Esztergom és Vidéke, 1897

1897-05-06 / 36.szám

fordul elő egy és ugyanazon bányában is, befogjuk látni, miszerint nem szak­szerű vezetés mellett egy és ugyanazon gyár egyszer kitűnő, másszor esetleg egészen hasznavehetetlen cementet fog késziteni és áruba bocsátani, a nyers anyag minősége szerint. Ezért kell minden gyárnak oda töre­kednie, hogy a rendelkezésére álló anyag­ból mindenkor a lehető legjobbat állitsa elő, a mit a nyersanyag lelkiismeretes kiválasztása, rendezése, csoportositása és keverése által, valamint a megfelelő égetés, végül a kiégett anyag egymást kiegészitő keverése és további pontos feldolgozása által el is érhet. A mely gyár mindenkor egyforma minőségű árut szal­ut, annak hirneve, dacára minden ver­senynek, megmarad, sőt mindég széle­sebb és szélesebb körökre terjed és a vevők bizalmát állandóan megtarja, A hol ellenben a nyereségre való tekintet­tel ezt semmibe sem veszik, vagy pedig a hol ma a nyersanyag olyan természetű, a melyből mindezekre gondosan figyelve sem lehet megfelelő anyagot késziteni, ott hiányzik épen az egészséges üzem­nek feltétele és alapja. A lelkiismeretes és gondolkodó gyáros mindenekelőtt át és átfogja tanulmányozni a nyers anyag­ját és az ennek megfelelő égetésmódot fogja kipuhatolni. Az igy nyert ered­ményekből megismeri a rendelkezésére álló nyers anyag minden egyes rétegé­nek tulajdonságait, tudni fogja melyik réteget kell alacsony hőfoknál lassan, melyiket gyorsan és erősen égetni és miként mindezeket összeházasitani, hogy a legjobb cementet nyerje. Ezen kísérle­tek közben arról is meg fog győződni, hogy egy és ugyanazon nyersanyag, különbözoképen égetve, különböző árut ad és arról is teljesen tiszta képet fog nyerni, hogy nem egyedül a nyersanyag . vegyi összetétele a mérvadó, hanem e mellett meg az is, milyenek annak phi­zikai tulajdonságai: milyen a szerkezet ? — tömött ? kristályos ? egyszerű ? egyen­' letes vagy fertőz menyekkel kevert ? minő a nedvessége stb. Mindezektől függ a gyártás menete. (Folytatjuk.) Megye és város. O Városi közgyűlés. A polgármes­ter holnapi délután négy órára össze­hívta a város képviselőtestületét. A meg­hívón egyetlen tárgy szerepel: »A vá­rosi temető céljára Kohn Ignáctól telek mevétele tárgyában határozat hozatala.« A polgármester úr eljárását megint ki­fogásolnunk kell. Tudvalevő, hogy e telekvétel tárgyában a közgyűlés csak abszolút többséggel dönthet. A polgár­mester is éppen oly jól ismeri városi képviselőink többségét, ahogy mi ismer­jük és igy nagyon jól tudja, hogy az egyetlen, keveset érdeklő pontból álló napirenddel nem abszolút többséget, de alig tiz-tizenöt városatyát fog össze­hozni a tanácsteremben. S ha ezt tudja, mire való volt az egész összehívás ? Hi­szen akadt volna elég tárgy (pl. a gim­názium), amelyek kitűzése a kellő érdek­lődést felkeltette volna. O A egészségügyi bizotság a várme­gyeházán f. hó 30-án ülést tart. Tárgya: az uszoda ügye és a párkányi körorvosi állás betöltésének kérdése. O Helyettes anyakönyvezetővé nevezte ki a belügyminiszter Kéménden Hegedűs Gyula segédjegyzőt. O Megerősített alapszabályok, A bel­ügyminiszter a farnadi » Olvasó Kor* alapszabályait megerősítette. O Utóállítás volt ma a Vármegyehá­zán. Állításra került 67 megyebeli, 14 városi, összesen 81 jelentkező, bevált 8. O A népkonyha e téli áldásos mü­idéséről a következő számadást vettük: Bevétet. 