Esztergom és Vidéke, 1897

1897-10-10 / 81.szám

es VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. jlLŐFIZETESI ÁRAK I Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fel évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések Széchenyi-tér, 830. szánj. -jW Kéziratot nem adunk vissza. Bartal Rezső Ünneplése. •— A csütörtöki tanitógyülés. — Esztergom, október 9. Az esztergomjárási és az esperességi kerületek tanitói csütörtöki gyűlésének legmomentuózosabb része mindenesetre az az ünnepi, megható búcsúzás volt, amelylyel volt tanfelügyelőjüknek: Bartal Rezső kir. tanácsosnak mondottak Isten hozzád-ot. Ez az önként, szinte észrevétlenül keletkezett megható ünneplés ékesszóló bizonyítéka volt annak az igazán fiúi ragaszkodásnak, benső, őszinte szeretetnek, nagy s általános tiszteletnek, amelylyel a megye egész tanitókara a nyugalomba vonult férfiú iránt viseltetik s amely több mint két évtized alatt nőtt,; 1 fejlődött, erősödött ily nagygyá, hatalmassá, változhatatlanná. Volt már módunkban ismételten megemlékezni a kiváló tanférfiu elévülhetetlen érdemeiről, amelyeket vármegyénkben a tanügy terén szerzett s ma csak arra szorítkozunk, Az „Esztergom is Vidéke" tárcája. NéVnap. Egy faluban ma, messze nyugatra, Egy öreg asszony a névnapját tartja, A névnapját szépen megtartja : Levelet kapott, azt olvasgatja. Olvassa egyszer, olvassa százszor, Könyezik egyszer, mosolyog másszor. . . . Hol kiteríti, hol Összehajtja, S szerető gonddal megsimogatja. Meg-megsimogatja, könnyű helyt tartja, Hogy mikor nem látják, megcsókolhassa Megcsókolhassa a levél irását, A levél végén a nevem vonását . . . — Mert édes anyám az, aki ilyképpen A nevenapját ünnepli szépen ! ! Szabolcska Mihály. A brigadiros úrról. — Egy önkéntes naplójából. — Az sEsztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Vége. Már régen bicikliztem, kerültem én, — meg aztán jobb szeretnék a csapatnál. A kapitány ur nem szólt többet, elfordult tőlem. Aztán Írásban bejelentette hogy szívvel — lélekkel csatlakozunk az üdvözlő szónokok elismeréséhez, hálájához, jó kívánságaihoz s velük együtt óhajtjuk, hogy az érdemes férfiú jól megérdemlett pihenése ép oly zavartalan és kellemes legyen, amily tövises, munkában, de érdemekben is gazdag volt eddigi pályafutása. A szép ünnepségről és a tanitógyülésekről tudósítónk a következőkben számol be : A gyűlések. Ugy az esztergomi járási Kath. Tanítóegyesület, mint a három esperességi tanitói körnek nevezetesen : a bajóthi, doroghi és párkányi esperességi kerületeknek tanitói f. hó 7-én egybegyűltek először a duna-utcai elemi iskola 4-ik, majd a 3-ik osztályú termében, hol a köri gyűlés lefolyását bevárva, d. e. 11 órakor a megyeház nagytermében gyülekeztek. A köri gyűléseket előbb mise előzte meg, melyet a kir. városi plébánia templomban hallgattak. Mise után az esztergomjárási tanítóegyesület nyitotta meg gyűlését, melyen dr. Walter Gyula a zászlóaljnak, hogy az önkéntest, már mint engemet, semmire se lehet használni. A biciklizésben megfájdul a tüdeje, — spongya ember. Persze ez a jelentés zászlóaljtól ezredhez, ezredtől brigádhoz került s bizton megyőződött róla minden fórum, hogy nekem hiányzik egy kerekem. Törődtem is vele, mit gondolnak rólam ! A biciklimet biztos helyre tettem. Egypár pengő ütötte érte a markom, jó lesz az a gyakorlat hátralevő idejére ! De hát, hogy a brigadiros ur akaratát nem teljesítettem, meg is szenvedtem érte, elmondom hogy miként. Egy mezővároskába kvártélyoztak el bennünket. Valami uriházba juthattunk, mert a pajtába egy egész szakasz volt elhelyezve. Odatettek engem is, azt mondták, önkéntesnek nincs eksztra szoba. Mit tehettem mást, megnyugodtam benne. Hanem azért gyakran kacsingattam a zsalugáteres ablakra, hogy nem tekint-e ki onnét valaki. A zsaluk zárva voltak, a ház első része olyan volt, mintha gazda nélkül lenne. Egypár cseléd lézengett az udvaron, azoktól tudakoltam vájjon ki lakik ott. — Özvegyasszony a tekintetes asszonyunk, mondta az egyik. Bizonyosan öreg lesz és csúnya, vélekedtem magamban ; azért nem mutatja magát. Az egyik kamerádomtól aztán, aki arravalósi volt, meghallottam, hogy se nem vén, se nem csúnya, hanem fiatal és szép, de zárkózott természetű. elnök, egyházmegyei főtanfelügyelő távollétében, a mire gyengélkedése szolgáltatott okot, — Major János alelnök elnökölt. A jegyzőkönyvek felolvasása után dr. Ében Mihály zsámboki lelkész a számtantanitás módszeréről szabad előadást tartott s ez alkalommal az általa szerkesztett, szabadalommal ellátott, saját találmányú számológépét bemutatta s annak használhatóságáról tanulságos és élvezetes előadásával leköté a hallgatóság figyelmét. Midőn ezzel végezett, véleménynyilvánítást kért a jelenvoltaktól, ami meg is történt. A vitában Szölgyémi és többen részt vettek. Az összbenyomás a számológép használhatóságát illetőleg eltérőnek nem mondható, mert mindannyian meg voltak győződve arról, hogy sikerrel kezelhető, de melyik osztályban leginkább ? — Erre nézve szintén majdnem egyező lőn a felelet, hogy a népiskola 3-ik osztályától feljebb. Az alsóbb osztályokban azonban, némi komplikáltsága miatt, inkább csak a régi orosz mintájú számológépnek van nagyobb gyakorlati alkalmazhatósága. A szép előadást hálás éljenzéssel jutalmazta a közgyűlés már csak azért is, hogy Ez utóbbiról tudomásom volt már, de csak reménykedtem, hogy majd felnyitja az ablakot. Ott jártam, keltem a zsalugáder alatt s egyszer a nyilason át két szentjánosbogár szemet pillantottam meg. Ennek a két szemnek a sugara a szivemre esett. Hohó! még kaland lesz ebből. Másnap már jobban felnyilt a zsalugáder s egy nevető piros arc vonalai látszottak onnét. Jól megy a sor, biztatott a reménység. Nem voltam utolsó legény, hittem magamban. Elfogtam az udvaron csatangoló cselédet : — Nem beszélhetnék a nagyságos asszonynyal ? — Nem kéremássan, nem fogad senkit. — De megvesz az Isten hidege itt a pajtában. Valahol egy kis szobácskát szoríthatnának a házban. A beszédemet meghallotta valaki, mert hirtelen felcsapódott az udvar felől levő zsalu. Megvártam az estét. Sötét volt és hideg. A pajtában már aludtak a bakák. Csöndes volt az udvar, mint a jó lelkiismeret. Magamra kaptam a köpönyegemet. Nesztelenül elkerültem a pajta háta mögött s egyszer csak ott találtam magam az utczán. Erősen oda lapultam a ház falához ; az egyik zsalu nyilasán át világosság szűrődött ki. Az utcaajtó kilincsére tettem a kezemet, be volt zárva. Mi történt itt ? Éja távol idegenből, költséget nem kímélve, a népoktatás ügyének ily derék harcosa érkezett, aki mint kath. lelkész a tanít s terén is megmutatta ügyességét és arravalóságát. Hogy hasznos működésének becsét maradandóvá tegye, V

