Esztergom és Vidéke, 1897

1897-04-08 / 28.szám

ségekkérdésével is. Azt hisszük, hogy ha a volt királyi városi polgároknak nem akar tetszeni az, a mi viszonyaink között a szentta­mási s szt.györgymezei szőlőhe­gyekre nézve még jó lehet és ezért óhajtottuk a szőlőszeti felügyelő úr­nak magyarázatát még a városi tanácskozás előtt meghallgatni. Teljes tisztelettel. Többen a csatolt város részekből.*) «• • •. • • ••• * Selyemtenyésztésünk állapota. Esztergom, ápriris 7. Esztergom vármegye selyemte­nyésztése 1893. évben vette kezde­tét. Ez évi eredmény 2400 kgramm termesztményről tanúskodik. A rá­következő év már silány eredményt ért el, mert az akkori felügyelő több mulasztást követett el, a többi között itt Esztergomban ki hagyta kelni a dobozokban elhelyezett pe­téket, s midőn látta, hogy azokat ki kellene osztani, sebtiben felpa­kolta a hangyaként nyüzsgő, de ét­lenül álló állatkákat s igy vitte fa­luról falura azon kijentéssel, hogy a postán keltek ki, tehát nem te­het róla, ha ily minőségben kény­telen a tenyésztő feleknek átadni. Az igy elcsigázott tenyész-állomány, aztán nagyon természetes dolog hogy 3 /4" e d részben elpusztult ak­kor, mikor a tenyésztő jól kidol­gozta magát vele. Emlékezetünk szerint Nagy Gyula unyi segédjegyző járt vele legjob­ban pórul, mert közel 100 gramm­nyi kikelt petemennyiséget vállalt el tenyésztésre s abból 90 száza­léka elpusztult. Hasonló körülmények mutat­koztak egyebütt is, — azért a termés átlag is 1 / 4-ére szál­lott alá az előbbi év eredményé­hez képest. E szokatlan és kedve­zőtlen termés vizsgálatra késztette a szegzárdi vezetőséget. A vizsgá­lat a legszigorúbb ellárást vonta maga után, melynek befejeztével a felügyelő állásától fel lett mentve. •) Bár e kérdésben állaspontunkat már ismétel­ten kifejtettük, közöljük e cikket, mint a csatolt vá­rosrészek mozgalma vezetőinek véleménjnyilványitását. Jacques: Nincs . . . de . . . Madame Lonville: (szavába vág) De mindjárt jön . . . (Jacques-hoz) Mond meg nővérednek, hogy Dulac ur itt van. Jacques: (felkel) Megyek, anyám, (magában) Tudom, nem fog bejönni, fél hogy a mama sokat beszél, (elmegy.) Madame Lonville: (Dulac-hoz) Sajná­lom, hogy ön nem jött előbb, Heléne énekel . . . hallotta volna szép kellemes hangját. Dulac: Heléne kisasszony énekel ? nem is tudtam. Madame Lonville: Nem csak hogy énekel, de ugy érti a zenét, mint keve­sen, és kedveli bármily fajtáját. Egész konyen énekli Parsifalt — ismeri ? Dulac: Nem, asszonyom. Madame Lonville: En sem. Wagner müve, és nagyon szép. Hát jól van. He­léne elénekli önnek Parsifalt, vagy Yvette dalait . . . Dulac: (udvariasan) Ez, nagyszerű lesz ! Madame Lonville: Eszményi! An­nál is inkább, mivel olyan vigan, olyan chic-kel énekel . . Aki Helénet a tár­saságban látja, nem is képzeli, mi ő az intim családi életben. Jdcques: (visszatérve, magában) Ugye A szegzárdi főfelügyelőség okulva a szomorú tapasztalaton, a meghó­dított esztergomi selyemtenyésztési készületet továbbra is megtartani óhajtván, kipróbált erőit küldte ki a tenyésztők visszaszerzésére, — de fájdalom, a