Esztergom és Vidéke, 1896

1896-03-01 / 18.szám

által igen sok olyan kérdéseket kaptak, á melyek a gyakorlati életben valóban elkerülhetetlenek. Ennek alapos megmagyarázása után minden tanuló a különféle ojtási mozdulatok mellett többféle oltvány mintát csináltak és a jelen volt uraknak a többféle ojtásmódokról értelmes magyarázatot is mondottak. Igy a sok és hasznos eszmecsere közt az eléggé ünnepélyes vizsgálatok befejeztettek. Szálkai Tóth Ferenc városi hegymester igen buzditóan szólt a fölnőtt tanulókhoz, — a jelen volt egyesületi alelnököt és a tanfolyam vezetőjét üdvözölve köszönetet mandott gazdasági egyesületünknek ezen hasznos intézkedéseiért. Wimmer Ferenc alelnök ur viszont köszönetét nyilvánította a jelen volt uraknak, ezen fontoss a ssőlcsze'ünk érdekében tett érdeklődésükért. Majd ismét a tanulókhoz szólt és fölhívta figyelmüket, hogy az ott szerzett tapasztalataikkal iparkodjanak mint szorgalmas szőlőművesek a kipusztult hegyi szőlőink újra felépítésénél dicséretes szorgalommal és jóakarattal mindenkor közreműködni. Egyszersmind örömmel tudatja azt, hogy Leitgéb János gazd. egyesületi tag úr 1 drb. 10 frankos aranyat küldött azon célból, hogy a tanfolyam legjobb tanulójának jutalmazására adassék. Ugyszinte gazdasági egyesületünk is 17 drb. ezüst forintot utalványozott a legszorgalmasabb tanulók jutalmazására. Az összes tanulók közül kik első alkalommal voltak jelen a szőlőojtásoknál és tavaszszal a gyakorlatban is kipróbáltatnak, jutalmat nyertek: Szenei Ferenc egy aranyat, Szálkai Ferenc 3 drb ezüst forintot, Szölgyémi János 2 drb. ezüst forintot, Vörös Lajos, Szölgyémi József, Viszolai József, Ladányi József, Sári Mihály, Kis Tóth János, Radanovits József, Maradi András, Mayer András, Pohori István, Dudok Mihály és Bittér József egyegy ezüst forintot. Továbbá állandó szorgahnuk által teljes elismerést nyertek: Pereszlényi József, Nóvák István, Sárgái István, Gerendás Ferenc ifj., Farkas Ferenc, Wagenknecht Mihály, Kerekes József, Lencsés András, Kis István, Meszes János, Tírner Ferenc, Pátos János, Meszes Ferenc, Gerendás Ferenc id., Rityoczki Mihály, Sárai Ferenc, Fekete István, Tar József és Juhász Mihály. A mult évben tartott ojtási tanfolyam hallgatói közül azok, kik nyáron át a gyakorlati ojtásokban is megfeleltek, a jelen tanfolyam befejezése után a gazdasági egyesületünktől bizonyítványokat nyertek azzal a megjegyzéssel, hogy a szőlöojtásokról kiadott minden bizonyítvány 1 esetleg 2 évig szól, tovább pedig csak úgy tekintetik érvényesnek, ha a hátlapon a tulajdonosa egy tartott tanfolyamon megújítja, szóval igazolja rajta azt, hogy a szőlőojtásokkal folytatólagosan és minden évben foglalkozik. Ez vonatkozik az előbb kiadott bizonyítványokra is. Gazdasági egyesületünk ez ideig 49 ilyen bizonyítványt adott ki. Hogy kik kaptak az idén ily bizonyítványt, azt már közöltük. Mogye és város. § A köz/ágóhitl telke. Az új közvágóhíd helyéül kiszemelt és a szentgyörgymezeí templom tulajdonát képező telek megvételére vonatkozó adásvevési szerződést a főegyházmegyei hatóság jóváhagyta s a város tanácsához visszaküldőtte A tanács ezt a szerződést a folyó évi 16. K. gy. számú határozat értelmében megerősítés végett a főispán útján a belügyminisztériumhoz terjesztette fel. § A villamosan világított városok tanulmányozására kiküldött bizottság, mint értesülünk, március 6-án, vagy 7 -ikén mindenesetre megkezdi tanulmányútját. § Halyszini tárgyalás. Az esztergomi főkáptalan által kért dömösi viz-használat engedélyezése tárgyában ma délelőtt helyszíni tárgyalás volt, amelyen Andrássy János alispán elnökölt s a jegyzőkönyvet Hamar Árpád tiszteletbeli főjegyző vezette. § Pénztárvlzsgílat volt február 27-én a városi pénztárban. A bizottság mindent rendben talált. § Megyei közgyűlés. A március 7-iki rendkívüli megyei közgyűlés hosszadalmasnak ígérkezik, amennyiben a tárgysorozat nyolcvanhárom pontból áll. A bemutatandó felsőbb rendeletek között van a tiszti nyugdijalapra megszavazott Va

