Esztergom és Vidéke, 1896

1896-03-01 / 18.szám

által igen sok olyan kérdéseket kaptak, á melyek a gyakorlati életben valóban el­kerülhetetlenek. Ennek alapos megmagya­rázása után minden tanuló a különféle ojtási mozdulatok mellett többféle oltvány mintát csináltak és a jelen volt urak­nak a többféle ojtásmódokról értelmes magyarázatot is mondottak. Igy a sok és hasznos eszmecsere közt az eléggé ünnepélyes vizsgálatok befe­jeztettek. Szálkai Tóth Ferenc városi hegymes­ter igen buzditóan szólt a fölnőtt tanu­lókhoz, — a jelen volt egyesületi alelnö­köt és a tanfolyam vezetőjét üdvözölve köszönetet mandott gazdasági egyesüle­tünknek ezen hasznos intézkedéseiért. Wimmer Ferenc alelnök ur viszont köszönetét nyilvánította a jelen volt urak­nak, ezen fontoss a ssőlcsze'ünk érdeké­ben tett érdeklődésükért. Majd ismét a tanulókhoz szólt és fölhívta figyelmüket, hogy az ott szerzett tapasztalataikkal iparkodjanak mint szorgalmas szőlőmű­vesek a kipusztult hegyi szőlőink újra felépítésénél dicséretes szorgalommal és jóakarattal mindenkor közreműködni. Egyszersmind örömmel tudatja azt, hogy Leitgéb János gazd. egyesületi tag úr 1 drb. 10 frankos aranyat küldött azon célból, hogy a tanfolyam legjobb tanulójának jutalmazására adassék. Ugy­szinte gazdasági egyesületünk is 17 drb. ezüst forintot utalványozott a legszor­galmasabb tanulók jutalmazására. Az összes tanulók közül kik első al­kalommal voltak jelen a szőlőojtásoknál és tavaszszal a gyakorlatban is kipróbál­tatnak, jutalmat nyertek: Szenei Ferenc egy aranyat, Szálkai Ferenc 3 drb ezüst forintot, Szölgyémi János 2 drb. ezüst forintot, Vörös Lajos, Szölgyémi József, Viszolai József, Ladányi József, Sári Mi­hály, Kis Tóth János, Radanovits József, Maradi András, Mayer András, Pohori István, Dudok Mihály és Bittér József egy­egy ezüst forintot. Továbbá állandó szorgahnuk által teljes elismerést nyertek: Pereszlényi József, Nóvák István, Sárgái István, Gerendás Ferenc ifj., Farkas Ferenc, Wagenknecht Mihály, Kerekes József, Lencsés András, Kis István, Meszes János, Tírner Ferenc, Pátos János, Meszes Ferenc, Gerendás Ferenc id., Rityoczki Mihály, Sárai Fe­renc, Fekete István, Tar József és Juhász Mihály. A mult évben tartott ojtási tanfolyam hallgatói közül azok, kik nyáron át a gyakorlati ojtásokban is megfeleltek, a jelen tanfolyam befejezése után a gaz­dasági egyesületünktől bizonyítványokat nyertek azzal a megjegyzéssel, hogy a szőlöojtásokról kiadott minden bizo­nyítvány 1 esetleg 2 évig szól, tovább pedig csak úgy tekintetik érvényesnek, ha a hátlapon a tulajdonosa egy tartott tan­folyamon megújítja, szóval igazolja rajta azt, hogy a szőlőojtásokkal folytatólago­san és minden évben foglalkozik. Ez vo­natkozik az előbb kiadott bizonyítvá­nyokra is. Gazdasági egyesületünk ez ideig 49 ilyen bizonyítványt adott ki. Hogy kik kaptak az idén ily bizonyít­ványt, azt már közöltük. Mogye és város. § A köz/ágóhitl telke. Az új közvágó­híd helyéül kiszemelt és a szentgyörgy­mezeí templom tulajdonát képező telek megvételére vonatkozó adásvevési szerző­dést a főegyházmegyei hatóság jóváhagyta s a város tanácsához visszaküldőtte A tanács ezt a szerződést a folyó évi 16. K. gy. számú határozat értelmében megerő­sítés végett a főispán útján a belügymi­nisztériumhoz terjesztette fel. § A villamosan világított városok ta­nulmányozására kiküldött bizottság, mint értesülünk, március 6-án, vagy 7 -ikén mindenesetre megkezdi tanulmányútját. § Halyszini tárgyalás. Az esztergomi főkáptalan által kért dömösi viz-haszná­lat engedélyezése tárgyában