Esztergom és Vidéke, 1897

1897-11-04 / 88.szám

tett a bajnai vasárnapi népgyűlés genezise. Az uj apostolok jöttek, láttak és távoztak, meggyőződve arról, hogy akciójukat mégis csak hálásabb lesz pl. a felvidéki nemzetiségek között folytatni. A nép egyáltalán nem érdeklődött jobban a gyűlés iránt, mint bármely vasárnapi szórakozás iránt, a bajnai esperesség három községéből összecsődült 5—6oo ember, városunkból kirándult a klérus néhány tagja, főpap egy sem S bár a néppárt leghosszabb lélegzetű és legtöbb izgató talentumu két képviselője is beszélt, a hallgatóság teljes közömbösséggel, a lelkesedés legkisebb nyoma nélkül sietett haza — vacsorázni. A budapesti vendégek pedig visszazónáztak a fővárosba, szomorú melankóliával dududolván : »Itt nem nyilik nekünk virág.« — Mi pedig büszkék vagyunk arra, hogy vármegyénk napfényes, a szabadelvüség nemespiros virágjától buja földjében a reakció szürke penészgombái csirát fogni nem tudnak. § Megüresedett kanonoki staliumok. Az esztergomi főszékesegyháznál két kanonoki stallum jött üresedésbe. Egyik Cselka Nándor elhunyt carkei fölszentelt püspök és budapesti érseki helynöké, a másik a pécsi püspökké kinevezett Hettyei Sámuel dághi apát és primási igazgatóé. Tisztelt laptársunk a «Budapesti Napló »-nak levelezője már foglalkozik «a megüresedett papi állások» betöltésével és pedig oly alapossággal, hogy először azt se tudja, hogy nem egy, de két kanonoki szék áll üresedésben és másodszor a kanonokjelöltek közt emlegeti Aschenbrier Antal drt is, aki közel egy éve már ben ül a káptalanban. Fővárosi laptársaink jobban megválogathatnák helybeli levelezőiket. •naa SBE-THJ aaKSt Easaasss* sspssstsaj SKKBÍ asgsas mnBfTH nraraii mmin •snn tsaat «SBBB TM Esztergom, november 3. — Személyi hirek. Pór Antal kanonok, a kiváló történettudós hosszabb külföldi tanulmányutjából a legjobb egészségben visszaérkezett. — Altorjai Imre csendőrőrnagy, szabadságidejét megkezdvén, néhány napra városunkba érkezett. — Sulyok Géza állami állatorvos szabadszabadságidejét ma megkezdette. — Váczy György, az uj pénzügyőri biztos hivatala átvételére megérkezett. — Wenczel Antal kanonok a hercegprímás látogatására Budapestre utazott. — Pécs uj püspöke. Hetyei Hetyei Sámuel, Pécs uj püspöke Budapestről, hova Kolos napja alkalmából, az udvari papok élén a biboros hercegprimást ment üdvözölni, Esztergomba visszatért és a primási irodában szorgalmasan folytatja munkáját, amig kinevezendő utódjának átadhatja az iroda vezetését. A tisztelgők üdvözlései az ország minden részéből tömegesen érkeznek az uj főpaphoz, kinek minden hiúságtól távol álló egyéniségére nézve jellemző, hogy a fővárosi és pécsi lapok arcképére sehogysem tudnak Esztergomban szert tenni azon egyszerű okból, mert kispap kora óta nem fényképeztette le magát. A hercegprímás kezdeményezésére ezúttal valóban szerény embert ért a felmagasztaltatás a pécsi püspökségre, mely ősi fénye mellett anyagilag is az elsők sorában áll az országban. A pécsi püspöki uro dalom ugyanis 26550 katasztrális holdra terjed, miből 5392 hold szántóföld, 86 kert, 829 rét, 53 szőlő, 3226 legelő, 12682 erdő, 4279 hold termékétlen. Tiszta jövedelme jó évben megüti a