Esztergom és Vidéke, 1896
1896-02-06 / 11.szám
ESZTERGOM és VIDÉKE(11, szám.) 180 6. febrimár 0. vemre mélyen hatott. Érdenleim felfogásom Szerint oly szerények, hogy azok nyomán nem várhattam s leginkább annak kell tehát tulajdonítanom, hogy az á tisztelt kartárs urak irántami jó indulatának kifolyása. Fogadják tehát tisztelt kartárs urak kitüntetésemért szívből jövő meleg köszönetemet s biztosításomat, hogy az orvosi és gyógyszerészi kar érdekeit továbbra tőlem telhetőleg védeni fogom. Életem ezen fényes perceiről soha megfeledkezni nem fogok. Fogadjak tehát mégegyszer őszinte köszönetemet és csak arra kérem miszerint becses bizalmukkal jövőre is megtiszteljelek ! Ezután M á t r a y Ferencz alelnök néhány szóval bezárta a díszközgyűlést. A bankett. A díszközgyűlés után az egész társaság átvonult a F ü r d ő vendéglő nagytermén s a zöld posztós asztal után a fehér abroszos asztal mellett foglalt helyet. Az asztalfőn természetesen a jubiláns ült, jobbján a főispán, balján az alispán. A főispán szomszédja dr. Mátray Ferenc alelnök, az alispán szomszédja Maiina Lajos h. polgármester volt. Az ünnepi lakoma menüje a következő volt: Julién leves rántott borsóval. Viza tartár mártással. Angcl vesepecsenye körözve, üzderók áfonyával. Jubileum-pudding. Idei rántott csirke salátával. Fagylalt. Giardinetto. Kávé. BOROK: Uj falusi fehér. Szegs zárdi vörös. Pezsgő : Littke Monopol Sect. Az első felköszöntőt dr. Mátray Ferenc mondotta a jubilánsra, következőképen : Méltóságos Főispán ur! Mélyen tisztelt vendégeink! Kedves Kartársak! A nagy világrendszert kormányzó legbölcsebb törvény szerint : egy lény sincs öumagaért, s ahol a szerves és szervetlen fajok, egyedek, közötti küzdelem folytonosba parányi porszem is szereplő ok, okozat és szükségszerű ; nem mindég a nyers eső s a nagy tömeg gyöz, mert a vízcsepp sziklát repeszt, s a láthatlan mikroba megdönt óriást, s világrenditő hadat s a tengerfenékből hegyet emel s a hol á lég villámot terem : e csodás és örök harc közepette a legbölcsebb Űr az embert önvédelmében, egymásra utalá, s a társult egyének állama emelte, s képezte, lassan-lassan az embert a mai emberré [ Csodák-csodája mit e hangya raj szorgalma csak ötlet és gondolatban öszszehordott és lőn belőle műveltség és tudomány ! s az emberi ész — a végtelenség urának egy lehelete, — uralja ma az összvilágot ! S e szép, magasztos, nagyratörő társadalmi élet alapköve: az egyéni kötelességtudás, legszebb erénye a közjóért hívatott önfeláldozás ; lelke, fén^e s hatalma a szellemi műveltség. Midőn az esztergomi orvos és gyógyszerészek e szerény egylete eme nagy napján mindazon polgári erényekben kiváló, tudós, és érdemekben megőszült tagtársának, tekintetes dr. Lipthay János Esztergom vármegye tiszti főorvosának és egyletünk szeretett elnökének jubileumát, egybeforrott családtagokként ünnepeljük : e kis kör, érzelmekben valódi arany gyűrűjének foglalatja, megjelent magas vendégeink ékesen képviselik azon nagy társadalmat, a mely, a zajt és feltűnést kerülő működésben szerzett kitűnő érdemeknek legszebb jutalmaként •— szivében otthon hordja a hála érzetét. Igen, ez úgy van ünnepelt Kartárs, jó öregünk! — de miként a sok jót, mit itt összehordanak ünnepedre, hogy eszik, isszák, az ifjak hozzád képest gyerekek ; — talán, csakhogy meg ne ártson a jó öregnek : akként ne bántsa szerénységedet, ez ünnep fénye, s annak visszhangja sem, mert arra büszke mind e sok collega, iíja és véne, jóban, rosszban hü pajtásként mind melegszünk annak