Esztergom és Vidéke, 1896

1896-11-29 / 96.szám

az előbbi, vagyis régi szőlőtalajjal rokon legyen, és hogy azon szőlőfajták müveitessenek ott, amelyek eddig az illető borvidéket jellemezték. Telepítési kölcsönben részesitendők : a) e célra társult több birtokos egyeteme; b) egyes szőlőbirtokosok. Az a) alattiak lehetnek a megalakult hegyközségnek összes tagjai, esetleg az ennek kebelében alakult érdekcsoportok. Ily érdekcsoport azonban csak az 1894. évi XII. t. c. intézkedései alapján megalakult hegyközség tagjai közül állhat össze és pedig legalább öt tag együttes, egyakaratu elhatározása után és a kölcsönnek ily esetben legalább is oly összegűnek kell lennie, amennyi elég 30. kat. hold felújítására. Minden félreértés elkerülése végett intézkedik a törvény arra nézve is, hogy az eddig téves kombinációkból eredhető tartózkodás és ovakodást megvilágosítsa. Kölcsön felvételére, illetve abban való részesedésresaját akaratán és elhatározásán kivül a megalakult hegyközségi szervezet senkit nem kényszeríthet, illetve nem kötelezhet, hanem a tagok közül kölcsönre szorult gazdák együttes társulása esetén a társaságba lépettek külön-külön is egyetértőkig nyilváníthatják abbeli akaratukat. Azt a hegyközségi tagot, aki ily érdekcsoportba be nem lép, tehát nem társul: — a felveendő kölcsönből származó kötelezettség nem terheli. Azokat azonban, akik annak tagjai, a kötvény aláírásakor nyomban egyetemlegességi kötelék fűzi egymáshoz és minden egyes tagra eső, — előre meghatározott kölcsönösszegért, annak maximumáig maga a részesedett tag, fedezet hiányában pedig az érdekcso. . . Oly gyorsan következett mindez, hogy a trónörökös majdnem elalélva kapaszkodott meg az egyik platánfa törzsébe ... A kék perkálszoknyácska kétségbe esve libegett a sötét vizén, a tó körül pedig senkisem volt, aki a gyermeket kiminthette volna. Néhány iszonyú pillanat mult el és a trónörökös igy érezte, hogy minden vére a szivéhez tódul . . . Mit tegyen, hogyan segitsen a kis fuldokló leányon ? A zöld fák forogni kezdtek körülötte és egyszerre millió gondolat cikázott át szegény kis agy velején . . . — A bátorság az a fejedelmi erény, mondta elszorult szívvel, mely a királyokat ékesíti ... A jobbágy félhet . . . de a fejedelmek minden cselekedetére napként süt az utókor ítélete . . . Mit szólana az utókor, ha gyáva lennék ?. .. Az utókor, nem zarándokolna a bazilikába ... és nem imádkozna a hamvaim mellett, mint a Károly király sírboltjánál . . . Nem szabad gyávának lennem . . . nem szabad . . . nem szabad . . . És ekkor a trónörökös, bár fogai öszszeverődtek a félelemtől és lábacskái szinte hallgatólag zörögtek, hirtelen lehunyta a szemét . . . Es igy szólt. >Jó istenkém légy velem, és vigasztald meg az édes mamám, ha meghalok . . .c Aztán mondhatlan erővel szorítván össze remegő kezecskéjét, elszántlan ugrott portba tartozó többi tagok a részesedés arányában ingó és ingatlan vagyonukkal felelősek. Az állam által