1. 1896. évről maradvány 218 28 kr. 2. Hercegprímás adománya ^frt, 3. A főkáptalan által vásárolt ™k népkonyha jegy árába 250 frt. ^Ferenc adománya 1 frt. Össze­lő 28 kr. b) Kiadás. 1. Fél öl fa össz vágásáért 1 frt. 2. ugyanazért I frt. 3. Bohátkánénak 35 frt. 4. Borz Jó­zsef boltosnak 65 frt. 40 kr. 5. Dóczy­nak kenyérért 18 frt. 24 kr. 6. Marosi­nak vasárukért 4 frt 85 kr. 7. Schalkász­nak hus és zsir árába 102 frt. 48 kr. 8. Dóczynak kenyérért 12 frt. 58 kr. 9. Borz József boltosnak 39 frt. 66 kr. 10. Bohátkánénak 24 frt. n. Eggenhoffernek egy öl fáért 13 frt 80 kr. 12. Pór kanonok­nak 73 db. visszavásárolt népkonyhajegy árába 7 frt. 30 kr. Összesen 325 frt. 31 kr. A maradvány háromszáznegyvenhárom forint és 97 kr. A népkonyha tartott 59 napon keresztül s kiadatott 2760 adag étel, illetve ebéd. Átlagban ezen 59 napon keresztül naponként 47 szegény láttatott el meleg étellel.* A népkonyha buzgó, fáradhatlan vezetőjét: Niedermann Jó­zsef rendőrkapitányt méltán megilleti a legteljesebb elismerés. Esztergom, május 5. — Személyi hírek. Fehér Ipoly pan­nonhalmi főapát hétfőn délután váro­sunkba érkezett és a bencések székhá­zában szállott meg. — Dr. Walter Gyula egyházmegyei főtanfelügyelő megkezdette hivatalos látogatásait az érseki tanító­képzőben. — Deininger Imre, a gödöllői koronauradalom jószágigazgatója beteg nővére látogatása céljából néhány napot közöttünk töltött s ez idő alatt Ober­mayer György vendége volt. — Emlékünnep. A hercegprímás, el­rendelte, hogy Kopácsy József, volt esz­tergomi érsek halálának ötvenedik év­fordulóját f. évi szeptember hó 18-án a helybeli és a budavári székesegyházban gyászistentisztelettel ünnepeljék meg. — Szentségimádás. Az »Oltáregylet* tagjai szíveskedjenek tudomásul venni, hogy a litánia f. hó 8-án és 9-én fél 7 órakor tartatik meg. — Házi ezredünkből. Szilaveczky Ist­ván főhadnagy házi ezredünkből a Zág­rábban állomásozó 101-ik gyalogezredhez helyeztetett át. — Ünnep a Zárdában. A vízivárosi nő­nevelŐ-intézet növendékei, mint előre je­leztük, csütörtökön délután meleg, ben­sőségteljes kis ünnepséget rendeztek egykori szeretett hitoktatójuk, a most főtanfelügyelői állással kitüntetett dr. Walter Gyula kanonok tiszteletére. A házi ünnepség zongoradarabbal kezdő­dött. Lichner »Improvisation«-ját adta eló Garger Elza. Á szép magyar üd­vözlő-beszédet Thurner Nándin, a né­metet Struglitz Ilona, a franciát Mi­hály fi Fed óra mondotta. Jól sikerült a Mendelsohn-féle üdvözlő-ének előadása is. Az ünnepély végén dr. Walter Gyula meghatottan köszönte meg a növendékek szeretetét és ragaszkodását, amelynek oly szép kifejezést adtak. — A sportélet erősen fellendült váro­sunkban a Torna-Egyesület dicséretes buzgalma révén. Hetenkint négyszer do­bognak a cipők és csattognak a kardok a >Fürdő« vendéglő nagytermében, ahol Dobó Zoltán vívómester nagy szakérte­lemmel és fáradhatatlan buzgósággal vezeti behuszonkét tanítványát agraciózus olasz vívás titkaiba és