Esztergom és Vidéke, 1897

1897-10-17 / 83.szám

es VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. jlLOFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 6 írt — kr. Fel évre — — — — — 3 írt — kr. Negyed évre — — — 1 írt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYII L-ASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Széchenyi-tér, 330. szánj. Kéziratot nem adunk vissza. A reáliskola jubileuma. Esztergom, október 16. Néhány hóval ezelőtt e helyen irtuk meg, hogy »amily csendben, kerülve minden zajt és külső hatást, működik áldásosán, buzgóan, fáradhatatlanul a magasabb kultúra terjesztésén a helybeli reáliskola, éppen oly csendben, észrevétlenül — amely körülmény a mai jubileumos világban, igazán felemlitésre méltó — érkezett meg fenállásának negyvenedik évfordulójához.* Azóta elmúlt néhány hó, sőt immár elmúlott a tegnap a jubiláris nap is: október 15-ike. És pedig elmullott szintén észrevétlenül, minden ünneplés, minden jel, minden megemlékezés nélkül, amiről már nem emlékezhetünk meg oly elismeréssel és büszkeséggel, mint megemlékeztünk szerénységéről a a tanári karnak, amely mindig visszahúzódott mindenféle reklám, minden sikerfitogtatás elül s babért, himnuszt nem keresve, csak nemes, magasztos hivatásának élt. Ez a tanári kar bizonyára most sem vágyott pukkanó frázisgyüjteményre, ezüst koszorúra, fácánpecsenyés és Heidschikes lakomára, sőt talán örült, hogy nagy, évtizeAz .Esztergom fs Vidéke" tárcája. Hozzá . . . ! Minden nyugszik, az éj csendes