0

/

0-os pótadóra, a hajó thi jegyző javadalmazásának felemelésére, a jegyzői nyugdíj alap gyarapítására, a tervezett kéméndi segédjegyzői állás megtagadására, a két járási szolgabíró s a két járási állatorvos uti átalányának felemelésére vonatkozó belügyministeri intézvény. Be lesz mutatva a kereskedelmi minister jóváhagyó záradékával ellátott s a községi közlekedési és községi közdűlő utakra nézve alkotott szabályrendelet. Meg fogják választani a 30 tagból álló állandó választmányt s az egészségügyi bizottság kilenc tagját. Tárgyalás alá kerül a vármegye alkalmazottjai fizetésének 1897 január 1-től való felemelésére vonatkozó indítvány is s bemutatják a számvevőség jelentését a milléuiumi bandérium költsége tárgyában. § A Városház átalakításának terveivel foglalkozik jelenleg városi mérnökünk, aki ennek és az ezzel kapcsolatos egyébb kérdéséknek megoldását már a közel jövőben fogja eszközölni. Az eddigi tervek szerint a rendőrség ideiglenesen a szenttamási községházba helyeztetnék át. Felépülvén az uj gimnázium, az üresen maradt barátok-épületébe a Saskaszárnyából a bíróság költözik át, hova aztán a rendőrség fogna végleg elhelyeztetni. A szenttamási községháza megüresedvén, annak és a szomszédos Lobog-féle háznak telkén épülne a reáliskola akkép, hogy szükség esetén arra egy emelet is lenne építhető, a miként ez a már készen levő tervből is látható. A jelenlegi reáliskola helyiségeiből lenne az uj tanácsterem és néhány hivatali helyiség. Egy második terv szerint iskola-célokra a Müller-íéle ház vétetnék meg, melynek alaprajzait városi mérnökünk már szintén elkészítette, s ahol úgy a reáliskola, mint a fiúiskola nyerne elhelyezést, mely esetben a rendőrség foglalhatná el a jelenlegi fiúiskola helyét, de hogy mikor, annak csak a gimnázium a megmondhatója, mely útjában áll a legégetőbb kérdések megoldásának. A társaságból * Perényi Margit hangversenye. Perényi Margit kisasszonynak általunk már jelzett hangversenye március 16-án lesz a Fürdő vendéglő nagytermében. A kisasszony kíséretében lesz Horváth hegedűművészen kivül Szabados Béla tanár is, aki ezúttal legkedvesebb tanítványa sikerében akar gyönyörködni. * Jótékonycólű mulatság. Pompásan sikerült jótékonycélú mulatság volt február 25-én Köbűlkúton. Az új orgona alapjának javára rendezték Székesváry Imre plébános védnöksége alatt. A programm legérdekesebb száma a tanulóifjúság műkedvelő előadása voP, amely annyira tetszett a közönségnek, hogy a bemutatott darabot egymásután ötször kellett megismételni a szereplőknek. A színielőadás és a táncmulatság 228 forint 20 krt jövedelmezett, amiből a kiadások levonása után a jótékony célra 162 forint 38 krajcár maradt. Az orgona javára herceg Pálífy Miklós, mint kegyúr 400 forintot adott, a kibocsíjtott iveken pedig a községi lakosok egy hónap alatt 311 forint 63 krajcárt írtak alá. * Estély. Nagy és előkelő társaság gyülekezett össze kedden eite Reviczky Győző központi főszolgabíró lakásán, hogy A végtelen csöndben egyszerre fájó-édes méla dallam hangja hatott föl hozzám a