Esztergom és Vidéke, 1897

1897-09-23 / 76.szám

gráfia mindég igen sokoldalú, felölelvén a földrajzi, történeti, természetrajzi, közgazdasági, kereskedelmi, ipari, egészségi, vallásügyi, oktatásügyi stb. viszonyok leírását. S mint egy nagy épületen ezer kéznek kell dolgozni : ácsnak, kőmívesnek, cserepesnek, bádogosnak stb., kinek-kinek a maga szakmája szerint, hogy az alkotás — az építőmester vezetése és felügyelete mellett — sikerüljön, ugy e munka is csak ugy sikerülhet, ha a vezetőnek kiki a tanulmányainak, hajlamainak megfelelő téren segítségére van. Örömmel és büszkeséggel konstatáljuk, hogy akadtak szép számban lelkes, buzgó férfiúk, akik részben kutatásokon alapuló eredeti értekezésekkel, részben adatgyűjtéssel, részben nagyobb müvek kivonatolásával közreműködésüket azonnal készségesen megígérték. De hogy a munka tökéletes legyen, feltétlenül szükséges, hogy annak felépítésénél minél több szem lásson, minél több kéz dolgozzon nemcsak a városban, de a vármegye területén is. Ezért fordulunk a hazafias közönséghez azzal a kérelemmel, hogy a nemes célt méltányolva, a sikerben bizva, hacsak egy téglával is, kiki járuljon hozzá az építéshez. A kiküldött előkészítő bizottság rövididő alatt össze fogja állítani a monográfia tartalmát és igy mindenkinek módjában lesz tájékozódni az iránt, mily módon, mely irányban válhatik leghasznosabban munkatársává a műnek. S ha ezt tudja, jelentkezzék mielőbb a bizottságnál. A sok obulusból lett a talentum parányi porszemekből a sivatag, a sok munkatárs lapjaiból készül el a monográfia hatalmas kötete. S hogy ez csakugyan létesülhessen, azt elősegíteni tartsuk annál is inkább kötelességünknek, mert ez a munka, amelyet a város és a vármegye közönsége állit össze, lenne a mi millenáris emlékünk. Akik nem akarják, hogy az utódok pirulva emlegessék a nagy nemzeti események iránt indolens, érzéketlen elődjeikét, tömörüljenek a kibontott lobogó közül ! P—s. tás is volt, Istenem, milyen hatás ! Majdnem annyi tapsot kapnál, mint én. — No látod — kezdte újból Mócli — s most itt csüggeszted a fejedet, mintha véged volna. Mi történt ? Semmi. Mással is megesett már. Két hét múlva begyógyul a szájad, csak jól kend be olajos zsemlyével, a nagynéném is mindig azt teszi, valahányszor elégeti magát s azután újból kezdheted. No, Rudi, az Isten éltessen J Mócli odatartotta sörös poharát, de a tüzevő nem nyúlt utanna. — Tulajdonképen hogyan is történt ? A tüzevő vállát vonta. — Nem tudom ... A Jánoska hiányzott ... a Jánoska beteg . . . azután nem ült ott, ahol szokott . . . hát tévedésből csakugyan a tüzes végét vettem a szájamba. — Hogy van a Jánoska ? — kérdezte Mócli. A tüzevő nem válaszolt, csak a teste rázkódott meg. A kigyóember teljes erejéből fújta a füstöt s Mócli nagyot hörpintett poharából. Egy virágárusleány közeledett feléjük. — Mócli, esik az eső. Vigyél haza, holnap megfizetem, ma nem kerestem még semmit. Mócli dühösen csapott az asztalra. — Hagyj békében — kiáltott a leányra — te is csak olyan rossz vagy, mint a többi asszony ! A kigyóember ismét helyeslőleg bólintott s a tüzevő felé hunyoritott, A Gazdasági Egyesület választmányi ülése. Esztergom, szeptember 16. A »Gazdasági Egyesület* Kruplanicz Kálmán főispán ur ő méltósága elnöklete mellett, Meszéna János és Vimmer Ferenc alelnökök, Niedermann József id. titkár, Licsauer Sándor jegyző, Rudolf Mihály, Vimmer Imre, Perger Lajos, Geiger Ferenc, Meszéna Kálmán, Brucsy János s. t. b. választmányi tagok jelenlétében tartá meg a nyári idény utáni első ülését. Elnöklő főispán ur az ülést megnyitván, igazolja, hogy az ülés egybehivásával a legközebb hozott azon határozatnak kivánt eleget tenni, mely