Esztergom és Vidéke, 1896

1896-02-27 / 17.szám

Az építés elíeri felhozott érvek közüí csak egy állta meg a helyét a jelen körülmények között, de ez sem a fel nem építés, hanem csak az elhalasztás szempontjából; s ez az, hogy tekintetbe véve a város eddigi hiányos és rossz épitkeze­seit, aggodalommal foghat hozzá ehhez az építkezéshez is akkor, a midőn evvel egyidejűleg a sürgős és elodázhatlan gimnásiumot, vágó­hidat, iskolákat stb. kell felépítenie. Mert ha nem volt képes a város kellő felügyeletet és ellenőrizést gyakorolni akkor, amidőn csak egy­egy építkezése volt, miként lesz képes most, mikor azok tömege­sek és sürgősek ? De nézzünk csak egy kis szá­mítást ! Van a városnak egy üres telke, melyért a legjobb esetben kaphat 30,000 frtot, ennek beépí­tése kerülne 90,000 frtba összesen 120,000 forint. Ennek évi kamata félévenkint fizetve öt százalékkal, hatezer forint, mert azt hiszem öt száza­lékkal bárhol lehet pénz kapni. Ezzel szemben, tekintve, hogy már van oly vállakozó, aki hajlandó az egész épületért 8000 forint évi ha­szonbért fizetni, s tekintve hogy van már oly kereskedő is, aki egy sarokboltért évi 1000 forint bért ajánlott fel, azt hiszem: bátran fel­vehetek évi jövedelműi . . 1000 fo­rintot, adó- és illeték tiz, illetve nyolc évig, esetleg az uj törvény életbeléptetésével tizenöt, illetve tizenkét évig nem fizethetvén, le­vonva a kamatot: 6000 forintot ma­rad jövedelem 4000 forint, mely összeg félévenkint szintén tőke­törlesztésre fordítva nyolc év után kitenne 32,000 forintot Ezt levonva a 120,000 forintos kölcsönből, nyolc év után maradna 8800 forint tar­tozás. A fél évenként befizetendő tőke­törlesztési összeg folytán nyerendő kamat megtakarítás, a mi nyolc év után 6800 forintot tenne ki dúsan fedezni az épület javítási költsé­geit. Tizenkét évi adómentesség ese­tén pedig maradna tartozás 72000 és kamat megtakarítás 15000 fo­rint. A bélyegköltségek pedig a ne­gyedévenként befolyó s a félévi kamatfiizetési napig takarékpénz­tárba elhelyezett házbér jövedelem 4% os kamataiban lelnék fede­zetüket. Nyolc, illetve tizenkét év eltelte után fenmaradt 88000, illetve 72000 forint tartozás évi 5%-os kamata kitenne 4400, illetve 3600 forin­tot. A bruttó 10,000 forint jövede­lem 10%-át tatarozásra, 20%-át az épület értékcsökkenésére felvé­ve maradna 7000 forint tisztajöve­delem, melynek adója 1400 forint. Pótadó kivetésének a város saját tulajdonai után úgy sincs értelme, mert az erre szolgáló fedezetet kellő menynyiségü jövedelem hiá­nyában úgy is csak a pótadó ut­ján szerezné be. Illeték és egyéb kiadásokra felvéve 1000 forintot az össes kiadás ki­tenne adókra 2400 forintot, mely összeg a kamatokkal együtt 6800, illetve 6000 forint lenne. Maradna tehát még mindég 3200, illetve 4000 forint tiszta jövedelem. Ez csak hozzávetőleges számí­tás, mert egész pontosat addig senki sem készíthet amíg úgy a befek­tetendő összeg, mint a befolyó valódi jövedelem biztosan tudva nincs. Úgy hiszem azomban, hogy ezen befektetés reális és hasz­nos voltától ebből a számításból is megyőződhetik minenki, mert a befektetésből úgy a tatarozás mint a tőketörlesztés busásan ki ke­rülne. S még előnyösebb lenne az amortizationális kölcsön. S hozzá vehetjük azt is, hogy ha a beépítést maga a város esz­közli, ugy nyer egy szép egyönte­tű impozáns épületet, mely szépé­szeti szempontból minden kívána­lomnak megfelel, mig ha a telke­ket egyesek építik be, úgy annyi különféle kisebb nagyobb épület lesz, a hány darabban a telkeket eladta. A tervszerinti kötelező beépítés mellett bízonnyára sokkal kevesebb vállalkozó lenne és sokkal kisebb vételárt lehetne elérni, mint külöm­ben. Ha pedig egy ember, vagy in­tézet venné meg a telkeket, ez esetben nyerne talán ugyan oly szép épületet a város mintha maga építené fel, de miként nevelné ak­kor összes polgáraiban az adózó képességet? S végre ha az épités kifize ti ma­gát egyeseknek, — hát miért ne fizetné ki magát