Esztergom és Vidéke, 1897

1897-05-09 / 37.szám

sük, vájjon a látogatók közül melyiken fog kitörni a baj. Egyik elismert, kiváló orvosunk ép a napokban tett előterjesztést arra nézve, hogy a temetkezési vállalatok kétféle diszletet tartsanak, melyekből az egyik a nem ragályos betegek eltemetéséhez, illetve ravatalához használtassák, a másik pedig kizárólag a ragályos betegségben elhunytaknál alkalmaztassák. Örömmel üdvözöljük egészségügyünk érdekében ezen kétségkívül kiváló kezdeményezést, bár épen nem vagyunk barátai annak, hogy a ragályos betegek ravatalra fektettetvén, azok a részvétlátogatók által is megközelíthetők legyenek. Végre pedig, midőn felhívjuk az illetékes hatóság figyelmét a fentebb elmondottakra, egyúttal városunk közegészségének megóvása tekintetéből elfogadhatónak tartjuk, ha a hatóság a wolffsthali példát utánozza, s azt a város összes háztulajdonosaira kötelezőleg kimondja. Mint emiitettük, e cél több érdeket szolgál. A közegészség megóvása tekintetéből nem hagyható figyelmen kivül az a körülmény, hogy városunk megült hely lévén, a talaj szerves anyagokkal és bomlási termékekkel már úgy is telítve van, ivóvizünk kútjainkban ennek következtében megfertőzött s ha a trágyagödrök és az illemhelyek pöcéi földbeásva hagyatnak továbbra is, úgy az ivóvizet maholnap tényleg teveháton kell hordatnunk. Sajnálatosnak tartjuk a hatóság azon eljárását, hogy a Dunába vezető csatornák betömését elrendelte és helytelenítjük azért, mivel ez ismét ráklépés volt az egészségügy kárára ! Censor. Nézett, hallgatott, gondolkozott. Amint a belső város romantikus, ódon házaktól környezett piacára fordultak be, a dínastia alapitójának ércszobra tövében, gyügyögő gyermekhang ütötte meg a fülét. Fehérruhás, anyjába kapaszkodó gyermekleány volt. — És a Hóferke ? Hol a Hófehérke mama ? Egy pillanatra elsötétült a nagy fényesség szeme előtt és a gyenge mosoly elhalt az ajakán. Igen, a Hófehérke ! Hol a Hófehérke ? A Hófehérke otthon van a néma, csendes várban. Jobb, hogy nem látja a népamely jobban bálványozza, mint hajdan a magyar Erzsébetet alattvalósaga. Mert most igazán reáillik a becéző név, amelyre a közszeretet keresztelte. Fehér, hideg, szomorú mint a hó. Es fogy, egyre fogy mint a tavaszi hó a napsugarak olvasztó melegében És a harangok ünnepélyes zúgása, a szakadatlan éljenmoraj, a vakitó fényesség közepette, egyszerre valami fekete, mély szomorúság borult a szivére. Látta édes szép gyermekét lehajolt fővel, csüggedten állani előtte, mig ünnepélyes hangon elmondja neki : — Szeretett császárunk öcscse kezedet akarja. A rózsaszínű angyalarc akkor először vált halálos fehérre. A két kacogó barna A Kovács-patak sorsa. Dorogh, május 6. Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Mély megilletődéssel olvastam b. lapja legutóbbi számában a Kovácspatak sorsa felett irt elégiát. Nem is hiába való a fájdalom, ha e nagy természeti gyönyörűségekben megáldott hely a felvirágzás reménye helyett a >lenni vagy nem lennie örvényébe jutott. Bár a »Kovácspatak* természeti bájait nem rabolhatja el az üzlet sserencsétlensége, hanem mégis ki fogja a helyet hozzáérhetővé tenni, ha gondos kezek állandó ápolását lesz az majd kénytelen nélkülözni ? . . . Szabadjon a dologhoz hozzászólnom. Amint tudom, Esztergom várossában létezik egy kitűnően szervezett és nem csekély számú tagokkal biró >Torna Egyesület* — igen lelkes vezérekkel az élén. Ezen egyesület vegye kezébe azon kies hely ügyeit; — csak >Torna Egyesület* helyett váljék belőle » Torna és Turista egyesülete akkor bizton remélhetni, hogy ugy a helybeli, mint főleg a vidéki tagok száma tetemesen megszaporodik, a nagyobb erő bővebb anyagi eszközöket is hoz, melyekből azon kedves hely gondozására egyelőre és mindjárt elegendő jutna. Ilyképen azután Esztergom, mint központ, testületi összeköttetésben állana vidékével, testvéri kapocs létesülne ugy a fővárosban, mint másutt létező hasonló egyesületek között, az élénk turista — mozgalom felverné megyénk kellemes tájainak hirhullámait és igy volna remélhető, hogy akadnak emberek, kik nyaralókat építenének, sőt a