Esztergom és Vidéke, 1897
1897-10-31 / 87.szám
oltványokban lett volna a baj, hogy t. i. hibásak lettek volna eredettől fogva, mert hiszen volt alkalmunk oly tulajdonosét is látni, aki az oltványok előálitásánál nagy körültekintéssel élt s csak helyesen forrott ép oltványokat ültetett ki. És különben is tapasztalásból tudjuk, hogy a helyesen nem forrott, tehát félig jó oltványok nem pusztulnak el egy szempillantás alatt, hanem betegségüknek rendesen jeleit adják s betegségük hosszas lefolyású szokott lenni, mint pl. necrozisnál, ahol a tőke évekig vegetál elsárgult, szánalomraméltó külsővel. Nálunk pedig harapós zöldlevelü, buja növésű oltványok pusztultak el. A földmives nép ennek okát a >hőütés«nek tulajdonitja. Mi nem ennek, — amely végtére megtörténhetik, de nem oly általánosságban — hanem az alanyok nem adaptáló képzettségének. (Befejező közlemény következik.) Osváth Andor vánata rövid idő alatt nem teljesittetnék, a közel jövőben tartandó nemzeti zsinatra szükséges előkészületül, zsinatot gyüjtend egybe. Önként ajánlkozik tovább e főkáptalan a haza oltárára letett tetemes áldozatokon tul, az alsó rendű papságnak illőbb ellátására uj áldozattal is járulni, valamint másrészről a legerőteljesebb tiltakozást veti közbe az egyházi javak iránti minden törvénytelen intézkedések ellen. Végre szintoly bizodalommal, mint tiszteletteljes kéréssel hivjuk fel t. c, uraságodat arra, hogy megyéjében hasonlót téve, ezen az egyházi közös hitélet —, és buzgóságnak felélesztésére szolgáló s korunkban főleg szükséges eszközt használni kegyeskedjék. Mit, a fennebbiekben kifejezett óhajtásaink teljesítését ujolag és alázatosan kérve maradok stb. Kelt Esztergom, 184.8. május 2-án tartott káptalani gyűlésünkben. *) Társulat a jóhiszemüleg megvásárolt fát már másnak szintén eladta s igy vesztesége van, ugy hisszük, hogy a »polgárok barátja« nem jár el illő módon, amikor hatásköre túllépéssével ily bonyadalmakat okoz. O Iparostanoncok hitoktatása. Ismeretes, hogy eddig az összes iparostanoncokat egyetlen hitoktató oktatta a vallási ismeretekben, aki hallgatói nagy számánál fogva, legnagyobb igyekezete mellett sem tudott kellő eredményt produkálni. E bajon segítendő a városi tanács csütörtöki ülésén, kimondotta, hogy ezentúl négy hitoktatót alkalmaz, akik az iparostanoncokat négy csoportban fogják oktatni. Hármat (két káplán és Horváth Tibor ferencrendi) a belvárosi és egyet a vízivárosi plébánia ad. A változás következtében a hitoktató eddigi száz forintnyi tiszteletdiját kétszáz forintra emelik fel. Fokáptalanunk és az autonómia. (Az eszcergomi főkáptalannak a magyarországi kath. egyház valamenyi főpásztorához intézett felszólítása.) — Befejező közlemény: —• Addig is azonban, mig ez megtörténnék, az annak idejében szükség esetére más egyházmegyei főnök elnöksége alatt is megtartandó nemzeti zsinathoz szükséges előkészletül, megyéjében zsinatot összehívni méltóztatnék, melyben a fennebb elősorolt tárgyak iránt előleges egyezkedés hozatván, a megyei papság és főpásztora, valamint a klérus és a hivők közt is létre, az orsz. kath. lakosságának egy általános és valamenynyi plébániában körözött petíció aláírásával nyilványitandó közérzelmei is világosságra hozassanak. T. cz, ur! E főkáptalan nem tnd ez átalakulási korszakban, különösen az országgyűlési készület eme fontos pillanatában, az egyház valiamennyi hű fiára nézve fontosabb életkérdést, mint minő az egyház függetlensége, — s a már törvényben is kimondott jogegyenlőség — a vallási szabadságnak olyatén biztosítása, mely az egyház és a státus közti viszonyoknak egy egész korszakruü megállapításával az utókor és Isten dicsőségére felviruló keresztény sarjadéknak felőlünk egykor hozandó súlyos ítéletét reánk nézve, minden vád- és kötelességmulasztási szemrehányástól mentté tegye. Egy nagy és ha a