sugarában ; mert hisz te a mienk vagy, s mi jó rosszért is érne, azt mi megosztjuk veled: a tudomány, melynek babéra 40 éve környezi tisztes homlokod — a miénk is ; a tér melyen oly hasznosan működéi velünk közös: s erényeid méltó jutalma, a tisztelet, e hálás elismerés : Veled — emel bennünket is! 40 éves működésed, hosszú idő, csak átgondolni is, annak esélyeit ! — hánynak fájdalma, öröme szűrődött nemes kebleden át. A testnek, szívnek, jó lelkednek mely munkás küzdelme egy hosszú emberöltőn át ? S e sok év lelked ifjan h°gyá, szived mindég nemesbb s mi szép, mi magasztos és áldást hozó, mit e negyven évnek tudománya termett, mit régi bölcsek még csak sejteni se mertek, — agyad mind felfogá. A kincsek tárháza az, mit évek során magadba összeg'yüjte, szorgalmad s tapasztalat, — ezreknek fájdalmára rejt irt, szived s agyad : azoknak könyörgése juttassa rád, mit másoknak oly bőven osztat, az ég kegyéből jusson ki neked is ép s hosszú életed; mi kívánjuk, hogy újult testi erővel — 40 év előtt letett fogadalmad évfordulója, legyen arany lakodalmad s oly ifjú hévvel, mint 40 év előtt tevéd, esküdjél újra közénk ! — s maradj velünk szívesen soká! igen soká! Éljen ! Erre felemelkedett az ünnepelt és a a királyra a következő tósztot mondta : A magyar embernek egyik kimagasló tulajdonsága azon ősi erény, mely szerint törhetlen hűséggel és hódolatteljes tisztelettel és szeretettel környezi uralkodóját ennélfogva engedjék meg, hogy a legalkotmányosabb királyt éltessem. A legal alkotmányosabb és legigazságosabb királyért ü Felségeért ürítem poharamat. Majd dr. Áldori Mór beszélt s a kormányképviselőjét, a főispánt következőképpen ellette: Mélyen tisztelt Uraim! Ama lélekemelő ünnepélyen, amidőn egy csaknem félszázadon á 1 ; folytatott törhetetlen kötelességtudó munka harcosának érdemeit méltatjuk, az Esztergomi OrvosGyógyszerész Egyesület megbízásából nekem jutott az a kiváló szerencise, hogy ő Méltóságát körünkben üdvözölj ara, hogy megköszönjem ama nimbuszt, ameiylyei ünnepélyünket emelte és kiemeljem ama érdemeit, amelyekkel a nngye osztat Ián bizalmára, szeretetére és hálájára tett szert. E helyütt, a fehér asztalnál kedélyes lakomák és különféle ünnepségek alkalmával gyakran nyilvánult a Méltóságod iránt érzett szeretet és ragaszkodás érzeté és úgy hiszem, nem túlzott, ha azt állítom, hogy a jó kívánságok, amelyekkel Méltóságodat Esztergominegye és város müveit közönsége elhalmozta, már imaszerüvé váltak. Előttem szóló tisztelt kartársam és barátom ékes szavakkal ecsetelte szere'e't jubilánsunk érdemeit, ki hosszú éveken át fáradhatatlan és sohase n szűnő buzgósággal szolgálta ama nemes ügyet, amelyet életpályájával választót^ aki esküjéhez híven az emberiség legfőbb javát: egészségét védette a külső ártalmas behatásoktól, a belső testi féreg ölő mérgeitől. Méltóságod bár más e zközökkel és más téren, de hasonló eredményt mutat fel a közpályán hosszú éveken át folytatott működésével. A hivatalos lépcsőkön fokozatosan emelkedett ama magas piedesztálra, melyről most mindnyájunk őszinte örömére vétel ötezer férfi és ötezer nő mindenféle társadalmi osztályból. Persze roppant lármát ütött a hirdetés. Újságok érkeztek a világfelforgató olasz tudós ellen, a katholikus klérus anatémát kiáltott az erkölcstelen üzelemre, a hatóságok először pörbe fogták Metropát azután elakarták csukatni. Metropa az újságokkal meg a klérussal nem törődött, hanem mikor valamelyik hatóság már nagyon kellemetlen kezdett neki lenni, fogott egy