földről. Letekintek: egy fényes, lángoló pontot láttam ragyogni ott lent, a bűbájos hanggal egy irányban. Mi volt ez! ? ... Egy csillag, mely dalol, tehát erez, él, talán szenved szeretni vágy, mint én, egyedül van .... szivet keres, mint én, én én! . . . Szivemet soha sem sejtett kéjérzet foga el, midőn a dalt nemcsak hallottam •— érteni is kezdtem. Regélt nekem boldogságról .... soha ki nem alvó lángról, szenvedélyről, mely eléget s ölelésbe újra éltet .... szerelemnek kinja, kéje, üdvössége szólt belőle .... Sugaraim meg-megremegtek. Mi történt szivemben? Nem tudom. Akkor se tudtam ... de éreztem, hogy vonz az „ismeretlen/ Éreztem, hogy nincs hatalom, erő, mely lekössön, visszatartson, hogy menni, futni kell .... Kiszakítani magam a csillagraj köréből és lesiklottam a mérhetetlen magasságból le, le a mélybe.... Elhagytam az öröklét tündöklő hazáját s a földre szálltam, egy pillanatnyi üdvért, egy atomnyi melegért abból a tűztől, melytől a zengő földi csillag égett, hogy ráomoljak izzó kebelére s aztán, ha kell, egy percnyi kéjben,'kínban haldokolva együtt oszoljunk szét a semmiségbe . . , , S midőn leértem mit találtam ? . . . A tűz utolsót lobbant; fénye egy alvó lény arcán törött meg; egy pásztor volt . . . . közönséges halandó, kezében még a most már hallgató síp . . . . Aztán .... nem láttam mást, mint a szürke hamvat, füstölgő üszköt, kormot, port körültem nem halottam, csupán a szél sírását. Ott álltam . . . . oh! oly dermesztő hideg volt és fáztam .... fáztam, jobban mint az égen. Rémes, sötét, halálos némaság volt; rohantam volna vissza ... ám hiába ! késő vala ... föld érintve volt már .... hozzám tapadt a rög és nem bocsátott! Az iszonyattól földbe gyökereztem; sugárzó szála szép aranyhajamnak hószínű lett a kintól, rettegéstől. Csak szivem őrizé meg égi szinét: arany maradt és tiszta, mint előbb volt — de büszke fénye megtört .... nem sugárzott. .... Az ébredő nap bíboros világa egy ismeretlen virágra hullott; ezüst-szirmú, arany-kelyhü virágra, mely könnyes arccal folyton ég félé néz és vissza vágyik elhagyott hónába. .... Azóta évről-évre, pásztortüzek ámitó csalfa fénye sok mennylakót csábit alá a földre .... mind azt hiszik — mert vissza egy se térhet — a boldogság vár s tart lekötve itt lent. Ám visszavágyunk mind a szép hazába, hol bár hideg, de béke s tisztaság van . . . , s itt kell maradnunk ..... nem bocsát a rög. S ez mindig igy lesz amig ember él, pásztortűz lángol és a dal beszél.... .... Szerelmes »Margitok* olykor merengve leszakitnak közülünk egyet-egyet s bánattól ősz hajunk szállakra szedve, tűnődve kérdik : „szívből? .... mindörökre?" .... És tépett szivünk, mely hitt és csalódott — aggódva értük, óvaintve őket, hisz mindmegannyi csillag a leány is, tündöklő, ég-tiszta, mint mi voltunk — halkan susogja : szívből.... egy kicsit sem, Ám hasztalan. Az első Margit óta mind azt hiszi csak, ami lelke vágya : »szeret, hiven szivéből .... mindörökké« . . . . S a csillagok sem hullnak, hulldogálnak. HERMANN OTTÓNÉ. —A Katholikus Legényegyesület legutóbbi közgyűlésén választmányi tagok lettek : Draxler Alajos, Magyary László, Iványi Géza, Schuller Pál, Kitczinger József, Krechnyák Ferencz, Bakay István, Szimhárt Károly, Hollósi Ferenc, Vavrovics Ferenc, Csányi Károly, Balog Ambrus Törkenczi István, Pelczmann László, Stancsics Gyula, Sztahovics Jenő, Vándor Károly, Valasek János, Kratz Ferenc. Csányi Ferenc, Szőke Antal, Szili Antal, Szallai Ferenc, Krajniker Ferenc, Reinhart Miklós, Viszkopf István, Riesz János, JanKovics Károly, Kvasznicska Alajos, Vándor János és Toldi János. megismételje a névnapi gratulációt. A gratulálókat a háziak szeretetreméltósága és a háziúr pompás zongorajátéka anynyira fellelkesítette, hogy még reggelfelé is azt a bizonyos nótát hangoztatták »nem, nem, nem; nem megyünk mi innen el . . .