ma délelőtt helyszíni tárgyalás volt, amelyen And­rássy János alispán elnökölt s a jegy­zőkönyvet Hamar Árpád tiszteletbeli főjegyző vezette. § Pénztárvlzsgílat volt február 27-én a városi pénztárban. A bizottság mindent rendben talált. § Megyei közgyűlés. A március 7-iki rendkívüli megyei közgyűlés hosszadal­masnak ígérkezik, amennyiben a tárgy­sorozat nyolcvanhárom pontból áll. A bemutatandó felsőbb rendeletek között van a tiszti nyugdijalapra megszavazott Va 0 / 0-os pótadóra, a hajó thi jegyző java­dalmazásának felemelésére, a jegyzői nyugdíj alap gyarapítására, a tervezett kéméndi segédjegyzői állás megtagadására, a két járási szolgabíró s a két járási állatorvos uti átalányának felemelésére vonatkozó belügyministeri intézvény. Be lesz mutatva a kereskedelmi minister jó­váhagyó záradékával ellátott s a közsé­gi közlekedési és községi közdűlő utakra nézve alkotott szabályrendelet. Meg fogják választani a 30 tagból álló állandó vá­lasztmányt s az egészségügyi bizottság kilenc tagját. Tárgyalás alá kerül a vár­megye alkalmazottjai fizetésének 1897 január 1-től való felemelésére vonatkozó indítvány is s bemutatják a számvevőség jelentését a milléuiumi bandérium költ­sége tárgyában. § A Városház átalakításának terveivel foglalkozik jelenleg városi mérnökünk, aki ennek és az ezzel kapcsolatos egyébb kérdéséknek megoldását már a közel jövő­ben fogja eszközölni. Az eddigi tervek szerint a rendőrség ideiglenesen a szent­tamási községházba helyeztetnék át. Fel­épülvén az uj gimnázium, az üresen ma­radt barátok-épületébe a Saskaszárnyá­ból a bíróság költözik át, hova aztán a rendőrség fogna végleg elhelyeztetni. A szenttamási községháza megüresedvén, annak és a szomszédos Lobog-féle ház­nak telkén épülne a reáliskola akkép, hogy szükség esetén arra egy emelet is lenne építhető, a miként ez a már ké­szen levő tervből is látható. A jelenlegi reáliskola helyiségeiből lenne az uj ta­nácsterem és néhány hivatali helyiség. Egy második terv szerint iskola-célokra a Müller-íéle ház vétetnék meg, mely­nek alaprajzait városi mérnökünk már szintén elkészítette, s ahol úgy a reál­iskola, mint a fiúiskola nyerne elhelye­zést, mely esetben a rendőrség foglal­hatná el a jelenlegi fiúiskola helyét, de hogy mikor, annak csak a gimnázium a megmondhatója, mely útjában áll a leg­égetőbb kérdések megoldásának. A társaságból * Perényi Margit hangversenye. Perényi Margit kisasszonynak általunk már jelzett hangversenye március 16-án lesz a Fürdő vendéglő nagytermében. A kisasszony kí­séretében lesz Horváth hegedűművészen kivül Szabados Béla tanár is, aki ezút­tal legkedvesebb tanítványa sikerében akar gyönyörködni. * Jótékonycólű mulatság. Pompásan si­került jótékonycélú mulatság volt február 25-én Köbűlkúton. Az új orgona alap­jának javára rendezték Székesváry Imre plébános védnöksége alatt. A programm legérdekesebb száma a tanulóifjúság mű­kedvelő előadása voP, amely annyira tetszett a közönségnek, hogy a bemutatott darabot egymásután ötször kellett meg­ismételni a szereplőknek. A színielőadás és a táncmulatság 228 forint 20 krt jöve­delmezett, amiből a kiadások levonása után a jótékony célra 162 forint 38 kraj­cár maradt. Az orgona javára herceg Pálífy Miklós, mint kegyúr 400 forintot adott, a kibocsíjtott iveken pedig a köz­ségi lakosok egy hónap alatt 311 forint 63 krajcárt írtak alá. * Estély. Nagy és előkelő társaság gyü­lekezett össze kedden eite Reviczky Győző központi főszolgabíró lakásán, hogy A végtelen csöndben egyszerre fájó-édes méla dallam hangja hatott föl hozzám a