Esztergom és Vidéke, 1897

1897-07-15 / 56.szám

lyik. — A tarlókon való legeltetés ép ez okból és azért tilalmazandó, mert a határ nem egyedül egynemű termény által van elfoglalva hanem szakgatottan szőlő, krumpli, kukorica és takarmánynemüekkel is be van ültetve, az pedig óvhatatlan, hogy a legelő állat a szomszédos területre át ne menjen és ott kárt ne okozzon. E kérdés felett különben a holnapi közgyűlés van hivatva dönteni. Censor. Közigazgatási bizottság. — Július 13. A közigazgatási bizottság e havi ülésének kevés tárgya volt, mindazáltal tovább tartott, mint rendesen, a mennyiben egyes jogi, vagy közigazgatási tekintetben vitás kérdések hehatóbb tanácskozást tettek szükségessé. Legérdekesebb tárgya az ülésnek az a bizonyos kavicsszállitásból kifolyó per volt, amelyet Nagy Pál vállalkozó inditott a vármegye ellen s amelyet immár két fórum előtt megnyert, a komáromi kir. törvényszék is megítélvén neki az 500 frt. kereseti összeget, ennek m. évi szept 28-tól járó 5%-os kamatait és öszszesen 87 frt 70 kr. perköltséget. Mindenekelőtt felolvasták a két egybehangzó Ítéletet, amelyek indokolásából világosan kitűnik, hogy az államépitészeti hivatal főnökének felületes eljárása és mulasztásai miatt kellett marasztalni a vármegyét. Ez ügy tényállása különben sokkal ismeretesebb, semhogy azt újból ismertetnünk szükséges volna. Az előadó nem adott javaslatot, hanem a bizottság véleményét kérte ki. Mindenekelőtt felhatalmazták az alispánt, hogy az immár jogerős birói határozat alapján saját hatáskörében a kereseti összes: kiutalása iránt intézkedjék. Hosszabb vitát keltett az a kér— De hisz Miquette kisasszony szebb mint valaha — szólt zavartan Trene. Persze bölcsen elhallgatá, hogy az üvegházi jelenet óta Miquette nem beszélt vele, és bámulatos tapintatosan tudta őt elkerülni, mindég ugy intézve a dolgot, hogy senki se vette észre az ő teljes elhidegülését Trene iránt. Végre a herceg és hercegné Parisba készültek és hivták Trene-t utazzék velük. Sőt megengedték Pierrot is magágai vinni, tudva, hogy gazdája nem szeret tőle megválni. Elhatározták, hogy dacára a nagy hidegnek mégegyszer vadásznak, de midőn lóra szálltak, a hercegné félve a meghűléstől otthon maradt. Trene a többivel ment. Véletlenül Miquette mellett lovagolt és gúnyos hangon kérdé! —- Hogyan, ön kisasszony, abban a kitüntetésben részesit, hogy oldalán lovagolhatok ? — de hol marad a szép Gérald ? Miquette meglepve emelé fel nagy szemeit, mintha csak most venné őt észre és ugyanoly hangon feleié : — Igazán ? Maga itt van ! Fogadtam volna, hogy maga sem vadászik ! — Es miért nem vadásztam volna ? — Mit tudom én ! — talán ment maga is fél a meghűléstől! — — Sajnálattal látom éles hangjából, hogy megsértettem ént, amidőn Goráidról kérdezősködtem. — — Sértett ? Oh, legkevésbé sem. Ládés, hogy a perben kikérjék-e az ítélőtábla felülvizsgálatát, avagy sem s továbbá, hogy a vállalkozó által követelt 172 frt. s járulékait, amely követelés az előbbivel egészen hasonló alapon nyugszik, kifizessék-e vagy várják be a perrel való megtámadást. A felperes ugyanis alperesi ügyvéddel abban egyezett meg hogy első per eldöntéséig a második pert meg nem inditja. Többek hozzászólása után a tiszti főügyész indítványára kimondották hogy az első ügyben felmennek a Ill-ik fórumig, a másodiknál pedig szintén bevárják a beperesitést, nehogy a törvényhatóságot azzal vádolhassák, hogy a maga érdekében minden törvényes lépést meg nem tett. A harmadik kérdés, amelyet tárgyaltak, az volt, hogy az államépitészeti hivatal mulasztó főnöke ellen viszkeresettel éljenek-e. Erre nézve ugy határoztak, hogy megvárják a perek végleges eldöntését s akkor is — mielőtt a fegyelmi vizsgálat elrendelését kimondanák — felszólítják Csaby Andort, vájjon hajlandó-e a mulasztása miatt a vármegyét ért veszteséget megtéríteni . . . Tudomásul vették, hogy a városi anyakönyvi hivatalt végre tiszteségesen bebútoroztatták. Mivel azonban az ott levő Wertheim szekrény oly kicsiny, hogy ebben a könyveknek csak fele