másfélszázezer forintot. Valóban — Pál apostol szavai szerint: jó dolgot kivan, aki a pécsi püspökséget kívánja. Olyannak se rossz, aki, mint Hettyei — legkevésbé járt utánna. Az uj pécsi püspököt volt főnöke és leendő metropolitája. a hercegprímás szenteli fel és pedig december hóban, hogy a karácsonyi ünnepeken már ő végezhesse az isteni tiszteletet a fényes pécsi templomban. — Az elmúlás emléknapja. Szomorú, sötét, melankolikus volt halottak estéje és halottak napja, amilyen elborult, méla, elszomorodotte napon az egész társadalom. A könnyek órái ezek és a nagy természet rendesen együtt árasztja könynyeit az emberiséggel. Az utolsó virágok haldoklásának órái; ott fakulnak el szirmaik, ahol annyi remény zöldje és öröm virága elhervadt. Halottjai iránt városunk mindig kiváló kegyeletet tanúsított ; az idén is szeretettel, tehetségéhez mért pompával, gonddal csinált néhány órára diszkertet — a halál városából. Hétfőn este a távolból érkező ugy látta, mintha lángfelhő úsznék a város felett, a belvárosi temető sok száz gyertyájának öss/.efolyott emlékfénye volt az. A távoli szentgyörgymezei és vizivárosi sírkertbe inkább kora délután vonultak ki a kegyeletes emlékezők, az esti órák a belvárosi temetőé voltak, amelyet kü lönben ez alkalomra jobban is rendbe hozhattak volna, amennyiben annak mai elhanyagolása nem válik díszére a városi hatóságnak. A sirok és sírboltok díszítésére az egyes családok sokat áldoztak. Esti 6 órakor a kis kápolnában litánia volt; előtte a benczés tanárok sírboltjánál mondott szép emlékbeszédet Szitkei VIII, o. t., mig az intézeti énekkar megható gyászdalokat adott elő. A kaszárnya hétfőn este szokatlan képet mutatott; világos volt majdnem mindegyik ablaka, némelyikben husz-harminc gyertyácska is égett. A vitéz hadfiak áldoztak ilyenképen szeretteik emlékének s a keménynek, érzéketlennek ismert katonalelkek e kegyeletes ténye meghatott minden járókelőt. Némi dissonauciát okozott az általános ünnepi hangulatban, hogy már hétfőn este akadtak ripők gyermekek, sőt felnőttek is, akik a temetők csillogásának megszűntével a sirok ékességeinek megfosztására törtek. — Az elmúlt két napon sokan visszagondoltak az év halottjaira és kénytelenek voltak konstatálni, hogy a fehér Tánathosz nehéz szárnya 1897-ben is sokszor libegett fölötünk. Az elköltözöttek között van városunk és vármegyénk büszkesége, egyik legkiválóbb alakja: szenkviczi Palkovics Károly. Ez év első napjain ment pihenni a fekete földbe házi ezredünk egyik legtehetségesebb, legtöbb reményre jogosító fiatal tagja : Neumann Frigyes főhadnagy. S hogy halottak estéje elérkezett, begyepesedett már egy bájos asszonyka : Mezey Arthurné sirja is. Néma nyugalmát kis fia osztja véle. Különben nevezetesebb halottaink — kronologikus sorendben — következők : Aranyossy Ferencz nyug. gazdatiszt, ajticsi Horváth Alojzia, Faschicsek Mária, Müller Gyula kereskedő, Gedeon Zoltán gymn. tan., Rudolf Béla esperes, Szvoboda Kálmán tanuló, Deininger Mária, Schvarc Samu kereskedő, Martinecz Lászlóné, Özv. Szántó Ferencné, Hofbauer Tivadar borbélymester, Lencz Ferenc aranyműves, Kadlecz Ede puskamüves, Guitmann Imre hivatalnok, Mezey Rudolf pozsonyi kanonok, Donáth