Esztergom és Vidéke, 1897

1897-06-17 / 48.szám

mert az akta nélkül a miníster nem engedélyezi. De igy van a Lőrinc-utcai csa­tornával is. Két éve készen van már, de a város még át nem vette, hogy mi okból, nem tudjuk, le még nem számolt a vállalkozóval, csak fizet neki, pedig volna mit leszá­molnia, mert ama bizonyos eső al­kalmából, midőn az uj csatorna a vállalkozó hibájából el volt torla­szolva, a magánházakba behatolt viz okozta tetemes károk kérdésé­nek megoldása ma sincs rendezve, dacára, hogy már egyesek a járás­bíróságnál a kártérítési pert folya­matba tették a város ellen, s da­cára, hogy a vállalkozó a fizetésről mit sem akar tudni. Ez az uj gazdálkodási methodus, minek oka ugylátszik abban kere­sendő, hogy oda fönn Bottyán pa­lotájában szeretnek a zavarosban halászni. Városunk erdotermékeinek értékesítése. Esztergom, június 16. Ismeretes dolog, hogy a régi rend­szer az u. n. telekjog következménye-, — vagyis a városban levő házak után egy bizonyos mennyiségű fa volt kiszolgáltatandó. Mivel pedig a múltban a város aránytalanul cseké­lyebb számú házakból állott, termé­szetes, hogy a termelt famennyiség sem vétetett teljesen igénybe s a fölös készlet értéktelenné vált. Arra is kell hivatkoznom, hogy a régi időben a most jobbára kopa­szon álló hegyhátakat őseredetü er­dőségek borították s ezeknek pusz­títása csak a kultúra terjedésének, valamint az ezzel lépést nem tartott szakértelem hiányának következ­ménye ; — ebből folyólag az erdő lassanként kevesbedvén, természe­tes, hogy a város terjedése: népes­ségének nagyobbodása és az ekként kiterjedtebb kereslet kielégíthető többé nem volt. Nem tekintve a fentebb elmon­dottakat, még az is nagy hibája volt a régi rendszernek, hogy az erdőben a termelt famennyiség nem osztályoztatott. Már pedig tekintve azt, hogy az erdőben nem egynemű fák tenyésznek, sem pedig a vágás alkalmával egyforma minőség elő nem állitható, természetes, hogy az erdőben a vágás-területen a vevők azokat az öleket válogatták ki, ame­lyek lehetőleg egyenlő minőségű hasábokat tartalmaztak, mig a kevert ölek el nem vitetvén, alig voltak leszállított áron is értékesíthetők. A nyolczvanas években végre az osztályozás behozatván, és a minő­ség szerinti ár külömbözet is meg­határoztatván, ez által, mig egyrész­ről a vevő már előre tisztában lehet \ azzal, hogy mily fát igényel, addig másrészről a szegényebb lakosság olcsób áron szintén megfelelő fát vásárolhat. A régi rendszer a város érdeké­ben azon előnnyel bir, hogy a ta­vaszi eladásnál a pénztárba jelenté­keny pénzösszeg folyik be, amikor pedig erre tényleg szükség is van., mert a különböző nagyobb jövedel­mek, mint pl. a pótadó, földbérle­tek stb. inkább nyár utolján és ősz­szel folynak be, tehát éppen év ele­jén járul hozzá az erdei fatermés­ből eredő jövedelem ahhoz, hogy a pénztár elegendő pénzkészlettel ren­delkezzék. Magára az erdőmivelésre háruló hátrányokat, milyenek pl. a fahor­dás későre maradása és az erdei s emélyzetnek közel három hóna­pon át való folytonos zaklatása stb. már az erdőmüvelés ismertetésénél volt alkalmam fejtegetni. A jövőben az erdei fatermények osztályozási és illetve értékesítési viszonyaira nézve a következő ter­vezetet óhajtom elbírálás alá bo­csátani : felelte Mica, mig pajtása melléje ülve kezébe vette a gyeplőt, noha természe­tesen én is többet szerettem volna ve­led lenni. — Es azt gondolod, hogy én nem épp ugy vagyok vele ? — Oh nem ! Minek volnál ? Az már egészen más. — Jó, jó, hát ne vitatkozzunk róla, — felelte Erik az ajkába harapva. — Ha­nem annyit mégis mondok, hogy ezút­tal a hoszabbik, a kerülő uton fogok haza felé hajtani. — Oh Erik ! kérlek ne tedd. — Kérlek ne tedd ? és miért ne ten­ném ? — Ugy tetszik, mintha azt hinnéd, hogy én mellőzöttnek érzem magamat — felelte a lányka félig nevetve — pe­dig egyáltalán nem érzem. — Az