része fér el, újból felszólítják a polgármestert a sokszor megígért alkalmas tüzszekrény beszerzésére. A Dunagőzhajózási Társulat megfellebbezte a bizottságnak a helybeli új hajóállomásra vonatkozó engedély okmánya több pontját, amely a Dunameder egy részének mélyítésére és kis-Dunában téli menhely alkotására vonatkozik. A fellebbezést elutasították azzal, hogy a neheztelt pontokat a folyammérnökség meghallgatásával a Társulat egyenes kérelmére vették be az engedély okmányba. E fellebbezés tárgyalásánál szólásra jelentkezett Bartal Rezső kir. tanfelügyelő s erélyes, éles szavakban kelt ki a Dunagőzhajózási Társulat germanizáló hajlamai, a magyar nyelv cinikus mellő ése ellen. A bizottság tagjai alaposnak találták a hangoztatott vádakat s Andrássy János alispán indítványára felkérték a felszólalót, hogy indítványát, amely szerint ez ügyben a kereskedelmi miniszter közbelépése kéressék ki, a legközelebbi ülésre írásban nyújtsa be. Csaby Andor kir. főmérnöknek a kért hat heti szabadságidőt engedélyezték s helyettesítésével Vajda Gézát bizták meg. A polgármesterhez a közkórház ügyében ujabb sürgetést intéztek, felszólitván őt, hogy a kórház tervrajzát, annak vízellátására vonatkozó tervezetét, a takarépénztári alapítvány hivatalos szövegét stb. záros határidő alatt terjeszsze be. Végül a kir. főmérnök helyettese bejelentette, hogy végre sikerült a polgármestertől megszerezni a városi vámjövedelmekre vonatkozó adatokat, amelyekből kitűnik, hogy a vámjövedelem teljesen elegendő a vámos utak fentartási költségeire. A polgármester azt is kijelentette hogy a városnak csak utvám—, amig kövezetvám szedési joga nincs, amit szintén tudatnak a miniszterrel azzal, hogy e tekintetben a polgármesternek még nem régen éppen ellenkező álláspontja volt s igy nem lehetetlen, hogy e nyilatkozattal a város csak bizonyos kötelezettségek alul akar kibújni. Az ülés déli tizenkét órakor végződött. — er. tom és az egész világ látja, hogy Gérald udvarol nekem. — Es miután jó szemmel nézi a család, kinek Gérald tetszik — végre is egész tisztességes házasság lenne ! — Oh! — mormogá Jacques, tehát maga is megfelelő házasságnak tartja ? — Pardon, nem magamról beszéltem, hanem a családról. Utóvégre mi köze van magának hozzá, — (és erősen Trene szeme közé nézett) magának ugy sincs szándéka engem elvenni ? ! —• Meglepve és meghatottan, de hogy zavarát palástolja, nevetve felelt Trene : — Oh! kisasszony, — én 38 éves vagyok — maga 17, — a kis leányok nem szeretik a vén embereket! — Miért nem ? — és maguk szeretik a vén asszonyokat ? — Á vén asszonyokat ? ! — Igen. Például a hercegnét. És női kegyetlenséggel kezdé a hercegnőt részletezni. — Vagy talán azt akarja mondani, hogy a maga hercegnője üde ?! — Hát soha se nézte meg őt közelről ? Az átlátszós beteges arcszin ? és a foga! .— mind hamis! — Milyen sovány, valóságos csontváz, és az tetszik magának ? Trene meglepettve hallgatá őt, egyszerre csak megszólalt: —I De kérem, kisasszony ! beszéljünk másról, pl. Geraldról! •— No, hát annak mit akar szemére vetni ? — Mit ? Istenem, semmit. O szép, gazMegye és város. O A budapest- balatonfüredi út. Mint előre jeleztük, dr. Földváry István, Frey Ferenc, Maiina Lajos, dr. Walter Gyula és Vojnits Döme a városi képviselőtestület megbízásából hétfőn reggel útra keltek, hogy a gimnázium felépítéséhez dag és chíkkes. A férfiak iparkodnak reá hasonlítani, a nők meg ő|> bámulni ! És végre, ha ő szerencsés lesz oly:-.bájos teremtés férje lehetni, mint ön, valóban nem panaszkodhatik balsorsán . . . — Oh! gyűlölöm a bókot! Tudom, hogy nem vagyok bájos, csak üde és fiatal! És midőn Trene egy ellenkezni látszó mozdulatot tett, a lány határozott hangon folytatá — TökékjjPfBen ismerem önmagamat. Ismerem íjTjHden hibámat es jó tulajdonságomat. De ugy, amint vagyok, — soha sem mennék Géraldhoz, sem más e fajta emberhez, — dacára annak, hogy Őt szép és chic-nek tartják. — És miért ? — Menjen! O olyan, mint egy bonbon és azok közé tartozik, kit párisi újságíróink : »a mi legelegánsabb