Esztergom és Vidéke, 1897

1897-07-25 / 59.szám

idén alkalmazásba hozott felsőbb rendelet szükségességéről, arra nézve két körülményre kell utalni. A kó.coltatatás terhe azért esett a tenyésztők terhére, mivel tavaly több száz métermázsa gubó vált használatlanná a gubóraktárakban, mert a gubók gyors száradását a rajt levő kóc akadályozta, s igy megpenészedtek és az intézet rendkívül sokat károsodott. Az osztályozás pedig azért történt, mivel az I. rendűnek beváltott gubókból pl. a kettős gubókra — amelyekben két bál van — az intézet kilónkint io krt ráfizetett, de igy történt a silányabb kinézésű, vagy a durva szövésű gubókkal is, melyeknél az intézet szintén jelentékenyen károsodott, — a mennyiben még azon árban sem értékesithette külföldön, amennyit értök a tenyésztőknek kifizetett. Ily kényszerhelyzetben jött létre az osztályozás szüksége, mely csak azon tenyésztőket érintette érzékenyen, akiknek terméke nem ütötte meg az I. osztálynak mértékét. Nagyon természetes dolog, hogy az intézet a változó külföldi gubóárak behatása alatt állván, erejét túlhaladó igyekezet mellett sem ké{)es a tenyésztők igényeit mindenben kielégiteni. Más volna, ha ugy volnánk berendezkedve, mint Olasz- és Franciaországban, ahol a községek úgyszólván szederfaerdőkkel vannak ellátva, sőt Olaszországban minden gazda szőlején néhány sor szederfa vonul végig, melyre a szőlőindája felkúszik és az ilyen természetes lugason egyrészt szőlőt termeszt, másrészt pedig selyemtermelésre kihasználja a többszörösen megbotozott szederfákat. Itt persze szó sincs róla, hogy a tenyésztési vállalat még szederfatelepitésekről is gondoskodjék nagy költséggel, mint Magyarországon, avagy azzal, hogy a szerfölött drága körutakkal, melyet a felügyelők végeznek, drágítsák a helyzetet és szaporítsák a tenyésztési kiadásokat, mint nálunk történik. Sajnos, hogy a községi hatóságok nem igen bírnak belemelegedni abba, hogy a községi dülő utak stb. haszontalan terek, be lennének szederfával fásitva. Akácfa az van elég mindenfelé, pedig ha azoknak helyet szederfa foglalná el, kétszeres haszon háramolnék a tenyésztő községekre. Mint fa, anyagát tekintve, tüzelő és szerszámfának épp ugy megjárja, mint az akác, hát a lomb mit vétett ? A szederfa-lombból pénzelni lehet a tenyésztőnek, ákácfalomb pedig az apácapajzstetű-féle rovarnak nyújt csak táplálékot, legföllebb virága hasznos a szorgalmas méhecskének. Minthogy a selyemtenyésztési országos felügyelőség tengernyi gonddal, akadálylyal küzd, nem csoda, ha az üzleti zavarok is néha beköszöntének, melyek az intézet passzíváit idézik elő. Oly lelkiismeretes egyértelműséggel a tenyésztők javára talán sehol sem dolgoznak ugy, mmt a selyemtenyésztésnél. Erre nézve példa lehet az 1893. év. Ez évben ugyanis felszöktek külföldön a gubóárak, rögtön eltértek az eddig adott gubóáraktól s 1 frt 20 krt. állapítottak meg kiIonként. Pedig óriási beruházások voltak azon évet megelőzőleg s az előnyös gubóárakat a fenforgó passivák eltüntetésére lehetett volna fordítani. >Nem inkább a tenyésztők tegyék zsebre* gondolta Bezerédy Pál miniszteri meghatalmazott, semhogy az intézet terhei gondjai apadjanak. Azt tudjuk, hogy a selyemtenyésztésnek sok ellensége van, — de hiszszük, hogy ezek pár év múlva fogyni fognak, midőn a tenyésztő község száma a fokozódó szederfa telepítéssel egyöntetűen emelkednék. Á nép igyekezete igen jó fokmérő. Tessék Ebedet a selyemtermeléstől elidegeníteni, a vagy Bácskában, Tolnában, Torontálban. A magyar Kánaánban amint évről évre fokozódik a tenyészteők létszáma, ép ugy fog ez Esztergom és szomszédos megyékben is történni, ha a fő-fő tenyésztési érdek .