Esztergom és Vidéke, 1897

1897-06-20 / 49.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelelik Vasárnap cs csütörtökön. E-LŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre— — — — -— 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Varosljázuköz, Spanraft^^áz. ~^>- Kéziratot nem adunk viasza. Katolikus autonómia. Esztergom, június 19. Ez a két szó, a közel jövő domináló kérdésének rövid megjelölése s az eszme kezdi áthatni népünk minden rétegét; legalább ezt mutatta az ünnepi valóban népes gyülekezet a vározház termében s az a figyelem, melylyel dr. Fehér Gyula világos, tartalmas magyarázatát a hivő közönség kisérte. A katholikusok régi vágya van teljesülőben, mert a megalkotandó szervezet egy oly keretet és alapot fog biztosítani, melyben a katholikus egyház minden hive saját erejének megfelelő érvényesülést találhat. Egyházi és iskolai, vagyoni, erkölcsi és hitéleti célok kifejtésében, megvédelmezésében, vagy bírálatában cselekvőleg részt venni, csak egy jól konstruált autonómia keretében lehet a világi katholikusoknak s ezt fogja megalkotni az ország katholikus polgárainak képviselő gyűlése, amelyre választani fogunk. A megváltozott politikai viszonyok, különösen az ország legréAz isztepoofíi és Vidéke* tárca a. — Ada Negri — Cigányleány vagyok; erdőbe' járok. Vérem szilaj, vad. Hiába' bolygóm át a pusztaságot S a rengeteg bozótját, — nem találok Sehol nyugalmat. Költő vagyok, költő ! S dicsőség fénye Nem von be mégsem . . . Küzdők, gyötör szerelmem szenvedése, S nem biztat édes győzelem reménye, S — husz évet értem. Szeretni vágyom, mig a szenvedések Meg nem tőrének. S a mig nem ittam ki e földi létnek Megmérgezett kelyhét fenékig, — Elet : szemedbe nézek. Es küzdök, mignem végnapom tusáját Hörgőm, letörve. És megvetem a gyávák gunykacajját S mig ut pora, hervadva nem rogyok rád, Megyek: előre ! És ott, hol napsugártól ittasultak A puszta rónák. Majd ott aludjam fényözönbe fonva, Violák illatáról álmodozva, Az álmok álmát. S mint árva hattyú, bibor alkonyatban Halódva majdan, Gyötrött, parázs-lelkem ki igy sóhajtsam Egy túlvilági, búgó, mély sóhajban, Egy végső dalban. Zsoldos László. gikb vallásának, a nemzet dajkáló és nevelő egyházának a magyar kath. egyháznak megváltozott jogállása egyenesen követeli, hogy ezen domináló felekezetnek önrendelkezési joga, a törvényes határok között biztosittassék. Éppen ez okból szívesen üdvözöljük a városunkban is megindult mozgalmat s kívánjuk, hogy ja vezetők annak nemes jellegét és eszmei magaslatát mindvégig megtartsák. Nagyon csalódnak azok, akik ezen autonómiái mozgalomban az állam ellen, vagy az állam törvényei, de különösen a legutóbb törvénybe igtatott polgári házasság ellen kifejlődő harc vonalat látnak, melyen a katolikusok tömörülnek és uj harcra készülnek, vagy oly mozgalomnak nézik, amely egy pár úgynevezett >nagy katolikusnak c — akik rendesen kizárólagos praepotentiával szeretik a világi kath. elemet képviselni, — csak uj és hasznos szereplési kört biztosit: mert egyik hibába sem szabad a autonómiának esnie s akár a pollitika szüremkedik bele, akár bizonyos szereplők által foglaltatik le, már akkor Önmagával hozza világra a bomlás csiráját s a téves, vagy tulkövetelések harcában a magyar katholikusok újból elejtik saját sorsukat. A kath. autonómia első feladata, hogy mint a katholikus milliók országos szervezete, ne harcot szítson, de mint törvényesen rendezett hatalmas tényező, szilárd, végleges, biztosított békében éljen az állammal, oly békét teremtsen, melyet állam és egyház egyaránt megnyugvással vehet, a második és nagy célja, hogy ezen béke alapján erőteljessé tegye a katholikusok világi vonatkozású ügyeit, az iskolát, a hitéletet, jó példákban a katholikus öntudatot és közerkölcsöt, mindezt a testvéri szeretet és egyenlőség szellemében. Ennek az önkormányzati szervezetnek megtárgyalására hivatott országos kath. képviselet választási mozgalmát indította meg az ünnepi gyűlés. Az esztergomi kerület egy világi kiküldöttet választ, annak szeJL pajtások. — Az ^Esztergom és Vidéke« tárcája. — — Vége. — Ez este a szalonban, mikor Ella sakkozni szólította Eriket, ez kimentette magát és valamivel későbben Mariea mellé telepedett, aki rajzolgatott. Erik volt a tanitó mestere és javítgatni kezdte beszélgetés közben a munkáját. Marica, aki azt hitte, hogy