népek sorsát intéző gondviselésnek ugy tetszik, dicső korszaknak, mivel az egyházat óhajtott szabadságában kifejleni látandónak küszöbén áll e honban is az annyi véres erőszakot, elnyomást, üldözést és majd jó, majd ismét rosszakaratból eredő korlátozást tűrt kat. egyház. A jelennek futó percei századok sorsának eldöntésére — s millió meg millió katolikusok keserűsége, — vagy istenes Örömének, kinteljes tengődés, — vagy örvendetes hitéletrei fejlődésének biztosítására birandnak hatálylyal s ezen főkáptalan nem akarja magára vonni azon elviselhetetlen terhet, mely őt e határozott pillanatoknak hithiány és pulya tétlenség általi elhanyagolása miatt, a jelen és utókor részrehajlatlan Ítélőszéke előtt nyommá. E főkáptan szivén hordozza az apóstól intését: (Ephes. 5. 16.) komolyan »számot vet az idővel* s látja a napokat, hogy rosszak. De midőn a világ múlékony alakjának örökös változataira vetvén szemeit, (I. Kor. 7. 31.) azokban mi vigasztalást, mi örömet sem talál: csak annál nagyobb vágyat érez az örök és maradandó javak iránt s annál nagyobb bizodalmat helyez a fölöttünk őrködő isteni gondviselésben, mely szolgáinak hűséges és kitartó s egyedül az ő szent hite — és egyházának dicsőségére irányozott munkásságától mennyei áldását meg vonni nem fogja. Ugyanazért a főmegye, jelen elárvult állapotában is, ha tudnillik a katolikusoknak az esztergomi érseki szék mielőbbi betöltése iránti jogszerű és igazságos kiMegye és város. O PÓtadÓ. A városi tanács legközebb megkezdi a jövő évi városi kölcsségvetés s azzal kapcsolatosan a kivetendő pótadó tárgyalását. Lenne pedig az a tervezet szerint 85=nyolcvanöt százalék, ami a tavalyi 74 percenthez mérten tizenegy °/o emelkedés. Ugy látszik tehát, hogy mindenben lassan mászunk, csak a pótadóban megyünk rohamosan előre. Egyelőre, nem levén még a megállapított percent elfogadva, csak komoly aggodalmunkat fejezzük ki, hova fog növekedni a pótadó, ha a nagy programmból, nem mint ez évben semmit, de valamit mégis csak megvalósítunk ? . . . O A szigeti rétek egyszerre töm ge~ sen eladók, még pedig mélyen al pari alatt. És vevők még ily körülmények között sem akadnak. E héten is két előkelő polgár (B. A. és Gy. J.) határozta el magát körtvélyesi rétje eladására, amelyre eddig csak büszke volt. Hogy e meglepő változásnak mi az oka, az érdeklődőknek szívesen megmondja a gazdasági tanácsos. O Ambició ós hatáskör. A városi számvevő kétségkívül ambiciózus ember s bizonyára ez az oka, hogy féltékeny levén a mások érdemeire, a pávatollat sem veti meg. A városi számvevő kétségkívül munkás ember, aki szívesen megtenne mindent a város érdekében, sokszor a hatáskörét sem respektálva, de talán mert sokat markol, keveset fog s keze nem mindenben szerencsés, ami akkor is bebizonyosodott, amikora maga ura volt. E két megjegyzésünkre a következő, e héten történt két eset ad alkalmat : A pénzügyi tanácsos nagy munkával elkészítette a jövő évi pótadó tervezetét s odáig haladt vele, hogy a csütörtökitanácsülésre márleis tisztáztathatta azt. A tanácsülés előtt azonban a purum hirtelen eltűnt. Nagy kutatás után rájöttek, hogy azt a számvevő ur vitte el, hogy ő — akinek annak összeállítása is kötelessége lett volna — referálja diadalmasan a tanácsülésen. A kis kópéság azonban még idejekorán kiderült s az akta visszavándorolt a p. ü. tanácsoshoz. — A másik eset a következő: A tanács az augusztusi árviz idejéből megmaradt szálfák eladását határozta el. Nemrég a számvevő felszólította a Propeller Társulat igazgatóságát e faanyag megvételére. Mint teljhatalmú megbízott járván el, az alkut megkötötte s a fa átvételére határnapul csütörtökön tűzte ki, amikor is a vevőtársulat egyik igazgatójával s mint szakértővel, az erdőmesterrel a hely színén megjelent. A számbevétel meg is történt, csak az a kis pech volt, hogy az 1910 Q láb