* a szederfatelepités általánossá válik. —y. Szemelvények „Az Esztergomi Takarékpénztár ötven éves története" cimü müböl. 11. Ezen alapvető intézkedések után már 1844. dec. 14-én Héya Imre királyi tanácsos elnöklete alatt ismét tartatván közgyűlés, ebben kimondatott, hogy : a szervezet költségei az aláirt részvénytőke csonkittatlanul hagyásával a részvényesek által részvényeik arányában fedeztessenek. Az alaptőke csonkittatlan fenntartására irányult azon további intézkedés, hogy a kezdetben csak kevés teendőt igénylő pénztárnoki és ellenőri állásra megválasztandó egyének részére — bár azok a társaság hivatalnokainak tekintettek, — az első évben rendes fizetés nem biztosíttatik. Ellenben kimondatott, hogy ténykedésük az üzlet eredményéhez képest az év végével közgyülésileg megállapítandó díjazásban fog részesittetni. Elhatároztatott végül, hogy az intézet igazgatói, a pénztárnok és ellenőr, valamint az intézet választmányi tagjai az 1844. december 19 én kitűzött közgyűlésben fognak megválasztatni. E közgyűlés tényleg megtartatván, első tárgyát azon bejelentés képezte, hogy petőfalvai Uzovics János ur a nála járt küldöttség előtt oda nyilatkozott, miszerint a takarékpénztári egylet elnökségét hajlandó elfogadni oly feltétel alatt, ha teendői elnöki helyettes által könnyittetnek. E jelentés folytán alelnök, illetve elnöki helyettesül Héya Imre királyi tanácsos, ki az eddigi közgyűlések vezetése körül már is annyit fáradott és a társaság iránti meleg érdeklődésének annyi jelét adta, egyhangúlag megválasztatván, megválasztását annak kijelentésével, hogy a társulat érdekeit a legjobb akarattal igyekezendik előmozdítani, elfogadta. Az ezek után megejtett névszerinti szavazás utján igazgatókká: Nitter Ferenc ni ; és Deininger Ferenc 83 ; péztárnokká : Frey Vilmos 77 ; ellenőrré : ifjú Rédly Károly 98 szavazattal lőnek megválasztva. E gyűlés folytatásául tekinthető az 1844. december 20-án tartott közgyűlés, mely tudomásul és átvette Frey Vilmos megválasztott pénztárnok által kiállított azon okmányt, melylyel a kezelésére bízott pénz és egyéb értékekért nejével együtt jótállást vállalnak és kötelezik magukat a takarékpénztári üzlet megkezdésére egy alkalmas szobát és zálograktárt saját házukban átengedni, illetve építeni. Elhatároztatott ujabban is, hogy azon részvények, melyeknek fele a kitűzött határidőre be nem fizettetnék, a társulat rendelkezése alá jönnek. Végül e gyűlésben ügyészszé Meszéna Ferenc választatott. Az alapszabályok szerint ekként teljesen szervezett társaság igazgatósága komolyan hozzáfogott teendőihez. Még 1844. december 23-án tartott választmányi ülésben intézkedett a részvények és a betéti könyvek nyomtatása iránt; beszereztetett egy pénztartó vasszekrény; elrendeltetett, hogy a választmányi tagok naponkint felváltva, az ellenőri teendők teljesítése céljából napi biztosi minőségben megjelenni tartoznak. 