Esztergom és Vidéke, 1897

1897-10-31 / 87.szám

oltványokban lett volna a baj, hogy t. i. hibásak lettek volna eredettől fogva, mert hiszen volt alkalmunk oly tulajdonosét is látni, aki az olt­ványok előálitásánál nagy körülte­kintéssel élt s csak helyesen forrott ép oltványokat ültetett ki. És kü­lönben is tapasztalásból tudjuk, hogy a helyesen nem forrott, tehát félig jó oltványok nem pusztulnak el egy szempillantás alatt, hanem betegségüknek rendesen jeleit ad­ják s betegségük hosszas lefolyású szokott lenni, mint pl. necrozisnál, ahol a tőke évekig vegetál elsár­gult, szánalomraméltó külsővel. Ná­lunk pedig harapós zöldlevelü, buja növésű oltványok pusztultak el. A földmives nép ennek okát a >hőütés«­nek tulajdonitja. Mi nem ennek, — amely végtére megtörténhetik, de nem oly általánosságban — hanem az alanyok nem adaptáló képzettsé­gének. (Befejező közlemény következik.) Osváth Andor vánata rövid idő alatt nem teljesittetnék, a közel jövőben tartandó nemzeti zsi­natra szükséges előkészületül, zsinatot gyüjtend egybe. Önként ajánlkozik tovább e főkáptalan a haza oltárára letett tetemes áldozato­kon tul, az alsó rendű papságnak illőbb ellátására uj áldozattal is járulni, vala­mint másrészről a legerőteljesebb tilta­kozást veti közbe az egyházi javak iránti minden törvénytelen intézkedések ellen. Végre szintoly bizodalommal, mint tisz­teletteljes kéréssel hivjuk fel t. c, urasá­godat arra, hogy megyéjében hasonlót téve, ezen az egyházi közös hitélet —, és buzgóságnak felélesztésére szolgáló s korunkban főleg szükséges eszközt hasz­nálni kegyeskedjék. Mit, a fennebbiekben kifejezett óhajtásaink teljesítését ujolag és alázatosan kérve maradok stb. Kelt Esztergom, 184.8. május 2-án tartott káptalani gyűlésünkben. *) Társulat a jóhiszemüleg megvásárolt fát már másnak szintén eladta s igy vesz­tesége van, ugy hisszük, hogy a »pol­gárok barátja« nem jár el illő módon, amikor hatásköre túllépéssével ily bo­nyadalmakat okoz. O Iparostanoncok hitoktatása. Isme­retes, hogy eddig az összes iparostanon­cokat egyetlen hitoktató oktatta a val­lási ismeretekben, aki hallgatói nagy számánál fogva, legnagyobb igyekezete mellett sem tudott kellő eredményt pro­dukálni. E bajon segítendő a városi ta­nács csütörtöki ülésén, kimondotta, hogy ezentúl négy hitoktatót alkalmaz, akik az iparostanoncokat négy csoportban fogják oktatni. Hármat (két káplán és Horváth Tibor ferencrendi) a belvárosi és egyet a vízivárosi plébánia ad. A változás kö­vetkeztében a hitoktató eddigi száz forintnyi tiszteletdiját kétszáz forintra emelik fel. Fokáptalanunk és az autonómia. (Az eszcergomi főkáptalannak a magyar­országi kath. egyház valamenyi főpász­torához intézett felszólítása.) — Befejező közlemény: —• Addig is azonban, mig ez megtörtén­nék, az annak idejében szükség esetére más egyházmegyei főnök elnöksége alatt is megtartandó nemzeti zsinathoz szük­séges előkészletül, megyéjében zsinatot összehívni méltóztatnék, melyben a fen­nebb elősorolt tárgyak iránt előleges egyezkedés hozatván, a megyei papság és főpásztora, valamint a klérus és a hi­vők közt is létre, az orsz. kath. lakos­ságának egy általános és valamenynyi plébániában körözött petíció aláírásával nyilványitandó közérzelmei is világos­ságra hozassanak. T. cz, ur! E főkáptalan nem tnd ez átalakulási korszakban, különösen az országgyűlési készület eme fontos pilla­natában, az egyház valiamennyi hű fiára nézve fontosabb életkérdést, mint minő az egyház függetlensége, — s a már törvényben is kimondott jogegyenlőség — a vallási szabadságnak olyatén bizto­sítása, mely az egyház és a státus közti viszonyoknak egy egész korszakruü meg­állapításával az utókor és Isten dicsősé­gére felviruló keresztény sarjadéknak fe­lőlünk egykor hozandó súlyos ítéletét reánk nézve, minden vád- és kötelesség­mulasztási szemrehányástól mentté tegye. Egy nagy és ha a népek