fából hatszáz hibázik. A számvevő az üzlet örömére, munka után még kocintott is a vevővel. És a délutáni tanácsülésben ugyancsak a számvevő proponálta, hogy a fát, amelyet tanácsi beleegyezés nélkül eladni egyáltalán nem szabad, a valamivel többet igérő Tiefenthal-cég kapja meg. S mikor a tanács e javaslatát acceptálta, maga sietett a telefonhoz, hogy intézkedjék, miszerint a Propeller Társulatot a fa elszállításában megakadályozzák. Tekintetbe véve, hogy a Propeller *) Az autonomikus kongresszus küszöbén érdekesnek tartottuk ezt a dokumentumot közzétenni. A szerk. mmTmmm mim Jm\\á mlmmm\ JmTmmm m Esztergom, október 30. — KolOS napja. Bizonnyára mindenütt az egész országban, de oly szívből és bensőséggel kevés helyen ünnepeltek a mai napon, mint a kis magyar Róma falai között. A bíboros főpap iránt érzett tisztelet és szeretet nem nyilatkozott meg annyira lármás külsőségekben, mint inkább az általános, beszédes ünnepi örömhangulatban. A bazilikában hálaadó Istentisztelet volt, amelyet sokan hallgattak végig. Az érsek helynok és az udvari papság pedig Budapestre utazott, hogy jó kivánatait személyesen adja elő. — A tanintézetekben is majd mindenütt ünnepeltek. E házi ü népségek közül, mint rendesen, legmelegebb, legpoétikusabb s ami hasonló ünnepségeknél nagy szó, legkevésbbé sablonos a vízivárosi nőnevelő intézet belső növendékeié volt. Ez ünnepek sikerét mindenesetre nagyban elősegíti, hogy azok rendezésének lelke egy igazi poétalélek: Gerlai Sarolta nővér, aki miként tavaly, ugy az idén is a »Névnapi hódolat* cimü alkalmi színmüvei előkelő tanúbizonyságát adta a költészet géniusza által megihletett tollának. A szereplő hét intézeti növendék és az árvaleány mindég uj motívumokkal tudta kifejezni az egy kívánságot a bíboros arcképe előtt. (Különösen kedves volt az intelligens arcú br. Kaas Terike és az arasznyi Szécsy Irma.) Burián Erzsike (Haza) és Székesváry Irma (Egyház) kipróbált erősségei a zárdaszinpadnak s ezúttal különös dicséretet érdemelnek a valósággal kothurnusos szerepben. Bájos jelenet volt az is, amikor az intézet őrangyala (Palkovics Ilonka) felkérte a jelenlevő érseki helynököt, hogy a kosárka szép virágot juttassa nevükben az ünnepelt elé, amit Boltizár püspök készségesen meg is igért. Csupa derű és mosolygás volt a közönség a »Festgruss« kis Ilzejénék és Fritzének (Hegedűs Margit és Mindszenty Irma) csicsergése alatt. A francia darab (Perinay Lenke és Mihályfi Róza) újra csak azt bizonyította, (bár mintha a kiejtés nem lett volna az ismert perfekt) hogy ez intézetben nem éneklő recitálásra, hanem igazi szavalásra tanítják a növendékeket. Az ének és zeneszámok mind sikerültek, Borovicska ur játéka művészi volt. Az előadást az érseki helynökön kivül végignézték : Sujánszky Antal nagyprépost, dr. Walther Gyula Grafiel János kanonokok és Maiina Lajos polgármester. — Ma d. e. az érseki kisdedovónő-képző intézet növendékei ünnepeltek, különösen az ének terén levő jártasságukat bizonyítva. Minden elismerést érdemel, hogy csupa magyar zeneszerző szerepelt a műsoron. A kuruc dalokat nagyon bájosan és hatásosan adta elő Fáy Rózsika. Az üdvözlő ódát lendülettel szavalta Trajcsik Irén. Egyszóval az egész ünnepség magán viselte az intézet vezetőségének gondosságát, szakértelmét, magyarosságát. — Itt emiitjük meg, hogy a születésnapját ünneplő egyházfőt a megye és a város táviratban üdvözölte. — Hettey Samu pécsi püspök. Sokakat örömmel lepte meg városunkban a bíboros hercegprímás környezetéből BudaJpestről tegnap este érkezett távirat,mely hety ei Hetyei Sá m uel es z tergo m i ap átk a n o n o k és primási irodaigazgatónak pécsi püspökké való kinevezését hozta hírül. A megyés püspökké előléptetett főpap azon lustrum alatt, melyet a hercegprimási iroda élén töltött, nagylelkűsége, igazságossága által közbecsülést vivott ki ugy a papságnál mint a világiaknál a széles esztergomi főmegyében. Hetyey mint a hercegprímás legbizalmasabb embere és egyházi ügyekben alteregója a pécsi egyházmegye püspöki székére azon bölcs és hazafias szellemet viszi magával, mely a mai nehéz viszonyok közepette messze az ország határain tul is köztiszteletet szereztek Vaszary nevének. Hetyey előléptetése a pécsi püspöki székre jól kiérdemelt jutalma a primási iroda élén szerzett bokros érdemeinek, Az uj pécsi püspök magyar nemesi családból született 1845-ben szept. 