Erik szivesebben időzne Ella mellett, sajnálta őt, amiért udvariasságában szükségesnek látta, egy kicsit a régi pajtásával is fog- j lalkozni. Lefekvés előtt Mica búcsúzás közben igen fagyos bucsucsókban részesült szeretett barátnéja részéről, aki fáradtság ürügye alatt még a szokott tereferéről is lemondott. Mica busán tűnődve tért szobájába. Mit véthetett ? Miért haragudott rá Ella? Másnap reggel reggeli előtt Ella gyönyörű kis bokrétát kötött a kertbe Erik gomblyuka számára, de Eriknek már volt egy, amelyet Mica tűzött a kabátjába és noha igen szépen megköszönte az Elláét, nem dobta el érte a Mica virágát. — Mica ki akar engem ütni a nyeregből, — mondotta Ella haragosan magában, — pedig én szeretem Eriket és tudom, hogy ő is vonzódik hozzám — és ha Mica békében hagyna . . . Erik az nap a városba ment, csak estére várták haza. Mica és Ella egyedül voltak az ebédlőben. — Mihez fogjunk ma ? — kérdezte az előbbi. — Mit szeretnél legjobban tenni, Ella? — Semmit se, — felelte Ella kurtán. Mica bámulva nézett rá, aztán melléje sietett. — Ella, mi bajod ? Mit vétettem ? Mivel bántottatalak meg ? — Hogy mit vétettél? — felelte Ella csaknem zokogva. — El akarod tőlem hódítani Wemer Eriket. Most feléd hajlik, melléd hajlik, melléd ül, a te virágodat viseli az enyém helyett . . . — Ella ? — kiáltott Mica tágra nyílt szemmel — talán megőrültél ! Csak nem azt akarod mondani, hogy féltékeny vagy, hogy én reám vagy féltékeny ? — Igenis, hogy az vagyok ! — Oh, de hisz ez őrült ostobaság ? — kiáltotta Mica félig sirva, félig kacagva. De hisz ez csak azért van, mert mi mindig a legjobb pajtások voltunk és Erik most azt képzeli, hogy nekem roszszul esik a mellőzése, pedig dehogy esik. Hanem én soha, de soha sem hittem volna, hogy te ilyen dolgot tételezz fői rólam. Es Mica a barátnéja elé térdelve, vigasztalni és csilapitani próbálta. De később magában okos kis eszével fontolóra vette a dolgot. Nem, ez egyáltalán nem járja, Eriknek nem szabad elrontania az Ellával való dolgát, csak azért, hogy némi kis figyelemmel legyen ő iránta, a mélyére nézve azonban még nincs megállapodás, nincs jelölés; amit kath. olvasóink figyelmébe ajánlhatunk, az ma csak annyi, hogy : az a magasztos ügyhöz méltó, egyházát és hazáját egyaránt szerető férfiú legyen ! Az első gyűlésről tudósításunk itt következik: Délután négy órakor dr. Fehér Gyula plébános megnyitotta az ülést, amelyen a földmivesek szép számban, mig az inteligens és iparos katolikusok kisebb kis számban jelentek meg. A plébános jobb« ján Maiina Lajos polgármester, balján Schreiber Rezső káplán ült, aki a jegyzőkönyvet vezette. Az elnök mindenekelőtt ismertette az autonómia ügyét s a módozatokat, amelyek alapján a választások megejtendők lennének. Ismertette, hogy az egyházmegyei szabályrendelet értelmében öt tagu bizottság küldendő ki a választók összeírására, a választandó személy kijelölésére s a választás megejtésére. E létszám azonban a szükséghez képest megnagyobbítható s ezt nálunk indokoltnak tartja. (Helyeslés.) O — a maga részéről — tizenkét tagot ajánl, még pedig 3 földmivest, 3 iparost és 6-ot az intelligens osztályból, hogy igy a választók összeírása legalább két bizottság előtt pajtása iránt. Beszélni fog Erikkel. Nem fogja neki megmondani, hogy Ella szólott, hanem valahogy azért majd csak rendbe hozza a dolgukat. Micánák nem volt ideje ahhoz, hogy a saját érzelmeit is figyelembe vegye, különben tán kevesebb igyekezettel készült volna hozzá, hogy — Erikkel beszéljen. Erik korában érkezett meg, mint várták. Még elég korán ahhoz, hogy a két lánynyal csónakázzék. Mikor visszatértek, hírül adták nekik, hogy Ellának valami látogatója érkezett. — Én akkor nem megyek a szalonba, súgta Erik Micának ; és Mica • azt gondolva, hogy ez a legjobb alkalom arra, hogy Erikkel beszéljen, szintén kimentette magát Ellánál. Ella kénytelen volt egyedült a szalonba menni. Erik a könyvesszobába ment; a karosszékbe vetette*magát. Mica kis habozás után követte őt. — Nos, — szólt Erik felpillantva, — miért olyan komoly az én drágácskám ? Mi baj ? — Erik, én — — Közelebb ment egy kicsit, de megint 0 megállt. Erik élesebben nézett reá. — Nos hát te ? mit te ? — szólott. — Gyere ide és mondj meg mindent. Mica oda ment és a széke mellé állott egy kicsit Erik mögé. Valahogy nem jól esett neki szemtől szembe nézni vele.