sorsát intéző gondviselésnek ugy tetszik, dicső kor­szaknak, mivel az egyházat óhajtott sza­badságában kifejleni látandónak küszö­bén áll e honban is az annyi véres erőszakot, elnyomást, üldözést és majd jó, majd ismét rosszakaratból eredő kor­látozást tűrt kat. egyház. A jelennek futó percei századok sorsá­nak eldöntésére — s millió meg millió katolikusok keserűsége, — vagy istenes Örömének, kinteljes tengődés, — vagy örvendetes hitéletrei fejlődésének bizto­sítására birandnak hatálylyal s ezen fő­káptalan nem akarja magára vonni azon elviselhetetlen terhet, mely őt e hatá­rozott pillanatoknak hithiány és pulya tétlenség általi elhanyagolása miatt, a jelen és utókor részrehajlatlan Ítélőszéke előtt nyommá. E főkáptan szivén hordozza az após­tól intését: (Ephes. 5. 16.) komolyan »számot vet az idővel* s látja a napo­kat, hogy rosszak. De midőn a világ múlékony alakjának örökös változataira vetvén szemeit, (I. Kor. 7. 31.) azokban mi vigasztalást, mi örömet sem talál: csak annál nagyobb vágyat érez az örök és maradandó javak iránt s annál nagyobb bizodalmat helyez a fölöttünk őrködő isteni gondviselésben, mely szol­gáinak hűséges és kitartó s egyedül az ő szent hite — és egyházának dicsősé­gére irányozott munkásságától mennyei áldását meg vonni nem fogja. Ugyanazért a főmegye, jelen elárvult állapotában is, ha tudnillik a katoliku­soknak az esztergomi érseki szék mielőbbi betöltése iránti jogszerű és igazságos ki­Megye és város. O PÓtadÓ. A városi tanács legközebb megkezdi a jövő évi városi kölcsségve­tés s azzal kapcsolatosan a kivetendő pót­adó tárgyalását. Lenne pedig az a ter­vezet szerint 85=nyolcvanöt százalék, ami a tavalyi 74 percenthez mérten tizenegy °/o emelkedés. Ugy látszik tehát, hogy mindenben lassan mászunk, csak a pót­adóban megyünk rohamosan előre. Egy­előre, nem levén még a megállapított percent elfogadva, csak komoly aggodal­munkat fejezzük ki, hova fog növekedni a pótadó, ha a nagy programmból, nem mint ez évben semmit, de valamit mégis csak megvalósítunk ? . . . O A szigeti rétek egyszerre töm ge~ sen eladók, még pedig mélyen al pari alatt. És vevők még ily körülmények között sem akadnak. E héten is két előkelő polgár (B. A. és Gy. J.) határozta el magát körtvélyesi rétje eladására, amelyre eddig csak büszke volt. Hogy e meglepő változásnak mi az oka, az érdeklődőknek szívesen meg­mondja a gazdasági tanácsos. O Ambició ós hatáskör. A városi számvevő kétségkívül ambiciózus ember s bizonyára ez az oka, hogy féltékeny levén a mások érdemeire, a pávatollat sem veti meg. A városi számvevő két­ségkívül munkás ember, aki szívesen megtenne mindent a város érdekében, sokszor a hatáskörét sem respektálva, de talán mert sokat markol, keveset fog s keze nem mindenben szerencsés, ami akkor is bebizonyosodott, amikora maga ura volt. E két megjegyzésünkre a kö­vetkező, e héten történt két eset ad al­kalmat : A pénzügyi tanácsos nagy mun­kával elkészítette a jövő évi pótadó ter­vezetét s odáig haladt vele, hogy a csü­törtökitanácsülésre márleis tisztáztathatta azt. A tanácsülés előtt azonban a pu­rum hirtelen eltűnt. Nagy kutatás után rájöttek, hogy azt a számvevő ur vitte el, hogy ő — akinek annak összeállítása is kötelessége lett volna — referálja diadalmasan a tanácsülésen. A kis kó­péság azonban még idejekorán kiderült s az akta visszavándorolt a p. ü. tanácsos­hoz. — A másik eset a következő: A tanács az augusztusi árviz idejéből meg­maradt szálfák eladását határozta el. Nemrég a számvevő felszólította a Pro­peller Társulat igazgatóságát e faanyag megvételére. Mint teljhatalmú megbízott járván el, az alkut megkötötte s a fa átvételére határnapul csütörtökön tűzte ki, amikor is a vevőtársulat egyik igazgatójával s mint szakértővel, az er­dőmesterrel a hely színén megjelent. A számbevétel meg is történt, csak az a kis pech volt, hogy az 1910 Q láb fá­ból hatszáz