12-én. Tanárkodott a nagyszombati érseki főgymnásiámnál, az esztergomi lycaeumon; évek során volt a Pazmaneumban lelkiigazgató, ahonnan Vaszary primás hivta meg a primási iroda élére. Három év múlva lett esztergomi kanonokká, majd apáttá. A magyar püspöki kar egy ra'nden izében magyar, az egyházkormányzat terén jártas és kötelességtudó tagot nyert Hetyeiben. Ad multos annos ! — A gimnázium királynapja. A főgimnázium ifjúsága, a mai ünnepe alkalmából szentmisét hallgatott, utána zászló alatt a tornaterembe vonult, hol a szorosan iskolai ünnepély a tanácsi kar jelénlétében lefolyt. Első sorban a nemzeti imadalt énekelte az ifjúság. Majd a főgimnáziumi-igazgató felolvasta a királyi kéziratot, melynek kapcsán hódolattal a felség iránt méltatta a szobrok jelentőségét, a megörökítettek vallásos és hazafias érdemeit követendő mintaképül az ifjúságnak. A további programm volt: Kurucnóták, énekelte az énekkar. Példaképek, Lehóczky J.-től, szavalta lelkesen Csupor J. IV. o. t. Hunyadi halála. Czuezor Gergelytől, előadta hévvel Zemanek V. VIII. n. p. Tinódi emlékezete (Losoncy L.) szépen szavalta Trautvein Gy. VIII. o. t. Tinódi énekek, kellemes hangon énekelte Takács G. VIII. o. t. Szent Gellért emlékezete cimen Cseh J. VIII. o. u. p. a szent férfi életmozzanataival kapcsolatban gondosan kidolgozott, tűzzel előadott beszédben dicsőitette a nagy püspököt s magasztalta nevének megörökitőjét, a királyt. Szigetvárnál, (Kemener F.,) szépen szavalta Reviczky E. V. o. t. Himnus, énekelte lelkesülten az ifjúság. Végül az igazgató megemlékezett szép szavakkal a nevenapját ünneplő hercegprímásról s az ünnepély a király és a primás éltetésével ért véget. — Vasárnap este fél 6 órakor megemlékezik az ifjúság elhunyt tanárairól; sírjuknál Szitkey Béla ifj. elnök tart beszédet, az énekkar pedig gyászénekeket ád elő. — Kitüntetés. A király, városunk kitűnő fiának: dr. Niedermann Gyulának, a lipótmezei állami elmegyógyintézet igazgatójának s az igasságügyi orvosi tanács elnökének a miniszteri tanácsosi cimet adományozta. — Postapalota. A sok reménylett intézmény és épület közül, ugy látszik, ez az egy, amely a közel jövőben mégis megvalósul. Legalább erre következtetünk abból a körülményből, hogy a póstafelügyelő a hivatal jelenlegi helyiségeit csütörtökön felmondotta. Akik a városrészek egyesítését, az állandó hidat oly bátorsággal a maguk közbenjárása eredményének tulajdonítják, bizonyára az uj postapalotára is kiterjesztik apaszerepüket, kissé megfeledkezvén Walther Károly postafelügyelő úrról, aki hónapok óta a legszívósabb kitartással küzdött, fáradozott, mozgatott minden követ, csakhogy a főnöksége alatt álló hivatal jelenlegi nyomorúságos helyiségeiből kiszabaduljon. — Névmagyarosítás. Farber Gyula, a helybe 1 ! postahivatal főtisztje a maga és gyermekei nevét Zemplényire magyarosította. — A Caldiero-ünnep. Házi ezredünk holnapi emlékünnepe alkalmából ma este fél 8 órakor katonazene járja be a város utcáit, ugy szintén kedvező idő esetén holnap reggel hat órakor. Tiz órakor istentisztelet lesz minden hitfelekezet templomában s ezt követi kedvező idő esetén a nagy kaszárnya udvarán, ellenkező esetben a kir. városi plébánia templomban a újoncok három nyelven való felesketése. A díszebéd a tiszti kaszinóban déli egy órakor kezdődik.
