Esztergom és Vidéke, 1897
1897-07-04 / 53.szám
mennyiben ő is tanár ember volt, ki a benedi^tinusok előtt az esztergomi gimnáziumban tanított. Később itt telepepett le s hivatallal cserélte fel a kathedrát. Az átalakítás ugy történt, hogy az emeletre vezető lépcsőházat 1823-ban, a nagy szünidőben eltávolitották s kihelyezték az udvarba. Az igy nyert helylyel az V. és a III. osztály tantermét megnagyobbitották. Csak 1847. július 5-én fordult a tanári kar nevében az igazgató az iskolaépület tulajdonosához egy költségesebb javitás ügyében. Az iskola épületnek nem voltak téli ablakai; az igazgató téli ablakokat kért. Oly szükséges és kézzelfogható a téli ablak az iskolán, hogy nem is vesztegeté a szót annak bizonyítására. Csak azt emlité fel, hogy egészségtelen és igen sok fa pazarlódik e miatt. Meg aztán a legigénytelenebb viskón sem hiányzik manap a téli ablak. Meg is teheti ezt a város, mert az átvétel alkalmával az I. osztály tanítója részére nem követelt fizetést a főapát — mint máshelyütt megtette — hanem azt kötötte ki, hogy az iskolaépületet jókarban tartsa a város. E tekintetben édes-keveset tett, s a tanári kar még sem zaklatta. A mikor valami jogos igénye volt, azt is ugy osztotta be, hogy egyszerre sok ne legyen a kiadás. Annál meglepőbb volt, hogy ezen igazán jogosult kérelmet, melyet a belső tanács magáévá tett, a külső tanács — azaz a választott képviselők — két demagóg: Besze János és Kamocsay László bujtogatására azon indokolással utasította el, hogy > országszerte nem találtatik célszerűnek az iskolák dubla ablaka! Nem volt nehéz ezt a felületes és nevetséges argumentumot megcáfolni, amit az igazgató július 20-án kelt uj átiratában — nem minden csipőség nélkül — meg is tett. De hát célt nem ért, mert utána lakonikusan megjegyzi: >Sikere : semmi, s hivatalosan még a >semmi* sem adatott az igazgatónak tudtára. — Éljen az ampUssimus Magistratus és inclyta Communi tas !< Kötelességemnek tartom megjegyezni hogy ez az eset egymagában áll, s ekkor sem a város közönsége, hanem a demagógia volt oka a szűkkeblüségnek. gos asszony mást boldogít és nem engem. Mert hát Uram Istenem én mégis csak azt szeretném, hogy az esküvőm után én tanítsam a kis feleségemet egyes olyan dolgokra, a mi még eddig nem tudott volna És ha véletlenül a nagyságos asszony lett volna az én kis feleségem, előállhatott volna az a különös dolog, hogy a nagyságos asssony tanított volna engem egyes dolgokra, a miknek én azelőtt a hírét sem hallottam. Csak még arra akarom figyelmeztetni nagyságos asszonyom, hogy a házas élet nem csak a mézes hetekből áll. Majd jön még idő, a mikor a kedves férje ura nem gondol olyan gyönyörrel a hazamenetelre mint ma. Ez az idő persze még nagyon messze van, de el fog jönni olyan bizonyosan, mint a halál. És én tehát nem kívánhatok semmi jobbat utolsó levelemben, melyet a nagyságos asszonyhoz intézek, mint azt, hogy legyen kedve akkor is olyan gúnyos leveleket irni, mint a minővel ma engem megörvendeztetett. Az órám 11-et mutat. Becsületes nyárspolgár vagyok s ilyenkor leszoktam feküdni. Talán öt perc múlva elfújom a lámpámat s aztán majd nagyot sóhajtva elgondolom ; De jó egyedül lenni ! Grammling Kornél. Csakhamar elérkezett az idő, amidőn alkalmuk nyilt a józan gondolkodású polgároknak megmutatni, hogy az iskola oly drága kincs, a melyért nem százakat, de ezreket sem tartanak soknak gyermekeik nevelésének oltására letenni. A Thun-féle szervezet folytán szükségessé vált — föntebb már vázolt — átalakulás nagy áldozatot kivánt a várostól, és a közönség meghozta ezt a nagy áldozatot is, csakhogy főgimnáziuma