István volt szentgyörgymezei biró, Palkovics Alajos nyug. vizivárosi jegyző, Szölgyémi Gyuláné, Mattasóvszky Sándor nyug. gazdatiszt, Szaller Imre szolgabíró, Szerencsés Mihály kereskedő, Konrádné Meyer Borbál a, Perina Györgyné Scherhauffer Béla iparos, Klepek Vilmos czipész és özv. Riedl Ferencncné, — Nyugodjanak békében« ! — Házi ezredünk ünnepe. Házi ezredünk vasárnap ünnepelte n caldierói ütközet emléknapját s e napon történt meg az újoncok felesketése is. A tiz órakor kezdődött mise után dr. Csernoch János kanonok magyar, német és tót nyelven intézett beszédet a legénységhez amelyben a legújabb események között a tiz szobor történetét is elmondotta s beszélt Hunyadi, Zrínyi és Pálfyról. akik az ország véderejének dicsőségei. Megemlékezett a kismegyeri emlékoszlop leleplezéséről is, mely szintén a katonai hősiesség elismerése volt. Beszédje mottóját Pál apostoltól vette: »Akik reám esküsznek, megerősödnek.« — A szokásos díszebéd, amelyen Schmedes altábornagy is megjelent, déli egy órakor kezdődött. Az ezred tisztikarán kivül részt vettek benne: Boltizsár érseki hely nök, Gróf Csáky Károly, Csernoch János és Roszival István kanonokok, Kruplanicz Kálmán főispán, Andrássy János alispán, Walther Károly postafelügyelő, Frey Ferencz orsz. képviselő, Magos Sándor Ítélőtáblai biró, Vojnics Döme főgymn. igazgató, Schédl Arnulf házíőnök, Malína Lajos polgármester, dr. Fehér Gyula plébános, dr. Weisz Izsák rabbi stb. Az első felköszöntőt a házigazda ezredparancsnok mondotta a királyra és Frigyes főhercegre. Schmedes altábornagy hoszabb szép beszédben fejtegette a nap jelentőségét, a hires ütközet tanulságait s az elődök példájának követésére buzdította az utódokat. Majd Wojnovics a vendégeit éltette. Gróf Csáky humoros beszédben fejtegette, hogy a mai 26-ik ezred kard nélkül szerezte meg jó hírnevét s éltette az ezredet. Kruplanicz főispán szintén az ezredet éltette, amely ép oly kifogástalan a politikai hatóságokkal való érintkezésben, mint a gyakorló téren. Andrássy alispán az ezredest köszöntötte fel. Gróf Csáky és Frey s végül Schmedes tréfás tósztokat mondott. Végül Vojnics Döme beszélt szépen, fejtegetvén, hogy a közös hadsereg ugy Ausztriát, mint hazánkat védi; az ezredet éltette. Az asztalbontás d. u. négy órakor volt, amikor az altábornagy visszautazott. — Halálozás. Ajticsi Horváth Terézia urnő, városunk egykori tanácsosának leánya mult hó 29-én élete hetvenkettedik évében elhunyt. Szabó József városi pénztáros sógornőjét gyászolja az elköltözöttben. A boldogult úrnőt m. hó 31-én helyezték örök nyugalomra kir. városi sírkertben. Temetésén nagy közönség s a városi tisztikar majdnem teljes számban megjelent. — Esztergom monográfiája. A Régészeti Társulat kebeléből a monográfia tervezetének Összeállitására kiküldött bizottság munkájával elkészülvén, a társulat f. hó 9-én, kedden délután öt órakor a városháza nagytermében a továbbiak megbeszélése végett ülést tart, amelyen reményeljük, az érdeklődők teljes számmal jelennek meg. — Negyvenkét pont. Ez a hivatalvizsgálatok eredménye. Az alispán ugyanis negyenkét kifogást talált a városi ügy kezelés körül s ezeket most tudatja a polgármester úrral. — Katonai