Esztergom és Vidéke, 1897

1897-09-23 / 76.szám

gráfia mindég igen sokoldalú, felö­lelvén a földrajzi, történeti, termé­szetrajzi, közgazdasági, kereskedelmi, ipari, egészségi, vallásügyi, oktatás­ügyi stb. viszonyok leírását. S mint egy nagy épületen ezer kéznek kell dolgozni : ácsnak, kőmívesnek, csere­pesnek, bádogosnak stb., kinek-ki­nek a maga szakmája szerint, hogy az alkotás — az építőmester veze­tése és felügyelete mellett — sike­rüljön, ugy e munka is csak ugy sikerülhet, ha a vezetőnek kiki a tanulmányainak, hajlamainak meg­felelő téren segítségére van. Örömmel és büszkeséggel kons­tatáljuk, hogy akadtak szép szám­ban lelkes, buzgó férfiúk, akik rész­ben kutatásokon alapuló eredeti értekezésekkel, részben adatgyűj­téssel, részben nagyobb müvek kivonatolásával közreműködésüket azonnal készségesen megígérték. De hogy a munka tökéletes le­gyen, feltétlenül szükséges, hogy annak felépítésénél minél több szem lásson, minél több kéz dolgozzon nemcsak a városban, de a vár­megye területén is. Ezért fordulunk a hazafias közönséghez azzal a ké­relemmel, hogy a nemes célt mél­tányolva, a sikerben bizva, ha­csak egy téglával is, kiki járuljon hozzá az építéshez. A kiküldött előkészítő bizottság rövididő alatt össze fogja állítani a mo­nográfia tartalmát és igy mindenkinek módjában lesz tájékozódni az iránt, mily módon, mely irányban válha­tik leghasznosabban munkatársává a műnek. S ha ezt tudja, jelentkez­zék mielőbb a bizottságnál. A sok obulusból lett a talentum parányi porszemekből a sivatag, a sok munkatárs lapjaiból készül el a monográfia hatalmas kötete. S hogy ez csakugyan létesül­hessen, azt elősegíteni tartsuk annál is inkább kötelességünknek, mert ez a munka, amelyet a város és a vármegye közönsége állit össze, lenne a mi millenáris emlékünk. Akik nem akarják, hogy az utó­dok pirulva emlegessék a nagy nem­zeti események iránt indolens, érzé­ketlen elődjeikét, tömörüljenek a kibontott lobogó közül ! P—s. tás is volt, Istenem, milyen hatás ! Majd­nem annyi tapsot kapnál, mint én. — No látod — kezdte újból Mócli — s most itt csüggeszted a fejedet, mintha véged volna. Mi történt ? Semmi. Más­sal is megesett már. Két hét múlva be­gyógyul a szájad, csak jól kend be ola­jos zsemlyével, a nagynéném is mindig azt teszi, valahányszor elégeti magát s azután újból kezdheted. No, Rudi, az Isten éltessen J Mócli odatartotta sörös poharát, de a tüzevő nem nyúlt utanna. — Tulajdonképen hogyan is történt ? A tüzevő vállát vonta. — Nem tudom ... A Jánoska hiány­zott ... a Jánoska beteg . . . azután nem ült ott, ahol szokott . . . hát téve­désből csakugyan a tüzes végét vettem a szájamba. — Hogy van a Jánoska ? — kérdezte Mócli. A tüzevő nem válaszolt, csak a teste rázkódott meg. A kigyóember teljes ere­jéből fújta a füstöt s Mócli nagyot hör­pintett poharából. Egy virágárusleány kö­zeledett feléjük. — Mócli, esik az eső. Vigyél haza, holnap megfizetem, ma nem kerestem még semmit. Mócli dühösen csapott az asztalra. — Hagyj békében — kiáltott a le­ányra — te is csak olyan rossz vagy, mint a többi asszony ! A kigyóember ismét helyeslőleg bó­lintott s a tüzevő felé hunyoritott, A Gazdasági Egyesület választmányi ülése. Esztergom, szeptember 16. A »Gazdasági Egyesület* Krup­lanicz Kálmán főispán ur ő mél­tósága elnöklete mellett, Meszéna János és Vimmer Ferenc alelnökök, Niedermann József id. titkár, Li­csauer Sándor jegyző, Rudolf Mi­hály, Vimmer Imre, Perger Lajos, Geiger Ferenc, Meszéna Kálmán, Brucsy János s. t. b. választmányi tagok jelenlétében tartá meg a nyári idény utáni első ülését. Elnöklő főispán ur az ülést meg­nyitván, igazolja, hogy az ülés egy­behivásával a legközebb hozott azon határozatnak kivánt eleget tenni, mely szerint