legyen. Az átalakulás a gimnázium épületében is átalakulást von maga után. Az iskola és városháza egy épületetképezett ; a városházából telt ki a gimnázium fejelése. A kibővített gimnáziumi épületben a földszint változatlan maradt, három osztály volt ott továbbra is. Az emeleten a megyeházhoz támaszkodó szobát physikai múzeummá, a folyosórészt idővel vegytani laboratóriummá alakították ; mellette volt egy tanterem. Ezen tantermen tul kezdődött a fejelés. A polgármester jelenlegi két szobája és még folytatólag a Széchenyi-térre néző két szoba volt a toldalék. Három tanterem a Széchenyi-térre nézett. Ez az épület épen nem felelt meg a követelményeknek és csakis a város szorult helyzete miatt — a mint azt a következmény vajmi hamar megmutatta — kellett a főgimnáziumot ott elhelyezni. A legnagyobb két terem területe 69*40 m.*, két tanteremé 63 m 2 , megint kettőé 56 m 2 , egygyé 60 m 2 mig a VII. és VIII. oszt. csak 36 m 2 volt. A főgimnázium első éveiben a tanulók száma oly csekély volt, hogy kényelmesen elfértek; de a mint a hatvanas években elkezdett az ifjúság száma rohamosan szaporodni, önként felmerült az eszme, hogy uj gimnáziumi épületre van szükség. 1866-ban az igazgató jelentette a városi tanácsnak, hogy az V. VI. VII. osztályokban annyira megszaporodott az iíjuság, hogy ha a jövő évben is ugy halad, sok tanulót lesz kénytelen elutasítani, a mi pedig nem előnyös sem az intézetre, sem magára a városra. A felső osztályok már is nem hallgatják az exhortatiot egy teremben, annyian vannak, A városnak érdeke és kötelessége : gondoskodni az iskola kibővítéséről. — Befejező közlemény következik. — Iskolai értesítők. Esztergom, július 3. Az iskolák ajtaja bezáródott, a tanulók szétrebbentek s most mennek szét a szélrózsa minden irányába az iskolai év maradandó emlékei: az iskolai értesítők. Az érseki tanítóképzőéről már megemlékeztünk, a hét első napjaiban még a következőket vettük : 1. A pannonhalmi szent Benedek-rend kath. főgimnáziumának értesitője. Közzéteszi : Vojnits Döme, igazgató. Esztergom, 1897. 260 lap. Ez értesítőben vesszük III. és befejező részét az intézet történetének, amelyet Vojnits igazgató sok tanulmánynyal, eredeti kutatás alapján, tetszetős, mindig érdekes irálylyal s különösen talpraesett és találó kritikai megjegyzésekkel irt meg s amelyből egy, bennünket a jelenben különösen érdeklő részt mai számunkban közlünk. Igen érdekes a rend tanárainak 1809-től napjainkig összeállított névsora. Ebből tudjuk meg, hogy Vaszary Kolos hercegprímás 1861—62-től 1868—69-ig volt tanára az intézetnek. Igazgatói voltak a gimnáziumnak 1838—9-től a mai napig: Balázs leofil, Fehér Ipoly, Fenix Volígang, Ferenczy Jakab, Fílberger Rudolf, Hollósy Jnsztinián, Jankó Félix, Krátky Donát, Nagy Béla, Szalóky Konrád, Szeder Fábián, Takács Bernardin, Villányi Szaniszló és Vojnits Döme. 1809-tő] 1895—6-ig 25,495 tanulója voltaz intézetnek. Az idei tanévben 14 bencés és 2 világi (torna) tanár tanította a 380 tanulót. Az érdemsorozatot végignézve, látjuk, hogy a tanári kar kellő szigorúsággal jár el a klaszifikálásában s e körülménynek, továbbá a tanárok jeles kiképzésének köszönhető, hogy a kultuszminisztérium az ország harmadik legjobb főgimnáziumának tartja az esztergomit. Az értesítő beszámol az intézet saját segélyalapjáról, amely 1897. július i-én 14693 frt 68 krt tett ki. A folyó tanévben ez alapból a tanulók segélyezésére 699 frt 75 kr fordíttatott. Ösztöndíjban az intézet 42 tanulója Összesen 3042 frt 35 krt élvezett. A tanulók közül minden tárgyból je les osztályzatot nyertek: I. osztályban Gróh Gyula. III. osztályban Elekes Vendel, Pilisi Géza, Tánczos Vendel, Varga János és Zsarnóczay László. IV. osztályban Izéli Ferenc és Veress Pál. V. osztályban ErtI Miksa és Kircz Nándor. VI. osztályban Csomó Sondor és Závodszky Levente. VII. osztályban Cseh Jenő, Jehlicska Ferenc, Micheller István és Prohászka János. VIII. osztályban Mattyasóvszky Kázmér és Wetzenkircher Móric. * 2. A szathmári irgalmas nővérek vezetése alatt álló vízivárosi tanintézet értesitője. Közli: az igazgatóság. Esztergom, 1897. 