megrendült bizalom nagyon lassan birt csak helyreállani annál is inkább, minél a tenyésztők érdeke a gubóárak tekintetében nem állott egy nívón az első te­nyésztési év gubóárával. Szegzárdon azért nem estek ért azon kétségbe: hogy Eszter­gomot elvesztik, mint tenyésztési központot, — mert Esztergomme­gyének maradt egy állhatatos köz­sége : Ebed, melynek életrevaló népe mind ez ideig szilárdul kitartott a selyemtenyésztés mellett, s ezen község példáján okulva, a többi községek is beleolvadtak a tenyész­tési körzetbe. Ehhez nem csekély utánjárás, fáradtság kellett, — me­lyet Válint Márton jelenlegi felü­gyelő dicséretesen megoldott. O vitte ki, hogy Esztergom to­vábbra is központ maradjon s ki­váló gondoskodását képezte, hogy az esztergomi három holdnyi területű szederfa telep az intézet jelenté­keny áldozatkészsége mellett élet­képes teleppé fejlődjek, melyben több mint húszezer csemete-fácska vár nemsokára kiültetésre. Es hogy ebbeli törekvése már idő előtt ered­ményt tüntessen fel, rajta volt, hogy a szegzárdi felügyelőség utján ötvenezer csemetét tudjon Eszter­gom város és környékén elhelyezni — tehát kért ennyi csemetét, s azt ápril i-én meg is kapta, Ebből 6^10 ezret Esztergom városának szánt kiültetésre, s ezt törvényszerű elhelyezés céljából már a városi tanácsnak fel is ajánlotta. De körültekintő, élelmes mivoltát azzal igazolta leginkább, hogy mi­dőn erre alkalmas terület kijelölé­sét kérte a tanácsostól, a tanácsos nem volt azon helyzetben, hogy erre nézve tájékoztató útmutatást tudott volna adni — ha a felügyelő fürkésző szeme ki nem segiti őt azzal, hogy a Goré (sinter) árok egyik oldala, mely csaknem egy kilométer hosszúságban nyúlik le a kis-Duna ághoz, — sövényszerüleg mondtam, hogy nem jön, pedig pedig mily szép dolog lenne, ha ez a házaság létre jönne. Madame Leuville : Es nővéred ? Jacques: Elment, anyám. Madame Lonville : Elment ? Jacques: Lissyékhez ment megtudni mikor kezdődik a tennis . . . Madame Louville: (Dulachoz) Ön is fog tenisezni ? Dulac : Valószinüleg . . Madame Lonville: Szerec játszani ? Helén bolondul utána; de szép játék is az ! Dulac: Valami különösen nem sze­retem a tennist, csakis a többiek ked­veért játszom, noha kedvelek sokféle sportot. Madame Lonville; — Egészen mint Heléne! Ő imádja a sportot! (Jacques csodálkozva néz reá) Még a zenét is föláldozza a sportért — előbb még éne­kelt és most már , . . Jacques: (magában) Igen itt volt és javította a bycicli-harisnyámat, a ma­mának bámulatos fantáziája van ! Dulac : Mily kár, hogy nem hallha­tom a kisasszonyt. Madame Lonville : Az ám. És gondolja csak itt hagyta a zongorát, hogy el­menjen tudakozódni, mikor kezdődik befásitható s rövid idő múlva a tenyésztők által kényelmesen lomboz­ható hely volna. Ezen kedvező és mindenki által kényelmesen hozzáférhető, rendkí­vül alkalmas talaj elfogadása ellen semmi kifogást nem lehet tenni, — azért hihető, hogy a város gazda­sági vezetője az ingyen kapott cse­meteállományt még a héten, vagy a nagyhéten elfogja ültettetni. A fon maradt 40000, vagy 44000 csemetének igen sok gazdája