a hisztérikus asszonyi hóbortnak. Az asszonyban, legutóbbi magaviselete után, bizony nincs már valami nagy gyönyörűségem. Látom, hogy nem szeret többé s tudom, hogy magamra nézve is legkényelmesebb lenne, ha elválnánk. De én nem gondolok sem a magam kényelmével, sem az ő gonosz szeszélyével — csak a gyermekkel. Ezért minden önmegtagadásra, türelemre, még megalázkodásra is kész vagyok. Leteszem tehát ügyemet a főtisztelendő ur kezébe. Menjen cl az asszonyhoz s menjen el az ügyvédjével is. Beszéljen a lelkükre, teljesítse nevemben minden egyéb kívánságukat, csak hagyják abba ezt az őrült válópert. Irgalmazzanak — nem nekem, hanem a gyermeknek. A gyóntató atya pedig tudván, de el nem árulhatván az asszony titkát, csak zavartan bókolt a derék férj előtt s azt hebegte, hogy megtesz minden tőle telhetőt. Ee azért egyáltalán nem tudta : mitévő is legyen ? * — Nos, eddig van a novella, fejezte de ügyvéd barátom. Hát most mondd meg, mit tennél, ha te volnál a gyóntató atya ? — Semmit. Elküldeném a férjet egy másik ügyvédhez, akinek az asszony nem gyónt meg. — Azzal csak magad szabadulnál meg a rémitően kényes ügytől, de nem oldanád meg a kérdést. — Hát meg kell nekem minden kérdést oldani? Olyat is, amelyet képtelen vagyok megoldani ? — A dolog nem addig van. Tedd íel, hogy azt a szerencsétlen családot nagyon szereted. A férj nemcsak ügyfeled hanem igen kedves barátod is. Quid tunc ? — Akkor az egész ügy magamra nézve is szerencsétlenség ; olyan, mintha az utcán egy házpárkány a fejemre esik. Fáj nekem, de nem tehetek róla s nem segíthetek azon sem, ha véletlenül a nagyobb darabja velem sétáló barátomat agyon is ütötte. — Ezek mind csak kibúvók. Nekem is volna elég. De megoldást mondj. Mi volna az ügy erkölcsi, irodalmi megoldása ? — Nem tudom. Azt hiszem, mégis minden irányban csak tragikus lehetne. Mindenekelőtt meg kellene a gyóntató atyának szegni legszentebb kötelességét : el kellene árulni a férjnek az asszony meggyónt titkát. Aztán ez annyi volna, mintha az mondaná a férjének, az asszonynak, a gyermeknek, szóval egy egész családnak: pusztuljatok el, nem érdemes, nem szabad élnetek, mert hiszen egész exisztenciátok egy megreperálhatlan bűnös s hosszú altatáson és csalódáson alapul. — Persze ! Már pedig az ügyvédnek nem az hivatása, hogy tragédiát csináljon. — Nem bizony. Sőt inkább, hogy modus vivendi-t találjon a legképtelenebb helyzetekben, melylyel eltengődnek az emberek addig is, mig az élet maga vagy megoldja, vagy elposványositja s eltünteti a kényes ügyet. Ügyvéd barátom mélyen elgondolkozott. Sokáig járt fel alá a szobában, némán küzdve magával s fegyelmezve érzelmeit. Végre el volt határozva. -— Nem adom ki az ügyet kezemből. Más ügyvéd, aki nem tudja a nagy titkot, csupa óvatlanságból felidézhetné a tragédiát. Én ugy fogok operálni, hogy azt elkerüljem. Ha lehet, kibékítem s hazahajtom az asszonyt. Ha nem lehet: lejáratom, halogatva, lomhán, csendesen a legszimplább, legérdektelenebb, legunalmasabb válópert. Rögtön megyek az asszonyhoz, nehogy a világon még valakinek meggyónjon. Azután pedig az ügyvédjéhez. Az jó fiu és örülni fog, ha kollegialiter megértetem vele, hogy jó hosszú pört szeretnék. S ügyvéd barátom indult. Aztán elmúl tiz esztendő s nem akart nekem a kényes ügyről semmit se mondani. Nemrégiben végre mondott ennyit: — Miután már feledésbe is ment, hogy kik akartak válni tiz évvel ezelőtt, veszedelem nélkül megnyugtathatlak, hogy a kényes ügy szereplői boldogok. Az én érdemem ebben csak annyi, hogy húztam-vontam a dolgot s nagy erőfeszítéssel elhárítottam minden tragikumot két álló esztendeig. Ekkor az élet segítségemre sietett egy szerencsés véletlennel ; azaz nem is az élet, hanem a halál: az asszony barátja halt meg. Ezzel a kényes ügy a praktikumban nem létezett többé. Az asszony visszament a férjéhez. Ezt minden egyetemi profeszszor jóhiszeműen megnyugtatta, hogy az asszony két évi bolondságnak o'/a kizárólag az immár teljesen gyógyult hisztéria volt. És az asszony azóta olyan jó, olyan derék, hogy férje lassanként újra megszerette. A gyermeket azonban mégis jobban szereti. Annak bolondja. Azt el is rontaná alaposan, ha az asszony okos anyai szigorúsága résen nem állana. íme, ilyen hitvány megoldást tud az élet. Az emberek még ilyet sem. Kozma Andor.