Esztergom és Vidéke, 1897

1897-01-10 / 3.szám

es VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelenik. Vasárnap és csütörtököd, ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre Fe] évre — Negyed évre 6 frt — kr. — 3 frt — kr. 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltíerek és hirdetések küldendők) Bottyárj János^ütca, Spanraft-tyáz. ~jH Kéziratot nem adunk vissza. Köztisztaságunk. Irta : dr. Rigler Gusztáv egyetemi magántanár. II. Esztergom, január 9. Sajnálattal vallottam be, hogy köz tisztaságunk kérdését egyszerre és minden irányban radikálisan megoldani a város mai viszonyai között lehetetlen, mert köztisztaságát ideálissá csupán az általános és jó, s nem az eddigihez hasonló czéltalan, sőt ártalmas csatornázás tehetné. — Erre azonban százezrek kellenének, a mik pedig nincsenek. Egyetlen menedék van csak, ami gyökeresen orvosol, s ez az, ha köztisztaságunkat rendszeressé, célirányossá tesszük olyan eszközökkel, amelyek nem okoznak nagy költséget a beruházásnál és megtakarítják a hulladék anyagban rejlő óriási értéket a mező gazdaságnak. Ezen kívánalmaknak manapság csak egyetlen rendszer felel meg, s ez a tőzeg rendszer. Tőzegnek azon félig elszenesedett növényi anyagot értjük, mely régi mocsarak helyén, több méternyi mélységben hazánkban is található. Ennek bizonyos faja az, amely célunkra, az ürülék és nedves szeny, valamint az ezekből származó ártalmas gázok megkötésére, sőt a bennük rejlő káros csirák elpusztítására is alkalmas, — ha vele az emiitett szerves anyagokat célszerűen elkeverjük. Azon előnyökön, — úgy mint a tökéletes szagtalanság, teljes nedv felszívás és gázmegkötésen kívül a tőzegpornak már magának is, még inkább pedig az ürülékkel és szennyel kevertnek óriási trágyaértéke is van. — Ha tehát illemhelyeinket ártalmatlanokká, lakásunkat szárazzá és egészségessé akarjuk tenni, s ha végül hulladékainkat elsoványodott földeink, homoki és hegyi szőleink számára is megmenteni, sőt értesíteni akarjuk, akkor lehetőleg egész Esztergomban, egyelőre azonban legalább is a belső, kiépített részekben okvetlenül be kell hoznunk a tőzegrendszert, Örömmel kel tanúsítanom, hogy a mozgalom ez irányban már megindult. A város javáért lelkesedő polgáraink egyike, Niedermann János úr vette ügyes kezébe a dolgot, és érintkezésbe lépve az ország legelső vállalatával, — a tőzegrendszerű illemhelyeket immár be is vezette városunkba. Tudomásom szerint 40-re megy a mondott rendszerű illemhelyek száma, s mindenütt a legnagyobb megelégedésre szolgálják a köztisztaság ügyét, kifogástalan, önműködő eszközök, amelyek az első magyar tőzeg és rnütrágya-gyár műhelyéből kerültek ki. — Ezzel azonban még csak az első lépés van megtéve. — Okvetlen szökség van arra, hogy középületeink, még pedig első sorban városházunk, s az ezzel összeépült elemi fiu és leányiskolánk meg a reáliskola ily rendszerű illemhelyeket kapjanak. Sőt talán még ennél is sürgősebb ezen rendszer behozatala az uj kaszárnyában, melyek tisztasági mizériái valóban közmondásosak. Okvetlenül tőzeg rendszer kell az ujonan épülő gymnásiumban, sőt sürgősen szükséges az a Ferenc-rendiek házának gymnásiumi termékül használt helységeinél is. Járjon az eddigi példaadók nyomában a hivatalos Esztergom, és meg vagyok győződve, hogy a szerzett kitűnő tapasztalatok arra fogják birni a ,város intéző köreit, hogy minként Losoncon is ujabban Székes-Fehérvárott, — minden házban kötelezővé teszik a tőzeg:rendszert. Biztos értesülésem van arról, hogy a nevezett részvénytársaság idevaló képviselője, Niedermann János utján már ajánlatot is adott be a tanácshoz, amely az egész város köztisztaságának átalakítását, utcák söprését és tisztántartását, tőzeg klozetek berendezését és rendes kezelését végül pedig ezekkel kapcsolatban műtrágya-gyár felállítását tárgyalja elfogadható feltételek mellett. Kívánatos, hogy mielőbb sorra kerüljön és elintézést nyerjen a város ezen ügye, mely méltó helyet foglal el azon nagy kérdések között, melyeknek megoldását a város vezetői ma^uk elé tűzték. A Bazilika környéke. — Levél a szerkesztőhöz. — Esztergom, január 9. A Magyar Sión mindenesetre sokat veszített fényéből és jelentőségéből, amikor megszűnt a hercegprímás állandó és egyetlen székhelye lenni s ezt a büszkeségét naAz „Esztergom és Vidéke" tjCaja. Pocsék idő . . , Pocsék idő, az utcán végig Még egy lelket se lát az ember; Hogy hova? merre? soh'se kérdik, Adieu! Búcsúzzunk