közvetítendő kölcsönre továbbá igényt tarthat minden kis gazda, illetve szőlőbirtokos az esetre, ha a felvett kölcsönöszszeget ingó- vagy ingatlan ellenér tékkel fedezi. — Kölcsön igénybevételére érdemesitendők továbbá azon szövetkezetek, amelyek a kereskedelmi törvény értelmében megerősített alapszabálylyal bírnak azon esetben, ha az 1896. évi V. t. c. rendelkezéseinek és céljának megfelelő kikötéseket és határozni ányokat vesznek fel. Igy például : hogy a szövetkezet vagy korlátlan felelősséggel, vagy az üzletrészeknek legalább ötszöröséig tartozó felelősséggel alakuljon. Korlátlan felelősség alatt pedig az értetik, ha a tagok felújítandó összes területe 30 kat. holdnál nem kisebb, egy üzletrész egy kat. hold után legalább 20 frt. Az üzletrészeknek legalább ötszöröséig terjedő szövetkezésnél az esetben, ha a felújítandó összes terület legalább 50. kat. holdat elér, holdankint egy-egy üzletrésznek legalább 30 forintnak kell lennie s végül, ha a szövetkezeti tagok tulajdonában levő felújítandó egész terület 30, illetve 50 kat. holdnál kisebb, megfelelően nagyobb üzletrészek állapitandók meg. Itt azonban a szövetkezetbe való belépéskor az üzletrész azonnal teljes összegben készpénzben befizetendő. Censor. 225°|o pótadó. Esztergom, november 28. Mittelman Bódog városi képviselő a maga és társai nevében bejelentette a városházán, hogy a földbele a halastóba, hogy a fuldokló kertészleánykát kimentse . . . A kis trónörökös csak arra tért magához, hogy ismét menyezetes ágyában fekszik és ijedt, hófehér arcok susognak körülötte a szobában. Egy szomorú, feketekabátos férfiú — az édes atyja — ijedten főiébe hajol, egy sápadt, nyúlánk asszony pedig forró kezecskéjét szorongatja ... A szoba másik sarkából, mintha mértföldes messzeségbői jönne, egy mély hang hangja, aki igy szól a harisnyás komornyikokhoz : — A kertész is fekügyék le ... a saját életébe kerülhet, hogy a gyermekeket kimentette . . . A kis trónörökös ugy érzi, hogy mindezt csak álmában hallja . . . Az arcoskaja oly forró és minden tagját elviselhetlen tüz heviti. És mintha álmában történnék, hogy egy fehér asszony könyezve fölébe hajol és halkan, édesen susogja: — Miért tetted ezt kis fiam . . . A trónörökös felnyitja nagy gyermekszemét és láztól dideregve alig hallhatólag rebegi: — A bátorság mama ... a bátorság az a fejedelmi erény . . . amely a királyokat . . . ékesíti . . . Szomaházy István. adó után kivetett 64% pótadókulcsban nem hajlandó megnyugodni, mert annak ilyetén magasságát lehetetlenségnek tartja s ebbeli állítását a legrövidebb idő alatt számszerű adatokkal fogja bizonyítani. Azt hisszük, e bejelentésnek következménye az a városházi kommüniké, amely az »Hsztergomi Lapok* legutóbbi számában látott napvilágot s amely szerint Dóczy Antal számvevő átvizsgálta a tanácsnak a jelen évi pótadókulcsra vonatkozó javaslatát s nagy hibára akadt benne, mert a földadó után kivetendő pótadó nem 64%, hanem csak 2 2*5°/