határozatilag kimonda­tott, hogy a nyári idény kivételé­vel havonkint választmányi ülés tartassék. Ezzel a tárgysorozatba felvett ügyek vétettek tárgyalás alá, je­lesül : i. a titkár előterjeszti, hogy miu­tán a nagyméltóságú földmivelés­ügyi miniszter 65.595/96 szám alatt kelt magas leiratában figyelmez­tetett, hogy azon esetben, ha az egyesület, szőlőtelepének fentartása és fejlesztése érdekében az állami támogatást jövőre is igénybe venni mintha biztatni akarná Móclit, hogy szóljon. A fiakeres végigtörülte bajuszát, karjával odakönyökölt az asztalra s me­rően a tüz evőre nézett. — Aztán Rudi nagyon haragudnál, ha mondanék valamit. Ha — teszem fel — azt mondanám, hogy az mégsem járja, hogy egy asszony egész éjjeleket végig dorbézol, mikor ura van, hogy a szeparékban kergetőzik, mikor a gyereke beteg. Rudi, Rudi rég mondom azt, ez az asszony okozta vesztedet. A tüzevő fölpattant. — Ez nem igaz ! — Itt van la ! Nézd meg magad — szólt Mócli — s megvetőleg állt fel, hogy a jelenetet ne lássa. A szeparéből kitámolygott Amanda, nyomában az őrgróf. Végre sikerült neki megkötnie a fűzőt, mely festői formában helyezkedett el a fején. — Amanda . . . isteni Amanda . . . — dúdolta, a grog s végigkeringőzött a a kávéházban. Az ajtónál hirtelen ott termett a tüzevő; hosszú köpenyeget dobott Amandára s karon fogta. Az őrgróf bambán bámult utánuk. Az eső már elállott, csúnya nyirkos köd terjengett az utcákon. Sietve, szinte szaladva igyekeztek hazafelé. Az útszéli kolbászos fejét bólintgatva nézett utá­nuk ; először történt az este, hogy nem vejtek nála meleg kolbászt. Kézt-kézben tartva mentek egymás mellett. A lépé­sük kopogása messzire visszhangzott az óhajtja — ugy annak az üzemét a 60,900/96 sz. alatt kelt hirdetésben megszabott feltételeknek megfele­lően kell berendezni, — javasolja, hogy ezen hirdetmény javaslattétel céljából Wimmer Ferenc alelnök urnák adassék ki. Elfogadtatott. 2. Olvastatott a földmüvelésügyi minisztériumnak 54870/96 sz. alatt kelt leirata, melyben értesit, hogy az állattenyésztés emelése érdeké­ben kilenc állattenyésztési kerületi felügyelőséget szervezett és Esz­tergom a szombathelyi kerületbe osztatott be. Tudomásul vétetett. 3. Olvastatott a földmivelésügyi mi­nisztériumnak 69.283/96 sz. alatt kelt leirata, melyben a zemplén­megyei gazdasági egyesület felter­jesztésére válaszolólag értesit, hogy az 1890. évi V. t. c. alapján azon szőlőtulajdonosok is részesülhetnek kölcsonyben, a kik elpusztult szőlő­jüket gyéritési eljárással való fenn­tartásra honi szőlőfajtákkal kívánják felújítani, ha a szükséges egyéb feltételek megvannak. Tudomásul vétetett. 4. A gazdasági egyesületek ez­redéves kiállítást irodája 1119/96 sz. alatt értesit, hogy egyesületünk által kiállított szőllő ojtványmintá­kat a Budapesten felállított gazda­sági múzeum céljára a földmüvelés­ügyi miniszter ur . rendelkezésére bocsájtotta. Tudomásul vétetett. 5. Sopronmegye gazdasági egye­sületének 119/97 sz. alatt kelt azon átiratát, — melyben a csőszök kutya­tartását engedélyezni kérni — s ez irányban a kormányhoz feliratot ja­vasol intézni, a választmány egysze­rűen tudomásul vette azon okból, mert nem tartja megengedhetőnek, hogy a szőlő- és mezőőrök a határ­ban kutyákkal járjanak. 