szerint határozatilag kimondatott, hogy a nyári idény kivételével havonkint választmányi ülés tartassék. Ezzel a tárgysorozatba felvett ügyek vétettek tárgyalás alá, jelesül : i. a titkár előterjeszti, hogy miután a nagyméltóságú földmivelésügyi miniszter 65.595/96 szám alatt kelt magas leiratában figyelmeztetett, hogy azon esetben, ha az egyesület, szőlőtelepének fentartása és fejlesztése érdekében az állami támogatást jövőre is igénybe venni mintha biztatni akarná Móclit, hogy szóljon. A fiakeres végigtörülte bajuszát, karjával odakönyökölt az asztalra s merően a tüz evőre nézett. — Aztán Rudi nagyon haragudnál, ha mondanék valamit. Ha — teszem fel — azt mondanám, hogy az mégsem járja, hogy egy asszony egész éjjeleket végig dorbézol, mikor ura van, hogy a szeparékban kergetőzik, mikor a gyereke beteg. Rudi, Rudi rég mondom azt, ez az asszony okozta vesztedet. A tüzevő fölpattant. — Ez nem igaz ! — Itt van la ! Nézd meg magad — szólt Mócli — s megvetőleg állt fel, hogy a jelenetet ne lássa. A szeparéből kitámolygott Amanda, nyomában az őrgróf. Végre sikerült neki megkötnie a fűzőt, mely festői formában helyezkedett el a fején. — Amanda . . . isteni Amanda . . . — dúdolta, a grog s végigkeringőzött a a kávéházban. Az ajtónál hirtelen ott termett a tüzevő; hosszú köpenyeget dobott Amandára s karon fogta. Az őrgróf bambán bámult utánuk. Az eső már elállott, csúnya nyirkos köd terjengett az utcákon. Sietve, szinte szaladva igyekeztek hazafelé. Az útszéli kolbászos fejét bólintgatva nézett utánuk ; először történt az este, hogy nem vejtek nála meleg kolbászt. Kézt-kézben tartva mentek egymás mellett. A lépésük kopogása messzire visszhangzott az óhajtja — ugy annak az üzemét a 60,900/96 sz. alatt kelt hirdetésben megszabott feltételeknek megfelelően kell berendezni, — javasolja, hogy ezen hirdetmény javaslattétel céljából Wimmer Ferenc alelnök urnák adassék ki. Elfogadtatott. 2. Olvastatott a földmüvelésügyi minisztériumnak 54870/96 sz. alatt kelt leirata, melyben értesit, hogy az állattenyésztés emelése érdekében kilenc állattenyésztési kerületi felügyelőséget szervezett és Esztergom a szombathelyi kerületbe osztatott be. Tudomásul vétetett. 3. Olvastatott a földmivelésügyi minisztériumnak 69.283/96 sz. alatt kelt leirata, melyben a zemplénmegyei gazdasági egyesület felterjesztésére válaszolólag értesit, hogy az 1890. évi V. t. c. alapján azon szőlőtulajdonosok is részesülhetnek kölcsonyben, a kik elpusztult szőlőjüket gyéritési eljárással való fenntartásra honi szőlőfajtákkal kívánják felújítani, ha a szükséges egyéb feltételek megvannak. Tudomásul vétetett. 4. A gazdasági egyesületek ezredéves kiállítást irodája 1119/96 sz. alatt értesit, hogy egyesületünk által kiállított szőllő ojtványmintákat a Budapesten felállított gazdasági múzeum céljára a földmüvelésügyi miniszter ur . rendelkezésére bocsájtotta. Tudomásul vétetett. 5. Sopronmegye gazdasági egyesületének 119/97 sz. alatt kelt azon átiratát, — melyben a csőszök kutyatartását engedélyezni kérni — s ez irányban a kormányhoz feliratot javasol intézni, a választmány egyszerűen tudomásul vette azon okból, mert nem tartja megengedhetőnek, hogy a szőlő- és mezőőrök a határban kutyákkal járjanak. 