Esztergom és Vidéke, 1897

1897-07-08 / 54.szám

A városi urak a szobor készítteté­séről is lemondottak az antik ar­gumentummal, hogy t. i. nincs pénz. Mindehhez nem szólunk most semmit. De hogy a tér parkírozá­sát mért halászgatják, holott a tér mentén már az ültetendő fák he­lyét is kijelölték, arra nézve ment­séget nem találunk. Évtizedek óta emlegetik ezt a dolgot. A város szivében egy gyö­györü terület kínálkozik liget gya­nánt, amely most melegben Afrika, erőben csaknem Ázsia. És még sem cselekszenek semmit, hogy ez álla­poton, amely ugy szépészeti, mint V-özegészségügyi szempontból elité­/efldő, változtassanak. A városnak van szép faiskolája nem kerülne tehát akkora pénzbe az egész beültetés, hogy egy év alatt végbe ne vihetnék. A sürgetésekre azzal szeretnek válaszolni a mindig kibúvót ke­reső mulasztók, hogy a befásitás azért nem eszközölhető, mert a Szé­chenyi-tér piac. Piac a hasonló­nevü szegedi és győri tér is s mégis mindkettő szép ligetet képez. A kü­lönféle árusok elférnének a fák alatt, sőt bizony nekik sem volna kellemetlen a falombok védelme. A sátorok részére pedig megma­radna továbbra is a Bottyán János­utca. S mivel a szigetről az átalakítá­sok, a nyári mulatók a sétáló kö­zönség legnagyobb részét úgyis eli­degenítették, mily szép volna, ha városunk e legszebb terén fejlőd­nek ki az ősz-tavaszi korzó. Ha modern, haladó város akarunk lenni, ekkora parlagon hagyott te­rületet nem szabad tűrnünk. Olyan az,-mint egy uj, szép házon a szé­letörött, lekopott házszám, vagy a rozsdás kapukulcs. Mert nem csak a szükségesben, hasznosban kell haladnunk, hanem a szépben a kényelmesben és a kel­lemesben is. A ruházatban is. És ezért kell meglenni mielőbb a Széchenyi-tér ízléses parkjának ! Agricola. kára azután megint vig dalokat énekelt és a muskátlis kisasszonykák örömre­pesve fogadták vissza kegyeikbe a bűn­bánó poétát. A lány pedig, a kihez most verseket irt, azt mondta magában : — Félek ettől a fakó szürkeségtől, de meg irtózom is tőle. Félek azért, hogy magamra haragítom valamiért, pedig nagy szükségem van rá, nagy szükségem. Itt kell, hogy álljon az oldalam mellett és hallhatatlanná tegyen dalaival. Nem szívesen teszem ugyan, de megcsókolom, mert a szegény bolond beéri ezzel is és boldog. De a fakó poétának éles szeme volt s a mit elmulasztott a szem, azt helyre pótolta az érzék. Megértette a csókok fagyát, a kar hideg ölelését és egyszerre csak megint eltűnt. Csak kezébe vette a vándorbotot és folytatta ott az útját, ahol elhagyta. . Azután elfásult és nem keresett senkit. Fájó rezigánció fogta el, fölpanaszolta önmagának az elpazarolt ifjúságot és szórakozásból elbeszélgetett egy kis leánykával, akinek a társasága lassan­kint nélkülözhetetlen lett rá nézve. A poéta ugy vágyakozott a leány után, de azért soha sem merte megvizs­gálni a szivét, hogy nem több-e ez a puszta megszokásnál, vagy a barátság­II gimnázium épülete. Irta : VOJNICS DÖME. — Vége. — Nem lehet tagadni, hogy a városnak volt érzéke a dolog iránt. Foglalkozott a dologgal. 