6. Olvastatott a fölmivelésügyi ministeriumnak 6965/97 sz. intéz­ménye, melyben a Budapesten meg­nyílt vásárcsarnokokre hívja fel a gazdaközönség figyelmét. Tudomá­sul vétetett. üres utcákban, melyek a külváros felé vezettek. Nem szólott egyikük sem, hisz ugy is tudta mindkettő, mire gondol. A haj­nali fakó világítás hosszú, mély baráz­dákat vont most Amanda arcára. Le­horgasztott fejjel, dideregve simult a tüzevőhöz, ki oly erősen fogta kezét, mintha soha többé ki sem akarná en­gedni. A kapu előtt az asszony halkan oda­súgta a férfiúnak : — Meg van ! Azután felbotorkáltak a szük, sötét lépcsőkön a harmadik emeletre. Hideg is volt, nedves is volt a szo­bában. A hiányos ablakon keresztül metsző hidegséggel sivított be a szél, magával hordva az ereszről lecsurgó esőcseppeket. A férfiú nagy nehezen gyertyát gyújtott. Azután egy kalapban és felöltőben egymás mellé ült a két ember. A férfiú az asszonyt nézte, az asszony meg a gyertyavilagba bámult. Hirtelen egymásra néztek. Mindkettő­jük szemében köny csillogott. — Légy erős, Rudolf! — szólt az asszony s hangja remegett a visszafuj­tott izgatottságtól. — Mária ! — sóhajtott a férfiú s egy­szeriben lehajolt, hogy megcsókolja az asszony kezét. A hajára hullott az asszony köny­cseppje. — Látod, — kezdte akadozva az 7. Olvastatott Molnár János and­rásfalvi községi tanitó kérelme ne­mes gyümölcsfa-csemeték stb. ado­mányozása iránt. Ezer drb. nemes csemetefa adományoztatott. 8. Tárgyaltatott a földmivelés­ügyi ministeriumuak 10,791/97 sz. alatt kelt leirata, melyben értesit, hogy a pénzügyminisztériumnak 12,625/97 sz. alatt kelt rendelete értelmében >a szőlők nemesítésére szolgáló, hosszában keresztül vágott új parafa-dugók a külföldről vám­mentesen hozhatók be. i Tudomásul vétetett. 9. A vármegye közgazdasági bi­zottságának megkeresése folytán tárgyalás alá vétetett a megyei eb­tartási szabályrendelet-tervezet, s annak minden szakasza változtatás nélkül elfogadtatott, mégis azon hoz­záadással hogy annak joghatálya Esztergom sz, kir. városra ki ne ter­jesztessék, egyrészt azért, mert a város saját hatáskörében már maga is alkotott ebtartási szabályzatot s az felsőbb jóváhagyás alatt áll, de másrészt a várost a községgel egy kalap alá vonni aligha volna czél­irányos. 10. Elénk vita tárgyát képezte a szőlőszeti és borászati felügyelő vá­lasza, a kormány által létesíteni szándékolt 20 hold ojtvány és sző­lővessző telep tárgyában. A füldmivelésügyi minisztérium­nak 10.127/97 sz. alatt kelt magas leirata folytán a gazdasági egyesü­let folyó évi juníus havában meg­kereste Bernhardt Rezső felügyelő urat, miszerint értesítené arról, hogy a szőlőteiep kérdése mily stádium­ban van, és való-e az, hogy a ma­gas kormány a telep létesítését a hegyközség megalakításához kötötte. A válasz tartalma az, hogy Bern­hardt Rezső úr ugy Esztergom vá­rossal, mint más községekkel a te­lep felállítása érdekében a szüksé­ges tárgyalásokat megkezdette s működésének eddigi eredményéről a földmivelésügyi minisztériumhoz asszony, — meg lesz minden, amit csak kívántunk. Nézz ide, van pénz bőven ... husz . . . harminc . . . nyolcvan forint . . . Élő mirtusből csináltatjuk a koszo­rút . , . a pap is eljön az összes kántá­lókkal s énekelni fognak végig az utcán ugy, a hogyan te akartad . . . Rudolf, ne sirj, hallgas reám . . . Égszin kocsiba teszik majd a koporsót s négy fehérlő húzza, hosszú göndör farkakkal ugy, a hogyan Jánoska kívánta ... Ne sirj, Rudolf, meg lesz minden . , . Jer, légy erős, nézzük meg . . . Az asszony magához emelte a férfiút s hosszú csókot nyomott homlokára. Lassú léptekkel megkerülték a szobát, egymást támogatták utjokban. Egyikük sem akart elsőnek érkezni az ajtóhoz, mely a másik szobába vezetett. Végre az asszony megnyomta a ki­lincset. Ott állott a két ember az ajtófélfához támaszkodva, szorosan átölelve tartva egymást. A szobában kis ágyban feküdt Jánoska. Hófehér lepedő borította apró testét, csak a fakó, sárga arca látszott ki be­lőle. A fejénéi mécses égett, melynek kanóca nagyot lobbant, mikor az ajtót kinyitották. Azután hirtelen elaludt . . . A légkirálynő és a tüzevő zokogva borultak, egymás kebelére . . . Ágai Béla.

Next

/
Thumbnails
Contents