A számtan módszeréhez* cimü alkalmi munkáját ingyen a tanítóság rendelkezésére bocsátotta. E gyűlés lefolyásához tndositónk kérésére csak néhány szónyi megjegyzést csatolunk. Ugyanis a gyűlés után figyelmeztetés történt, hogy a mult ülés jegyzőkönyvének felolvasásakor abba egy oly tétel csúszott bele, mely a valóságtól eltér, mert hogy a közönséges törtek tanításának a népiskolából való teljes kiküszöbölése tárgyában senki sem tett pozitív indítványt, azt minden jelenvolt elismerni kénytelen. Az akkori értekezés a közönséges törtek ismertetését a tizedes törtek alapfogalmának befogadása céljából szükségesnek tartotta, csupán a közönséges törtekkeli számmiveletek törlésére nézve tettek indítványt. A dorogi, bajóthi esperességi tanitói körök más tanterembe vonultak, hol az elnöklő Pelczer Lipót rövid megnyitó beszéddel vázolja szaka mindig erre szoktam hazzajönni s eddig még nyitva találtam az ajtót! ? Amint ott karmolászom a kilincset, lassan kinyilt az ablak s egy csilingelő édes hang azt kérdte : — On az, önkéntes ur ? A zárkózott természetű szép Özvegy beszélt; de hát most sötét volt. Elkaptam a bársony kezét s egy csókban reá leheltem a lelkem jobbik részét. — Türelem, mondta, rögtön jövök, rögtön nyitom. Nincs az udvaron senki ? ugy-e fázik ? Ott álltam a menyország kapuja előtt a vér száguldott az ereimben, kivert a láz. Még egy perc, még egy . . . már hallom a léptei neszét . . . most . . . no most . . . ah . . . A fővártán riadót fújtak s egyszerre trombita szótól zengett minden. A bakák a pajtában sebten cihelődtek, ott futkozott mind az udvaron. — mikor megnyilt az ajtó, mely engemet a paradicsomba vezetett volna, egy fehérruhás hölgyet láttak a bakák, egy sikoltást hallottak s egy ajtó csattanást ... Egyszer lett volna az egész gyakorlat alatt jó kvártélyom s attól is elütött a riadójával a brigadiros ur. Talán boszuból, hogy nem szorultam a 25 forint »kerékpár-koptatási pótdíj « ra ? ! Tóth Dezső. Főt. Ürge Ignác ur Chinából nagy szállítmány legfinomabb minőségű most, aratott T H E A T küldött, amelyből