eszembe sem jutott Mica . . . De hát szivesebben mennél egyenesen haza ? — Nem, a magam kedvéért a lehető leghosszabb utat fogom választani. Mikor haza érkeztek, az öreg néni aggódva kérdezte, hogy valami bajuk esett-e ? — Nem a, — felelte Erik nyugodtan — csak a kerülő utakon hajtottam, azér késtünk. Ella figyelt és keze reszketett, amint hímzése fölé hajolt. Vájjon Marica féltékeny kezd-e lenni és megváltoztatja eddigi taktikáját? (Vége köv.) talta Eriket. Mica mindenütt a háttérbe szorult anélkül, hogy eszébe jutott volna neheztelni. De lassan-lassan megváltozott a helyzet. Valamelyik napon Mica Lon­donba ment, hogy elbúcsúzzék egy In­diába induló barátnéjától. A délutáni vonattal kellett viss»ajönnie. — Magam jövök érted a vasútra, — mondta Erik, amint a vonathoz kisérték — Nem szükséges Erik, ne fáraszd magadat. A lovászgyerek is értem jöhet, vagy gyalog is haza mehetek. — Csak bizd rám a dolgot, Mica. Erik és Ella számított rá, hogy az idejük szárnyakon tűnik el és Micát el fogják felejteni. De Erik egyszer csak megfordította a csónakot. — Micsoda ? már haza megyünk ? — kérdezte Ella meglepetten. — Nagyon sajnálom, de Micáért kell mennem a vasútra. — Oh, hisz a néni majd elküldi érte a kis kocsit a lovászgyerekkel. — Jobb szeretnék magam menni, — felelte Erik és ez ellen már nem lehetet szólani. Igy aztán mikor a vonat berobogott, Mica Eriket találta a peronon. — Oh Erik, milyen kedves vagy ! ha­nem azért nem kellett volna eljönnöd. — Jól esett eljönnöm, Mica. — Igazán ? — kérdezte a lányka, kissé bus tekintetét rá emelve. — Talán csodálkozol rajta? kérdezte Erik, a magas ülésbe segítve őt. Mosta­nában alig lehettem egy kicsit veled. — Nem is igen vártam tőled Erik, a) Készítendő négy faosztály oly­képen, hogy annak, minden egyes részlete külön megállapított egység áron legyen értékhesithető. b) rendezendők volnának a ki­hordási viszonyok olyképen, hogy a vevőfelek a sorrendben részükre kijelelt fát tartozzanak elfogadni. — E tekintetben a válogatás megszün­tettetnék, és egyúttal meghatáro­zandó volna azon időhatár, melyen belül a vevő az általa vásárolt fát elhordatni köteles lenne. A fenti okokból az összes fatermés az erdőben külön-külön osztályokban jegyzékbe vétetvén, a vevőfél bár­cáján az osztályzati viszony feltün­tettetik és annak alapján szolgáltat­nék ki. Ennek a módozatnak előnyeire már sokszor hivatkoztam ; mert soh' sem voltam barátja azon eljárásnak, hogy a fa az egész vágásterületen szétszórva adassék el, egyrészt azon okból, mivel igy az osztályzati kü­lömbség nem oly szembetűnő, a vevőfél sokszor megcsalatkozik vá­rakozásában; másrészről pedig azért, mivel a válogatás megengedett do­log lévén, sokszor a selejtesebb fanemekkel kevert ölek a vágásban szétszórtan hagyatnak vissza s azok mig egyrészről a területen rendel­lenes látványt nyújtanak, másrészről pedig az erdő rovására hagyatnak vissza és magának a városnak kell azokat hazafuvaroztatni és leszállí­tott áron eladni. — Nem mulaszt­hatom el arra is hivatkozni, hogy a fának egy meghatározott időben való eladása által a szegényebb osztály érdeke is sértve van, mivel nagyon sokan ép a faeladás ide­jében nem rendelkeznek pénzzel és igy igényeik kielégítve nem le­hetnek. Ugyancsak az erdőben való ela­dásnál egy más mód is volna, amely a városi pénztárra föltétlenül előnyös lenne, mig a nagyközön­ség aligha nyugodnék bele. — Ez abban áll, hogy az összes évi fa­termést minden osztályzatban egy­vagy több készpénzfizető vevőnek árverés utján kellene eladni. Ekkor a pénztár a mostani faértékesités­sel eltöltött sok időt megtakarítaná s egyúttal rövid uton nagyobb összegű pénzhez jutna. Miután azon­ban ennek a módozatnak behoza­taláról szó sem lehet, e tekintetben a bővebb fejtegetés is elmaradhat. Mindkét fentebbi módozat elej­tésével a raktárrendszer behozatala volna