Esztergom és Vidéke, 1897

1897-05-27 / 42.szám

kórházi bizottság tagjait pedig arra kérjük, hogy részesítsék őszinte, meleg támogatásban a főorvost s ne en­gedjék magukat semmiféle mellékte­kintetek és preszsziók által befolyá­soltatni. Ez esetben minden funerátorok és kerékkötők dacára mégis remé­nyelhetjük, hogy meg lesz az ered­ménye azok nemes buzgalmának és fáradozásainak, akik annak ide­jén az uj kórház eszméjét felszínre vetették és érdekében mindent el­követtek, amig a sok rosszakarat, indolencia kedvüket a további ak­ciótól el nem vette. Veridicus. például Léva és Érsekújvár uj kór­házai nem megvetendő jövedelmet hoznak. És eklatáns példa Nyitra városa, amely közkórházát nemré­gen állami kölcsönből építette fel s jövedelmeiből a kölcsöntőkét és a kamatokat is nagyon szépen tör­leszti. S mint Nyitra városa kapott, kapna Esztergom is e célra állami kölcsönt, hanem persze ennek kissé utánnajárni kellene, mert az átkos kormány folytonos emlegetése nem elegendő e célra. Ötvenezer forin­tunk kölömben már (illetőleg »még«) van együtt a kórházépítés céljára s kissé számithatunk a közönség további áldozatkészségére is. Igy igen könnyen felépíthetnénk egy hatvan — hetven ágyas kórházat, amely — biztos tudomásunk szerint — legjobban megfelelne a minisz­térium kívánságának. A kórháznak igen jó helye lenne a parlagon heverő Bisutti-telken, ahol próbafúrásokkal már az ivóvíz alkalmasságát is megállapították. A kórházat egyelőre szerényen lehetne építeni. Közepén egy eme­letes részt a felvételi iroda, orvosi és gondnoki lakás részére s ezzel összefüggésben két földszintes szár­nyat. A pavillonrendszer célszerűbb ugyan, de drága s a kisebb be­tegápoló személyzet nem képes hi­vatásának megfelelni ott, ahol a betegosztályok elszórtan vannak el­helyezve. Egy pavillon volna csak feltétlenül szükséges : a fertőző be­tegeké. Ezekben körülbelül elmondottuk azokat, amelyeket az uj kórház ügyében egyelőre elmondandóknak tartottunk s most még csak azzal a kéréssel fordulunk a törvényható­sághoz, hogy tanúsítson ez ügyben minnél kíméletlenebb erélyességet a városi ügyek intézőivel szemben. A Megye és város. O A lőrinc-utcai telkek. A lőrinc-utcai telkek értékének megállapítása céljából teg­nap délután megtartott próbaárverés meg­lépő eredménynyel végződött. A telkek ára ugyanis az árverés folyamán 17,000 fo­rintról 42,100 forintra szökött fel, amely összeget a három percellás árverésénél a Kereskedelem és Iparbank ajánlotta meg. Az elért magas ajánlat komoly gondolkozóba ejtett bennünket is, akik mindég a mellet harcoltunk, hogy a tel­kek kiépitését a város maga eszközölje. De tekintettel az árverés eredményére, a város zilált anyagi vissz onyaira s a város által eddig házilag készitett épü­letek tanulságaira, most már magunk is azt óhajtjuk, hogy az eladás eszméjével a legkomolyabban foglalkozzanak. Az eladás esetén mindesetre gondos szerződést kel­lene kötni a vevővel a kiépités idejére, minő­ségére vonatkozólag, nehogy egy ötven-hat­van esztendőre szánt gyönge, vagy a hatal­mas fontot elcsufitó épitményt kapjunk. Saj­náljuk, hogy nem a takarékpénztár tar­totta meg a a telkeket, ennek levén birtokában a Milanovics-féle szép sarok­telek s igy az általa eszközölt építés mindenesetre egyöntetűbb, inpozánsabb lett volna. A telkek sorsának kérdésével legközelebb bővebben fogunk foglalkozni. Most még csak azt