kínál­kozik, főleg a szomszédos, tenyész­teni vágyó politikai községekből, de e tekintetben Hont és Komárom­megyék is reklamálnak maguknak a csemetékből, mert látják és tud­ják, hogy szederfa-lomb nélkül a selyemtenyésztést kultiválni annyi, mint a körmetlen macskát a fára kényszeríteni. Magán gazdaságok is kérnek csemetét, hogy birtokukat sze­derfa sövényhálózattal bekeríthes­sék, s igy a gazdaságukban a hasz­not hajtó jövedelemnek ezen mo­dern ágát is meghonosíthassák. Azt hiszszük, hogy ha a sövény­rendszer meghonosítása ugy a köz­ségekben, pl. temetők, faiskolák vásárterek stb. körül létre jön, nem különben a magán telkek és birtokok ilynemű hálózattal fognak bekeritettni, — a selyemtenyésztés óriási arányokat fog elérni a nél­kül, hogy a tenyésztők verbuválá­sában valami sokat kellene fáradni. Bárha mielőbb igy lenne! Sok szegény család még több, egyéb erőmüvi munkára alkalmatlan éltes férfi és nő-tagja nyerne magának ez ál­tal olcsó kenyérkeresetet. Őrszem. Megye és város. O A vágóhíd ügyében beadott ügyészi fellebbezést s a Fehérlő felépitésére vonat­kozó közgyűlési határozatot a városi hatóság már elküldötte a törvényható­sághoz. O Rózsaszínű rovat. Nagy lelki gyö­nyörűségünkre szolgál, hogy fenti cimet e helyütt is megnyithatjuk abból az alkalomból, hogy a város megkezdette a Kisduna rettenetesen elhanyagolt mellé­kének rendbehozását. Őszintén óhajtjuk, hogy uj rovatunk lapunk minden számá­ban helyett találjon. a játék, nehogy egy percet is veszitsen belőle. Dulac: (Jacqueshoz) Ön is játszik ? Jacques: Dehogy játszom . . . Madame Lonville : (élénken közbe vág.) Megígérted miss Hower-nek, hogy vele fogsz játszani. Azt nem szabad elmulasz­tanod . . . Dulac: (jelentőséggel hangsúlyozva) Ertem . . . (magában.) Ez játék lenne az öt milliós hozományra ? Dulac : (magában) Milyen praktikus népek ezek ! Mindkét oldalon egyszerre ütik a vasat, és bámulatos, hogy meg van a siker látszatja. A kis amerikai miss — egy régi francia koronát és ci­met akar. — Én is bomlok mint egy ostoba. Csak egy hajszálon csügg még, hogy megtegyem azt a baklövést, amit majd lehetetlen lesz jóvá tennem. Madame Lonville: (nyugtalankodik Dulac elgondolkodása miatt) Ön unat­kozik nálunk ? Dulac : Bocsánat! dehogy unatkozom. Madame Lonville: Csak tréfáltam, — megvagyok győződve, hogy nem . . Ha Heléne nincs itthon, hiányzik a napsu­gár — ő az élet, a vidámság ebben a házban. Dacule: Heléne kisasszony valóban igen vig és elbájoló, biztositom kegye­O A hegyközség érdekében szép kö­zönség előtt tartotta meg értekezletét mult szombaton Bernhardt Rezső sző­lőszeti felügyelő a »Fürdő szállodát nagytermében. Az értekezletet Wimmer Ferenc szőlőbirtokos nyitotta meg, ki is a szőlőszet felújításának ügyét az érde­kelteknek megmagyarázván, felkérte a szőlőszeti felügyelőt, hogy szakbeli tu­dását a nagyközönség javára ismertesse. A felügyelő kifejtvén álláspontját, külö­sen ostorozta az eddigi ósdi gyakorla­tot és minden izében talpraesett elő­adást tartott, m ilyet a szőlőbirtokosság za­josan megéljenzett. Majd ismét Wimmer Ferenc lépett