Szemle. Schmeedes Ernő altábornagy szombaton délelőtt váratlanul városunkba érkezett s a bevonult újoncok és póttartalékosok fölött szemlét tartott. Itt említjük meg, hogy f. hó 12-én százhúsz újonc indul Dalmáciába, Buduaba Samesch Mór főhadnagy vezetése alatt, hogy ott az ezred 2-ik zászlóaljában a kiszolgált hároméveseket felváltsa. Ezeket Siposs Zoltán főhadnagy hozza haza. — A városi költségvetés tárgyalását a tanács szombaton kezdette meg és ma délután folytatta. — Elemelt szelence. Tegnap délelőtt dr. Mátray Ferenc ur rendelő szobájából ismeretlen kéz egy értékes arany dohányszelencét elemelt. A tettel kóbor cigányokat gyanúsítanak, akiket a vásár csalt városunkba s az orvos ur házában is megfordultak. — Színészet. Mai szini referádánkban két — Esztergomban ujdonságszámba menő — jó darabnak elég jó előadásáról írhatunk. Szombaton este Bokor József bájos zenéjü operettjét »A Kis Alamuszit* adták meglehetősen telt ház előtt. A csinos szerepben Honty Elma aratott tetszést szép énekével, játékára is több gondot fordított, mint eddig. A kisaszszony kellemes, iskolázott hangja eddig nem tudta velünk elfeledtetni a kezdő színésznő modoros játékát; a szombati előadáson már szívesen vettük észre, hogy szerepének kidomboritására is ügyelt. Bera Rózsa, Sarah-t adta routinosan és énekelte a kellemes, fülbemászó dalokat. Thury Mariska Mari szerepében előnyösen mutatkozott be közönségünknek. Erőteljes, szép mezzószoprán hangját szómban hallatta először és az első kísérlet jól ütött be, bár ugy játéka, mint éneklése elárulják a kezdet nehézségeit. B. Polgár Béla, Kis Pálfi János, Somlár Zsigmond és Saaghy járultak még hozzá minden tekintetben ez est sikeréhez. — Vasárnap, »Leszámolás* Géczy István jóhirű népszínmüve zsúfolt házat édesgetett a színházba. A »Gyimesi vadvirág* után » Leszámolás* nem keltett valami nagy hatást, mert e darab sujet-je teljesen az a »Gymesi vadvirág*-énak felel meg. A szülők gyűlölete s a gyermekek szerelme, árverezések, az öngyilkossági kísérlet mindez az író első darabjában is, e darabban is vörös fonálként húzódott végig a cselekményen. Még az epizodalakok »a kisbíró is, a cigányok is sablonosán olyanok, mint a »Gymesi vadvirágban* Mindamellett vonzó, érdekfeszítő Géczy e müve is, amely már inkább bővelkedik drámai momentumokban amint a »Gymesi vadvirág*. Két falusi vetélytárs gyűlöletét festi az író, melyet a la Rantzauk a gyermekek hő szerelme kiegyenlít. Maga az előadás nem a legjobbak közül való. Ugy látszik színészeinken szavalási vágy fogott erőt, mert iszonyú kothurnusosan viselkedtek . a helyett, hogy játszottak volna. B. Polgár Béla (Igaz György és Solmár Zzigmond (Ember) alakították a gyűlölködő ellenségeket s mindkettőnek szerepe mély drámai invenciót kíván. A zord engesztelhetetlen gyűlölet megrögzött képviselőinek játéka néha néha meghatotta a nézőket. Bátosi Endre Andris szerepében tünt ki, mint rendesen. A nők közül Kovács Ilka és Honty Elma nem legkevésbé elégítették ki igényeinket. Kovács Ilkának a mély érzelmek kifejezésére, a nagyobb lelki emócziók hű visszatükrözésére gyenge a fizikuma. Honty Elmát kedves egyénisége inkább az operetté szerepkörre teszi alkalmassá, mint a