éppen a városnak ? Nincs tehát érv — a város által eszközlendő beépítés ellen — egy sem, mely nyomós és elfogadható lenne, és én hiszem és reménylem, hogy a képviselő-testűiét jól mégis fogja fontolni ezt a kérdést és nem engedi ki kezei közül ezt az objec­tumot, melybe pénzt hasznosan fek­tethet be és evvel az első lépést teheti meg a helyes finánc poli­tika felé. A társaságból. * A Kaszinó szombati műkedvelői elő­adása iránt igen nagy érdeklődés mu­tatkozik. A számozott ülőhelyek majdnem mind el vannak már adva. Az érdekes estély nyolc órakor kezdődik. kis csipkével meglepő, eredeti bájt tud­nak adni a megjelenésüknek. Az ízléses­ség mindég egyik főjellemvonása volt az esztergomi nőknek. Szomorú szívvel tapasztaltam azt is hogy a második négyes régi jelentősége megszűnt, Micsoda élvezet volt hajdan a gardesdames-oknak megfigyelni, kik sora­koznak a második négyesre ! S hogy ment szájról-szájra a megjegyzés: — Nini, Mariska nem táncol Lacival És persze megkezdődött a töprenkedés. Vájjon mi lehet ennek a szenzációs jelen­ségnek az oka? Ki a hibás: Mariska-e, vagy Laci ? Három mama konstatálja, hogy »milyen összillő pár válnék belőlük«, másik három ellenkezőképen szerencsének mondja az idején való szakítást stb. stb.. . • A quadrille d' amour volt mindég kaviárja az estnek. Ott a sötét sarokban hamar reáj öt lem arra is, miért éppen olyan banális ma a máso­dik négyes is, mint például a negyedik!. . . Azok a párocskák hiányoztak, akik az én időmben a bálterembe is csak az egymás kedveért mentek fel. Az idei generáció nagyon fiatal volt és nagyon kevéssé gyú­lékony ; egyelőre csak mulatni és táncolni akart, de semmi egyebet. Lehet, hogy iga­zak volt nekik, de a passzív megfigyelő­nek nagyon fájt a komoly flirtelők hiánya. Néha-néha már örülni kezdettem, amint két fejet többször s hosszasabban össze­hajolni láttam s szinte odaképezltem már egy hirdetményt az anyakönyvvezető fe­kete táblájára, — de hát az összehajolt fejek megint csak szétváPak s ma a hir­detmény megjelenésére semmi reményem sincs. Az idei rózsaszinü-fehér farsangban (mert ezek a szinek domináltak) nem tudtam volna oda ítélni a bálkirálynőség pálmáját. Mert két jelöltem volt s én min­dég haboztam közöttük, mint a legenda trubadúrja. Két karcsú szép leány, az egyik természetesen szőke, a másik meg barna. Az egyik filigrán, bájos, szelíd mint egy finom, halavány pasztellkép, a másik elevenebb, pirosabb, a Van den Boss eleven koloritú leányalakjai közé való. . . . Azt hiszem, hogy Paris is za­varban lett volna velük szemben. S most, hogy hozzájuk értem, nem aka­rok fecsegni tovább. Eszembe, jut, hogy talán nincs is igazam. Nem a farsang volt fáradt, csöndes, nem a kedv volt öreg, "csak Ripp úr volt fáradt, csöndes és öreg. Legalább ez jutott eszembe, mikor a mulatságok után például a Kaszinó-ba. tévedve a rosszkedvű öreg urak zsörtölő­dése! halottam: — Borzasztó; manapság örökké mulat­nak ... Másképen volt az én időmben . . . Nini, milyen álmosak a fiatal urak ! ... Persze, ma nem voltunk hivatalban, ugy-e barátocskám ? ... Hja, bálozásból meg nem élünk .. . Csak már vége volna ennek az ostoboa farsangnak ! Csöndesen meghúzódtam ilyenkor s csak úgy magamban motyogtam : — Öregek vagyunk, uraim; öregek és éppen azért irigyek és igazságtalanok! Bocsássanak meg érette, hölgyeim! RIPP II. — A Hét i lebiscituma. A Hét szerkesz­tősége legutóbbi számában a következő kérdéssel fordult olvasóihoz: Föltéve, hogy nálunk általános volna a szavazati jog: föltétve, hogy a képviselő választás tiszták alapján történnék: föltétve, hogy minden választó hét jelöltre szavazhatna, s föltéve végre, hogy a partamentet az a 450 férfi alkotná, a kikre e liszták alap­ján a legtöbb szavazat esnék: ki az a hét jelenlegi képviselő, a kire ön rá sza­vazna ? Kik azok, a kiket ön okvetetle­nül a parlamentben kívánna látni ? Nem szükséges, hogy a hét férfi egyazon párt­hoz tartozzék: a mi pártjainknak nincse­nek