72 oldal. A csinosan kiállított füzetnek, amely az intézett képét is közül, bevezető cikkét >Mit olvassanak a növendékek ?« cimen soror Carolina, ez a zsenialis, képzett s költői lelkületű nővér irta s cikkében ugy pedagogikus jártasságának mint nemes gondolkozásmódjának és kitűnő irályának szép tanúbizonyságát szolgáltatta. Az értesítő meleg, résztvevő hangon emlékezik meg Schwarz M. Crescencia tartományi főnöknő haláláról s lelkesen üdvözli dr. Walter Gyula, az intézet régi barátját, mint egyházmegyei főtanfelügyelőt. Iskolai ünnepség volt október i-én a főnöknő névünnepén, október 30-án a hercegprímás névünnepén, farsangi előadás február 18-án és évzáró ünnep június 22-én és 27-én. A tantestület tagjai voltak: Bach Remigia főnöknő, Keményfy Kálmán hitoktató. Bányai Karolin nővér, Bellovits Ferenc reáltanár, Borovitska Adolf énektanár, Csáky Amália rajztanitónő, Daberto Mariska nővérjelőlt, Riesz Alfonsa nővér, Stolz Dolorosa és Szekeres Friderika munkatanitónők, Székesváry Fernanda nővér, Zsígray Veréna nővér, Hován Helén k, a., Jung Róza k. a. és Themleitner Generóza nővér zenetanítónők és Schönwáldcr Kálmán zenetanitó. A polgári iskola négy osztályában összesen 163 nönendék tanult. Kitűnő rendű osztályzatot kaptak : I. osztályban Nagyfejeő Gabriella. II. osztályban Héreghy Irén, Perl Jozefin, Stuglitz Ilona, Weisz Berta. III. osztályban Agárdy Jolán, Barta Ilona, Blumscheín Janka, Málasy Margit, Mihályfi Fedóra, Oblatt Rózsi, Palik Júlia, Petrik Margit, Perinay Lenke, Sztraka Edit, Vajda Jolán, Vértessy Margit. IV. osztályban br. Kaas Terike, Köbeit Jolán, Magurányi Olga, Mocznik Mária, Palkovics Ilona, Pethes Mariska, Bohón Erzsébet, Eggenhoffer Klotild, Hagara Erzsébet, Kemény Irén, Lévay Margit, Malley Angéla, Rasztovitz Izolda. Az elemi iskola hat osztályábari 186 növendék tanult. KitünŐ rendű osztályzatot kapott: az I. osztályban Brenner Borbála, Globutsnig Mária, Grátzer Hermin, Heszterényi Rózsi, Kuklis Róza, Rácz Emma, Szaulcsek Ilona, Schleiffer Anna, Tausinger Etelka. A III. osztályban Fray Anna, Mihalek Kornélia, Grátzer Anna. Az V. osztályban Baress Terézia és Végh Ilona. A II., III. és VI. osztályban kitűnő rendű nincs s mint e statisztikai adatok mutatják, az elemi iskolák tanulói jóval gyengébbek voltak a polgári iskoláéinál. Az értesítő gondos, szeretettel készült összeállisa a nővérek ízléses, finom kezére mutat. * 3. Az érseki kisdedovónő-képző intézet értesitője. Közli : Számord Ignác igazgató. 72 oldal. A bevezető cikk cime: »A magyar nyelv bevezetése a nem magyar nyelvű kisdedovódákba,« szerzője Miklósy József intézeti tanár. Az értekezés behatóan s láthatólag személyes tapasztalatok alapján tárgyalja e nagyon fontos kérdést s nagyon sok megszívlelésre érdemes eszmét és tanácsot tartalmaz. A második cikket az igazgató irta s ez meleg hangú, szép nekrológ az intézet elhalt tanítónője : Török Chrystoma nővér felett. A tanári testület tagjai voltak az igazgatón kivül: Lengyel Fridolin nővér, Kováts Oktávia nővér, Klinda Irma tanítónő, dr. Rapcsák Imre főorvos (testes egészségtan), Miklóssy