népszínműre. A népszínmű naivájának felfogása a népies elemekben bővelkedik, Honty Elma pedig aki úgy látszik nem tanulmányozta a népéletét, ezen elemeket nem juttatá érvényre. Tharaszovits Margit a póstamesterné szelepében óriási derültséget keltett, bár késsé igyekezett a karzat tetszését némi túlzással is kiérdemelni. Saághy a kasznárt alakította a szerep komikus voltának megfelelően. Kis Pálfi János nem jól fogta fel a Marczit. Egy hülye falusi gavallért ábrázolt az egyszerű, jólelkű önzetlen Marci szerepében és igy ahelyett hogy naivitásával hatott volna, mókázásával a leghatásosabb jelenetet is elrontotta. Hétfőn halottak napján a »Molnár és gyermeke« ment alkalmi darabként. Ebből elég ennyi. Ma este »Nióbet« adják, holnap a társulat komikájának jukalomjátékáál a »Madarászt«, Zeller szép operettjét. Pénteken zónaelőadásban a sGyimesi vadvirágot«, amidőn ismét viszontlátjuk Hegyesi Rózsit a társulat e kiváló tagját, a ki néhány nap óta gyengélkedő lévén, nem lépett fel. Szombaton Bátosi Endre jutalom játékául «Gróí Monté Chiristo* kerül szinre. — Betörés. Hétfőről kedre virradó éjszaka éjjelén az éppen e naptól kezdve kétszeres számban alkalmazott éjjeli őrök észrevették, hogy Klein Gábor kispiaci üzletén az utcai vasfüggöny oly magasan fel van húzva, hogy egy ember beférhet alatta. Behatoltak a helyiségbe s felverték a szomszéd szobában alvó Kleinnét (férje távol volt), aki sietve körülnézett a boltban s csakhamar észrevette, hogy a pénzes fiók, amelyben állítása szerint 15^ frt. készpénz volt, üres. A rendőrségi nyomozás azonnal megindult. Letartóztatták több gyanuok alapján Klein segédjét, de az tagad. — Borkóstoló. Imeretlen szőlészek borkóstolót, még pedig alaposat tartottak Clement István hegy farki pincéjében, Sorra vették a borokat és azokból, amelyek legjobban ízlettek, héberrel tizenkét akót lehúztak. Nyomukra még nem akadtak. — Országos Vásár. Az alispán a városi hatóság kérésére megengedte, hogy az országos állatvásár az ídén még a régi helyén megtartassák. Igy a hétfői ünnep miatt : kedden benépesült újra a Borjumező borjukkal és egyébb négylábú állatokkal. A forgalom élénk volt, a vételkedv kevésbbé. A mai kirakodóvásár pedig már egészen üzlettelen. Ez állatvásár volt az utolsó odakünn, amenyiben a Gergely-napi csak az esetben engedélyeztetik, ha május l-ig a vásártér áthelyezése megtörténik. — ÜSZÓ káposzták. A napokban Nyergesujfalu lakossága harcsák és potykák helyett káposztát halászott, aminek az a története, hogy elsülyedt egy káposztás hajó s a szabadjára szertekalandozott káposztafejek hamarosan bevándoroltak a fazekak öblös mélységébe. — Egy jó házból való, néhány középosztályt végzett fiu egy helybeli előkelő cukrászüzletben tanulónak felvétetik. = Szomorú,— de igaz, hogy öltözékeinkre nagyobb gondot fordítunk, mint egészségünkre. Ha ruháinkon a legparányibb szakadékot észlelünk, sietünk azt legott eltüntetni, nehogy nagyobbodjék, de ha ez testi egészségünknél az eset, számba se vesszük. Egy kis köhögés, főfájás, emésztési zavarok stb., mit tesz az? Tjgyet se vetünk rá. Hát ez vétkes könnyelműség, mely később keservesen megboszulja magát rajtunk, mert valamint a kis szakadékból nagy lesz,