forrásokban oly gazdag trachyt — völgyecskében egy kies fürdőhely is létesülhetne. Mert nagy kár volna pusztulásnak hagyni Esztergom eme gyöngyét, hogy rosz üzleti dolgoknak esssék áldozatul a kellem, az üdeség, — a báj. Sőt hinni lehet, hogy a Propeller Társulat — ha mint ilyen továbbra is fennáll — szívesen megengedi, ha vállairól a gondok jó részét egy lelkes turista — egye sülét leszedi. De vidékünknek hány és háry remek kiránduló helye van, mdy nagyon is nélkülözi a gondos kezek munkáját és igy mily nagyszerv célt szolgálhatna egy derék turista csapat! . . . Amiután ez ügy szíves felkarolására még igen tisztelt Szerkeszti Urat is felkérni bátorkodom, maradtam kész szolgája Grósz Ábris oki. bányamérnök. Városi közgyűlés. — Május 6. — A csütörtöki városi közgyűlés — rundén várakozás ellenére — mégis fél óráig tartott, amennyiben a napirendre térést, illetőleg annak levételét két, dískussziókra alkalmat adó interpelláció előzte meg. Az első interpelláló BleszlFerenc volt, aki a szenttamási elemi isko'a túlzsúfoltsága miatt emelt szót. Előidta, hogy az iskola négy osztályából k^ttő-kettő van együtt, ugy, hogy egy ceremben százhúsz tanuló is szorong s igy kettős tananyaggal a tanitó atnden igyekezete mellett is kielégítő taneredményt elérni lehetetlen. Ezt tud/a, a szenttamásiak egy része gyermekét a belvárosi főelemi iskolába óhajtotta beadni, hogy azok a felsőbb iskolára kellőképen előkészülhessenek, de helyet nem kapván, a budautcai iskolába küldöttek s igy szenttamási gyermekek kénytelenek hóban, esőben naponkint majdnem a kerektemplomig elgyalogolni. Azt óhajtja, hogy az osztályok lehetőleg mielőbb egymástci elkülönittessenek s az iskolaépületben egy uj tanterem nyittassák. Az elnök előadja, hogy ez ügyben tettek már lépéseket. Az uj tanterem a jövő év elején megnyilik ugy, hogy azt az ipariskola tanulóinak egy része is használhatja. A mérnök ur még nem ért rá az átalakítás ügyével foglalkozni. Tiefenthal Gyula szívesen elvégezte volna már az átalakítást, de erre nézve semmi megbízást, végzést nem kapott. Dr. Fehér Gyula a testvérváros e kívánságát teljesen méltányosnak és jogosnak tartja. Különben is e tekintetben köti a várost a törvény és az adott szó. A mérnök az ő kérésére már csinált is skizzet a szenttamási iskolaépület megfelelő átalakításáról, amelynek alaposnak, évtizedekre megfelelőnek kell lenni. Ha az uj terem elkészül, akkor a gyermekanyagot meg lehet osztani és előszem vizbe borult. Néma fájdalmas kérdés csillogott bennök. O megértette. — A grófot elfeledjük, édes gyermekem. Akik koronával születnek, azok a sziv jogairól lemondanak. Ez a frigy lesz népem boldogságának leghatalmasabb biztosítéka. Pihenhetek ezután és nyugodtan dőlhetek síromba. Hófehérke mosolygott. Nincsen siró arc fájdalmasabb, mint ez a mosolygó volt. A martyrok vérző glóriája sugározta be szelid arcát, mialatt lassan, ünnepélyesen, mint egy biblia szűz, meghajtotta szőke fejét. — Jó lesz, atyám. És azóta fehér Hófehérke. És egyre fehérebb, egyre sápadtabb, egyre légiesebb. Valami titkos, csodálatos fény rezeg a szemében, amely félelembe ejti. Valami büszke, lélelmes határozottság csillog benne. — Megteszem, de meghalok. És azóta olyan nehéz fején a korona. Hiszen csak egy pár szavába kerülne!.. — Szeresd akit szeretsz ! Legyen a koronám egy ragyogó ékkővel szegényebb és a szivem egy mérhetien boldogsággal gazdagabb. A tiedével, gyermekem. De a fejedelem nem tudja kimondani azt, amit az apa sug neki. A kocsi visszaérkezett az üveges perron alá. Fáradtan, setét arccal szállott kí belőle. A szárnyas ajtók újra nesztelenül feltárultak és a selyemkabátos lakájok újra hajlongtak előttük. A fehér erkélyterembe mentek. A sárga bőrű, sovány arcú udvari miniszter újra mosolygott : — A nép fenségedet még egyszer látni óhajtja. Talán egy pillanatra az erkélyen . . . Kiment. A zenekar trombitái harsogtak, az ágyuk dörögtek, a harangok kongtak a harminc toronyban és a nép szenvedélyes lelkesültségében tombolva hangoztatta : — Aranyszív . . . aranyszív ! Milyen nagy, milyen nemes, milyen fenséges ! Befordult a félhomályos