emiitjük meg, hogy összesen három árverező volt: a Taka­rékpénztár, az Iparbank és Szilágyi Rezső, aki az első, az összes telkekre szóló árverésnél 34,000 forintig licitált. Az első árverést Kollár Káros gazd. tanácsos, mint a licitáció elnöke, 42,001 forinton a Takarékpénztár javára ütötte le. A percellás árverésnél a Takarék­pénztár nem licitált s igy a telkeket 42.100 forinton az egyedüli ajánlattevő Iparbank számára ütötték le. O A hegyközség érdekében. A szent­györgymezei Olvasókörben vasárnap dé­lután megtartott s a létesitendő kisebb hegyközség érdekében összehivott érte­kezlet igen népes volt. Ugy az uri osz­tályhoz tartozó, mint a földműves szőlő­birtokosok nagy számban jelentek meg s általános figyelem között hallgatták Bleszl Ferencnek, a hegyközség legbuz­góbb apostolának magvas, szakszerű előadását, amely néhányat a makacs hegyközségellenző földművesek közül is meggyőzött, ugy hogy az első eszter­gomi hegyközség megalakítása ma már biztosítva van. Az értekezleten nem lát­tuk »a hegyközség leglelkesebb barátját*, az értekezleti meghívók egyik aláíróját: Maiina Lajos polgármestert. O Az iskolaszék, hétfői ülésén, a gaz­dasági ismétlő iskolák felállításának kér­désével foglalkozott. Az iskola tanítói a rendes tanítók közül valók lesznek, akik ezért előlegesen egy tanfolyamban vesz­nek részt. Az iskola faiskolatelepét és konyhakertét egy-egy hold földben kontemplálják. — Javaslani fogják a szent­tamási iskola kibővítését és ennek kö­vetkeztében egy uj tanítói állás kreálá­sát. Az uj tanterem felépítésére az épü­let udvari részét ajánlják. Hogy mely osztályok választassanak el egymástól, a jövő tanévi behatás után határozzák el. — Felkérendőnek ajánlják a hercegprí­mást arra nézve, hogy szigeti zöldséges kertjéből engedjen át egy részt a gyer­mekjátszótér céljára. Végül az elemi iskolák évzáró vizsgáinak határnapjait állapították meg. O Gyanús álatbetegség. Kesztölcön f. hó 25-én négy sertéstulajdonos sertése betegedett meg a sertésvész tünetei kö­zött s egy el is huilott közülök. A fő­szolgabíró kiküldötte a járási helyettes állatorvost a helyszíni vizsgálat meg­ejtésére. rátörő emberek, akik a sorscsapásokért a fejedelmet tették felelőssé és ellene bujtogatták a nyomorgó népet. A jám­bor király szelid lélekkel türt, és imával kérte Istent, világosítsa meg a nép szi­vét. Ez alatt az izgatók egyre tüzelték az elégedetleneket. Akadt hamis pró­féta, aki a rajongók élére állt. Az ura­lom, a trón vágya hevítette szivét. Pénzt és fegyvereket osztatott ki és dacos lé­lekkel felkent királya ellen vezette gyü­levész hadát. Hű tanácsosai kérték a királyt, állítsa fegyverbe hadát és veresse porba a lá­zongókat. Mutasson nekik példát és szegje útját a fölkelésnek. Az elégületlenség pedig nőttön nőtt. A lázadás a palota kapui előtt tombolt. Az elvakított tömeg gyalázó szavakkal becsmérelte a király felséges személyét — ő pedig Istenfélelemtől és embersze­retettőí sugárzó arccal válaszolta taná­csosainak : — Elmegyek hozzájuk, de nem fegy­veres hadak élén. Saját népen ellen nem emelek gyilkos eszközt soha. Adjátok vállamra királyi palástomat, tegyétek fejemre koronámat. Senki ne kisérjen — erős oltalmazom nekem az Isten. Senki sem merte marasztalni. Megnyil tak a palota kapui és kilépett rajta a király. Napfényben csillogott fején a ko­rona és vállain a palást. Meglepetten némult el néhány