levélboritékot és beletett ezer lírát, aztán postára adta. Aztán megint ezer lirát adott a postára. Igy ellevélboritékozott egy millió lirát, de lőn is akkora csendesség kis idő muiva a burokban, hogy nagyobb se kellett. A jelentkezések pedig gyönyörűen folytak és egy év múlva Paoíopolisban házak emelkedtek és két év múlva az uj városnak nyolcezer lakosa volt. Meg kell adni, hogy a természetfilozófiai társadalom gyönyörűen beütött. Az idegenforgalom nőttön-nőtt s az utazók nem győzték csodálni a filozófiai társadalom különösen gyöngébb felének szépségét és nyájasságát. Négyezer válogatott fiatal leány és özvegy a világ minden fajtájából, még elgondolni is gyönyörűség! Ha teszem azt Guy de Maupassant volnék, most tovább részletezhetném ezt a témát, de magyarul írván, meg kell elégednem a körvonalakkal, a szíves olvasóra bízván, hogy fejtegesse ki magának, milyen lehetett az a Paolopolis? De mit csinált Paolo Metropa az általa kreált városban? Hát biz ő kelme epikureusi életet élt, vendégéül fogadván heteken át az amerikai vasutkirályt, mister Jacksont, ki minden egyes időzése után a kamatoknak újabb egy tized percentjét engedte el, annyira megszerette Paolopolist. A próféta gyönyörű palotát építtetett magának szökőkutakkal és narancs- még citromfákkal beültetett kert közepén. Hivatalos dolgai végeztével, ki nem fogyott a mulatságból. Zene és ének hallatszott az illatot lehelő bokrok minden zugából. Hát egy istenien szép délutánon az történt, hogy a filozófiai társadalom profétája egy árnyas lugasban üldögélt, csibukozván és fekete-kávét inni óhajtván. A feketét egy gyermeklányka hozta el neki, aki csak e napokban lett paolopolisi lakos. A tizenhatodik év balzsamos üde pompáját öntötte rajta szét pazar • kézzel a természet. Karcsú volt, nyúlánk mint a karácsonyfa, hamvas mint egy őszibarack tiszta és ártatlan mint az imádságos könyv, jókedvű, pezsgővérü mint egy fiatal kecske .... Paolo Metropa, mi tagadás, rajta felejté szemét, aztán meg akarta ölelni. De a gyermekleány kisiklott a hatalmas úr karjai közül A prófétában egész nagyságában felébredt a természetfilozófiai társadalom: — Nos kicsikém, szólt megütközve, mi dolog ez? — Engem bizony ne ölelgessen senki, szólt a lány, arcul ütve minden természetfilozófiát, — amig feleségül nem vesz. Azzal elszaladt. Paola Metropa pedig egy hónapig vívódott halálos kínok közt, de mivel a szerelem mégis csak erősebb minden filozófiánál, harminc nap múlva kínevezte az első anyakönyvvezetőt, a harmincegyedik napon pedig polgári úton egybekelt a hamvas őszibarack-kislánynyal. Csakhamar még két helyettes anyakönyvvezető kinevezése lőn szükségessé Paoíopolisban. NÓGRÁDI JENÖ. * Farsangi naptár. A farsang utolsó két hetének ez a programmja: Február 10-én: A Circiter Kör táncmulatsága. Február 11-én: Deák- táncpróba. Február 12-én: Az Érseki Tanítóképző Intézet ifjúságának bálja. Február 15-én : A katonatisztikar jelmezes estélye . Február 16-án: A református egyház tagjai által rendezett családi estély. Február 17-én : Humoros férfi estély a Katholikus Kör-ben. Február 18-án: A Tarkaság farsangzáró estélye, árasztja el áldásos tevékenységének bőséges sugarait. Három eszme állott mindenkoron Méltóságod előtt : fenséges királyunk iránt érzett hódolata, hazája iránt viseltetett lángoló szeretete és megyéjének jóléte és gyarapodása iránti* ine'ej, odaadó érdeklődése. Méltóságod mindég megfelelt ámá kötelességeknek, amelyeket terhes állása megkívánt, a fájdalom napjaiban velünk szenvedett, az