1844. december 30-án tartott választmányi ülésben Nitter Ferenc igazgató egy hivatalszolgának 2 frt havi fizetés mellett leendő felfogadásával megbizatott; az eddigi alakulási költségekből 66 frt. utalványoztatott. Ugyanekkor bejelenti a megválasztott pénztárnok Frey Vilmos, hogy a részvény-befizetésekből befolyt 2175 frtot az ideiglenes pénztárnoktól átvette. Végül hirdetniényileg közzétenni ren deltetett, hogy a takarékpénztár működését 1843. január i-én megkezdendi. Ily előintézkedések után a tulajdonképpeni üzleti élet 1845. január 2-án tényleg megkezdetett. Ugyanezen napnak délutánján Nitter Ferenc igazgató elnöklete alatti választmányi ülésben a pénztárnok bejelenti, hogy a részvényekre 6400 frt fizettetett be s igy a 300 db 50 pfrtos részvényre részvényenkint befizetendő 25 frt után várt 7500 írtból még 1100 frt, — tehát 44 részvény után a befizetés váratik. Bejelenti továbbá az első üzleti napon két betétből eredő 45 frtnyi pénztári gyarapodást. Ezen első betevőknek különös hálával kell adóznom azon bizalomért, melylyel a zsenge intézethez közeledtek, mely bizalom kétségkívül útmutatásul szolgált azon szegényeknek és a vagyonosabbaknak egyaránt, kik utóbb filléreikkel, pénzeikkel intézetünket felkeresték s felvirágzásának alapját megvetették. E hála teszi kötelességemmé, hogy e két első betevő nevét megemlítsem. Ezek egyike Békey Anna, ki 20 frtot helyezett el az 1. számú betéti könyvre ; a másik betevő pedig közéletünk egyik kiváló alakja Palkovics Károly ur, ki a 2. számú betéti könyvre 25 frtot bizott az uj intézet kezelésére. Igen Örvendek, hogy az előttem ismert s utóbb nevezett betevő irányában egyébként is táplált benső tiszteletemet fennjelzett hálámmal kapcsolatosan kifejezést adni szerencsés lehetek. Ugyanezen gyűlés szavazá meg az első kölcsönt 1200 frtnyi összegben Szóda Mihálynak 3600 pfrtra értékelt ingatlanaira. A fent leirt első választmányi ülést követte 1845. február 9-én egy ujabb ülés, mely a pénz gyors forgalmának előmozdítását az akkor már hatályban állott váltótörvénynyel körülirt üzletek utján óhajtá elérni. Az alapszabályok szerint a társaság ügykörébe bevont leszámítolási üzletre nézve azonban ama megszorító intézkedés tétetett, hogy a váltók lejárata 3 hónál hosszabb időre ne terjedjen, öszszegük pedig 50 frtnál kisebb és 5

00 frtnál nagyobb ne lehessen. A leszámitolhatásra nézve különösen kiköttetett, hogy az elfogadón kivül legalább még egy teljes biztonságot nyújtó egyén által legyenek aláírva. A váltóüzlet terjesztésére irányult figyelem nemcsak a pénzforgalom élénkítése iránti törekvésnek, hanem annak tanujeléül szolgálhat, hogy városunk akkori kereskedelmi viszonyai már is a kereskedelmi hitelre alapított üzletek fejlesztésére utaltak. A kereskedelmi hitel érdekében történt ez intézkedés szükségessé tette az üzletek gyors megkötését és e célból a váltó-hitel utján kért kölcsönök elbírálására egy évnegyedre terjedő megbízással váltó-vizsgáló választmány alakíttatott. Az első e választmány a helybeli kereskedelem és iparnak azon időben első rangú tagjaiból állott, kik időközönként az igazgatók egyikének meghívására egybegyűlvén a bejelentett váltókat aláiró egyének hitelképességét megbírálták, s a váltó leszámítolása felett határoztak. E