0

. Semmiképen nem fogadjuk örömmel ezt a megdöbbentően meglepő nyilatkozatot. Először azért nem, mert nem vagyunk biztosak, hogy a legközelebbi jövőben nem követi-e ujabb nyilatkozat, amely tévedésnek nyiiványittja a megelőzőt és például ioo°/

0 pótadóról regél. Ahol egyszer ily rettenetes módon tévednek, nincs garancia arra nézve, hogy ujabb tévedés nem fordul elő. Főleg pedig azért döbbent meg ez a kommüniké, mert ujabb világosságot vet a városházi megbomlott viszonyokra. Nem találunk szavakat azoknak az embereknek kvalifikálására, akik rettenetes könnyelműsége (mert egyébnek nem akarjuk betudni) ilyen, a szegény adózó polgároknak existenciájába vágó tévedést tudott elkövetni. Vessenek számot az illetők lelkiismeretükkel, mi történik, ha Dóczy Antal például a tizenkettedik órában nem veszi észre a vaskos, érthetetlenül vaskos tévedést ? A 64%-os pótadó miatt agyonexekvált, utcára taszított emberek pusztulása kinek a lelkiismeretét terheli ? És mi történik azokkal a pénzekkel, amelyet a Ó4°/

0-os pótadókulcs szerint már megfizettettek s amelyek miatt nem egy szegény ember talán éhezni fog a télen . . . Ezek oly kérdések, amelyeket tiz-husz soros hírlapi közleményekkel agyonütni nem lehet. Látjuk, szomorú szívvel látjuk, hogy a városházán nagy a baj, folytonos a próbálgatás, tapogatódzás, tévedés — és pedig — mint a jelen esetben — a közönség kárára. A legerélyesebb orvoslást követelünk és éppen ezért felkérjük Mittelmann Bódog urat és társait, hogy az odiózus ügyet ne ejtsék el, hanem erőszakolják ki, hogy világos, határozott nyilatkozatot, magyarázatot kapjunk a homályos ügyben, amely a legkülömböző gondolatokat ébreszti az emberben. Annál is inkább, mert éppen az a Dóczy Antal számvevő állapította meg a 64% pótadókulcsot, aki most azt hibásnak találta. Fiat lux! Egy városi képviselő. sal kortársai és az utókor háláját kiérdemelte. Csupán a megörökítés proponált módját nem acceptálom teljesen. Véleményem szerint, Rónay Béla érdemei (amelyeket e szavaimmal legkevésbbé sem akarok kisebbíteni) nem abból a genre-ből valók, amelyeket emlékszoborral szoktunk megörökíteni. Maradjon az emlékszobor a nagy költőké, a nagy hadvezéreké, a nagy politikusoké. Örökítsük meg a kovácsi-patak nagygyá, széppé fejlesztőjének érdedemeit azzal, hogy a kovács-pataki erdő elnevezés helyett léptessük életbe a >Rónay-liget< elnevezést, S hogy az utódok megtudhassák, ki volt Rónay Béla s mit köszönhet Esztergom üdülésre, friss, jó levegőre vágyó közönsége neki, véssük be egy emléktáblába érdemeit és ezt az emléktáblát helyezzük el a Rónay-pavillonra, vagy, hogy mindenki könnyen hozzáférhessen, az uj vendéglő falára. Hogy a nagy közönség szerény véleményem fölött Ítéletet mondhasson, jelen soraimnak szives közzétételét kérve, maradok kiváló tisztelettel K. P. Rónay Béla emléke. Tisztelt Szerkesztő Ur! Őszinte örömmel olvastam becses lapjának legutóbbi számában azt a cikket, amely a Rónay Béla nevével elválhatatlanul összekapcsolt dunaparti kis paradicsomban a boldogult érdemeinek megörökítésére emlékszobor fölállítását proponálja. Őszinte örömmel olvastam, mert magam is ugy vélekedem, hogy soha sem szabad a feledés homályában eltűnni hagyni oly férfi nevet, aki valami maradandó alkotásMegye és város. O Tanácsülés volt csütörtökön délelőtt a városházán, amely a reáliskola újjászervezése kérdésében hozott s általunk már ismertetett jegyzőkönyvet az intézet bevételeinek és kiadásainek pontos megállapítására céljából a számvevőnek adta ki, — Farkas Ferenc elhalt városi erdővéd gyermekeinek harminc forint segélyt szavaztak meg. — Dr. Földváry István ügyész beterjesztette a szenttamási, szentgyörgymezei, borjumezei és táthi szántóföldek bérleti szerződéseit, — A rendőrkapitány bemutatta a gyepmesteri állás betöltőjétől megkívánható feltételeket. — Végül Spitzer Mór pilismaróthi vállalkozót a kerületi betegsegélyző pénztár kérelmére 70 frt. pénzbüntetésre ítélték, részben mert munkásait mind nem jelentette be, részben mert a Ill-ad osztályuaknak bejelentettek béréből az I-ad osztályú dijat vonta le. O Deputáció a belügyminisztériumban. F. hó 23-án Kuplanic Kálmán főispánból Andrássy János alispánból, B. Szabó Mihály főjegyzőből és Mattyasovszky Vilmos tiszti ügyészből álló deputáció járt a belügyminisztériumban, hogy a legfelsőbb fórum jóindulatát kikérje a vármegyei tisztviselők fizetésemelésére és a milléniumi évnek a nyugdíj tekintetében kétszeresen való beszámithatására vonatkozó közgyűlési határozatokra nézve. A belügyminiszter távollétében Latkóczy Imre államtitkár fogadta a deputációt, amelynek kérése teljesítését kilátásba helyezte. O Ülések a vármegyeházán. A vármegyeházán tartandó ülések sorrendje a legközelebbi jövőben a következő : December 9-én közigazgatási bizottsági ülés. December n-én az első szakosztály, december 12-én az állandó választmány ülése s december 14-én rendkívüli megyei közgyűlés, amely a még le nem tárgyalt községi költségvetésekkel fog foglalkozni s a megyebizottsági tagok 1897 évre érvényes névjegyzékét állapítja meg. O A városi pénzkezelés. Ugyancsak erős rendelet érkezett a napokban a városházára a budapestvidéki kir. pénzügyigazgatóságtól ; — ez a rendelet pedig sem többet, sem kevesebbet nem mond, mint azt, hogy az adóügykezelés primitív és rendszertelen, a kataszteri ivek rendezetlenek, a késedelmi kamatok és intési dijak szedése minden helyes alapot nélkülöz. A polgármester erős ukáz kíséretében adta le a jelzett rendelet másolatát minden pénztári tisztviselőnek. O VÜlamos Világítás. A villamosan világított városokat bejárt bizottság ma délután a polgármester elnöklete alatt értekezletet tartott, amelyen a pályázatra benyújtott ajánlatot tárgyalta.