t Te is alszol már kis kedves. Nyugalomra tért már minden Csak nekem nyugalmam nincsen. Rád gondolok kis angyalom Erted fáj a szivem nagyon. Szép szemeid rabja vagyok, Mely mint két csillag ugy ragyog. Elgondolom, hogy miként volt, Hogy szivembe miként hatolt Az édes fájó szerelem, Mely oly édes kin énnekem. Ajkamon van mindig neved. Dobog-e értem is szived} Eljősz-e majd drága lélek, Lakom felé, hogyha kérlek f Éltem olyan elhagyatott, Derűs napja sohasem volt. Elárvult szegény szivemre Édes csókod oly jól esne. Diabolus. des munkásságából e nap lelkesült sége, ünnepségei sem zavarták ki, Mindazáltal szégyen városunkra, közönségünkre, hogy e nap jelentőségéről, a jubiláris intézet tanári karának, vezetőinek erényeiről ily igazán »esztergomi* módon tudott megfeledkezni, amivel csak önmagáról adott szegénységi bizonyítványt Es nem a legszebb világot veti arra a négy generációra sem, amely az elmúlt évtizedek alatt az intézet falai közül került ki s az életben bizonyára szép aratását élvezte s élvezi ma is ama termékeny magnak, amelyet e derék férfiak itt ültettek el lelkükben. A világ évezredes hálátlanságának tanúbizonysága, hogy a sok száz közül egy akadt a tizenkettedik órában, aki a volt tanítványok figyelmébe ajánlotta a pénteki dátumot. Első sorban azomban a hivatalos város mulasztott legsúlyosabban, bár ezen túlságosan meg sem ütközünk, mert onnan nem is vártunk semmit Pedig talán legközelebb mégis a városhoz áll a városi reáliskola, 2a általa elért erkölcsi és anyagi lukrum talán mégis a várost érdekli leginkább s ha már az önfeláldozó, áldozatkész tanári karnak megfelelő A „Légion Etrangére."*) — Az »Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — A legión-étrangéret 1832-ben alakították a mindinkább kolonizáló franciák: kisbirtokaikat lázas sietséggel gyarapítani igyekezvén. Ez egy igen hasznos hadcsapat Franciaországra nézve, mert minden nagyobb annektálást evvel végeztetnek s az igazi francia katonaság csak a legio étrangéie két ezredének nyomait követi. S az általa megtisztított területet, nagy kényelmesen megszálván, mint Madagaskár fővárosa: Tananariva bevéteie után is tették, még a hadi dicsőséget is maguknak reklamálják, a világ szemébe porhintés mesterei: a franciák. Holott a zordon légionárius csapat halálmegvető rohamai teszik lehetővé a francia határjeleknek ellenséges területekre való beljebbitését. A 2 legio ezred áll mintegy 11,000 emberből, két katonai »Depot«-vaI, melyek közül az i-ső számú Sidi-Bel-Abbes a 2-ik pedig Saidában tanyázik. A legióbeli legénység önkéntesen jelentkezik a felvételre s öt évre aláir egy kötelező nyilatkozatot, melynél fogva a dotációt nem ad, vagy nem adhat, legalább azt dokumentálhatta volna, hogy azért nagyon is tudomása van a tanár urak kiváló érdemeiről és amennyiben nem méltathatja azokat csengő érccel, honorálni igyekezik legalább hálás, őszinte elismeréssel. A mélységes megfeledkezés, a rút hálatlanság megtörtént; többé senki nem változtathat rajta s még csak az vigasztal, hogy azok akikről elfeledkeztek, oly férfiak, akiknek ha fájtak is — hisz mindnyájan emberek vagyunk — a tegnapi nap keserű tapasztalatai, sokkal inkább karakterek, semhogy e tapasztalatok jövendő munkásságukra, ambíciójukra, buzgalmukra bármily irányban is befolyással lehetnének. Ami különben csak a mi meg nem érdemlett szerencsénk, a tények ridegségén azonban semmit sem változtat. Őszintén sajnáljuk, hogy még a városnak ily örömnapján is, amelyet nem lett volna szabad semmi disszonáns hanngak megzavarni, újra csak rekriminációkba kellett bocsátkoznunk, de hát ez is kötelességünk, terhes, kellemetlen kötelességünk volt, de ezúttal tovább nem folytatjuk. Most még csak arra figyel*) Mutatvány a MIHÁLYI IMRE készülő könyvéből : «Francia zászló alatt.» francia zászlót tűzön, vizén, szárazon, csatákban, stb. stb. vitézül védelmezi. S eskü helyett, ama nyilatkozaton fogad hűséget és engedelmességet a frank respublica tisztjeinek. Arról pedig, hogy ezen fogadását meg ne szeghesse, gondoskodnak, a még a rendes francia hadsereg szigorú törvényeit is vasfegyelem dolgában messze felülhaladó rendelkezések. De bár sokszor embertelenséggé fajul azon rettenetes szigor, a melylyei a légionáriusokat kezelik, mégis, be kell ismerni, hogy e nélkül, ezen elszánt embertömeggel birni nem lehetne, Még igy is számtalan olyan eset merül fel, amelyet európai katona a mesék országba valónak itél: holott ottan napirenden vannak az ily drámai jelenetek. Mert a légiót nem köti össze semmiféle nemzeti, vagy bajtársi kapocs, annak emberanyaga a földgömb minden részéből összeverődött kalandorokból telvén ki, amelyet a vasfegyelem erős kalapácsa tömörít össze. Itt minden egyes alak a saját boldogulását keresi. S az adott szigorú viszonyok között nyomorult életének megmentésére fordítja egész erejét, Vagy pedig végkép elkeserítve a szenvedésektől, amit mesterségesen is előidéznek, önként keresi a halált, mely megváltása nyomorának. meztetjük az indolens, minden nemes eszme és mozgalom iránt érzéketlen városi hatóságot, hogy ha legalább reáliskolája jelene nem érdekelte, tegye jóvá mulasztását azzal, hogy a jövőjével komolyan foglalkozzék, amit eddig szintén nem cselekedett meg. Olvassák el ez intézet érdemes igazgatójának a mult évi reáliskolai értesítőben e kérdésről irt tanulmányát, fontolják meg annak igazságait. Vegyék kezünkbe kitartással, szeretettel a jubiláris iskola ügyét. Járuljanak, a szép múltra hivatkozva, deputációval a kormány elé s ha ott előadják hiven, részletesen, becsületesen a lefolyt negyven év történetét, lehetetlennek tartjuk, hogy süket fülekre találjanak. Részünkről szivünk egész melegével, hálás lelkünk teljéből üdvözöljük mindazokat, akiknek a mai nagy nap elérésében részük volt, első sorban természetesen a tiszteletreméltó tanári kart, őszintén óhajtva, hogy eredményes, eléggé alig méltányolható működésüket az ifjúság és a város javára még nagyon hosszú ideig folytathassák. Üdvözöljük kiválóképpen azt a Ezért oly rettenetes a légió rohama. S már nevének hallatára menekül az ellenséges városi lakosság, jól tudván, hogy a legionáriusok elkérgesült szivében könyörületességre nem számithat. A légió legnagyobb kontingensét az elsasz-lotharingiai francia-németek szolgáltatják, de sok bajor és porosz német is van közöttük ugy hogy az Összes legénység 68 °/

0-a német. S megtörténik, hogy az elsaszi szökevényt fia is követi a légióba, s együtt harczolnak a francia trikolor alatt. A németek után a belgák következnek, kik egész vakmerőséggel átszöknek őrállomásaikról fegyverestől a határon, s legelszántabb harcosai a franczia haderőnek. Utánuk az olaszok következnek, akik, mig Olasz- és Francia ország jobb viszonyban volt egymással, többen voltak. De van itt hollandi, török, görög, orosz, osztrák, lengyel, spanyol, szerecsen amerikai, angol, söt még mongol legiorius is találkozik ; magyar csak elvétve egy-kettő. De egy kapitány is van : Szarvas nevű, aki mint kitűnő lovas az első ezred büszkesége. S hatalmas bajuszáról, s eget verő káromkodásáról csakhnmar rá lehet ismerni magyar származására. Mindkét legio-ezred áll 22 századból, Főt. Ürge Ignác ur Chinából nagy szállítmány legfinomabb minőségű most, aratott T H E A T küldött, amelyből fi firifiti nhinai ládákban ónozva 1200 nr

am A fnrintnn kanhatn R R II T S Y fi Y 11 I A—míünai-árii raktárában.