Esztergom és Vidéke, 1897

1897-04-29 / 34.szám

A tanítóképzőt kiváló gondjaiba vette Komlóssy Ferenc is azonnal, mihelyt főtanfelügyelői kinevezését megkapta s bár tankerülete összes iskoláira kiterjedt szerető gondja, ezt az intézetet valósággal becézte s fejlesztése, megfelelő nívóra helyezése érdekében igazán fáradhatatlan volt. A biboros egyházfő után Övé marad mindig az érdem, hogy megszüntette azt az állapotot, mely szerint a tanítóképző a hely nélküli káplánok ideiglenes aziluma volt, aminek pedagógiai szempontból való károsságát bővebben magyarázni egészen felesleges. Sajnos, hogy sem az egyházfő jóindulatát és bőkezűségét, sem a főtanfelügyelő buzgó munkásságát a kellő siker nem koronázta és bekövetkezett az a szomorú eset, hogy az intézet éppen reorganizálásának első esztendejében a legválságosabb helyzetbe jutott s nagyon félünk, hogy a tanév tanügyi eredménye is erősen megsínyli a zavaros, sajnálatos viszonyokat. A baj az újjáalakított tanári kar egyenetlenkedésében rejlett. Két részre oszlottak s mint ellenségek tekintették egymást a régi és az uj tanárok. Amazok az igazgató, emezek nagyobbrészt a főanfelügyelő körül csoportosultak. Alig volt tanári konferencia, amelyen éles jelenetek ne fordultak volna elő. S a viszály nem maradt a képzőintézeten belül, kihatolt a tanulók, a lakásadók közé, sőt a hírlapokba is átvitték. Erős kezű, pártatlan, önálló akaratú igazgató talán le tudta volna csendesíteni a palotaforadalmat, ilyen azonban nem volt. A krízisnek be kellett állani. Az intézet presztízsének megromlásához hozzájárultak a választások is, amikor néhány tanár, hivatásáról megfeledkezve, a tanulók és lakás adók preszszionálásával iparkodott politikai elveinek káros propagandát csinálni. dolgozott és végre megelégedett mozdulattal kelt fel. — Fáradt vagyok Tessa ! — kiáltá vigan, mire a leány szintén felkelt és hozzá ment. — Nem ! még most ne nézze! Ez nagy hatású festmény lesz, Mignonetta. Legalább annak szánom. De Aurorának nem szabad saját szépségeért pirulnia. Meg kell tanulni büszkének lenni! A leány feje mélyen lehajolt. — De akkor már nem én vagyok az, signor, hanem maga, aki ezt alkotá. Oh ! Signor Berto, — én csak egy szegény buta kis leány vagyok, — de a maga kezemüve nagyszerű !« — Csakis a szépség sugalta ezt, édes Tessám, és Mayne hangja egyszerre lágyabb lett, — és nemcsak a gondolatot, hanem többet! Ah ! gyermek maga nekem valóban a napkelet, amelyet soha sem véltem többé láthatni, — suttogta félig magában, — az előbbi az őrültség volt! Tessa, édes kis Tessám, nézz a szemembe és mond, hogy leszesz-e az én Aurorám, — az én éltemnek napsugara ? A mélyen piruló arc, az édes szemek többet mondtak, mint szavak. A leányhoz lépve átkarolta derekát és őt magához szoritva forró csókot nyomot ajkára. Az idyll nem tartott sokáig. A szamár füle hirtelen a virágzó bokor mögött tünt elő, hol csakhamar felmerült a vén Gabriella annyó vörös kendős feje is. Sokat lehetne ez áldatlan időkről beszélni, a vizsgálatról is, amelynek tudomásunkra jutott adatai még minket is megleptek, a vizsgálat epizódjairól, amelyek különféle gondolatokat ébresztenek a higgadt, pártatlan megfigyelőben, de valamint az egész válság alatt hallgattunk abban a reményben, hogy a jelenlegi állapot tovább fenn nem állhat, most sem foglalkozunk mindezekkel. A válság megoldódott; az igazgató távozik s az uj íőtanfelügyelő dr. Walther Gyula kanonok, az elismert és képzett pedagógus, aki tizenegy évig tartozott az intézet tanári karához. Nagy buzgóságát, kiváló szakértelmet, erős szervező képességét ismerve, teljes megnyugvással látjuk őt elődje helyén s nem kételkedünk, hogy éppen oly hasznos és munkás apostola lesz a tanügynek, amilyen elődje volt, akitől a teljes elismerést csak legnagyobb ellenségei tagadhatják meg. Nem kételkedünk, hogy az uj főtanfelügyelő erős kézzel vefcszi kezébe az intézet ügyeinek rendezését. Mindenesetre sok tennivalója lesz, mert az utóbbi hónapok anarkiája ott áldatlan állapotokat