földről. Letekintek: egy fényes, lángoló pontot láttam ragyogni ott lent, a bűbájos hang­gal egy irányban. Mi volt ez! ? ... Egy csillag, mely dalol, tehát erez, él, talán szenved szeretni vágy, mint én, egyedül van .... szivet keres, mint én, én én! . . . Szivemet soha sem sejtett kéjérzet foga el, midőn a dalt nemcsak hallottam •— érteni is kezdtem. Regélt nekem boldogságról .... soha ki nem alvó lángról, szenvedélyről, mely eléget s ölelésbe újra éltet .... szere­lemnek kinja, kéje, üdvössége szólt be­lőle .... Sugaraim meg-megremegtek. Mi történt szivemben? Nem tudom. Akkor se tud­tam ... de éreztem, hogy vonz az „isme­retlen/ Éreztem, hogy nincs hatalom, erő, mely lekössön, visszatartson, hogy menni, futni kell .... Kiszakítani magam a csillagraj köréből és lesiklottam a mérhetetlen magasságból le, le a mélybe.... Elhagytam az örök­lét tündöklő hazáját s a földre szálltam, egy pillanatnyi üdvért, egy atomnyi me­legért abból a tűztől, melytől a zengő földi csillag égett, hogy ráomoljak izzó kebelére s aztán, ha kell, egy percnyi kéjben,'kínban haldokolva együtt oszoljunk szét a semmiségbe . . , , S midőn leértem mit találtam ? . . . A tűz utolsót lobbant; fénye egy alvó lény arcán törött meg; egy pásztor volt . . . . közönséges halandó, kezében még a most már hallgató síp . . . . Aztán .... nem láttam mást, mint a szürke hamvat, füs­tölgő üszköt, kormot, port körültem nem halottam, csupán a szél sírását. Ott álltam . . . . oh! oly dermesztő hideg volt és fáztam .... fáztam, jobban mint az égen. Rémes, sötét, halálos némaság volt; ro­hantam volna vissza ... ám hiába ! késő vala ... föld érintve volt már .... hozzám tapadt a rög és nem bocsátott! Az iszonyattól földbe gyökereztem; sugárzó szála szép aranyhajamnak hószínű lett a kintól, rettegéstől. Csak szivem őrizé meg égi szinét: arany maradt és tiszta, mint előbb volt — de büszke fénye meg­tört .... nem sugárzott. .... Az ébredő nap bíboros világa egy ismeretlen virágra hullott; ezüst-szirmú, arany-kelyhü virágra, mely könnyes arc­cal folyton ég félé néz és vissza vágyik elhagyott hónába. .... Azóta évről-évre, pásztortüzek ámitó csalfa fénye sok mennylakót csábit alá a földre .... mind azt hiszik — mert vissza egy se térhet — a boldogság vár s tart lekötve itt lent. Ám visszavá­gyunk mind a szép hazába, hol bár hideg, de béke s tisztaság van . . . , s itt kell maradnunk ..... nem bocsát a rög. S ez mindig igy lesz amig ember él, pásztortűz lángol és a dal beszél.... .... Szerelmes »Margitok* olykor me­rengve leszakitnak közülünk egyet-egyet s bánattól ősz hajunk szállakra szedve, tűnődve kérdik : „szívből? .... mind­örökre?" .... És tépett szivünk, mely hitt és csalódott — aggódva értük, óva­intve őket, hisz mindmegannyi csillag a leány is, tündöklő, ég-tiszta, mint mi vol­tunk — halkan susogja : szívből.... egy kicsit sem, Ám hasztalan. Az első Margit óta mind azt hiszi csak, ami lelke vágya : »szeret, hiven szivéből .... mindörökké« . . . . S a csillagok sem hullnak, hulldogálnak. HERMANN OTTÓNÉ. —A Katholikus Legényegyesület legutób­bi közgyűlésén választmányi tagok lettek : Draxler Alajos, Magyary László, Iványi Géza, Schuller Pál, Kitczinger József, Krechnyák Ferencz, Bakay István, Szim­hárt Károly, Hollósi Ferenc, Vavrovics Ferenc, Csányi Károly, Balog Ambrus Törkenczi István, Pelczmann László, Stan­csics Gyula, Sztahovics Jenő, Vándor Károly, Valasek János, Kratz Ferenc. Csányi Ferenc, Szőke Antal, Szili Antal, Szallai Ferenc, Krajniker Ferenc, Reinhart Miklós, Viszkopf István, Riesz János, Jan­Kovics Károly, Kvasznicska Alajos, Ván­dor János és Toldi János. megismételje a névnapi gratulációt. A gratulálókat a háziak szeretetreméltósága és a háziúr pompás zongorajátéka any­nyira fellelkesítette, hogy még reggelfelé is azt a bizonyos nótát hangoztatták »nem, nem, nem; nem megyünk mi in­nen el . . .