6. Olvastatott a fölmivelésügyi ministeriumnak 6965/97 sz. intézménye, melyben a Budapesten megnyílt vásárcsarnokokre hívja fel a gazdaközönség figyelmét. Tudomásul vétetett. üres utcákban, melyek a külváros felé vezettek. Nem szólott egyikük sem, hisz ugy is tudta mindkettő, mire gondol. A hajnali fakó világítás hosszú, mély barázdákat vont most Amanda arcára. Lehorgasztott fejjel, dideregve simult a tüzevőhöz, ki oly erősen fogta kezét, mintha soha többé ki sem akarná engedni. A kapu előtt az asszony halkan odasúgta a férfiúnak : — Meg van ! Azután felbotorkáltak a szük, sötét lépcsőkön a harmadik emeletre. Hideg is volt, nedves is volt a szobában. A hiányos ablakon keresztül metsző hidegséggel sivított be a szél, magával hordva az ereszről lecsurgó esőcseppeket. A férfiú nagy nehezen gyertyát gyújtott. Azután egy kalapban és felöltőben egymás mellé ült a két ember. A férfiú az asszonyt nézte, az asszony meg a gyertyavilagba bámult. Hirtelen egymásra néztek. Mindkettőjük szemében köny csillogott. — Légy erős, Rudolf! — szólt az asszony s hangja remegett a visszafujtott izgatottságtól. — Mária ! — sóhajtott a férfiú s egyszeriben lehajolt, hogy megcsókolja az asszony kezét. A hajára hullott az asszony könycseppje. — Látod, — kezdte akadozva az 7. Olvastatott Molnár János andrásfalvi községi tanitó kérelme nemes gyümölcsfa-csemeték stb. adományozása iránt. Ezer drb. nemes csemetefa adományoztatott. 8. Tárgyaltatott a földmivelésügyi ministeriumuak 10,791/97 sz. alatt kelt leirata, melyben értesit, hogy a pénzügyminisztériumnak 12,625/97 sz. alatt kelt rendelete értelmében >a szőlők nemesítésére szolgáló, hosszában keresztül vágott új parafa-dugók a külföldről vámmentesen hozhatók be. i Tudomásul vétetett. 9. A vármegye közgazdasági bizottságának megkeresése folytán tárgyalás alá vétetett a megyei ebtartási szabályrendelet-tervezet, s annak minden szakasza változtatás nélkül elfogadtatott, mégis azon hozzáadással hogy annak joghatálya Esztergom sz, kir. városra ki ne terjesztessék, egyrészt azért, mert a város saját hatáskörében már maga is alkotott ebtartási szabályzatot s az felsőbb jóváhagyás alatt áll, de másrészt a várost a községgel egy kalap alá vonni aligha volna czélirányos. 10. Elénk vita tárgyát képezte a szőlőszeti és borászati felügyelő válasza, a kormány által létesíteni szándékolt 20 hold ojtvány és szőlővessző telep tárgyában. A füldmivelésügyi minisztériumnak 10.127/97 sz. alatt kelt magas leirata folytán a gazdasági egyesület folyó évi juníus havában megkereste Bernhardt Rezső felügyelő urat, miszerint értesítené arról, hogy a szőlőteiep kérdése mily stádiumban van, és való-e az, hogy a magas kormány a telep létesítését a hegyközség megalakításához kötötte. A válasz tartalma az, hogy Bernhardt Rezső úr ugy Esztergom várossal, mint más községekkel a telep felállítása érdekében a szükséges tárgyalásokat megkezdette s működésének eddigi eredményéről a földmivelésügyi minisztériumhoz asszony, — meg lesz minden, amit csak kívántunk. Nézz ide, van pénz bőven ... husz . . . harminc . . . nyolcvan forint . . . Élő mirtusből csináltatjuk a koszorút . , . a pap is eljön az összes kántálókkal s énekelni fognak végig az utcán ugy, a hogyan te akartad . . . Rudolf, ne sirj, hallgas reám . . . Égszin kocsiba teszik majd a koporsót s négy fehérlő húzza, hosszú göndör farkakkal ugy, a hogyan Jánoska kívánta ... Ne sirj, Rudolf, meg lesz minden . , . Jer, légy erős, nézzük meg . . . Az asszony magához emelte a férfiút s hosszú csókot nyomott homlokára. Lassú léptekkel megkerülték a szobát, egymást támogatták utjokban. Egyikük sem akart elsőnek érkezni az ajtóhoz, mely a másik szobába vezetett. Végre az asszony megnyomta a kilincset. Ott állott a két ember az ajtófélfához támaszkodva, szorosan átölelve tartva egymást. A szobában kis ágyban feküdt Jánoska. Hófehér lepedő borította apró testét, csak a fakó, sárga arca látszott ki belőle. A fejénéi mécses égett, melynek kanóca nagyot lobbant, mikor az ajtót kinyitották. Azután hirtelen elaludt . . . A légkirálynő és a tüzevő zokogva borultak, egymás kebelére . . . Ágai Béla.