fanatikusai, s ennél a képzeletbeli választásnál csak az egyéniség határoz, semmi egyéb. Ki az a hét férfi, akiket ön, bármily szubjektív nézőpontból, a legmél­tóbbaknak vél arra, hogy az ország dol­gait intézznék ? Fölkérjük összes olvasó­inkat, (nemcsak az előfizetőinket) szíves­kedjenek e kérdésünkre válaszolni. Tuda­kozódásunk eredményét március 29-iki számunkban adjuk közre. A „Hét" szer­kéz tősége. * Baba-bál. A böjti időszak szigorú ti­lalmai a kis bébékre nem vonatkoznak. Ok pénteken is megbirkózhatnak a rózsaszínű sonkaszelettel és böjtben is táncra per­dülhetnek, ha kedvük van hozzá. S mert a farsangban a nagyok, a mamák mulat­tak, illő, hogy a kicsinyek legalább böjt idején kissé belekóstoljanak a farsang örömeibe. Éppen ezért egész lelkesedéssel reprodukáljuk azt a hifi, hogy néhány család a böjt folyamán a Magyar Király­ban baba-bált rendez. Báli reporterünk máris nagy buzgósággal hegyezi legrózsa­szmübb ceruzáját, hogy a kis nagysádkák világbelépését annak idején kellőképen megörökíthesse. A fehér kötény. — Mennyíisszonyjelöltek figyelmébe. — Esztergom, február 26. Nagyon jól tudják ami leányaink, hogy az egyszerű fehér kötény pompásan illik nekik s ezért otthon, ha csak regényt olvasnak is —• legalább mikor vendéget várnak — nem szokták elmulasztani a legényfogós kötényke felkapcsolását. Az egyszerű ruhadarab valami meleg, bizal­mas, bájos hangulatot teremt minden férfi lelkében. Dé hát manapság a férfiak nem eléged­nek már meg az illúzióval, különösen ha ném a danseur-ök hanem az epouseur-ök gárdájába tartoznak s kutatni szokták, vájjon az a kacér kötényke igazán szim­boluma-e annak, aminek lennie kell: a gazdasszonyságnak s bizony nagyobb örö­mük van, ha a fehér kötőn egy picike valóságos zsirfoltot fedeznek fel, mintha csak tarka-barka rozetták pompáznak a kifogástalanul sima battíszt ruhavédőn. S mióta Wlassics miniszter kiadta is­meretes nőemancipáló rendeletét, mintha á tisztelt férj-jelöltek még szorgosabbaű kutatnának a kötényke zsirfoltocskájá után. Az Országos Nőképző Egyesület is bizonyosan észrevette ezt s ezért hatá­rozta el, hogy háztartási tanfolyamot nyit. Az új tanfolyamon a kisasszonyok gyakorlatilag fogják megtanulni a főzést, feltálalást, kenyérsütést (oh, igen ; ezt is!) az élelmi szerek eltartását, a befőzést, amelynek teljes begyakorlására az egyesü­let a gyümölcsérés idején külön pót tan­folyamot rendez, a terítést, a felszolgálást, a ruhatisztitást és vasalást, fehérneműsza­bást és varrást stb. A programúinak igen praktikus pontja, hogy a növendékek azokon a napokon, amelyeken főznek, az intézetben tartoznak étkezni s igy remé­nyelhetjűk, hógy a jövőben már nem a fiatal férjek lesznek az elsők, akiknek meg kell ismerkedni az asszonyka első konyha-debutjével, ami rendesen az első csepp üröm volt a mézes hetek édességé­ben. A tanfolyam vidékieknek március 1-én kezdődik Budapesten és háromhónapig tart. A gyakorlati tanítás ugy folyik,hogy felváltAa a leányoknak egyik csoportja a konyhá­ban foglalatoskodik, a másik csoportja kézimunkát űz és igy a növendék heten­kint háromszor, minden második nap főz, amely napokon az intézetben tartozik ét­kezni, amennyiben a feltálalás, terítés stb. begyakorlása érdekében szükséges, hogy a főzonövendékek rendes ebédet is tart­sanak az intézetben. A tanfolyamba való felvétel feltételei, hogy az illető legalább tizenöt éves legyen és hogy az Orsz. Nő­képző Egylet választmányának egyik tagja ajánlja. Tandij, a heti három ebédet bele­számítva : havonkint 16 forint; beiratási dij 2 forint; aki mindennap az intézetben kivan ebédelni, annak az — külön meg­állapodás alapján szintén lehetséges; kik csak főzést kivannak tanulni, havonkint 12 forintot fizetnek. Oly vidéki növendé­kek, kik az intézetben kivannak lakni, a teljes ellátás és tandij fejében havonkint 50 forintot fizetnek. A növendékek a kony­hában fehér kötőt viselnek. A beiratásokat

Next

/
Thumbnails
Contents