« Kaszinó-est. — Február 29. — Hogy elmúlt a farsang, a vidám múzsák visszahúzódtak a nyilvánosság elől. De ma már böjt idején sincsenek száműzve kö­zülünk : pompás kis buen retiro-juk akadt a Kaszinó piros bársony drapériás szalon­jában. Amiért ők bizonyára hálásak is a mi derék kis műkedvelő gárdánk fárad­hatatlan direktorának, akié mindenesetre a főérdem, hogy a közönségnek immár böjt évadján is akad kellemes szórakozása. Az első böjti jour ma volta Kaszinóban s a fesztelen, családias hangulat, amely az es­tét karakterizálta, legékesszólóbb bizonyí­téka annak, hogy a pajkos múzsák ottho­nosan érzik magukat új fészkükben. Mintha ezer apró, bohó kobold szállotta volna meg a csillárokat, a drapériáráncokat, a kulisszákat; színpadon, nézőtéren egyaránt állandóan ragyogott a mosolygás verőfénye. A műsoron két darab szerepelt: a pá­ratlan Labiche és a finom Jauques Aor­mond egy-egy kis vígjátékkal, amelyek kö­zül az első humorosan karakterizált alak­jaival, az utóbbi diszkrét, finom szellemes dialógjával nyerte meg a nagy közönség tetszését. A Varázslat sikerének legnagyobb része mindenesetre a szép De Marilac tábornokné (Csupor Istvánné) érdeme. Csupa grácia volt egész lénye s minden modulációra alkalmas hangja valósággal megvesztegette a hallgatóságot. Harmoni­kus gesztusaiban kelve telhetett volna a legpedánsabb aeszthetikai professzornak és amikor nevetett (és ez az egyik leg­nehezebb színpadi színlelés) fel kellett me­legedni a legtaplósabb léleknek is. Hogyne fiatalodott volna hát meg mellette az öt­venéves tábornok! . . . A varázslat objektuma tudniillik a tá­bornok úr volt {Maiosi Ferenc), akvel a direktor úr ez estén különösen meg lehetett elégedve. Pedig szerepe nem volt könnyü;fiatal vérrel, fiatal erővel egy félig rok­kant.öblös hángü.Ősz generálist beinutatni.És mégis az illúzió teljes volt,aharagoski törések éppen úgy sikerültek neki, mint a szerelmes ellágyulás. Méltóan illeszkedett a trifolium két le­veléhez a harmadik: a jó bretagnei pa­rasztbél libériás inassá avanzsirozott szolga {Büttner Róbert), akinek maszkja éppen oly mulatságos volt, amilyen az ijedt beszéde s félszeg mozdulatai. Nagyobb külső hatása volt az első darabnál a másodiknak, természetesen azért, mert ez inkább a bohózat felé haj­lott. S a kacagás mindig jobban feltűnik, mint a mosolygás. Határozottan nagy gyö­nyörűsége tellett a közönségnek abban a tipikus nyárspolgári hangulatban, amelyet a kardokkal kereskedő férj (B. Szabó Mihály) két barátjával: Courtinnel ( Mráz Sándor) és Ligettel {Etter Gyula) a SZÍUA padon megkapó élethűséggel teremtett meg. Igen; így mulatnak, így beszélnek, így gondolkoznak a mi jó nyárspolgá­rain is sör mellett, vasárnap délután! A jó Pomadour mindenesetre egyik leg­perfektebb alakítása a direktor úrnak, aki direktori szemével nagyon szerencsésen válosztotta mege zuttal a barátait is. Akinek alakítása az este folyamán leg­jobban meglepte a közönséget, az minden­esetre Pomadourné (Büttner Róbert­né) volt, ez a kissé kacér, de mégis jó asszony, aki reszket a férje életéért, de egy kis kardkarcolást szívesen látna a kardkereskedő úr kezén. Bájos volt, naiv volt, szeretetreméltó volt, amilyennek sze­repében lennie kellett s teljesen értettük

Next

/
Thumbnails
Contents