Esztergom és Vidéke, 1897
1897-11-04 / 88.szám
6S VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. M^áJ e ^ cl RÍk Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fel évre - - - — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 írt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULtASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a köziratok, előfizetések, nyiltterek. és hirdetések küldendők Széctjenyi-tér, 330. szánj. ~^>? Kéziratot nem adunk vissza. í^~. „Házi kezelés. 46 Esztergom, november 3. Ily cini alatt lapunk 84-ik számában megjelent cikkelyünkre az »Esztergomi Lapok« mult csütörtöki számából a várt félhivatalos cáfolat el nem maradt. Az ily minden áron való cáfolgatás természetesen igazságos ritkán lehet s ezúttal legkevésbbé volt az, első sorban elferdítvén az egész cikk tenorját s mig mi csakis az > esztergomi* jelenlegi házi kezelés ellen küzdöttünk, ugy tüntette fel érveléseinket, mintha azok éle egyáltalán a házi kezelés ellen irányult volna. S mint egyébb esetekben is tette, most sem foglalkozik az egész cikkel, hanem kikap érveléseinkből egyetlen pontot s abból kihozza, hogy mi elvetjük a házi kezelést csak azért, mert >a vámosok gorombák.* Pedig — cikkünk szerint — nem a vámosok gorombasága a dolog facitja, hanem a közönség méltatlan megadóztatása, zsarolása. A félhivatalos szerint a vámszedés rendesen, korrektül folyik. Természetesen a cáfolat soha sem látta életében a vámok beszedésének mikéntjét testi szemeivel, arról pedig, hogy szabályzat mit ir elő, tudo mása nincs. A szabályzat előírja, hogy helypénz a mindenkor a helyszínén fizetendő.* Ebből világos, hogy piacra nem vitt árucikkek után helypénzt szedni nem lehet, nem szabad. Nézzék meg tisztelt olvasóink és nézze meg a félhivatalos cikk írója bármily nap reggel, hogy a kisdunahid uttestét, hogy állják el udvarias és előzékeny vámszedőink jés rángatják a csirkét, ludat, gyüj mölcsöt, vajat stbit hozó vidékieket s erőszakolják ki a helypénz kifizetését. Azt senki sem kérdi, hogy |nem Fekete Péternek viszi-e talán 1 a már Köbölkuton megrendelt baromfiakat az a falusi ember, vagy |nem akarja-e a bajnai vásárra továbbítani ; — fizess és menj ! E sorok írójának volt szerencséje a városi számvevő urat e tárgyban meginterpellálni. A városi számvevő ur azt válaszolta, hogy »már a hídon jogosítva vannak helypénzt szedni,* az elárusító feleknek kötelességük levéllel, vagy a községi elöljáróságtól hozott bizonylattal igazolni, miszerint árucikkeiket nem az esztergomi piacra szállítják, hanem megrendelésre, vagy csupán a a városon keresztül viAz .Esztergom és Vidéke" tárcája. JJaraíjgszó. Kis csolnakunk künn siklott a végtelen [vizén, Tengeren s mennyen kivül nem látszott [semmisem. A déli nap szikrázva ontotta sugarát, Izzón, reszketve omlott a tiszta légen át. S egyszerre messze, messze megszólalt a [harang, Mint túlvilágról, halkan rezgett felénk a [hatig. Az evezős kezéből kisiklott a lapát, Halkan mormolni kezdte az Ave Máriát, Csend volt... A csolnok állott... Nem [mozdult semmisem, Csak a harangszó szállt át a végtelen vizén. Pásztor Árpád. Festett világ. — Az sEsztergom és Vidéke* eredeti tárcája. — Hanyagul dobta le magát a színpad valamelyik szegletében egy v székre az est hőse, »fényes csillaga* a trupnak, hanyagul és fáradt idegekkel, pihegő tagokkal. Vége volt az előadásnak s a közönség oszlott. Itt-ott még felhangzott egyegy elkésett taps, de lassan elcsendesült minden. A leány bágyadtan hunyta le pilláit és kicsiny hija volt, hogy el nem aludt ugy trikóban, a hogy volt. A hadnagya forgott fejében, a szőke dragonyos, akit ma estére magához rendelt. És amint ott pihent, valami langyos lehelet megérintette az arcát, melyre hirtelen felkapta fejét. A mint felpillantott, maga előtt találta Barnát, a társulat komoly, ambiciózus tagját, akinek az ő sikereiben nagy része volt. — Te vagy, Gyuszi, — mondta nevetve, amint felismerte a férfit — ugy látszik szemtelen is tudsz lenni! — Én, szemtelen ? Miért mondod ezt nekem, ki még csak meg sem csókoltalak soha, pedig tehettem volna. — Tudod, félek a becsületes ember csókjától. Az hiszem, hogy nyomban kiég az arcom tőle. Ha velem egyforma ember csókol meg, nem veszem még csak léhaságnak sem, de a becsületes emberétől irtózom. szik. Szerinte az itt el nem adott árucikkek után a már megfizetett helypénz visszaadatik, ugy szintén a városon keresztül vitt árukért is a másik vámsorompónál, ahol azt kiviszik.