kristályterembe. A falak sötét bársonyából, mint valami megelevenült márvány szobor, lehajtott fővel, szelid mosolygással lépett eléje halavány gyermeke. Kis, puha ajkát rászorította nagy, csontos kezére. Az óriási tükörablakokon átszűrődött a tömeg szűnni nem akaró magasztalása : — Milyen nagy, milyen nemes, milyen fenséges ! És benn a szivében egy komor, panaszos, szemrehányó hang félelmesen zúgott át az örömrivalgáson : — És milyen szívtelen ! Munkácsy Kálmán. készíteni. Legcélszerűbb lenne, ha külön helyeznék el az első és a negyedik osztályt, a másodikat és harmadikat pedig együtt. Igy egy osztályban sem volna több 40—45 gyermeknél s ez normális létszám. Csodálja, hogy e fontos kérdést idáig is halogották. Indítványozza, hogy •vi iskolaszék sürgősen utasíttassák a térdés tanulmányozására és előkészitéj ére. I \z elnök az inditványt határozatként ;A*iriondja. | A második felszólaló Dóezy Ferenc tűzoltó főparancsnok volt. Előadja, hogy Szent £yörgy nap óta a tözoltóság hajléktalan. Kérte a tanácsot, hogy tégy- ügyükben valamit, de nem történt semmi. Iy viszonyok közt a tözoltóság hatásosan nem működhetik s inkább feloszlik, hivatásának meg nem felelhetvén. Kér sürgős intézkedést, mert a polgárságot az e mulasztás miatt érhető károkért felelőséget nem vállalhat. Az elnök szerint a kérdést tanulmányozzák. Amig végleges megoldás történik, a tűzoltó szerek az Iparbank udvarán maradhatnak. Az ő véleménye az, hogy az önálló tüzoltótelep céljaira az egyik duna-utcai telek lesz megvásárolandó. Határozatképpen mondj a ki, hogy . . . Dr. Földváry István: A tanácskozásban bizonyos formát mégis csak be kell tartani. Interpellációt lehet tudomásul venni, vagy nem venni, de annak alapján határozat nem hozható. Dóczy kívánja, hogy a közgyűlés nyilatkozzék. Egy helyi lap éppen mai számában irta meg, hogy a tűzoltóság a legutóbbi tűznél nem működött kellőképpen. Ennek éppen az általa felemlített mizériák az okai. Ha vasárnap éjjel nem esett volna nagy veszedelem következhetett volna be. Az elnök azt véli, hogy a közgyűlés hangulata az interpellálót megnyugtathatja. Részéről ígéri, hogy sürgősen a tanács elé terjeszti az ügyet. Következett a napirend, illetőleg konstatatálása annak, hogy a gyűlésben nincs meg az abszolút többség s igy a temetőtelek megvételének kérdésében nem határozhatnak. A tárgyat újból kitűzi a május 21-én megtartandó közgyűlésre, amely tekintet nélkül a megjelenők számára, határozni fog. A közgyűlésen a képviselők elég nagy számban jelentek meg. — er. Menve és város. O Hegyközség Esztergomban. Szinte restelljük leirni ezt a cimet, különösen amióta a »Keszthelyi Hírlap* legutóbbi számában olvastuk, hogy ez év folyamán magában Zalavármegyében kétszáztizenhét hegyközség alakult. íme, egy megye, amely fel tudja fogni boldogulását s nem megy fejével vakon a falnak, amiért néhány lelketlen ember arra biztatja. Pedig a zalaiak sokkal kevésbbé vannak reászorulva a hegyközség áldásaira, mint jó magunk. Azt kell hinnünk, hogy a szőlő-, illetőleg volt szőlőtulajdonosok még mindig nincsenek tisztában, különösen a mi speciális viszonyainkra való tekintettel, a hegyközség megbecsülhetetlen előnyeivel. Éppen ezért jövő számunkban egy kiválS szakember tollából cikksorozatot kezdünk meg, amely világosan rá fog mutatni az intézmény áldásaira. Akik szivükön hordják városunk népének boldogulását, kérjük, legyenek figyelmes olvasói e cikkeknek ! O Helyettesítés. Ivanics István vármegyei pénztárnok tegnap kezdette meg négy heti szabadságidejét. Távolléte alatt Pongrácz Kázmér ellenőr helyetteziti, akinek hivatalát viszont ideiglenesen Nógrádi János könyvvezető látja el. O Választók figyelmébe. A városi központi válaszmány közhírré teszi, hogy az 1898. évre érvénynyel bírandó országgyűlési képviselőválasztásra feljogosítottak névjegyzékének kiigazítását f. hó 15-én a hivatalos órák alatt megkezdi s ezen és következő napokon nyilványosan* eszközli s ezért felhívja mindazokat, akik az országgyűlési képviselőválasztók lajstromába felvételre igényt tartanak, hogy ez igényüket a bizottságnál szóban, vagy írásban jelentsék be.