világfiaink egyikének* neveznek. — Ez túlzás ! Azután maga azt mondja, hogy minden férfi iparkodik hozzá hasonlítani — és hogy minden nő bámulja őt ! — És mégis vannak férfiak, pl. maga, ki nem szeretne reá hasonlítani — és nők —• mint én, kik kinevetik őt! . . . — Biztosítom önt, kisasszony, soha sem hittem volna, hogy ön képes őt kinevetni! . . . Miquette erősen nézett Jacques-ra : '— Látom, hogy most az egyszer maga azt mondja, amit gondol, — Maga szigorúan itél fölöttem, — Trene, miután feltételezi rólam, hogy felesége lena kormánytól, a hercegprímástól és a pannonhalmi főapáttól anyagi támogatást kérjenek. A küldöttség egy része már haza is tért — ígéretekben gazdagon. Wlassits Gyula kultuszminiszterrel ugyan nem beszélhettek, de beszéltek Zsilinszky államtitkárrel és a referensekkel, akik kilátásba helyezték, hogy a jövő évi költségvetésbe a segélyösszeg felvehető lesz. Kikérték Francsics Norbert tankerületi főigazgató pártfogását is. — Balatonfüreden Vaszary Kolos hercegprímásnál rendkívül szíves fogadtatásban részesültek s a bíboros egyháznagy megígérte, hogy ezúttal sem feledkezik meg székvárosáról. A küldöttség tagjait ebédre is meghívta. — Fehér Ipoly, a szintén Balaton-Füreden időző főapát az anyagi támogatást a rend részéről is kilátásba helyezte, bár jelenleg a pápai gimnázium építése erősen igénybe veszi a rend pénztárát. — Dr. Földváry István és Frey Ferenc Balatonfüredről Veszprémbe utaztak az ottani próba — acetylen-világitás tanulmányozása végett, mig a küldöttség többi tagja hazatért. O A közkórház Ügye. A vármegye erélyes fellépésének és a miniszteri számonkérésnek mégis meg volt az a haszna, hogy a városházán végre levették a kloroformos kendőt az általuk elaltatott leányzóról: a közkórházrál. A polgármester szombat délután összehívta a kórházépitő bizottság tagjait. Ez ülésen elvben kimondották az uj kórház felépítésének szükségességét, még pedig a Bizutti-telken. Kimondották azt is, hogy az uj kórház a a kórházi főorvos javaslata szerint, egyelőre kisebb arányúnak, 50 — 60 ágyra építtessék. S elvben kimondották azt is, hogy a vizzel való ellátás kérdését a primási vízvezeték bevezetésével vélik megoldhatni. Végül négy tagu bizottságot küldöttek ki, amelynek feladata pontosan megvizsgálni az épités céljára már rendelkezésre álló összegeket, hogy a további akciót teljesen reális alapon indíthassák meg. E bizottság tagjai lettek : dr. Gönczy Béla, dr. Helcz Antal, Niederman József és dr. Walter Gyula. Az ülésről a bizottság jegyzője: a kórházgondnok hiányzott. — E hét első három napján végre a kórházi bizottság is tárgyalás alá vette a kórházi főorvos által már hónapokkal ezelőtt beterjesztett s égetően szükséges kórházi szabályrendeletet. A nagy szakértelemmel és sok tanulmány alapján nék oly embernek, ki az egész életét azzal tölti, hogy nyakkendőket próbál, uj hajviseletet kezdeményez, parfümöket kever stb, , . . Már csak a forma kedvéért is, Jacques jónak látta barátját védeni. — Istenem! hisz Gérald nemcsak ilyesmivel tölti idejét, — ő hasznosabbal is foglalkozik ! — Valóban ! — igen, vannak kalandjai, legalább ő mondja! — vagy terjeszti, hogy mindenki tudomást vegyen róla ! Imádja Brize-nét, Grandpré-nét, és még sok másokat! E miatt a szegény Germaine, a consine-ja nem megy férjhez, mert szerelmes bele. A bohó azt hiszi, hogy mindezek elbeszélésével engem bolondit! — Határozottan, ilyesmi bolondítja az asszonyokat. — De engem nem ! Lássa Trene, én nem vagyok az, akinek látszom. És miután maga holnap elmegy, nem szeretném, ha rossz véleménynyel távozna tőlünk. Oh ne szóljon közbe ; halgasson végig ! — Van egy Miquette, aki nevet és pajkos — ugy amint mindenki ismeri, — de a komoly és derék Miquette-et nem ismeri senki. És valószínűleg nem is fogja ismerni! A gróf bámulva nézett a fiatal leányra, kit egész más színben látott most. Mély és fényes tekintetével emlékeztette őt arra az édes, régi, kedves gyermekre. A szép szemeket végtelen gyengédség fátyolozta el, nem is mosolygott, egy