1897. elején tartott közgyűlés­ben a már előző évben megkezdett actiót folytatta: elkészült a terv, a pénz be­szerzéséről is tanácskoztak, Az uj épü­let helyéül a város tulajdonát képező buda-utcai »Bárány* vendéglő volt ki­jelölve. A jó ügy azonban közoktatás­ügyünk akkori vezetőjének b. Eötvös Jó­zsefnek, az iskolai oktatás lényegébe vágó reformja miatt, — minthogy Esz­tergom város is 9 oszt. lyceumot óhaj­tott s igy az építéssel természetesen vá­rakozni kellett, mig a lyceum-ügy eldől, — lassanként épúgy elaludt, mint az egész reform is félretétetett. Ehhez járult még az is, hogy a tanu­lók száma megfogyott s igy a baj sem tünt fel a város előtt oly nagynak mint azelőtt. A deákok megint elfértek, azt meg nem is lehetett várni, hogy a mu­zeumok szánandó helyzete egymaga tettre bírja a gyűlést. Pedig ez a dolog a szó szoros értelmében szánandó volt. Egy 69.40 m 2 területű helyiség volt a physkai és természetrajzi múzeum. A falak mellett, köröskörül a mai termé­szetrajzi-muzeum alsó szekrényeiben volt elhelyezve a növény- és ásvány-gyűjte­mény, sőt a pényzgyüjtemény is ott szo­rongott. Ezen nyugodott a physikai esz­közök szekrénye; fölötte pedig az állat­gyüjtemény. Igen szűk helyen volt ösz­szezsufolva az az igazán szép múzeum, mely ritkította párját, melyre évenként 500—600, sőt volt rá több ízben eset, hogy 800 forintot is költött az iskola kegyura physikai eszközök beszerzésére. Az intézet igazgatói — Ferency Ja­kab, utóbbi Fehér Ipoly — évi jelenté­seikben újra meg újra felhívták a magas kormány figyelmét a szánandó hely­zetre. A növekvő igények : rajztanítás, torna még kirívóbbá tették a szomorú helyze­zetet. De azért majdnem 10 év mult el, mig újra napirendre került az égető ügy. 1877. év őszén Palkovics Károly polgármesterré választatván, az iskolák ügyének rendezésére is kiterjesztette ji­gyelmét. Ekkor újra szóba jött és most már komolyan, a gimuázium építésének ügye. Az összes iskolaügy rendezésére nál ? Újra a régi lett, a beteges arcú kopott dalnok, akinek minden verse emésztő tüz, gyötrelmes szenvedély. Eleinte félt kimondani azt a nagy szót, amelyet önmaga előtt is eltitkolt, de ké­sőbb meggyőződött róla, hogy ez a leány az, akit olyan régen keresett. S ekkor még jobban elakarta a szerelmét rejteni, mert félt, hogy azt a sejtelmes dolgot észreveszi valami profán szem s maga a leány sem érti meg az ő ideális lelke néma rajongását. A muskátlis kisasszonyok csak most voltak szomorúak; az ő poétájuk olyan busán dalolt, hogy több fajdalom volt egy-egy versébe öntve, mint a régiekbe együttvéve. Mikor pedig megtudta, hogy a leány nem szereti s nem is fogja so­hasem szeretni, egy csöndes este avval a elhatározással hunyta be szemeit, hogy vissza megy álomországba, ahol még­sem szenvedett annyit, mint e földön. Az emberek látták ugyan maguk között járni kelni, de az csak a porhüvelye volt, mert a lelke ott élt abban a má­sik országban, ahol nincs csalódás, ha­nem boldogság; nincs, sötétség, csak örökös napfény. Sz. Szigeti Vilmos. megalakított bizottság — dicséretére legyen mondva — átlátta, hogy a fő­gimnázium helyisége nem felei meg az előirt rendeleteknek és szabályoknak egyes tárgyak előadására, eszközök el­helyezésére nem volt hely, ami a leg­jelesebb tanári kar működését is meg­bénitja.Egy csapásra két dolgot akartak elvégezni. Midőn a gináziumnak uj he­lyiséget javasoltak, a gimnáziumi helyi­ségét a városi alreál-iskola céljaira szán­ták. Az uj gimn. helyéül a Szt.