öröm boldogító perceiben velünk örült. Lehetetlen tehát, hogy a jelen p'llanatban ne jusson kifejezésre ama mély tisztelet, ama őszinte nagyrabecsülés, ama forró hála és- szere!et, amelylyel Méltóságod iránt viseltetünk és meg vagyok győződve, hogy nemcsak egyesületünk, de az összes jelenlevők érzelmeinek adok ki ejezést, ha kérvekérem az Egek Urát, hogy Méltóságod jeles állásában még számtalan évekig nemcsak bölcs kormányzónk, hanem vezérlő csillagunk legyen, ki szivjóságával felmelegíti, szivünké', tetterörebuzditja lelkünket. Tartsa meg Isten Méltóságólat a haza javára, Méltóságod által imádott családja boldogilására, számtalan barátja örömére. Éljen. A főispán azonnal válaszolt és meleg hangon mondott köszönetet az elismerő szavakért. Beszédje, végén a jubilánst éltette. A következő szónok dr, György Ernőd volt, aki az alispánra emelte.a poharát. Beszédében kiemelte, hogy a mai jubileum örömét fokozzák a megjelent vendégek, akik közül különösen üdvözli az alispánt, m'nt a megye első tisztviselőjét. A n d r á s sy János alispán válaszában meleg és rokonszenves szavakkal méltatta a mai jubileum jelentőségét s a megye összes orvosaira emelte a poharát. Majd felemelkedett Zsiga Zsigmond gyógyszerész, aki a következő toasztot mondotta: . Midőn egyesületünkben azon szép eszme keletkezett, hogy az igen tiszlelt, főorvos urnák az orvosi pályán eltöltött 40 évi munkálkodását megünnepeljük, mi is megyénk gyógyszerészei szivünk sugallatát követve a legnagyobb örömmel csatlakoztunk e mozgalomhoz, annál is inkább, hogy alkalmunk nyilván a tisztes főorvos úr iránti tiszteletünk és ragaszkodásunkn- k kifejezést adni. miáltal némileg leróhatni véltük irányunkban mindenkor tanúsított jóindulatát. Mert hivatalos állásánál fogva szakmánk ellenőrző közege lévén arról volt alkalmunk meggyőződhetni az által, hogy ezen hivatalos ténykedésében is, habár a törvények által előirt szabályok és rendeletek szigorú megtartását mindenkor megköveteli, azonban soha rideg hatalmaskodással hanem mindenkor jóindulat és jóakarattal, a miért igaz hálára kötelezett le berniünket. De én csak igen szerény tolmácsa lehetek karunk ezen hálakifejezésének, hanem szavaim egyszerűségét pótolja az hogy azok őszinte szivek nyilvánulása, s kérgük tartsa meg karunkat továbbra is az eddigi jó indulatában. E mai ünnepünknek azonban nem egyedüli részese az igen tisztelt főorvos űr, hanem osztozik abban és pedig méltán osztozhatik az ki őt rögös pályáján számos éven át kisérte, őt nehéz hivatásában buzdította jó szíve, kedélye, s egyéb nemes tulajdonságaival őt felvidámította, életét kellemessé tette, ez Őnagysága kedves neje kinek egészségére emelem poharamat, kívánva hogy a mi kedves főorvosunkat kisérje őrangyalként nemes hivatásában továbbra is mindkettőjüket nagyreményű kedves fiukkal együtt a legjobb egészség, családi boldogság és megelégedésben az egek Ura számos évekig éltessen. A tósztra a jubiláns azonnal válaszolt és a következőket mondotta : Fogadja szintén meleg köszönetemét> hogy kartársai nevében felköszöntéséveí megtisztelt! — Én a gyógyszerész uraknak őszinte tisztelője vagyok s pedig már régi idő óta amennyiben tapasztalásom túlnyomó része őket olyanoknak tüntette fel, kik a humanitásnak rendkívüli hivei, — Ugyanazon elvnek tisztelője voltam mindenkoron s leszek a jövőben is. Megingathatlan meggyőződésem, hogy ha az orvosok és gyógyszerészek vállat vetve a szenvedő emberiség mellett küzr, deni fognak, törekvéseiktől a siker není maradhat cl.