József oki. tanitó, Mester Olimpia nővér, Kollár Klementina és Barkász Gelásia oki. óvónők. Iskolai ünnepségek voltak 1896. október 30-án a hercegprímás névünnepén, szeptembem 29-én a zárdafőnöknő nevenapján, karácsonyi ünnep december 24-én és évzáró ünnep 1897. június 30-án. Az intézet a millenáris kiállításon sikerrel szerepelt, amennyiben kiállított tárgyaiért a kiállítási érmet nyerte s rajzairól egy előkelő szaklap ugy nyilatkozott, hogy a legszebbek az esztergomi képző rajzai ugy technikai kivitelben, mint színezésben. Az intézet első osztályában 44, a másodikban 33 tanult. A képesítő viszgára jelentkezett 51, visszalépett 5, vizsgázott 46. Ettől kitűnően kipesittett 7. jelesen 16, jól 18, elégségesen 4, 6 hóra visszautasittatott 1. A hercegprímás ez évben 42 növendéket látott el ingyen élelmezéssel, gróf Majláth Gusztáv püspök 160 frttal segélyezte a növendékeket, mig egy névtelen adakozó 10 frtot adott. A főkáptalan a beteg növendékek gyógyszereinek árát födözte. Nevezetes momentum az intézet életében, hogy a tanári testület 50 frt. adományával megvetette az intézeti segélyegylet alapját, amelyre a növendékek is 43 frtot gyűjtöttek. A nemessszivü emberbarátok bizonyára elő fogják raozr ditani az áldásos intézmény létesülését. Az intézet mintaovódáját 25 fiu és 28 leány, másik rendes óvodáját 90 fiu és 110 leány látogatta. * 4. Az érseki papnevelő-intézet hittudományi főiskolájának értesitője. Kiadja: dr. Rosszival István. Az ez idei értesitő-irodalomnak bizonyára legérdekesebb terméke a helybeli szeminárium értesitője. A szemináriumok eddig nem léptek ki a nyilvánosság elé s ismeretlenül s észrevétlenül fejtették ki falaik közt munkásságukat. Az esztergomi szeminárium kilépett ebből a rezervából, mely semmire sem jó s csak szaporíthatja a téves nézeteket; értesítőjében a nyilvánosság elé tárja belső életét, szervezetét, működését, irányát és sikereit s a legfőbb fórum ellenőrző tekintélyétől várja az igazságos elismerésnek Ítéletét. Mi csak helyeselyhetjük a rektornak, dr. Roszival István kanonoknak ez elhatá^ rozását; haladjanak a felsőbb iskolák is a nyilvánosság utján, melyen versenyre kelve egymás közt, bemutathatják az érdeklődő közönségnek tevékenységüket. Az értesítő átnézetet nyújt nemcsak a tanítványokról, hanem a tulajdonképpeni nevelésről; elénk tárja a belső életet, ismerteti a háznak berendezését; statisztikai pontos kimutatásokat közöl a növendékek állapotáról s a tudományokban való előhaladásáról; ismerteti a tananyagi s a szellemi életnek segédeszközeit ; elénk adja az irodalmi versenyek eredményeit, a pályázatok sikereit, az ünnepélyek kimagasló mozzanatait. Becsületére válik az értesítő az intézetnek formai tekintetben is. Amennyiben mindezt ügyesen csoportosítva s a mai statisztikai hajlamokkal bővelkedő világnak számokba öntve nyújtja. Az értesítőből látjuk, hogy a hittudományi főiskola elöljárói kara négy tagból áll: dr. Rosszival István kormányzó, dr. Halmos Ignácz alkormányzó, dr. Prohászka Ottokár lelkiigazgató és dr. Anhaupel György tanulmányfelügyelő. Tanárok: dr. Horváth Ferenc, dr. Kereszty Viktor, dr. Prohászka Ottokár, dr. Krammer György, dr. Anhaupel György és dr. Csajka Ernő. Iskolai ünnepélyek voltak az intézetben. 1896. október 29-én a prímás névünnepén, karácsony előestéjén, május 20-án, amikor az intézet által kitűzött pályatételek nyertes szerzőit hirdették ki s az iskola kebelében fennálló magyar egyházirodalmi iskola pályadijait osztották ki. Az iskola hallgatóinak száma volt: a IV. osztályban 16, a III. osztályban 26, a II. osztályban 18, az I. osztályban 16.