-Ferenc-r. udvarának, a bencések háza felé eső telkét ajánlották. Költségek fedezésére a város 39 ezer frtot képviselő államköt­vényeit jelölték meg. A bizottság javas­latát az 1878. márc. 7-én tartott közgyű­lés egész terjedelmében magáévá tette. Csakhogy a kijelölt összeg korántsem volt elegendő, minthogy abból kellett először a kapuiskolát kiépíteni: s igy más forrást is meg kellett nyitni. Sze­rencsés volt Esztergom, a források meg­nyíltak. Esztergom főpapja, Simor János bibornok-hercegprimás 5000 frtot, a fő­káptalan 2400 frtot adott, Kruesz Kri­zosztom főapát pedig fejedelmi bőkezű­séggel 20,000 frttal járult a szép idea megtestesitéséhez. De kikötötte, hogy az építendő főgimn. kath. és bencés jellege a város részéről minden időre biztosít­tassák. A közgyűlés egyhangúlag ma­gáévá tette ezt az óhajt. A magas kor­mány ismételve juttatott segítséget. A város polgárai versengve hozták fillérei­ket a nemes ügy oltárára. A fercncieknek a város cserébe adta a »Bárány«-t. E telek megszerzésének engedélyét és kisajátítására 5000 frtot eszközölt ki a vallás-alapból Trefort mi­nister. Az ügy rendes kerékvágásba jutott. Elkészült a terv Fehér Ipoly igaz­gató és Prokopp J. városi mérnök útba­igazítása mellett Kovács Ferenc építő­mestert bizta meg a város 51,574 frt 76 kr. árban az építéssel, Az épités ellen­őrzésével Prokopp bízatott meg. Az ösz­szes felügyelet az építészeti bizottságra hárult. 1878. szept. 23-án történt az első vá­gás a falak bontására; okt. 22-én tette le Kruesz Krizosztom, nagy ünnepélylyel az alapkövet. Két év alatt elkészült az impozáns épület, s 1880. szep. 8-án meg­történt az ünnepélyes felavatás. Az épület külseje impozáns; belseje a legnagyobb kényelemmel és célszerű­séggel volt berendezve; a termek na­gyok, világosak, szellőztető készülékkel ellátvák. Nagy diszterem és rajzterem, tornahelyiség, szép tágas muzeumok minden tekintetben kielégítik a legma­gasabb igényeket is. Nem folytatom, mert fájdalom ! az uj épület már a múlté, 1895/6-ban életve­szélyesnek nyilvánították a szakértők, s a minister eltiltotta benne a ta­nítást. Az uj épület 1880. szept. 8-án adatott át a használatnak. Mindjárt az első évek­ben nagy számmal mutatkoztak repedé­sek az épületen s ámbár uj épületeken átalános az ily tünemény, egy kissé mégis nyugtalanító volt a dolog, mert kezdettől fogva általános volt a véle­mény, hogy nem szilárd építmény. Csodásabbnál csodásabb dolgokat be­széltek az épités alatt elkövetett könnyelműségről. A város a ministeri­umtól kért szakértőt, A kiküldött szak­értő, Lukse Fábry Béla, 1880-ban jött az épület megvizsgálására. Sok hanyagsá­got konstatált, de az épületet általában kíelőgitőnek találta. Később a vakolat kezdett ijesztő módon hullani, minthogy az épület terméskőből készült, s tégla alig volt benne. A túlságosan vastag s — mint mondják — kevés meszet lá­tott vakolat a terméskőről könnyen le­hullott. Csakhogy később jó vakolatot használtak, meg hozzá sok szöget vertek a falakba, s még sem maradt meg a vakolat. Az épület sülyedésére gon­doltak. Nagy gyöngeség mutatkozott —• re­pedés alakjában — a diszterem