pillanatra a tömeg, csak maga a lázadás konok feje, — nem ZTai nLüi aXn HLB W ^ZZd ZHÜ^Zl m Esztergom, május 26. — Személyi hirek. Kruplanicz Kálmán főispán négy napi tartózkodásra Buda­pestre utazott. — Véghelyi Ödön vár­érdemli meg, hogy nevét feljegyezze a történelem — ő tört szentségtelen kéz­zel, emelt kardal fejedelme ellen, És a király széthúzta mellén a pa­lástot. — Ide döfj ! Az elvakult ember döfött. De íme, a mint a király testét érné a kard, a penge egyszerre megolvad és hajlékonynyá, puhává válik, mint a viasz ; — a me­rénylő pedig halottsápadtan omlik fel­séges ura lábai elé. Mire fölemelték, szemei zavarosan forogtak, ajkai szög­letéből hab ömlött, imént még fekete haja megőszült teljesen. — Megtébo­lyodott. A lázadásnak egy pillanat alatt vége volt. A nép hódolva borult királya elé, majd a templomokba sietett. És hogy elült a lázadás moraja, — megnyíltak az ég csatornái, a szárazság megszűnt, megteltek a folyók medrei, a kutak mélységei. Kihajtott a lomb a fü és ál­dás szállt a földre.* A professzor fehér arcát halvány pír futotta át, mig a gyermekkirály ara­nyos szőke feje álmosan hanyatlott alá. Finom, kicsiny állát olykor megremeg­tette az elfojtott ásítás. Á szentéletü király történetét bizonyosan nagyon sokszor hallotta már és alkalmasint sok­kal szivesebben futkározott volna zöld hálóval kezében pillét űzve odakünn a parkban. (Vége köv.) megyei főszámvevő jó sikerrel tette le az első jogi alapvizsgát a pozsonyi jog­akadémián. — Nyugdíjaztatás. A főkáptalan Maty­tyasóvszky Sándor bozóki uradalmi is­pánt, saját kérelmére nyugdíjba helyezte. — Születésnap. Sok szívélyes és őszinte ovációban volt része Meszéna Ferenc vármegyei árvaszéki nyilvántartó­nak, városunk ez érdemes veterán pol­gárának f. hó 24-én, amikor nyolcvan­egyedik születésnapját ünnepelte. A gra­tulánsok, a tisztelgők örvendve látták, mily ifjúi erőnek örvend a magas élet­korú aggastyán s kifejezték óhajtásukat, hogy erejét, egészségét még sokáig meg­tarthassa. — Előzékenység. Házi ezredünk pa­rancsnoka tegnap tudatta a Pjopeller Társulat igazgatóságával, hogy az ez­red zenekarát minden második szerdán délután szívesen és ingyen rendelkezé­sükre bocsátja, hogy az a Kovács-patak­nál térzenét adjon. Minden második szerdán, mert a zenekar a közbeeső szerdákon a városban játszik. Az ezre­des ur e nagy figyelméről, amelyet kü­lönben minden téren tapasztalunk, csak a legmelegebb elismeréssel és őszinte köszönettel emlékezhetünk meg. — Bölcsészeti vita. A helybeli pap­nevelő-intézet növendékei dr. Anháupel György szaktanár elnöklete alatt az in­tézeti elöljáróság jelenlétében vasárnap tartották meg ez évi filozófiai disputáju­kat. A tétel a következő volt: *De spi­ritualitate, simplicitate et immotalitate animae.« A tétel védője Berkes Pál II. éves theologus volt, mint vitatkozók Aubermann Miklós Ill-ad, Sindelár Káz­mér Il-od éves növendékek és az elöl­járóság tagjai szerepeltek. Ez alkalom­mal lett ünnepiesen kiosztva a sok iro­dalmi és szónoklati pályadíj. — A Kajláth-alapitvány. A Ludovika Akadémiánál gróf Majláth György volt főispánunk által alapított helyre csupán néhai Niedermann Endre városi pénztá­ros fia adta be pályakérvényét. — Tennispálya a Primáskertben. A helybeli gyalogezred parancsnoksága megkereste a Szépitő Társulat igazgató­ságát az iránt, vájjon hajlandó-e a tár­sulat a gondjaira bízott Primáskert egy részét az ezred tisztikarának egy ten­nispálya felállítására átengedni. A tár­sulat választmányi ülésében e megkere­sésre azzal válaszolt, hogy mivel neki a nagy közönség irányában is szabato­san és szerződésileg körvonalazott köte­leségei vannak, a tisztikar kérelmét csak a következő feltételek mellett engedé­lyezheti : 1. A pálya helye csak a választ­mány részéről erre felkért Hübschl Ala­jos v. t. közbenjárásával lesz kijelölhető. 