Esztergom és Vidéke, 1897

1897-01-21 / 6.szám

ESZTERGOM es VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelelik Vasárnap és csütörtököd. jpLŐFIZETÉSI ÁRAK '. Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fel évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Bottyán János-atca, Spanraft^áz. Kéziratot nem adunk vissza. Mi lesz? Esztergom, január 20. Az a Klio, ki a jövő században megírja egészben Esztergom sz. kir. város történetét, szégyenkezve fogja feljegyezni a város képviselőtestületének mult évi december hó 18-án tartott közgyűlésben hozott ama határozatát mely szerint nem is a tizenkettedik, hanem a tizenharmadik órában választ meg egy bizottságot, hogy állapítsa meg a programmot, valljon mily sorrendben és időben létessitessenek mindama közmüvek és épületek, amelyek megvalósítását a város maga elé tűzte. Hát hogyan, a város tanácsa s különösen annak polgármestere nem képes a saját esze szerint megállapítani azt, hogy mire képes a város adózó polgársága, megbírj a-e vagy sem ama terheket, melyek az ujabbi építkezések által nyakába fognak szakadni, és csakugyan azt sem volna képes a saját eszével megállapítani, valljon a gymnásium, vagy a vágóhíd, a Lőrincutca vagy a közkórház, a reáliskola vagy a városház kérdése oldassék meg előbb ? Nem lehet tagadni, hogy a proggram megállapításának szüksége Az .Esztergom és Vidéke" kaja. Népdalok. Valamikor sütkéreztem a napon, Vadvirággal volt tele a kalapom, Ki» leány is mosolygott rám útfelén S édes álmot láttam minder éjjelen. Nem ragyog már többé rám a régi nap. Kis kalapom már virágot soh'se kap. S azt se tudom, hogy hová lett az a leány ? Csak álmomban mosolyog még néha rám. II. Édes a csók, tilos a csók, nem szabad, Mégis mindig csókra áll az ajakad . . , Mért tagadnád? Megkivántad angyalom: Nesze egy csók, . . . mit nekünk a tilalom! A te csókod olyan édes, mint a méz . . . Állj egy szóra . . . Mit sietsz ugy? Hová mész? Nesze, nesze, siázat adok frissiben . . . Ne félj édes, nem látja meg senkisem. Kósa Rezső. részben csakugyan fennforog, ha azt látjuk, hogy a város legeminensebb érdeke, mint amilyen a 200000 frtos kölcsön is majdnem egy egész évig hallgatott az éji homályban, s a vele való éjjeli dolgozás azt szüle amit már minden veréb hónapok előtt csiripele, hogy monstre-küldöttséget kell a miniszterhez meneszteni, hogy a város egyszer már a tehetetlenség hinárjából kiszabaduljon. Hát az ilyen puskaporféle feltalálás csakugyan programmot kíván, hanem ez a program-készítés mire lesz jó? Bizony nem egyébbre, mint hogy a város életkérdései még továbbra is elhalasztassanak. Pompás párna lessz az azoknak kik kicsinyek lévén a nagy kérdések megoldására, kényelmesen megvárhatják a programnak a jövő zadbani végrehajtását. Bámulva bámuljuk a város képviselő-testületének azon mintaszerű nyugalmát, melylyel az ügyek menetes szemléli. Hát valóban nem tudná Esztergom város apraja-nagyja, hogy hol is kell kezdeni, melyik a legégetőbb kérdés, amelyet mielőbb lebonyolítani kell ? Hát csakugyan nem látja a város közönsége azt a kiszámithatatlal pénzügyi bonyodalmakat s az ebből származó veszteségeket, melyeket csak a kétszázezer forint kölcsönnek késedelmes felvétele fog okozni ? Hiszen a kétszázezer forintnak egy tizedrészre máris a kamattartozás törlesztésére lesz fordítandó. Mert mire is lesz az a kétszázezer forint fordítandó ? Először a Grünvald testvéreknek van a kaszárnyánál felmerült többletmunka címén 40000 frtot meghaladó követelésük, hát ezen összeg után bizonyosan lesz két évi kamat. Az állandó dunai hid feljárójáért járó összegből a városra eső vagy 28.000 forint, ennek szintén lesz vagy másfélévi kamata. Catry Szaléznak járó 30000 frt. után a kamatot hasonlókép aligha fogják elengedni. Itt van továbbá a Lőrinc-utcai kisajátotott házakért járó 80.000 frt tőkének 6°/