alatt fekvő folyosón, melyet újra kellett alá­falazni ; ablakokat befalazták s bolthaj­tással és vas traversekkel erősítették ezt a részt. A diszterem vastartányai közt levő csapos gerendázat elkorhadt s s ki kellet a2t váltani. A főbejáratnál balra, eső részen, hol csatorna vonult el, s hol legnagyobb volt a sülyedés, alá kellett boltozni a gyönge részt. A legújabb időben dr. Hóman Ottó kir főigazgató elnöklete alatt tartott (1894.) értekezleten jegyzőkönyvbe ke­rült az épületen mutatkozó nagy repe­dés, a vakolat lehullás, s az értekezlet kérte a minisztert, sürgesse meg a vá­rost, hogy az épületet jó karban he­lyezze. A vall. és közokt. min. 1894. novemberben leiratot intézett a város­hoz, hogy- nyolc nap alat tegyen jelen­tést, mi a terve. Elmúlt nem nyolc nap, de nyolc hónap ; semmi sem történt. 1895. közepén kért a város szakértőket a ministeriumról, mely a megyei kir. fő­mérnököt küldte ki. Vajda kir. mérnök és Tíefenthal városi mérnök egy hétnél tovább végezték alapos vizsgálatukat, a melynek alapján a minister bezáratta az intézetet. 1895/6. év. már a régi áldatlan álla­pot ismétlődése! Mikor a város intéző köreinek sok jóakarata mellett a legal­kalmasabb helyet — a szt. Ferenc-r. kolostor 2-dik emeletét, melyet a járás­bíróság bérelt ki s lemondott számunkra az igazságügyminiszter belegyezésével, — elfoglaltuk: a megszokott tágas, szép helyiségek után valóságos zárkákba kerültünk! Az osztályok szűkek, ala­csonyak, melyekben a levegő egy óra alatt teljesen megromlik. A folyosó tég­lával burkolt, melynek pora bizonyára jó hatással lesz a tüdőre ! Múzeumaink megint a régi, sőt rosszabb helyzetbe jutottak. Részint ott vannak máig is a düledező épületben, részint házunkban. Két éve tart már az áldatlan állapot. Becsületére válik Esztergom városának, hogy nem akadt ember, aki megeléged­nék a gimnáziam mai elhelyezésével7 Sok jó akarat nyilvánult minden rész­ről, de ez azután minden is. A tanítás nagyon megsínyli, s csak a tanári kar fokozott buzgósága képes leküzdeni a ta­nítás útjába gördülő akadályokat. Meg­sinyli-e majd egyik másik tanuló egész­sége is ezt az egészségtelen localitást, — az a jövő titka. Videant consules et parentes ! Megye és város. O Választók figyelmébe. Az ország­gyűlési képviselőválasztók f. évre érvé­nyes névjegyzéke a Városháza iktató hivatalában már közszemlére tétetett s ott í. hó 15-ig megtekinthető. Figyelmez­tetjük a választókat, hogy annak meg­tekintését el ne mulasszák, nehogy eset­leg a névsorból végképp kimaradjanak. O Személyi hir. Reviczky Győző fő­szolgabíró a járásbeli anyakönyvi hiva­talok megvizsgálását a mai napon meg­kezdette. O A miniszter ajándéka. A belügy­miniszter megengedte, hogy vármegyénk segéd- és kezelőszemélyzetének tagjai 1897. évre fizetésük után 5% drágasági pótlék külömbözetet, amig a nem nyugdíj­képes vármegyei alkalmazottak 2O°/ 0 drágasági pótlékot kapjanak. O A kórház Ügye. Dr. Gönczy Béla közkórházi főorvos tegnap nyújtotta át a polgármesternek kórházépítési javas­latát, melynek tárgyalását szombatra ígérték, ha ugyan ez is nem téved el valahol, mint a hónapokkal azelőtt be­adott s hónapok óta pihenő kórházi sza­bályrendelet.

Next

/
Thumbnails
Contents