2. A pálya olykép készítendő, hogy semmi értékesebb gyümölcs- vagy diszfa és cserje áldozatául ne essék. 3. A kert nyilványos jellege az uj létesítmény ál­tal csorbát nem szenvedhet s ezért a kert látogatóit sétáiban háborgatni, vagy ha azok a játékosokat bizonyos kimé­rendő távolságról szemlélni akarják, el­távolítani nem szabad. 4. Ha a tisztikar a pályát, melyet saját költségén épit és tart fenn, beszüntetni akarja s azt az egylet átvállalni nem hajlandó, tartozik az elfoglalt térséget ismét úgy átadni, amint azt átvette. Mindezek a kikötések rendes szerződésben biztositandók. — PÜkÖSCÍi kirándulók. Pünkösd hét­főjén, mint minden esztendőben, az idén is külön hajó hozza a fővárosból a bu­csusokat városunkba­— A vármegye pöre. Dr. Burián Já­nos t. megyei főügyész megfellebbezte azt a járásbirósági ítéletet, amely a vár­megyét marasztalta el a Nagy Pál vál­lalkozó által indított és az ismert kavics­szállitásból kifolyó perben. — Halálozás. Tegnap délután helyez­ték örök nyugalomra Hofbauer Tivadar borbély-mestert, aki hosszas szenvedés után, élete harminckettedik évében, el­hunyt. Nagyon rokonszenves, törekvő, művelt iparos volt s kora halála osztat­lan részvétet keltett ismerősei körében. — Színészet Esztergomban. A hét első napjaiban városunkban járt Csóka Sándor kitűnően szervezett, nagy szín­társulatának titkára, hogy a társulat számára a talajt előkészítse, de ered­ménytelenül távozott, miután alkalmas helyiséget nem talált. Igy a társulat jú­nius hó elején Pápáról Esztergom helyett minden valószínűség szerint Érsekújvárba megy. ____ __ , selymes pillák lassan-lassan csukódnak egyre lejebb. Doktor Pliníus tovább magyarázott. — Isten megtartotta és megoltalmazta az Ollenburgok királyi székét, mert ennek a trónnak alapja az igazságosság, a ne­mes gondolkozás, a jámborság és az emberszeretet volt. Igen, felség, az em­berszeretet. Az emberszeretet, amely elné­zésre és türelemre készt a halandó era­emberek gyöngeségei, botlásai és téve­dései iránt. A megbocsátás isteni erény, az elnézés az uralkodónak, az erősnek, a hatalmasnak éke. Gyöngédség disziti az erőt. A kit Isten kegyelme milliók urául rendelt, azt nemcsak urukká, de gondviselőjükké is tevé. A szeretet min­den igaz bölcseség alapja, és van, ami mindennél erősebb, hatalmasabb, a sziv A sziv mindenkor nevezetes szerepet játszott felséged dicső családjának tör­ténetében és azok a lapok, amelyek a sziv által sugalmzott tettek emlékét őr­zik, az Ollenburg-dinasztia és hazánk évkönyveiben a történelem legfényesebb lapjai közé tartoznak. Hogy példákat említsek, ott van felséged nagy ősének, II. Keresztélynek esete. Vallásosságáról, jámborságáról és Istenfélelméről számta­lan legendát jegyeztek fel a magasztaló krónikák. Történt egyszer, hogy a természet csapásai alatt ingerültté vált nép, lel­ketlen bujtogatok álta fanatizálva, lázon­gani kezdett. Akadtak feketelelkü, nagy-

Next

/
Thumbnails
Contents