vén december. Uj év van újra! felköszöntlek Bár sok reményem nincs te benned — Hol a pohár? Csordultig véle; Igyunk a multak emlékére. Máskor, ha jött az uj év napja, A jó barátok mind itt voltak, S most nincsen aki vigaszt adna: Hogy uj reményt hoz majd a holnap Magam vagyok, homályos lámpa Vet gyér világot a szobába' . . . Hol a pohár? Csordultig véle: Igyunk a multak emlékére. Bármerre nézek, régi emlék Minden kopott, de mégis drága ! A falon az az óra ver még, M«ly ugy zavar a versírásba. Még egy-két rimem ott a képen . . . Kis Böske nyit be hozzám épen . . . Hol a pohár? Csordultig véle: Igyunk a multak emlékére. Ketten laktunk a kis szobában, (A magányt soha sem szerettem) Ha jött az est, epedve vártam, Hogy rám boruljon önfeledten, S a mig én rimet rimre, raktam Csókba fürödött szemem, ajkam . . . Hol a pohár? Csordultig véle : Igyunk a multak emlékére. Bohémé világ . . . egy perc egy élet Ki benned nem élt, mit se mondhat, Ajkamra panasz soh'sem tévedt, S téptem szirmát a liljomoknak . . . S hogy jöhet idő, még amelyben A létért küzdjek, soh'se hittem — Hol a pohár? Csordultig véle: Igyunk a multak emlékére. Pocsék idő! De már ha igy van, Legalább gyertyát gyújtsunk néki, Minek vergődni lázban, kinban Ha ugy sem birunk jobbat érni, Uj év van újra, mint a többi Siessünk mi is felköszöntni — Hol a pohár? Csordultig véle: Igyunk a multak emlékére ! LÉVAI SÁNDOR. A liliomasszony. — Az »Esztergom és Vidéke* eredeti tárcája. — Hatalmas, erős, szinte parasztos volt a temete, a kedélye meg szubtilis, érzelmes, álmodozó, amilyen a remetéké hajdanában. A parasztpoéták közé tartozott. Azok közé. akik megrészegülnek a fekete föld buja parfümjétől, zenét találnak a tücsök cirpelésében és a méhzümmögésben s szeretik a pipacsot, bár gaz, de piros, de virág. Abban a házban, abban a szobában halnak meg, amelyikben születtek. Olyan volt a lelke is, amilyen a pusztája. Sima, levegős, napsugaras ; egyetlen vakandturás is megzavarta volna amak harmóniáját. Amikor esténkint fáradtan, porosan ledőlt fehér háza elolt az orgonás berekben, csupa költemény volt az, amit magában elgondolt s az maradt volna akkor is, ha papirosra teszi. De nem tette, mint kollegái, a bretagnei parasztpoéták ; ugy érezte, hogy a maga lelkétől lopná el azt, amit odaadna másoknak. Nem voltak emésztő vágyai, vérforraló szenvedélyei ; élete eseménytelen volt, mint egy ősemberé. Tavaszszal ibolyát szedett, nyáron az aratóleányok dalait dudorászta, télen a verebeket etette. Ez volt minden szórakozása. Azon a nyáron lett negyvenéves, Szellőtelen, izzó, forró nyár volt, a végtelen puszta sárga kalászhajából hetek óta szinte áradt a termékenység meleg parfümje. Ezzel a nehéz, fojtó illattal eltelve, került be a városba. Forró nyáron, gabnaérés idején ott látta meg a leányt. Egy szép fehér leányt, mintha csak az ő liliomos kertjéből repült volna fel. Ugy imbolygott előtte, mint egy illetetten himporu, nagy fehér pillangó ; szinte utána nyúlt a kezével. Haja aranyszinübb volt pusztája kalászainánál, szeme csillámos, mint az aluminium s ha beszélt, mintha csak selyem suhogott volna . . . Bement másodszor is a városba : háromszor, négyszer egymásután és az először szerető ember becsületes türelmetlenségével már a negyedik látogatásnál feltárta szivét a fehér leány előtt. Az csak nézett reá csodálatos nagy szemével, mintha kérdezné : »Mit akar tőlem ez az idegen emberit Sokáig hallgatott s csak mikor a férfi nagy, kinos zavarát látta, mondotta csendesen: — Majd beszélek az anyámmal, Lénárd ur! Beszélt is s az egyszerű füszeresné elmondotta, amit minden más füszeresné elmondott volna a helyében. — Nagy szerencse ért, édes lányom. Lénárd gazdag, becsületes, jó ember; te szegény vagy, az anyád meg gyönge és öreg. Kire, mire várnál ? A királyfiak manapság bizony nem a fűszeres boltokban keresik az asszonyt. Ha ma nem szereted, megszereted holnap ; én is csak az anyám kedvéért mentem az apádhoz — és soha sem bántam meg, amit tettem. Ha rám akarsz hallgatni, nem adsz kosarat Lénárdnak. Anna meghajtotta a fejét, nem változott nyugodt fehér arcán egyetlen vonás sem, — Mindég engedelmeskedtem néked anyám ! És lassú, puha lépésekben belibbent a szobájába imádkozni, ahogy ezt ebben az órában hat hónap óta, amióta a zárdából hazakarült, mindég megcselekedte. És talán azt gondolta magában, hogy hajdan a szüzek mártírhalált szenvedtek a hitükért, most pedig férjhez mennek