« Kaszinó-est. — Február 29. — Hogy elmúlt a farsang, a vidám múzsák visszahúzódtak a nyilvánosság elől. De ma már böjt idején sincsenek száműzve közülünk : pompás kis buen retiro-juk akadt a Kaszinó piros bársony drapériás szalonjában. Amiért ők bizonyára hálásak is a mi derék kis műkedvelő gárdánk fáradhatatlan direktorának, akié mindenesetre a főérdem, hogy a közönségnek immár böjt évadján is akad kellemes szórakozása. Az első böjti jour ma volta Kaszinóban s a fesztelen, családias hangulat, amely az estét karakterizálta, legékesszólóbb bizonyítéka annak, hogy a pajkos múzsák otthonosan érzik magukat új fészkükben. Mintha ezer apró, bohó kobold szállotta volna meg a csillárokat, a drapériáráncokat, a kulisszákat; színpadon, nézőtéren egyaránt állandóan ragyogott a mosolygás verőfénye. A műsoron két darab szerepelt: a páratlan Labiche és a finom Jauques Aormond egy-egy kis vígjátékkal, amelyek közül az első humorosan karakterizált alakjaival, az utóbbi diszkrét, finom szellemes dialógjával nyerte meg a nagy közönség tetszését. A Varázslat sikerének legnagyobb része mindenesetre a szép De Marilac tábornokné (Csupor Istvánné) érdeme. Csupa grácia volt egész lénye s minden modulációra alkalmas hangja valósággal megvesztegette a hallgatóságot. Harmonikus gesztusaiban kelve telhetett volna a legpedánsabb aeszthetikai professzornak és amikor nevetett (és ez az egyik legnehezebb színpadi színlelés) fel kellett melegedni a legtaplósabb léleknek is. Hogyne fiatalodott volna hát meg mellette az ötvenéves tábornok! . . . A varázslat objektuma tudniillik a tábornok úr volt {Maiosi Ferenc), akvel a direktor úr ez estén különösen meg lehetett elégedve. Pedig szerepe nem volt könnyü;fiatal vérrel, fiatal erővel egy félig rokkant.öblös hángü.Ősz generálist beinutatni.És mégis az illúzió teljes volt,aharagoski törések éppen úgy sikerültek neki, mint a szerelmes ellágyulás. Méltóan illeszkedett a trifolium két leveléhez a harmadik: a jó bretagnei parasztbél libériás inassá avanzsirozott szolga {Büttner Róbert), akinek maszkja éppen oly mulatságos volt, amilyen az ijedt beszéde s félszeg mozdulatai. Nagyobb külső hatása volt az első darabnál a másodiknak, természetesen azért, mert ez inkább a bohózat felé hajlott. S a kacagás mindig jobban feltűnik, mint a mosolygás. Határozottan nagy gyönyörűsége tellett a közönségnek abban a tipikus nyárspolgári hangulatban, amelyet a kardokkal kereskedő férj (B. Szabó Mihály) két barátjával: Courtinnel ( Mráz Sándor) és Ligettel {Etter Gyula) a SZÍUA padon megkapó élethűséggel teremtett meg. Igen; így mulatnak, így beszélnek, így gondolkoznak a mi jó nyárspolgárain is sör mellett, vasárnap délután! A jó Pomadour mindenesetre egyik legperfektebb alakítása a direktor úrnak, aki direktori szemével nagyon szerencsésen válosztotta mege zuttal a barátait is. Akinek alakítása az este folyamán legjobban meglepte a közönséget, az mindenesetre Pomadourné (Büttner Róbertné) volt, ez a kissé kacér, de mégis jó asszony, aki reszket a férje életéért, de egy kis kardkarcolást szívesen látna a kardkereskedő úr kezén. Bájos volt, naiv volt, szeretetreméltó volt, amilyennek szerepében lennie kellett s teljesen értettük