* Ennél lehetetlenebb állítást még e tárgyban nem hallottunk s ez egyenesen rávall a »fogyasztási adóreform* — tervezet megalkotójára, amely adóreform-tervezetet egyszer már lapunkban elparentáltuk. Azt kellett tehát sajnosán tapasztalnunk, hogy városunk egyik pénzügyi korifeusa még elemi dolgokkal sincs tisztában. Esztergomot egyszerűen megteszi zárt városnak, amilyen az országban csupán kettő van : Budapest főváros és Pozsony, melyek élnek azzal a szabadalommal, hogy minden a területükre ért áru, illetve élelmi cikket megadóztassanak s itt gyakorlatban van az is, hogy a városba egyik vámsorompónál bevitt árucikk befizetett adója, a másik sorompónál kifizettetik. Ezek az úgynevezett >zárt városok.* Hogy a számvevő ur Esztergomot is ezek sorába emelte, annak csak örülni lehet, csak sajnos, hogy senki sem ismeri el Esztergom zártváros jellegét. — Pedig kár érted, Nita. A szived jó és tudod-e, hogy nem lész örökéletig szép, hangod is vészit majd bájából és akkor . . . A leány hallgatott. Erezte ő is ezt, néha el is szomorodott a jövőn, de aztán elűzte fejéből a gondot. Egy ideg néma csend volt s a férfi törte meg azt. — Nita, tudsz-e pár peréig komoly lenni ? — Tudok, ha akarok, mondta komolyan. És komoly képet csinált, talán érezte is, de mindenesetre több volt abban a markirozás, mint a valóság. — Hallgass rám. Ne haragudj, ha untatlak, vagy pláne boszantlak, de látod, én sem tudok tovább hallgatni már. Sokszor neki kezdtem, de mindég ugy éreztem, mintha szavaim visszapattogtak volna a te szilaj lelkedről, mert tudom, hogy semmit komolyan nem veszesz. Kimondom nyiltan,hogy szeretlek és hogy magamévá akarlak tenni, de becsülettel. Nita mosolygott. — Vallomás akar ez lenni ? — Vedd annak, ha akarod. Ismerem a szived jóságát, tudom szeretetedet Mi ugy tudjuk — s legyen meggyőződve a számvevő ur és a félhivatalos újság cikkírója is, hogy helyesen tudjuk — miszerint a helypénz csak az elárusitási helyen [szedhető s az esetben ha valamely árusító a sorompónál azon kijelentéssel él, miszerint áruját megrendelésre szállítja, vagy további vidékre, a vámkezelő személyzetnek kötelessége ellenőrizni, hogy ez a bejelentett áru a piacon ne árultassék, vagy ha árusittatik, utánna a helyi illeték levonassék. A fél igazolni semmit sem tartozik. Ha számvevő ur fenti nyilatkozatai megállanánák, úgy Nagyszenferenc-kétegyháza, vagy Jászalsókun — szentmihályszabadszállás is, | amelynek vámszedési joguk van, | egy szép napon egyszerűen zárt várossá alakítanák magukat, ha az ' oly könnyen menne, j És a félhivatalos cikkírója végül 1 kirántja a szablyát a privilégiumok • ellen. De természetesen csak most ' mikor az ukázadó urak rovására ' esik, mig ellenben nagyon kedvére 1 történik a vámsorompók kitolása s a vidéki közönséggel való basáskodás szanktifikációja. Mi ellenben cikkünk' ben törvényileg biztosított privilegiumokrót beszéltünk, amelyeket a dégyermekem iránt, azt hiszem, nem fogod viszautasitani. ha azt mondom : légy az én feleségem. — A feleséged . . . neked ? — kérdezte hirtelen és bámulva a leány. — Igen, az én édes feleségem. . . A leány tágra nyilt szemhéjakkal bámulta az előtte állót s alig tudott szóhoz jutni. — Nem lehet az, Gyuszi — mondta csendesen. — Nem vagyok én feleségnek való, az én szilaj, forró vérem szentségtörővé válnék a házasságban. Még aztán ugy megszoktam ezt az életet, hogy el sem tudnék lenni nélküle. És Karival mi lenne f ! — Hagyd ott azt a goromba embert, hiszen úgyis mindig ver. — igen, de azért szabad vagyok. Lásd ha neked feleséged lennék, le kellene mondanom az udvarlóimról, meg a szeretőmről. Pedig ezek nélkül talán meg halnék, vagy legalább is elhagyna az ambició, meg a routín. Kari az igaz, hogy iszákos s ilyenkor goromba és ver, de alapjában véve jó fiu szegény és tiszteletben tartja a szeretőimet. Sajnállak barátom, de tudom, hogy később bánnád meg. (Vége kör.)