legindokoltabb. A raktárrendszer (depót) abból állana, hogy a város határában egy alkalmas helyre hordatnék össze az évi vágásból eladásra kerülő fameny­nyiség. Ott a fa minőség szerint — fenti módon — osztályoztatnék és beöleztetnék s a venni szándékozók onnan szereznék be szükségletüket­Nézetem szerint a jelen viszo­nyok között ez a terv megoldható lenne, mert sok tekintetben segítve lenne különösen a szegényebb osz­tályon. Előnyei a következők : a) a nagyközönség minden réte­gének arányos kiszolgálása ; b) az erdőből a vevőfél által esz­közöltetett fafuvaroztatás körüli s ugy az erdészetre, mint a vevőre nézve kellemetlen mizériák meg szüntetése ; c) a fuvarozás kellő ellenőrzése. E cél két érdeket szolgál; az egyik az, hogy kivált a fuvarozás meg­kezdésének napján több száz fuva­ros lepi el a vágásterületet;; hiába van ott minden figyelmeztetés és fenyegetés, felbomlik a rend és a kijelelt ölfát sokszor nem az viszi el, aki magáénak jegyezte,.hanem más ;, itt tehát az erdei személyzetet nagy felelőség terhelitöbb izben tapasz­taltatott továbbá, hogy több fuvaros szövetkezik a megvásárolt fa egy­részének behordására* Minthogy pedig azoknak egyébb vállalatuk is van, sokszor a fának az erdőből való elhordása nagyon későn törté­nik. Ezáltal az erdő károsittatik mert a fa a vágásból azonnal ki nem takaríttatván, a késői fahordás alkalmával az uj kelések, hajtások és sarjak elpusztíttatnak. De meg az erdei személyzetnek ügyelni kellv hogy mikor szándékoznak fát vinni, — tehát az erdőnek más helyütt való védelme is kárt szenvedj végre pedig a sügeárverést ugyanezen okból halasztani kell;. d) tűzrendészed. szempontból véve a dolgot, nézetem szerint nem lehet helyes, hogy az aránylag szűk udvarokba a városban is. sok fát rakjanak be a háztulajdonosok ; de meg miután a fában sokféle ká­ros rovar tenyészik, amelyek a< viv szonyokhoz alkalmazkodva a fát ól gyümölcsfákra s az épület farészeibe stb. vándorolván, természetesen to­vább tenyésznek s kiszámithatlan károkat okozhatnak; e) végre pedig már az egyenlő­ség elvénél fogva sem lehet figyel­men kivül hagyni a város szegé­nyebb néposztályát. Ez anyagi té­nyezőnek hiányában képtelen arra* hogy egész téli szükségletét egy­szerre szerezze be s kénytelen a fát drága pénzen kereskedőktől darabonként, sokszor kilóra vásá­rolni. Igen méltányos dolog volna tehát, ha a szegényebb osztályra tekintettel, a depót rendszer beállí­tásánál, a fa kisebb-nagyobb meny­nyiségben vásárolható volna, vagyis,, hogy az eladásra kerülő s kiadható mennyiség miniuma i ür-köbméter­ben határoztatnék meg. Az eredéi famennyiségnek a rak­tár helyiségbe való beszállítására a pénztárnak a fuvart természetesen előlegezni kell, ámde előre látható hogy a fuvardijaknak csak kis ré­szét kell lefizetni, miután a fuvaro­sok, — mint adózó polgárok,, eset­leg- földbérlők — az általuk köve­telt összeget nagyrészben fel sem veszik, hanem kisebb-nagyobb köz­tartozásuk törlesztésére a pénztárban hagyják. Hogy a depotrendszer kifizesse magát s amellett a közönség igé-< nyeit kielégítse, sőt sok tekintet­ben, kényelemre is szolgáljon, az csak akkor lesz biztos, ha a fa be­raktároztatván, az eladásra kerülő famennyiségre tett eddigi kiadások stb. beszámításával az eladási ár arányosan meghatározva leend. Arra nézve, hogy hol állitassék fel a faraktár, szerény nézetem sze­rint legjobban javallanám az Öreg téglaház mellett egy alkalmas terület kijelölését, azért mivel e hely az erdei területhez közelebb esik ; a befuva­rozás is felével kevesebbe jönne, de meg az ott lakó erdővéd egyút­tal a felügyeletre is alkalmazható lenne, s a tűzvészéitől sem kellene tartani. Ha pedig bent a városban állitatnék fel faraktár, ugy e célra elegendő hely nem lévén, ismét és legalább is 5 kai. hold terledelmü területet kellene megvásárolni, hol

Next

/
Thumbnails
Contents