a pódiumra s az itteni vi­szonyok alapos ismeretének birtokában a jövő tennivalóit ecsetelte a birtokos­ság előtt. Utána Wimmer Imre ügyvéd városunk fia, megyebeli szőlőnagybirto­kos különösen a felnyitáshoz adandó ál­lami kölcsönök ügyét ismertette s kife­jezést adott azon nézetének, hogy vá­rosunk szőlőmüvelése csakis a hegyköz­ség megalakitásával lendülhet fel. Beszé­dét azzal fejezte be, hogy ő ellenzéki ember létére is mélyen belátja, hogy a törvényhozás a szőlőmüvelés ügye iránt a lehető legelfogadhatóbb intézkedé­seket hoz, melyeket bárki más se tehe­tett volna meg külömben és azokat min­denben jótéteménynek kell vennünk. Többen a törvény szövegét is kivánták ismerni. Itt Niedermann József rendőr­kapitány, különben szintén szőlőbirtokos, állt fel s B. törvényt főbb részeiben fel­olvasta. Ö — úgymond — nem állhatja meg, hogy ne reflektáljon Bernhard sza­vaira ott, ahol azt állítja, hogy a szőlő­pásztorok született és fizetett tolvajok. Ez lehetett igy régen, de ma nem s ő, aki a hegyrendészetet ez oldalon ellen­őrizni tartozik, állítja, hogy ily rendezett viszonyok s ily becsületes hegyőrök rég voltak a város szolgálatában. Az érdekelt szőlőbirtokosság és a hatóság részéről jóleső érzéssel láttuk Maiina Lajos pol­pármestert, Bleszl Ferenc urat is, vala­mint Osváth Andor városi tisztviselőt, aki már egy éve késziti elő városunk ér­telmes szőlősgazdái körében a hegyköz­ségi alakulás és szőlőmivelés ügyét. A vasárnap tartandó alakuló közgyűlésén, mint értesülünk, Szentgyörgymező köz­ség határában és Szenttamás kerületnek >Kusztus« nevű részében a hegyközség biztosan megalakul. O A párkányi körorvosi állás he­lyettesévé dr. Kuffler Hugó párkányi orvost nevezték ki. Az állás reflektan­saiként emlegetik kívüle dr. Horacsek Gyulát, dr Grósz Miksa bajnai és dr. Wilheim bátorkeszi orvosokat. Itt emiit­jük meg, hogy az a hir mintha dr. Fődi Emil is pályáznék az állásra, valótlan. Különben valószínű, hogy az uj orvos megválasztása csak hónapok múlva tör­ténik meg. det, hogy nélküle is boldognak érzem magamat itt. Madame Lonville: Ne mondja azt! Én már vénecske vagyok és a vének nem mennek ily számba. — Ertem, hogy nem szabad a fiataloknak útjukba állni, (hirtelen fordulattal) Nem tudom Jacques fog-e nősülni ? Dulac: Miért beszél kegyed, asszo­nyom csakis fia nősüléséről. Hisz Hel­léné kisasszony is férjhez fog menni ? Madame Lonville: Természetesen — Hisz annyian kérik ! Kétségkívül legköze­lebb férjhez megy; és amikor ez bekö­vetkezik — én már nem számitok többé. Ő nem lesz mellettem soha, mig Jacques birtoka Lonville-ben fekszik, hol jogom van lakni és valószínű, hogy akkoriban az évnek egy részét ott töltöm nála. Dulac: (csakhogy valamit mondjon) De . . . asszonyom biztosan hiányozni fog Heléne kisasszonynak. Madame Lonville: Csakis az anyai szeretet hiányozhatik majd neki. Hisz ugy élünk mint két testvér. Különben most sem igen hiányzom neki, mert 6 egészen önálló és már most is tökéletes háziasszony . . . Dulac : (közönyösen) Ah ! . . . (Folyt, köv.) Fordította: Inconnue.

Next

/
Thumbnails
Contents