teremtett. Bizonyosra vesszük, hogy a helyettes igazgatóság provizóriuma rövid lesz, semmiesetre sem terjed tovább e tanév végénél s addig az uj főtanfelügyelőnek alkalma és ideje lesz megfelelő, állását mindenképen betölteni képes igazgatóról gondoskodni s ha kell, minden melléktekintet mellőzésével, a tanári karban a szükséges változásokat megtenni. Mert e nélkül kárba veszne az ő legbuzgóbb igyekezete is. Midőn tehát üdvözöljük a tudásónak, tehetségének és múltjának teljesen megfelelő helyen, különösen két szempontra óhajtjuk figyelmét felhívni. Kétségtelen hogy az intézeti helyiségek, azok berendezései a paedagógia követelményiknek meg nem felelnek Az éles szemek meglátták a csókolódzó párt. — Szent Isten ! — Szép pár lesz belőlük, az igaz! Éppen mint édes anyja, — csakhogy ez a festő egészségesebb mint a szegény GiuJio, az Isten nyugasztalja ! Legalább ha a leányból finom dáma lesz, nem foga vén Gabrielláról megfeledkezni. De addig míg vigyázok a kis csibémre ! A férfiakban az ördög tanyázik, és Szent Antal maga sem képes azt belőlük kiűzni. — Tessa ! kiálltott fel sivitó hagon. A nap magasan áll, ideje hogy haza menjünk ! Te meg Beppo, szólt unokájához, szedődj ! Siessünk ! Előre ! A szerelmesek kezet szorítottak. Mayne arca csendes megelégedést fejezett ki. Büszke volt Tessára. Választottját mindenki megirigyelhette. Tessa halvány volt, — halvány a nagy izgalomtól, mely minden vérét szivéhez kergette. Sötét szeme még egyszer édes tekintetet vetett a festőre, azután rajzszereit összeszedve, követte a vén Gabriellát, Beppot és a szamarat haza felé, oly szótlanul, hogy a vén asszonynak feltűnt és kezdett neki mindenféle újságot beszélni, hogy felélénkítse. De Tessa el volt gondolataiba merülve, mint az alvajáró, és amint hazaérkezett, sietett kis szobájába, hogy egyedül lehessen az ő boldogságával. Mikor Gabriella őt az ebédhez hivta, azt felelte, hogy nem éhes, hagyják őt békében, mire az Öreg fejét csóválva eltávozott. Ekkor Tessa letérdelt a Madonna képe előtt, hol mindég kis lámpát éges e tekintetben áz állapot a jelenlegi épületben gyökeresen meg nem változtatható. Bizonyosra vesszük, hogy a hercegprímásban még mindég meg van a nagylelkű hajlandóság egy modern, megfelelő tanitóképzőintézet felemelésére. Hogy tehát a nagy hivatásu intézmény igazán felvirágozhassák, a főpapi ígéret megvalósítására kell minden erőből törekedni. A második szerény óhajtásuk, hogy a gyakorló iskolára nagy, az eddigénél sokkal nagy gond forditassék, mert praktikus, kész, jó tanítók csupa teóriával nem képezhetők. Csak ötletszerüleg vetettük fel e két eszmét, nem levén ezúttal egyébb célunk, mint örömünket fejezni ki a kinos válság megoldásán s őszinte szívből kívánni az intézet mielőbbi teljes felvirágozását. Árgus. Építkezéseink. Esztergom, április 28. Egy kiváló szakembertől a tegnapi postával a következő levelet vettük : Tisztelt Szerkesztő ur ! Esztergom, legalább in spe, annyira akar fejlődni, hogy benne sokat fognak építeni. Véleményem szerint nem árt, ha a közönség megtudja azt, hogy tulajdonképen miből is szokás ma építeni, és mit követeljen meg az építési anyagoktól, hogy pénzét hiába ne vesztegesse ? ! Különösen, hogy miből és hogyan készül az az úgynevezett malter, melyet rendesen drágán számítanak neki fel a vállalkozók és adnak érte hitványságot. Hát még ha cementről van szó ! Akkor már a háta borsódzik az építőnek, mert ezt csak patika-árban lehet megszerezni. Pedig hát lehet ma már jó anyagot is és olcsón is beszerezni, csak tudni kell hozzá és a kis fáradságtól nem szabad visszariadni. Ha szolidan építkezünk, majd tett és hol rendesen Bertoért imádkozott. El kellett mondani a Madonnának boldogságát, —• de hisz nem ő adta-e azt neki ? De nem volt képes sokáig imádkozni. Csakhamar valami édes meglepetésen törte fejét Berto számára, Mayne szerette a virágot és főleg a rezedát. Miután Tessát oly szótlanná tette boldogsága, elhatározta, hogy virágnyelven válaszol neki. Egy koszorút fog kötni, — egy szép