0-lékos kamata mely 1895 évi szt. Mihály napjától szintén fizetendő. 1 De a kaszárnya környékének kikövezése és csatornázásával felmerült mintegy 24.000 forint a város által kezelt alapítványokból előlegeztetett, hát ezek az alapítványok szintén megkövetelik a maguk kamatját. Megérjük még, hogy a sok halogatásnak az lessz a vége, miszerint a kétszázezer forint még a kamatokat sem fogja fedezni. Mit is határozott a közgyűlés ? Azt hogy a kölcsön ügyében sürgősen egy felterjesztés intéztessék a belügyminiszterhez, melyben mondassék meg, miszerint nyakig vagyunk a hínárban, ne kérj tőlünk te magas minisztérium valami tiz árkusra terjedő feliratot, mert hisz azt a kölcsönösszeget, melynek fel| vételét engedélyezni kérjük, egyrészt a honvédelmi miniszter, másrészt a kereskedelemügyi miniszter engedélye és hozzájárulásával már el is költöttük, illetve ezzel adósak vagyunk s ha a legsürgősebben rajtunk nem segítesz és engedélyedet meg nem adod, ugy olyan pert akasztanak a nyakunkba, melynek terhét az adózó polgárság ki nem heveri husz év lejártával sem. Megvagyunk győződve, hogy a képviselő testület minden tagja ugy gondolkozott, tehát tűzzük ki 30 Érzések. — Az »Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Irta : LÖVIK KÁROLY. Éjjel, elalvás előtt, innen az álmon és tul a gondolkodás szabályain, az érzéseket mindmegannyi massziv, rendszeres élő alaknak látom. Öt perccel az álom birodalma előtt a legtöbb ember szimbolista és meghunyászkodik az Akarat, Harag, Szenvedély szobrai előtt. Ami konzekvenciát levon a napi élet nyilvánulásaiból, szemem azt mind alakká gyúrja össze, bár félszegek és kancsalszemüek e szörnyek. Semmi eredeti nincsen bennök, a karekterük szentimentális, az alakjuk a szinpadról való, a tartásuk is olyan negédes, amilyen a jól betanult társaságban forgó embereké, akik uraik szenvedélyeiknek. A harag példái furcsa fantóm. Egy öreg ur ösmerősöm van, aki ugy tud mérgelődni, ahogy senki se. A hangja felcsap a rikácsolásig, a kezei hadonáznak és remegnek, arca azonban mozdulatlan és közömbös marad, mint a jég tükre. Mért látom éppen ezt haragnak, nem tudum, de én ilyennek faragnám ki szobrokban is a dühöt. Ilyen a több éjjeli látogatóm is: frakkos, fekete kabátos Indulatok, tarka rokolyás Jókedvek és kikendőzött Erények, Az értelmet bajos kihámozni belőlük. A bánat is cs^k olyan összeszűrt lőre, sok rossz regény maradéka, tehetségtelen színész póza és csaló koldus szemforgatása. Az agyam, zsibongásban, még küzködik ellene, hogy a szomorúságot a sirkőre boruló özvegyasszonynak lássa, a szem azomban erősebb és ezt az érzéket már agyonnarkotizálta a fizetett síró asszonyok, a cilinderes gyászoló gyülekezetek és hivatásos elkényszeredettek örökös látása. A bánat, a leghatalmasabb emberi Indulat, ily közönséges volna megnyilvánulásában ! ? A köny valóban csak sós viz lenne éz az arc csak ugy rángatózna, mint a kacagó emberé ? A bánathoz igazi rokonérzés füz s azért egy ilyon történetben próbáltam magam elé állítani. A történet — előre bocsátom — mese, mert ha megesett volna, össze kellene omlani az érzelmek logikájának, az emberi hitnek, szóval az úgynevezett világrendnek. A fürdőhelyen késő őszszel már csak néhány kanonok, turistákká átalakult szobapincérek és rokkant katonatisztek jártak. Az erdőzöldje összedűlt, mint a kártyaház, a tölgyes tar gályáival hasonló volt egy óriás, összekuszált gombolyaghoz, melyet a nap este vérvörösen gyújtott fel. A tó partján álló füzek szomorúan rázták a vízbe aranyleveleiket a partokon. Az összes vendégek között valami Kovács nevü család tartotta ki legtovább Az apa félelmes nagyságú szörny volt, aki egy vámház íróasztalához láncolva morzsolgatta a tollszárakat, az anya egy nagyzoló, beteges uri nő, aki feltétlen bámulója volt a férjének. Velük volt a lányuk, egy sápadt, szöszke szépség amilyet a nagy körút százat termel. Azt mondták, hogy Idának gyerekkorában sokat fájt a feje s a sok szenvedés később határozott embergyülöletté fejlődött benne. Szeptemberben a legutolsó fiatal ember is hazautazott. A lánynak volt egy csélcsap gavallérja, aki aztán bánatában hogy a lány a szülők szokásos ellenkezése miatt nem lehet az övé, megirt néhány verset, később — az olvasó engedelmével — elment Afrikába és egy banánfa alatt lehelte ki sárga lázban lelkét- Ugy látszott, szerették egymást, de a leányaki husz éven át látta apja, anyja nagyvárosi, tarka nyomorúságát, szinte hisrterikusan tiltakozott ellene, hogy ő is igy élje át a létet. A fejfájás sok mindenre megtanította és irtózott a szenvedéstől. A bánat szinte megihlette ezt a sápadt arcot. A tudat, hogy érte férűhalál esett, reszketővé és borzalmasan lázassá tette szemeit. A gondolatai kiestek a körötte fekvő világból, a forró öv alatt járt, amelyből csak a természetrajz marabuját, a sivatag hajóját, a tevét és Kekropszot Ösmerte. Ha Afrika nevét kiejtették, borzongás futott át testén, érezte a homokföld forró, ncdvesleheleletét, szemei előtt táncolt az a sárga keretű, pirosan rajzolt terület, amelyet a földabrosz forró öv névvel jelez. A bá-