hibázik. A számvevő az üz­let örömére, munka után még kocintott is a vevővel. És a délutáni tanácsülésben ugyancsak a számvevő proponálta, hogy a fát, amelyet tanácsi beleegyezés nél­kül eladni egyáltalán nem szabad, a va­lamivel többet igérő Tiefenthal-cég kapja meg. S mikor a tanács e javaslatát accep­tálta, maga sietett a telefonhoz, hogy intézkedjék, miszerint a Propeller Társu­latot a fa elszállításában megakadályoz­zák. Tekintetbe véve, hogy a Propeller *) Az autonomikus kongresszus küszöbén érdekes­nek tartottuk ezt a dokumentumot közzétenni. A szerk. mmTmmm mim Jm\\á mlmmm\ JmTmmm m Esztergom, október 30. — KolOS napja. Bizonnyára mindenütt az egész országban, de oly szívből és bensőséggel kevés helyen ünnepeltek a mai napon, mint a kis magyar Róma falai között. A bíboros főpap iránt ér­zett tisztelet és szeretet nem nyilatko­zott meg annyira lármás külsőségekben, mint inkább az általános, beszédes ün­nepi örömhangulatban. A bazilikában hálaadó Istentisztelet volt, amelyet so­kan hallgattak végig. Az érsek helynok és az udvari papság pedig Budapestre utazott, hogy jó kivánatait személyesen adja elő. — A tanintézetekben is majd mindenütt ünnepeltek. E házi ü népségek közül, mint rendesen, legmelegebb, leg­poétikusabb s ami hasonló ünnepségek­nél nagy szó, legkevésbbé sablonos a ví­zivárosi nőnevelő intézet belső növendé­keié volt. Ez ünnepek sikerét minden­esetre nagyban elősegíti, hogy azok ren­dezésének lelke egy igazi poétalélek: Gerlai Sarolta nővér, aki miként tavaly, ugy az idén is a »Névnapi hódo­lat* cimü alkalmi színmüvei előkelő tanúbizonyságát adta a költészet gé­niusza által megihletett tollának. A szereplő hét intézeti növendék és az ár­valeány mindég uj motívumokkal tudta kifejezni az egy kívánságot a bíboros arcképe előtt. (Különösen kedves volt az intelligens arcú br. Kaas Terike és az arasznyi Szécsy Irma.) Burián Erzsike (Haza) és Székesváry Irma (Egy­ház) kipróbált erősségei a zárdaszinpad­nak s ezúttal különös dicséretet érde­melnek a valósággal kothurnusos szerep­ben. Bájos jelenet volt az is, amikor az intézet őrangyala (Palkovics Ilonka) fel­kérte a jelenlevő érseki helynököt, hogy a kosárka szép virágot jut­tassa nevükben az ünnepelt elé, amit Boltizár püspök készségesen meg is igért. Csupa derű és mosolygás volt a közön­ség a »Festgruss« kis Ilzejénék és Frit­zének (Hegedűs Margit és Mindszenty Irma) csicsergése alatt. A francia darab (Perinay Lenke és Mihályfi Róza) újra csak azt bizonyította, (bár mintha a ki­ejtés nem lett volna az ismert perfekt) hogy ez intézetben nem éneklő recitá­lásra, hanem igazi szavalásra tanítják a növendékeket. Az ének és zeneszámok mind sikerültek, Borovicska ur játéka művészi volt. Az előadást az érseki helynökön kivül végignézték : Sujánszky Antal nagyprépost, dr. Walther Gyula Grafiel János kanonokok és Maiina La­jos polgármester. — Ma d. e. az érseki kis­dedovónő-képző intézet növendékei ünnepel­tek, különösen az ének terén levő jártassá­gukat bizonyítva. Minden elismerést ér­demel, hogy csupa magyar zeneszerző szerepelt a műsoron. A kuruc dalokat nagyon bájosan és hatásosan adta elő Fáy Rózsika. Az üdvözlő ódát lendület­tel szavalta Trajcsik Irén. Egyszóval az egész ünnepség magán viselte az intézet vezetőségének gondosságát, szakértel­mét, magyarosságát. — Itt emiitjük meg, hogy a születésnapját ünneplő egyházfőt a megye és a város táviratban üdvö­zölte. — Hettey Samu pécsi püspök. Soka­kat örömmel lepte meg városunkban a bíboros hercegprímás környezetéből Buda­Jpestről tegnap este érkezett távirat,mely he­ty ei Hetyei Sá m uel es z tergo m i ap átk a n o n o k és primási irodaigazgatónak pécsi püs­pökké való kinevezését hozta hírül. A megyés püspökké előléptetett főpap azon lustrum alatt, melyet a hercegpri­mási iroda élén töltött, nagylelkűsége, igazságossága által közbecsülést vivott ki ugy a papságnál mint a világiaknál a széles esztergomi főmegyében. Hetyey mint a hercegprímás legbizalmasabb embere és egyházi ügyekben alteregója a pécsi egyházmegye püspöki szé­kére azon bölcs és hazafias szel­lemet viszi magával, mely a mai nehéz viszonyok közepette messze az ország határain tul is köztiszteletet szereztek Vaszary nevének. Hetyey elő­léptetése a pécsi püspöki székre jól kiérdemelt jutalma a primási iroda élén szerzett bokros érdemeinek, Az uj pécsi püspök magyar nemesi családból szüle­tett 1845-ben szept. 