fogásaiba. A tornakertben esténkint meg dübörögnek a kugli-golyók s ádázul folynak a Kriegs­parthiek. A tornaszerek is rendelkezé­sére állanak a tagoknak. Ha pedig újra kisüt az első aranyos napsugár, kétség­telen, hogy a tennis-ground is benépe­sül kacér loden-cappykkel és bájos tennis­ruhákkal. Egyszóval a testedző sportok iránt való érdeklődés városunkban erő­sen fejlődik. — Halálozás. A fekete szin, a gyász színe csak nem akar eltűnni a köztiszte­letben álló Szvoboda-családnál. Apa után a fiatal, boldog házasságban élt leány, most a sok reményre jogosító fiú lett a legszomorúbb kert lakója. Szvoboda Kálmán, kereskedelmi akadémiai tanuló ugyanis éietének huszadik esztendejében kiszenvedett s ma helyezték örök nyu­galomra a belvárosi sírkertben. A húsvéti ünnepekre jött haza, itt esett tífuszba, amely kioltotta fiatal életét. Vigasztalja az általános, igaz részvét hozátartozói­nak mélységes bánatát. —• Halálozásról családja a következő gyászjelentést adta ki: Alulírottak saját és az összes rokon­ság nevében fájdalomtól megtört szívvel jeleotik feledhetlen jóságú gyermek, ille­tőleg unoka és testvérük Szvoboda Kál­mán kereskedelmi akadémiai tanulónak f. hó 3-án d. u. 1 órakor hosszas szen­vedés és a haldoklók szentségének ájta­tos felvétele után életének 20-ik évében történt gyászos elhunytát. A boldogult­nak hült teteme f. hó 5-én d. u. 4 óra­kor fog a kir. városi sírkertben lévő ha­lottas házból örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat pedig folyó hó 6-án reggel 8 órakor fog a kir. városi plébánia templomban az Urnák be­mutattatni. Esztergom, 1897. május 3-án. Özv. Szvoboda Románné édes anyja. Özv. Szvoboda Ferencné, Özv. Muratty Józsefné nagy anyjai. Szvoboda Kornél, Sziklay Nándorné szül, Szvoboda Ro­mánka, Szvoboda Béla testvérei, Sziklay Nándor sógora, Ambrózy Gabriella unoka-huga. — A Kovács-patak sorsa címen leg­utóbbi számunkban megjelent vezérköz­leményünkre vonatkozólag nyilatkozatot kaptunk, amely szerint a kovácspataki vendéglő nem került huszonnégyezer fo­rintba, mert ez összegben benne van az uj erdővétel, sok más egyéb épületek és müvek (?) és az uj kut, amely ezer fo­rintba került. Szívesen közöljük ezt a helyreigazítást s csak azt sajnáljuk, hogy a korrigált számtétel sem változtat sem­mit a cikkírónk által elmondott keserű igazságokon. — A szentkereszti bucsu ez évben rendkívül látogatott volt, bár a mostoha időjárás sehogysem kedvezett neki s a vasárnap esti zivatar valóságos árvizzel öntötte el a búcsúsok nagyobb részben szabad ég alatt táborozó seregét. Egy csoport ájtatoskodó vasárnap éjjel, a zivatar után kelt útra városunkból, de csak Táthig jutott el. Ott visszafordulni volt kénytelen, mert valóságos kis ten­ger állotta az útját. Sokáig fogja meg­emlegetni idei bucsujárását Pásztor Te­réz dömösi asszony, akit szombaton vá­rosunkban a 9-es számú bérkocsi elgá­zolt. Súlyos betegen ápolják a helybeli közkórházban. — A vasárnapi tÜZ. Vasárnapról hét­főre virradó éjszakán tüz volt Kis-Léván s igazán csak a véletlen szerencsének köszönhetjük, hogy nagy veszedelem nem támadt belőle. A zuhogó zápor helyette­sitette ugyanis teljesen a tűzoltóságot, a