nagy koszorút és azt atelierje ablakán dobja be. Oh, mily sikerült gondolat! — Napnyugatkor felmegy a Villa Tiberiaua sziklájára, ahol a legnagyobb rezedák nyílnak. Gabriella anyó haragudott, midőn kérdésére, hova megy, a válasz az volt: »a sziklára füvet szedni« mire a leány hirtelen megszökött. Tessa boldogan lebegett a sziklákon felfelé. Az utja mellett fehér rózsák nyitottak, azokat leszedte s a szebb rezedákat is, amelyekkel kötényét megtölté. Egy szikla tetején nagy mirtus bokor mögé ült le s kezdette koszorúját fonni. A barna leány mögött a sötétkék égbolt arany sárga színben játszott. A fényes tenger tükrébe a nap nyugodott le. Egyik oldalon Ischia szigetének sziklás alakja, a másikon Annacarpia éles határvonala sötéten emelődött ki a világos égboltozatról. Angolból fordította : Nobody. (Vége köv.) nem bontogatunk 20—25 év múlva, ami valóban nevetséges kor, viszonyítva, teszem azt; az egyptomi piramisokhoz ! Talán nem végzek felesleges munkát, ha e két anyagról, azok beszerzési és előállítási módjáról egyet-mást elmondok azoknak, akiket érdekel, akik sokan vannak és akiknek, ugy látszikmindezek megtudására szükségük van. Kiváló tisztelettel stb. B. A. * Mi is úgy látjuk, hogy e tulajdonképen elemi ismeretekre építőink és épittetőinknek nagy szüksége van és éppen ezért kész örömmel nyitunk teret a hasznos szakközleményeknek, íme az első : A habarcs. Habarcs alatt értjük a szó legtágasabb értelmében, azon képlékeny (plasticus) anyagot, mely valamely, épület egyes alkotó részeihez simulva, az azok között lévő hézagokat kitölti. Ily értelemben ide sorolandó a moha is, amely ősapáink építkezésénél a rések kitöltésére szolgált; nemkülönben az óiomlapok, a melyeket most is használunk nagyméretű műkövek összeillesztésénél. Szívósabb értelemben »habarcs* alatt azonban csakis az olyan anyagokat értjük, amelyek képlékenysége csakis a felhasználás ideje alatt marad meg, azután, pedig maguk is megkeményednek, miáltal az egyes épületrészek közötti hézagokat nemcsak hogy kitöltik, hanem azokat össze is ragasztják, úgy hogy idő multán csak megfelelő erővel választhatók szét egymástól. Ha ez az összeragasztással járó keményedés a habarcs egyszerű kiszáradásán alapszik, akkor a habarcs : mechanikai, ellenben ha az kémiai folyamatok következménye, akkor a habarcs: vegyi. A habarcsot levegőn keményedő-nek mondjuk, ha csakis levegőn használjuk, vizállónak, ha vizépitkezéseknél dolgozzuk föl, végül tűzálló, ha oly helyiségekben alkalmazzuk, a hol nagy hőfoknak vannak az épületrészek kitéve. Mehanikai habarcsok : az agyag, asphalt, kén és a többi legtöbb ragasztó szer (Kitté). Chémiai habarcsok : a levegőn keményedők, a gypsz és a vízállók. Messze vezetne történelmi visszapillantást vetni azon fokozatos fejlődésre, melyen az emberiség e tekintetben keresztül ment s csak röviden kívánjuk megjegyezni, miszerint a legrégibb építkezések leginkább agyag, — tehát mehanikai habarcscsal készültek, a fejlődés már jó előre haladt akkor, midőn először használták habarcsnak a gypszet. A gypsz készítése és felhasználása már a legrégibb időben is annyira kivolt fejlődve, hogy azóta mitsem változott. Ma sem tudunk különb gypszet készíteni mint a minőt az eyptomiak készítettek, miről kézzel fogható bizonyságot találunk a reánk maradt múmiákban, melyek annyi századon át sértetlenül maradván fönn, nemcsak, hogy bámulatba ejtenek, de tiszteletünket is megkövetelik azok részére, akik a természeti erőket már akkor is ennyire tudták megfigyelni és hasznukra fordítani. A fehér-mész és vízálló habarcsok készítése is messzire belenyúlik a keresztény korszámítás előtti időkbe, amennyiben amazokat a föniciciak, vagy egyptomiak, emezeket pedig körülbelül kétszázaddal Kr. e. az építkezés művészei: a rómaiak látszanak először használni, Ez utóbbiak a jól készített habarcsot oly fontos anyagnak tartották, hogy annak készítését, külön e célra kinevezett államhivatalnokok ellenőrzése és felügyelete alá rendelték. Tekintettel arra, hogy e sorokban