12-én. Tanárkodott a nagyszombati érseki főgymnásiámnál, az esztergomi lycaeumon; évek során volt a Pazmaneumban lelkiigazgató, ahon­nan Vaszary primás hivta meg a pri­mási iroda élére. Három év múlva lett esztergomi kanonokká, majd apáttá. A magyar püspöki kar egy ra'nden izében magyar, az egyházkormányzat terén jártas és kötelességtudó tagot nyert Hetyeiben. Ad multos annos ! — A gimnázium királynapja. A fő­gimnázium ifjúsága, a mai ünnepe alkal­mából szentmisét hallgatott, utána zászló alatt a tornaterembe vonult, hol a szo­rosan iskolai ünnepély a tanácsi kar je­lénlétében lefolyt. Első sorban a nemzeti imadalt énekelte az ifjúság. Majd a fő­gimnáziumi-igazgató felolvasta a királyi kéziratot, melynek kapcsán hódolattal a felség iránt méltatta a szobrok jelentő­ségét, a megörökítettek vallásos és ha­zafias érdemeit követendő mintaképül az ifjúságnak. A további programm volt: Kurucnóták, énekelte az énekkar. Példa­képek, Lehóczky J.-től, szavalta lelkesen Csupor J. IV. o. t. Hunyadi halála. Czu­ezor Gergelytől, előadta hévvel Zemanek V. VIII. n. p. Tinódi emlékezete (Lo­soncy L.) szépen szavalta Trautvein Gy. VIII. o. t. Tinódi énekek, kellemes hangon énekelte Takács G. VIII. o. t. Szent Gellért emlékezete cimen Cseh J. VIII. o. u. p. a szent férfi életmozzana­taival kapcsolatban gondosan kidolgozott, tűzzel előadott beszédben dicsőitette a nagy püspököt s magasztalta nevének megörökitőjét, a királyt. Szigetvárnál, (Kemener F.,) szépen szavalta Reviczky E. V. o. t. Himnus, énekelte lelkesülten az ifjúság. Végül az igazgató megemléke­zett szép szavakkal a nevenapját ünneplő hercegprímásról s az ünnepély a király és a primás éltetésével ért véget. — Vasárnap este fél 6 órakor megemléke­zik az ifjúság elhunyt tanárairól; sírjuk­nál Szitkey Béla ifj. elnök tart beszédet, az énekkar pedig gyászénekeket ád elő. — Kitüntetés. A király, városunk ki­tűnő fiának: dr. Niedermann Gyulának, a lipótmezei állami elmegyógyintézet igazgatójának s az igasságügyi orvosi tanács elnökének a miniszteri tanácsosi cimet adományozta. — Postapalota. A sok reménylett in­tézmény és épület közül, ugy látszik, ez az egy, amely a közel jövőben mégis megvalósul. Legalább erre következtetünk abból a körülményből, hogy a póstafel­ügyelő a hivatal jelenlegi helyisé­geit csütörtökön felmondotta. Akik a városrészek egyesítését, az állandó hidat oly bátorsággal a maguk közbenjárása eredményének tulajdonítják, bizonyára az uj postapalotára is kiterjesztik apa­szerepüket, kissé megfeledkezvén Walther Károly postafelügyelő úrról, aki hónapok óta a legszívósabb kitartással küzdött, fáradozott, mozgatott minden követ, csakhogy a főnöksége alatt álló hivatal jelenlegi nyomorúságos helyiségeiből kiszabaduljon. — Névmagyarosítás. Farber Gyula, a helybe 1 ! postahivatal főtisztje a maga és gyermekei nevét Zemplényire magya­rosította. — A Caldiero-ünnep. Házi ezredünk holnapi emlékünnepe alkalmából ma este fél 8 órakor katonazene járja be a város utcáit, ugy szintén kedvező idő esetén holnap reggel hat órakor. Tiz órakor istentisztelet lesz minden hitfelekezet templomában s ezt követi kedvező idő esetén a nagy kaszárnya udvarán, ellen­kező esetben a kir. városi plébánia tem­plomban a újoncok három nyelven való felesketése. A díszebéd a tiszti kaszinó­ban déli egy órakor kezdődik.

Next

/
Thumbnails
Contents