rendőrséget, a vizet. Igy csak Szitás Ferenc háza vált a lángok martalékává ; a mennybeli segítség nélkül a tűzoltó tanya közvetlen közelében elhamvadha­tott volna akár az egész városrész. A veszedelemről egy teljesen szavahihető szemtanú a következőket irta lapunknak: » Vasárnap teggel három órakor gyulladt ki Szenttamás felső részén, a tűzoltóság felett egy, az épületek legsűrűbb töme­gébe ékelt nádtetős lakóház; a tüzet lö­vés és harangkonditás jelezte, de oly röviden, hogy aki ezen jelzések szerint itélt a veszély nagyságára, — mint az más városban történni szokott, — az, ha a jelzés kezdetén öltözködni kezdett, kabátját már bizonyára nem húzta fel, mert az általános néma csend által meg­nyugtatva folytatta édes álmait. Pedig a magasba csapkodó lángoktól csakis a bőven hulló istenáldás mentette meg Szenttamás­nak sok házát, mert a tüz oly rohamo­san hamvasztotta el a kigyúlt ház tete­jét, hogy mikor én feljutottam, — pedig még csak egynegyed négy volt, — már akkor a ház tető nélkül állt s csak a tüzes gerendáktól tisztogatta néhány ember, hogy a lakást a beégéstől meg­mentsék. Néhány embert említek, mert valóban csak annyi jelentkezett. Tűzol­tót, rendőrt, hatósági személyt keresve sem lehetett találni; de ez végre még nem lett volna nagy szerencsétlenség, csak legalább viz lett volna, de az sem volt, ugy hogy ha az egész éjjel sza­kadó eső át nem áztatta volna a tető­ket, ott menthetetlenül tömegesen égtek volna el a közeli házak. Az első veder vizet négy órakor öntötték a leégett házra, de azt sem tűzoltó, hanem egy könyö­rületes szomszéd ; négy órakor érkezett meg a katonai őrség. Majd jött néhány rendőr is, köztük a káplár, aki a két­ségbeesetten vizért esdeklő károsultnak mosolyogva mondotta, hogy lássanak kutat!« Végre többszöri utánküldésre nagy zörgéssel megérkezett egy rozoga fecskendő s rajta néhány álmos tűzoltó, akik azonban a vizet otthon felejtették. Ennek láttára a nép is türelmét vesz­tette és szitkok között el akarta őket ker­getni, a vizipuskát meg a rendőrkáplár nyomban el is küldte egy olyan zug­utcán, amelyiken akarva sem fordulhatott volna vissza. Ily rettenetos indolencia mellett a szakadó eső dacára is csoda, hogy több ház le nem égett, mert az el­hamvadt mellett alig két méternyi távolság­ban csoportosulnak a többi lakóházak, melyek mind náddal, vagy fazsindelylyel fedettek s csakis igy átázva kerülhették el a biztos veszedelmet.* A szemtanú ez elbeszélését, melyet minden oldalról megerősítenek, a tisztelt érdekeltek figyel­mébe ajánljuk. A tűznek halottja is van; Metzger földművesnek a leégett ház szomszédségában lakó felesége, aki any­nyira megijedt, hogy szívszélhűdés érte. — Sötét bűn. A rendőrség tegnap le­tartóztatta Klug (alias Kulik) Máriát, Kluka Istvánnét. Nagyon sötét bün ter­heli elvetemült lelkét. Szívtelen anyák fizették meg busásan segítségét; olyanok, akik nem akarták hogy gyermeküket meglássák. Bár tagad, vétkessége kétség­telen; lakásán megtalálták áz összes bűnjeleket. O volt a gyilkosa annak a csecsemőnek is, akit nem régen a bel­városi temető árkában találtak. A ször­nyeteg nőt átadták a járásbíróságnak. — Színészet. Aranyossy színtársulata Párkányban, mint jeleztük, mult héten kezdette meg működését. Párkány kis publikuma tőle telhetőleg támogatja őt, amit méltán meg is érdemel. Eddig négy előadást adott, melyeket a közönség eléggé látogatott. (Nem áll tehát az >E. L.