váltó-vizsgáló választmány intézkedésének korlát szabatott abban, hogy : 500 frtnál nagyobb összegeket nem utalványozhatott ; 500 frtnál magasabb öszszegű, avagy oly váltó-hitelnél, melyet bármi okból saját hatáskörében engedélyezhetőnek nem vélt, köteles volt a teljes választmányhoz előterjesztést tenni. (Folyt, köv.) BneBt IBHSB HŐBB •WlttfMBa •BBSBBBJSB BBBBBJ ffiKXEB JBBTÍ I 1 VBBLBBBBIBBBWSÍ^Esztergom, július 24. — Személyi hirek. Burány Gergely, a keszthelyi főgimnázium tudós igazgatója, rokonai látogatására városunkba érkezett. — Dr, Gönczy Béla kórházi főorvos és dr. A/dori Mór rangidős városi orvos kórháztanulmányozási célból Érsekújvárba utaztak. — Reviczky Győző központi főszolgabíró augusztus hó i-én kezdi meg hatheti szabadságidejét. — Házi ezredünkből. Rimler őrnagyhadbiró, már befejezte a szerencsétlenül járt Mikus Sándor ügyében a vizsgálatot és visszatért Komáromba. — A székesegyházi kórusból. Szkladányi Nándor, nevelővé hivatván meg, a székesegyházi kórusban viselt állásáról lemondott. — A főkáptalan Sztraka Iván kartagriak egészsége helyreállítására hat hónapi szabadságot engedélyezett. — Annuskák napja a hétfői nap. Az ország sok ezer Ninája, Nacája, Pannája mind-mind ünnepel és ünnepelt. S bár hagyományos ünnepséggel már csak a fürdőhelyeken ünneplik meg július 26-át, e nap még mindig kedves, poétikus dátuma a fiatalságnak és a — háziuraknak. A mi Annáink közül legtöbb gratulánsa bizonyára alispánunk kedves nejének: Andrássy Jánosné úrhölgynek lesz. — Katolikus autonómia. A2 autonomikus világi képviselő választása a kir. város területén ma vette kezdetét és ugyanott három napig fog tartani. Szavazók az első napon nagyon gyéren jelentkeztek s kétségtelen, hogy a legtöbb vasárnap fog leszavazni. A várbeliek és a vízivárosi plébániához tartozók holnap szava?.rak. Időközben Frey Ferencnek ellenjelöltje is támadt Reviczky Győző központi főszolgabíró személyében, akit hívei maguktól kandidáltak. — Új tanítónő. Ebed községe egyhangúlag tanítónővé választotta Békássy Rezső rendőrbiztos leányát : Tinit. — Tanácsülés volt szerdán a Városházán, amelyen a szenttamási iskola átalakítására vonatkozólag csatlakoztak az iskolaszék véleményéhez, amely szerint az idén csak a legszükségesebb építkezést foganatosítják, vagyis két szobát egy uj tanteremmé egyesítenek. Javasolni fogják a közgyűlésnek egy uj tanerő alkalmaztatását is. — Grósz István rajzolónak, aki a mérnök távolléte alatt a mérnöki hivatalban dolgozik, havi 15 frt tiszteletdijat állapítottak meg s Hajnali Gyulának a kért szabadság — meghosszabbítást engedélyezték. — A Müller-ház lakói. Porgesz Béla vendéglős 950 forint évi béréit kibérelte az Esztergomi Takakarékpénztártól a Müller-féle ház földszinti helyiségeit, ahol sörcsarnokot" fog nyitni, amelyet egyelőre csak egyszerűen rendez be. Birja ugyanis a pénzintézet igéretét, hogy ha egy év alatt üzletét fel tudja virágoztatni, az intézet maga fogja a helyiségeket a legújabb, legmodernebb luxussal berendezni. Az emeleti helyiségekben meg valószínűleg a Kaszinó fog uj otthont keresni, amennyiben jelenlegi helyiségére már a közel jövőben a pénzintézetnek lehet szüksége. — A következetes polgármester. Megírtuk annak idején, hogy a rendőrkapitány és dr. Aldori Mór rangidős orvos