« azon hire, hogy az első előadáson alig volt valaki és hogy a második elő­adást meg sem tarthatták.) Városunkból is átment minden előadásra egy-két Csa­lád és igy Aranyossy szép számú intel­ligens közönséggel dicsekedhetik. Meg­nyitóul ápr. 29-én a > Lemondás <-t adták általános tetszés mellett, a főbb szere­peket Aranyossy, Szőke, Szilágyi, Új­vári Teréz, Aranyossyné és Termesi Gi­zella játszották. Máj. i-én a Goldstein Számi ment, melyben Aranyossy Gyula Frigyes szerepében, Aranyossyné Nelli szerepében, Ujváry Teréz, mint Virág Toncsi és Szőke, mint Goldstein Számi folyton élénk derültségben tartották a közönséget. Máj. 2-án a Gyerekasszony ment, Bokor ismert népszínműve — a társulat újonnan szerződtetett tagja, — Vajda Ilonka első felléptével, ki a naiva szerepét kifogástalan otthonossággal adta. Vajda Ilonka Rákosi Szidi asszony volt növendéke s első debutjével meghó­dította a közönséget. Aranyossyné adta Borcsa szerepét, a gyermekasszonyt, őt ismerjük a múltból s dicsérnünk ezért felesleges. Szőke kitűnő baka-őrmester volt, Aranyossy a plébános szerepében tanújelét adta előttünk is ismeretes sok­oldalúságának, Szilágyi a molnár-inas szerepében jó komikusnak bizonyult. 4-én Durand és Durand került színre, a vígszínház ismert müsordarabja. A ki­tűnő vígjáték nagy közönséget vonzott a színházba. Aranyossy (Javanon) a hebegő prolessor és Keller (Coquardier Agenor) j a tudákos após szerepében nagy elisme­rést arattok, mindkettő megérdemelte a tapsokat. Aranyossyné (Louise) Ujváry Teréz (Paquerette) Termesi Giza (Tourel­lené) a maliciosus anyós és lánya Irma (Vajda Ilonka) az ensemblehoz erősen hozzájárultak élethű alakításukkal és distingvált játékukkal. — 5-én Magdolna^ holnap pedig Szőke Lajos jutalomjátékául a Becstelenek kerül szinre. Az eddigi négy elő­adáson a 20 tagból álló társulat bebizo­nyította, hogy megérdemli a pártolást. Repertoirjuk változatosságával, precíz játékukkal a magasabb izlésü publikum igényeit is kielégítik. Őszintén ajánljuk a társulatot városunk színházlátogató kö­zönségének pártfogásába. — Munkások balesete. A legutóbbi napokban több munkást súlyosabb bale­set ért. Igy Kapik Jánost, aki a Duna­gőzhajózási Társaság állomásán dolgo­zott, elkapta egy hajókötél és a hullá­mok közé sodorta. Már jócskán ivott és fuladozott amikor kimentették, — A Dvihaly-féle ház bontásával foglalkozott Timer János, de nem volt elégé óvatos, úgy hogy egy levált hatalmas épületrész reázuhant s kevésbbé súlyosan megsebesí­tette. A Vörös Kereszt kórházban ápol­ják. — Egyik társa vigyázatlansága kö­vetkeztében vesztette el két uját Tanni­ker Pál tizenhároméves szenttamási ím. A munkás ugyanis baltájával a gerendán kivül, amelyet faragott, a fiu kezét is érte s összeroncsolta. Áldozata szintén a kór­házba került, — A gyanús mulatozó. A rendőrség már kinyomozta, hogy azt a szőke fiatal embert, aki négy nap alatt egy helybeli

Next

/
Thumbnails
Contents